tag:blogger.com,1999:blog-11949529425350648092024-03-05T17:22:47.238+01:00Unforgettable Christmas break ×befejezett×szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.comBlogger28125tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-4776066168592183922018-01-12T20:07:00.001+01:002018-01-12T20:08:17.537+01:00Írói utószó × köszönetnyilvánítás <div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">Sziasztok, drágáim!</span></div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
Először is, nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki figyelmesen és türelmesen végigolvasta az egész történetet. Igazi hősök vagytok és nagyon-nagyon szeretlek titeket, még akkor is, ha valaki sosem adott magáról életjelet.<br />
Bár már hosszú hónapok óta nem adtam magamról életjelet, semmiképp sem szerettem volna búcsú nélkül magam mögött hagyni a blogspotot, vagy ezt a történetet. Fogadjátok hát a búcsúmat, amit a többi, befejezett blogomhoz hasonlóan egy kevésbé nyálas, inkább nosztalgikus poszttal szeretnék lezárni.<br />
De még mielőtt belekezdenék, azt mindenképp tudnotok kell, hogy a hálám hatalmas és magától értetendő. Köszönöm.<br />
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pár tény, amit lehet, hogy senki sem tudott:</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<ul>
<li style="text-align: justify;">A blog története pár hét leforgása alatt játszódik, az első tervem pedig valami olyasmi lett volna, hogy a dátummal ellátott posztok valóban az adott dátummal jelölt napokon kerüljenek ki (ez sajnos nem valósult meg).</li>
<li style="text-align: justify;">Aaron személye az első felbukkanásáig képlékeny volt, sosem gondoltunk bele komolyan, milyen is ő valójában, amíg rá nem kényszerültünk, hogy Rose szemein keresztül bemutassuk nektek.</li>
<li style="text-align: justify;">Az elfeledett házikó története teljesen spontán jött, és nem, Rose felvetésével ellentétben nem Aaron ölte meg azt a kisfiút, hanem a fiú egy másik családtagja.</li>
<li style="text-align: justify;">Daniel nem szerepelt az eredeti vázlatokban, úgy kellett hozzá külön karakterképet készíteni, miután Rose rátalált a korcsolyapályán.</li>
<li style="text-align: justify;">A blog alapkoncepcióját Cherrel együtt találtuk ki, épp ezért, amikor Ő szó nélkül eltűnt a blogspotról, elbizonytalanodtam abban, hogy jogomban áll-e megírni azt a fejezetet, amivel ő következne.</li>
<li style="text-align: justify;">Az első nagyobb kimaradás ekkor következett be a blog életében.</li>
<li style="text-align: justify;">Végül azért döntöttem a folytatás mellett, mert ez volt az első olyan történet, amit teljes egészében, sztároktól függetlenül alkottunk meg. Épp ezért kiemelt helyet foglal el a szívemben.</li>
<li style="text-align: justify;">Az utolsó három, extra bejegyzés ötlete onnan jött, hogy a történetet olvasva maradt bennem pár kérdés, amiket mindenképp meg akartam válaszolni, hisz olvasóként én is utálom, amikor egy író nem varrja el a szálakat.</li>
<li style="text-align: justify;">Az utolsó bejegyzés azért lett vázlatos, mert úgy éreztem, már nem tudnék azonosulni Aaron karakterével, ami íróként engem borzasztóan megrázott, és napokba telt, mire elfogadtam.</li>
<li style="text-align: justify;">Cassidy épp annyira hirtelen felindulásból alkotott karakter volt, mint Daniel.</li>
<li style="text-align: justify;">Amikor 2013-ban kitaláltuk a történetet, még annyira lelkesek voltunk, hogy terveztünk egy nyári szünetben játszódó verziót is, ami a <i>Summertime sadness</i> címre hallgatott volna, és ami értelemszerűen Rose és Aaron kapcsolatának nehézségeit taglalta volna.</li>
</ul>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Pár hihetetlen adat:</div>
<div style="text-align: justify;">
<ul>
<li>28 bejegyzés</li>
<li>26 rendszeres olvasó</li>
<li>8 díj</li>
<li>61 kommentár (amiben a válaszaink is benne vannak)</li>
<li>17. 100+ oldalmegjelenítés</li>
</ul>
<div>
<br /></div>
</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">A blog összes fejlécéért hálás köszönet,</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">mind csodaszépek voltak</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9FfVadzdT-pwA9j2rsUpaoFE0S3TvSUsT4oUrhd3uP7VCYMqgOePviV-wfvqLtxi_QVGIAAxC3hwEnrnGZ0ZVurBsThS_MdI58E4uQ9i41r6erYfHwGxO4pQJyid5K6uZ14jBNjikfJ6q/s1600/1481182_565647280193018_94271009_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="364" data-original-width="850" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9FfVadzdT-pwA9j2rsUpaoFE0S3TvSUsT4oUrhd3uP7VCYMqgOePviV-wfvqLtxi_QVGIAAxC3hwEnrnGZ0ZVurBsThS_MdI58E4uQ9i41r6erYfHwGxO4pQJyid5K6uZ14jBNjikfJ6q/s320/1481182_565647280193018_94271009_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Ever</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi390KtrcI_iE_gMeSBYVSMRirYf8siDOZzlvmIXd-Zba9lHXU1_t7MKhfZu2LzKj-p98IyW8fojQ30WJv3SLIbpRAXBXIp7OyJiZe9ZNAhck4mydfa7HXJahVwEwUCPqkmxHM-qBkqzgV6/s1600/ucb.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="401" data-original-width="870" height="147" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi390KtrcI_iE_gMeSBYVSMRirYf8siDOZzlvmIXd-Zba9lHXU1_t7MKhfZu2LzKj-p98IyW8fojQ30WJv3SLIbpRAXBXIp7OyJiZe9ZNAhck4mydfa7HXJahVwEwUCPqkmxHM-qBkqzgV6/s320/ucb.png" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Ruta Feelt</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
Millio puszi,</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
ölelés és hatalmas köszönet! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
szerecsendio <3</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">Az Unforgettable Christmas breaknek </span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">ezennel</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">VÉGE.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">------------------------------</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Hogyan tovább?</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nem ígérem, hogy 2018-ban be fogom fejezni az összes, blogspoton elkezdett történetemet, hiszen az egyetem mellett ez szinte lehetetlen is lenne, de mint már azt fent is említettem, nem fogom búcsú nélkül magam mögött hagyni az oldalt, ami olyan sokat adott az életemhez, hogy azt lehetetlen szavakba önteni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ha csak szellemként is, de itt vagyok, az írás pedig még mindig hatalmas részét képezi az életemnek, jóllehet mostanában inkább angolul, mintsem magyarul posztolok. Ha bárki kíváncsi lenne a legújabb történeteimre, itt bármikor megtalálja őket: <a href="https://www.asianfanfics.com/profile/view_author_stories/1474807/L" target="_blank">Asianfanfics</a></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-59389667835634835152018-01-12T19:50:00.000+01:002018-01-12T19:50:16.492+01:00Extra jelenetek 3/3 - Aaron szemszög<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Drága Olvasóim!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Borzalmasan sokáig tartott, hogy elkészüljön az utolsó beígért jelenet, ugye? Ráadásul egyáltalán nem olyan stílusban készült, mint az eddigiek, amiért már előre is elnézést kérek. Az igazság az, hogy megpróbáltam, újraolvastam minden eddigi fejezetet, átrágtam magam minden apróságon, mégsem tudtam azonosulni Aaron karakterével, nem tetszettek a szavak, amiket 'papírra' vetettem. Talán butaság, de képtelen vagyok olyan fejezetet közzétenni, amivel nem vagyok legalább 90%-ban elégedett. Sajnálom.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Viszont, az ehhez a jelenethez tartozó párbeszéd már régóta a vázlataim között pihent, így nem akartam, hogy teljesen kárba vesszen. Fogadjátok hát sok-sok szeretettel ezt a vázlatos leírást. Életemben először Tumblr-n találkoztam hasonlóval és bevallom, engem igazán megfogott. Remélem, ti is így lesztek ezzel.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Itt van hát az UCB utolsó kiegészítő fejezete, amit a szívem mélyéről küldök mindazoknak, akik visszatértek az oldalra még egy utolsó, nosztalgikus pillanat erejéig.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><b>Rose és Aaron első igazi randija, Aaron szemszögéből.</b></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Kellemes hétvégét!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Millio puszi Xx szerecsendio</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIKpd0ztQcyv0ZoNLIViT6OZYZq07xXn7YwozDQ6L9cC7AdDqvfw6-_j2zMMHbNtPKUNusURRzvKsyAFQbvrnUbNb8NM5Aeeyu8VE9jWPeCXJFom-PC87wCujDf6sCV0Ev2uhC2uLfTleF/s1600/plusz+jelenetek+3.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="250" data-original-width="500" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIKpd0ztQcyv0ZoNLIViT6OZYZq07xXn7YwozDQ6L9cC7AdDqvfw6-_j2zMMHbNtPKUNusURRzvKsyAFQbvrnUbNb8NM5Aeeyu8VE9jWPeCXJFom-PC87wCujDf6sCV0Ev2uhC2uLfTleF/s320/plusz+jelenetek+3.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "edwardian script itc";"><span style="font-size: 48px;">Kétballábas hóangyal</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">2014. január 4. (szombat)<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <i>'Fáj, hogy nem hiszel
nekem, Virágszálam'</i> replikáztam fennhangon, amikor Rose kitépve magát az
ölelésemből, megkérdezte a nappaliban ülő szüleit, hogy tényleg
felfüggesztették-e a szobafogságát, mintha az én szavaim vagy a konyha közepén díszelgő, halvány rózsaszín rózsacsokor nem lett volna már egyébként is elegendő bizonyíték - <o:p></o:p></span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 16px;">a barátnőm szavaiban csengő hitetlenkedés sértette az önbecsülésem, de az arcát elözönlő, pipacsvörös foltok mindenért kárpótoltak</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> ahogy Rose egy heves
fejrázást követően felrohant az emeletre, én a falnak döntöttem a fejem, és úgy
néztem a távolodó alakját; az ajkaimon játszadozó grimasz pedig csak még
szélesebbé vált, ahogy eljutott a tudatomig: ismételten magamra hagyott<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖ </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">na nem mintha zavart
volna a nappaliban összegyűlt társaság, vagy a túlzott figyelem, amit a
barátnőm szülei a bőrdzsekibe bújtatott személyemnek szenteltek - mindig is jól
viseltem a rivaldafényt, mondhatni hozzászoktam az évek alatt<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">egyszerűen csak hiányzott,
hogy az állam egy kósza pillanatra megpihenhessen a szétszórt hölgyemény fején,
és hogy a karjaim magukhoz ölelhessék apró testének kellemes melegét - a
szilveszteri buli óta ugyanis, bármennyire is nehezemre esett elfogadni, több
dolog is megakadályozott abban, hogy akárcsak egy pillanatra is elveszhessek a
barátnőm angyali szépségében<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">míg a tekintetem az
emeletre vezető lépcsőre fókuszált, egy végtelen pillanatra magukba
szippantottak az elmúlt napok eseményei, mindazok a dolgok, amiket el kellett
intéznem, holott legszívesebben már elsején megpróbáltam volna meggyőzni Rose
szüleit, hogy nézzék el az utóbbi napokban elkövetett kihágásait<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> azt akartam, hogy
tudják, a lányuk az én leveleim miatt fordult ki önmagából <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> persze, valamivel finomabban hoztam volna a tudtukra az igazságot, hogy még véletlenül se tiltsák el tőlem a
kapcsolatunk legelső hetén<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bons halk <i>'Szóval, hova
és is viszed?' </i>kérdése rángatott vissza a jelenbe, Rose családjának
nappalijába, ahol a kicsik kivételével, minden jelenlévő rajtam legeltette a
szemeit, mintha legalábbis horkoltam volna, miközben a lépcsőket bámulva,
felidéztem, hogyan segítettem anyának elmosogatni az újévi vacsora után<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">miután megköszörültem a
torkom, eltoltam magam a faltól és szembefordultam Ebonyval; egy kaján
vigyorral az arcomon adtam a tudtára, hogy a legjobb barátnőjének és nekem a
központi pályán lesz az első, hivatalos randink<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> a lány hófehér arcát
látva azonban hamar elpárolgott a ereimben száguldozó, túlzott önbizalom; épp
ezért egy halk sóhajt követően inkább kikerültem az engem méregető alakját, és
megkértem, hogy menjen fel az emeletre: <i>'Rávehetnéd, hogy tényleg rétegesen
öltözzön, mert tartok tőle, hogy a recepción kapható beöltöző Rose esetében nem
lesz kellőképp elegendő'</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> akkor még nem tudhattam, de
később kiderült, hogy ezzel a kijelentéssel nem is tévedtem akkorát<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> mielőtt Ebony az
utasításom követve felrohant volna Rose szobájába, még megpaskolta a vállam, és egy
kedves mosollyal az arcán biztosított arról, hogy a barátnőmnek igenis tetszeni
fog a meglepetésem, feltéve, hogy vigyázok a testi épségére és nem juttatom kórházba<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> az orra alatt még
hozzátette, hogy Rose talán még akkor is azt mondaná, hogy imádta, ha egy
törött sípcsont miatt hosszú hetekre ágyhoz lenne láncolva, de azért a lelkem
mélyén imádkoztam, hogy az utóbbi sose történjen meg<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> miután Bons magamra
hagyott, Rose anyukája kapva kapott az alkalmon, és egy tányér nutellás palacsintát szorongatva, azonnal mellém lépett - az édesség látványától bukfenceket
vetett a gyomrom, az elmúlt fél órában ugyanis legalább háromszor kaptam
kéretlen repetát és már egy falatot sem lettem volna képes lenyomni a torkomon<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> mégis, egy pillanattal később már semmit sem bántam
jobban, minthogy visszautasítottam a kedvességét; a számban elolvadó falatok nélkül ugyanis nem tudtam elkerülni Rose édesapját, aki mit sem törődve a halántékom mentén kiduzzadó érrel, nekem szegezte a
kérdéseit<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <i>'Szóval snowboard?
Versenyszerűen is edzel, vagy csupán egy hobbi?</i>' kíváncsiskodott, ámbár a
tekintetéből könnyedén kiolvastam, hogy még be sem melegített<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <i>'Hol találkoztatok a
lányommal?' 'Egy iskolába jártok?' 'Mégis mik a szándékaid?' </i>egyik
kérdés követte a másikat, a kellemetlenségi szintjük pedig exponenciálisan nőtt
- a testem szó szerint tűzzel védekezett a kelletlen támadás ellen<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> izzadtam, mint egy ló<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><i> 'Én...' </i>dadogva
próbáltam visszaszerezni az önbizalmam, de úgy tűnt, minden próbálkozásom
hiábavalónak bizonyul, egy idő után pedig már semmi másra sem tudtam gondolni,
mint azokra a francos levelekre, amiket a Blackwell család lábtörlőjén hagytam;
fogalmam sem volt róla, mennyit tudtak Rose szülei, hogy egyáltalán
találkoztak-e a titokzatos borítékokkal, hogy mit gondoltak róluk, hogy mit
gondoltak rólam - kétségek közt vergődtem, akár egy ostoba hal, aki túl közel
merészkedett a strandhoz és partra mosott egy hullám<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">végül Rose anyukája
mentett meg, és bár nem tudhattam, hogy puszta jószándékból vagy sajnálatból
cselekedett-e, én borzasztóan megkönnyebbültem, amikor egy rosszalló
horkantással majd egy kiengesztelő fejsimivel a férjébe fojtotta a szavakat<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> alig öt perccel később
Rose és Ebony kéz a kézben sétáltak le az emeletről, alig három percre rá pedig
már a királykék Skoda anyósülés felőli ajtajának támaszkodva vártam, hogy a
barátnőm bekösse magát, mi pedig elindulhassunk a belváros felé<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <i>'Remélem nem ijesztettek
el.'</i> ez volt az első, ami elhagyta az ajkait, miután beindítottam a motort és
lehajtottam a kocsifeljáróról<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> aranyos volt, ahogy az
aggodalom átvette az uralmat a teste felett és összeráncolta a homlokát,
egymásnak ütköztetve mindkét szemöldökét<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> az első piros lámpához
érve egy kedves mosollyal az arcomon fogtam a kezembe az övét, és még akkor sem
eresztettem el a tenyerét, amikor megindult az előttünk álló jármű, mi pedig
magunk mögött hagytuk Rosék utcáját<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">körülbelül félúton
tarthattunk, amikor az első hópelyhek elérték a Skoda motorháztetejét, Rose
pedig képtelen volt tovább visszatartani a torkát kapargató kérdéseket,
melyekre szánt szándékkal adtam kitérő válaszokat, hiszen eszem ágában sem volt
elrontani a meglepetést </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><i>'Csak segíts! Hátha kitalálom'</i> kérte, az ajkait szánt szándékkal lebiggyesztve,
én pedig nem tudtam ellenállni, ezért elmeséltem neki, hogy már általános iskolás
korom óta szenvedélyesen rajongtam azért a helyért, ahova vinni fogom, ahogy azt is
a tudtára adtam, hogy már hosszú idő óta nem volt alkalmam ellátogatni ide<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> amikor rájött, hogy egy
sportról beszélgettünk, a szája O alakot öltött, az arcából kiszökött minden
szín, a tenyere pedig olyannyira remegni kezdett, hogy a mutatóujja csupán
harmadjára találta el a műszerfal közepén elhelyezett gombot, ami elhessegetve a
kínos némaságot, zenével töltötte meg a kocsi belterét<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> az, hogy az idegeim
pattanásig feszültek, képtelen lett volna kellőképp körülírni a lelkemben dúló
érzelmi kavalkádot, de ha mindenképp szavakba kellett volna öntenem, hogy akkor
és ott hogyan éreztem magam, valami ilyesmi szakadt volna ki a tüdőmből: <i>'Ez
kicseszettül el van baszva.'</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> bár minden tőle telhetőt
megtett annak érdekében, hogy leplezze a félelmét, Rose remegő kezei pillanatok
alatt elárulták, hogy a Snowboard pálya falára festett minták sem voltak képesek meghozni a kedvét a hóval borított lejtőkhöz, innen azonban már nem volt visszaút; na nem
mintha nem fordult volna meg a fejemben, hogy visszaülök az autóba és elhajtok
innen a legközelebbi étterembe<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> mégsem dobhattam már az első akadályt követően a ring közepére a törölközőt, így hát egy mély
lélegzetvételt követően átvetettem a karom Rose vállán, és egy kaján mosollyal
az arcomon biztosítottam róla, hogy még akkor is odalennék érte, ha a mai
programot követően össze kellene foltozni az arcát a legközelebbi baleseti
sebészeten<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> miután megkaptuk a
beöltözőket és minden hozzá tartozó felszerelést, Rose kezét szorongatva léptünk ki a pályára, ahol azonnal megcsapott minket a hideg; habár
nem kényszerítettem semmire, azért finoman a felvonó irányába húztam, amikor a
lejtőkön száguldozó fiatalok láttán a barátnőm lábai gyökeret eresztettek alig
egy méterre a vasból öntött ajtó előtt<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖ </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">bár beletellett egy kis
időbe, mire átszellemült, Rose a vártnál ezerszer jobban fogadta a programot;
tapsolt, amikor a kérésére megmutattam az általam ismert legnehezebb
mutatványokat, és sikongatva csúszott le a legkevésbé meredek lejtőkön - a
mellkasomat átjárta a kellemes meleg, ahogy a tekintetem a hidegtől kipirult
arcáról az overálba bújtatott fenekére vándorolt<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> a kezdeti sikerek
hatására voltam olyan ostoba, hogy már a felvonóban ülve elengedtem Rose kezét,
holott eddig egészen a végéig biztosan tartottam, legalábbis addig, amíg a lábai hozzá
nem értek a talajhoz; ekkor történt, hogy Rose levesztette az egyensúlyát és
kiesett a vasból öntött ülésből - még sosem láttam hasonlót<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> a barátnőm hangos
sikolyok közepette szánkázott végig a felvonó alatt húzódó lejtőn, arccal
előre, hason, hogy teljes legyen és felejthetetlen legyen a pillanat; mire
utolértem, már nem tudtam enyhíteni a fájdalmán - az arcát az alkarján
pihentetve, nyöszörögve kapott levegő után<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><i> 'Mit szólnál, ha
szünetet tartanánk?' </i>kérdeztem, miközben felsegítettem a földről és finoman a
vasajtó irányába toltam<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> ahogy beértünk az
épületbe, magához édesgetett minket a kellemes meleg, így kibújtunk a felszerelésből és
leadva azt a recepción dolgozó férfinak, átsétáltunk a pályához tartozó
kávézóba, ahol Rose kedvében járva külön a kedvencét kértem a pincérlánytól<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> hagytam, hogy
megkóstolja a tökös frappémat, és még akkor sem néztem rá ferde szemmel, amikor
a szalvétája után kapva, kicsit sem elegánsan visszaköpött egy keveset az
édeskés italból<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol",sans-serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Symbol";">❖</span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> a délután további részét
a kávézóban töltöttük, idióta történetek és rémsztorik társaságában; kiderült,
hogy mindketten odavoltunk a Marvel filmekért, mégis két ellenséges oldallal
favorizáltunk, hogy velem ellentétben Rose sosem rajongott a sportokért, de
mindketten szerettük a zenét</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Segoe UI Symbol", sans-serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">❖ </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">örültem, hogy több közös
volt bennünk, mint ahány ellentétre bukkantunk, hogy állítása szerint ha visszaforgathatta
volna az időt, sem mondott volna nemet a mai randira, és hogy a szülei nem
nyírtak ki minket, amikor a lányuk a kezemet szorongatva, öt perccel nyolc után
lépte át a házuk küszöbét </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "Segoe UI Symbol", sans-serif;">❖ </span><span style="font-family: Times New Roman, serif;">az ajkaim egy édes csókkal kívántak neki jó éjszakát</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><i>vége.</i></span></div>
</div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-12402008274793932272016-11-05T19:01:00.000+01:002018-01-11T14:16:19.144+01:00Extra jelenetek 2/3 - Aaron szemszög<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Drága Olvasóim!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Sokáig tartott, de íme itt van: a második extra jelenet a betervezett háromból, ismételten Aaron szemszögéből. Ez a bejegyzés már jóval másabb hangvételű, mint az előző.<b> Szeretném kihangsúlyozni, hogy évek teltek el az előzőleg leírt első találkozás óta</b>, ráadásul amellett, hogy a fiúk megkomolyodtak (vagy mégsem),<b> Aaron már fülig szerelmes</b>, ha fogalmazhatok így.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>A fejezetben reményeim szerint választ kaptok arra, a fiú miért döntött a levelek mellett ahelyett, hogy egyszerűen csak randira hívta volna Roset, aki mint láthatjátok, koránt sem volt olyan nyitott a fiú közeledésére, mint az várható lett volna. <b>Őt ismerve persze sokkal valószínűbb, hogy észre sem vette, a másik miként nézett rá</b>. Enyje, Rose!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Kellemes hétvégét!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Millio puszi Xx szerecsendio</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgY1xh4n6KE914x8YfENGYFFpVpDvdVCcF1Ld5QUop2tlKW48lzaAJSRMmZZhLxQqwXtPLFXZa8DUQa3gvmn2kUuwcG7Csv4KizmSlkmH81AtgDJ8rqOZILiIQDNS0_gtanDFQe9Nu5Xc-o/s1600/extra+jelenetek+2.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgY1xh4n6KE914x8YfENGYFFpVpDvdVCcF1Ld5QUop2tlKW48lzaAJSRMmZZhLxQqwXtPLFXZa8DUQa3gvmn2kUuwcG7Csv4KizmSlkmH81AtgDJ8rqOZILiIQDNS0_gtanDFQe9Nu5Xc-o/s320/extra+jelenetek+2.gif" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "edwardian script itc"; font-size: 36.0pt; line-height: 115%;">Szerelmeslevelek<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">2013. december 21.
(szombat)<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Sehogy sem bírtam megálljt parancsolni a
lábaimnak, mintha a testem könyörgött volna a végtagjaimnak azért, hogy ide-oda
sodorjanak a kanapétól az ebédlőasztalig, el a tévé előtt, egészen a konyhapult
felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Egyszerűen nem tudom, hogyan kéne belekezdenem – nyögtem, a kezeimmel rámarkolva
a fából készült, olcsó márványutánzatra. A vállaim szabályosan előre estek,
miközben lehajtott fejjel, kissé elkenődve átadtam magam a levegőben keringő
paradicsomszósz és enyhén sós tészta ismerős illatának. A gyomrom összeszorult
a spagetti gondolatára. - Láttad, hogy nézett rám tegnap.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A mikró monoton sípolására felkaptam a fejem,
de ahelyett, hogy azonnal kinyitottam volna a masina ajtaját, inkább hagytam,
hogy vinnyogó hangja az őrületbe kergesse Danielt, aki percekkel korábban
szándékosan kitúrt az <i>xbox</i> elől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szerintem nem igazán figyelt – kiabálta, miközben a frissen melegített étellel
és egy sebtében elöblített villával átsétáltam a nappaliba és leültem mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Épp erről beszélek – mondtam kelletlenül, a villámra tekerve egy jó adagnyi
tésztát. Rose említése rosszul érintett, az utóbbi időben ugyanis mintha minden
igyekezetem ellenére egyre zárkózottabbá vált volna. Már nem mosolygott
kedvesen, valahányszor vicces szmájlit rajzoltam a neve mellé a papírpoharára.
Már nem köszönt meg minden figyelmes mozdulatot. Sőt! - Hol levegőnek néz, hol
gúnyosan méreget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szerintem csak a kihűlt kávéja miatt volt olyan feszült – vette a védelmébe a
kontrollerekkel szórakozó barátom vörös hajú labortársát. - Ráadásul utolsó
órában kémia tesztet írtunk, és hogy is mondjam… - Daniel enyhén oldalra
döntötte a fejét, majd a megfelelő gombkombináció megnyomásával elindította az
egyik kedvenc, snowboardos játékomat. - Örülhet, ha a tanárnő a felét le tudja
pontozni. Szinte semmit sem írt a papírra, vagy ha mégis, akkor rögtön
átsatírozta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Elhúztam a szám, és magamba kanalaztam egy
adag paradicsomos tésztát. A langyos szósz kelletlenül végigfolyt az államon,
ahogy Daniel karja után kapva, a számmal O alakot formálva beszippantottam az
egyik ragacsos spagettit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Remek! – nyögtem, a kezemben tartott szürke kontrollerrel visszalépve a
beállítások menübe. Eszem ágában sem volt ma is kimaradni a buliból, ha már
tegnap a húgom miatt nem tarthattuk meg a szokásos, egy az egy elleni házi
bajnokságunkat. - Hol van már ez a tökkelütött? Azt ígérte, hogy félre itt
lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Átszaladtam a konyhába egy rongyért, és a
falra szerelt órát nézve zsörtölődve nyitottam meg a csapot. A hideg víztől
libabőrbe borult az egész karom, az arcomat mégis melegség járta át a dühtől,
ami minden egyes másodperc elteltével egyre hevesebb lángnyelvekkel perzselte
vörösre az arcom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Daniel elnevette magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ismered. Órák kérdése – legyintett, a jobb kezét a magasba emelve, hogy a
pulttól is jól lássam nemtörődömségét. Annak ellenére, hogy évekkel korábban
mennyire odavolt a csajért, meglepően könnyen továbblépett. Mintha a szerelme
nem lett volna több egy ostoba fellángolásnál, pedig emlékszem, hogy a
szalagavatót követő hetekben nem volt olyan este, hogy ne provokált volna ki
egy esélytelen verekedést. Élvezte, amikor nála kétszer nagyobb, kigyúrt
idegenek a földre küldték, élvezett minden egyes ütést, mintha már csak a
fizikai fájdalom lett volna képes elnyomni a lelkit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
De én nem tudok addig várni. Már hónapok óta kerülgetem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Pontosan négy hónapja, két hete és három
napja, hogy feladtam, ugyanis két szörnyen sikerült kísérlet után már nem
mertem harmadszor is randira hívni, na, nem mintha valaha is eljutottam volna
addig, hogy feltegyem neki a tényleges kérdést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Három gyenge koppanás, majd egy erőteljes
dobbantás. Ez volt az első, amire felfigyeltem, mielőtt valaki erőnek erejével
nekiesett volna a bejáratnak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Srácok! Segítenétek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ebony hangja könyörgő volt, valahogy mégis
határozott. Egy pillanatra elhittem, hogy képes lett volna berúgni az ajtót, ha
nem sietünk a segítségére, holott alig két hete egy idegőrlő éjszakán én is
megpróbálkoztam vele, mégsem sikerült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy a kulcs ütközési pontot ért,
elforgattam a zárban. Nem nyúltam a kilincsért, nem is kellett. Ebony ugyanis
megoldotta helyettem, és egy türelmetlen mozdulattal az arcomnak csapta az
ajtót, majd két megpakolt táska kíséretében átszambázott az előszobám és
levetette magát a kanapéra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Szemforgatva zártam be a bejáratot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mondd, hogy nem vásárolni voltál! – nyögtem, a jobb kezemmel a homlokom és az
orrnyergem környékét dörzsölgetve. A bőröm bizsergett ott, ahol az ajtó éle
csókokkal köszöntötte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ami azt illeti… – Bons tettetett sértettséggel nyújtotta el a hangokat, amitől
minden szótag végtelenül komikusnak hatott, pedig a szavai végül egy unalmasan
hétköznapi mondattá álltak össze. - Nem vásárolni voltam. Ezeket otthonról
hoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Felhúzott szemöldökkel, kétkedve néztem végig
a látszólag új holmikon. Az egyik kockás szatyorban mintha ruhák és könyvek
lettek volna, míg a másikban pár ezüstös ékszer és papírlapok, egy plüssmaci és
dobozos csokoládé, pár boa, karácsonyfadíszek, három csomag ünnepi kalács és
két zacskónyi töltött fánk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Még rajta van az árcédula – böktem a gyöngyházfény gömbök felé. A
nagyszüleinktől örökölt díszekkel ellentétben ezek mind műanyagból voltak, ráadásul
ránézésre is egy vagyonba kerültek, akárcsak a Kávézóban felaggatott égők,
pedig azokat már több éve, hogy beszerezték Daniel szülei.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ebony elhúzott szájjal kapott az apróságokkal
teli táska felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Jól van, lehet, hogy mégis benéztem a plázába – mondta, a szemét egész idő
alatt a szerzeményein legeltetve. Az ajkai remegtek, ahogy megpróbált
visszanyelni egy gyermeki mosolyt, de mind ismertük már. A vásárlás volt a
gyengéje, akárcsak Michael Jacksonnak a fehérség. - De csak, hogy tudjátok,
rátok is gondoltam ám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Frissen manikűrözött körmeivel villámsebesen
eltűntette a felesleges címkéket, majd a kanapéhoz húzta a dohányzóasztalt, és
kipakolta a nekünk szánt ajándékait. Leküzdhetetlen belső késztetést éreztem
arra, hogy megdörzsöljem a szemeimet, esetleg esztelen csipkedésbe kezdjek;
végül csupán a fejem döntöttem meg. Értetlen grimaszt ölve, kiguvadt szemekkel
néztem végig az asztalon. Mintha Bons kirabolt volna egy kisebb papírírószer
boltot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nyolc csomag boríték és levélpapír? – kérdeztem a rengeteg halvány sárga,
világos rózsaszín, fakó zöld, tört fehér és babakék papír láttán. Teljesen
összezavart.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Daniel felemelte az egyik rózsaszín pamacsos
tollat, aminek vattacukor illata mérhetetlenül intenzív volt. Még az asztal
másik oldaláról is éreztem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mondd, hogy én nem a tollakat kapom! – könyörgött, bár mind tisztában voltunk
vele, hogy még egy ilyen lányos ajándékot sem utasított volna vissza. Imádta a
meglepetéseket!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Megvártam, hogy a TV képernyője elsötétüljön,
majd leültem a szőnyegre. Az egyik kezemet ráfektettem az asztalra, a másikat
megtámasztottam a felületén, gondosan ügyelve rá, hogy a könyököm még
véletlenül se gyűrje össze a színes papírlapokat, elvégre Bons külön nekem
hozta őket. <i>Olívia biztosan imádni fogja
őket! –</i> gondoltam, és örültem, hogy így csupán a zsírkréta készletet kell
megvennem neki karácsonyra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ebony kikapta Daniel kezéből a pomponos
tollat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem – miközben beszélt, levette magáról a felesleges holmikat, végül a barátom
mellkasának nyomott egy színes, ámbár vékony könyvet, aminek puha fedele
meghajlott, ahogy alkalmazkodott Dan testének vonalához. - Neked itt ez a
színező.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A fiú elégedetten hümmögött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Igazán kreatív.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Szemforgatva túrtam bele a hajamba. Bár Ebony
tagadhatatlanul belezúgott Natebe, Daniel pedig már egy ideje együtt járt
Cassidyvel, az utóbbi időben mintha minden alkalommal harmadik kerékké váltam
volna a közelükben. Ők fesztelen ölelkeztek, én gúnyosan figyeltem, ahogy a
barátom megpróbált kitérni a nála egy fél fejjel alacsonyabb lány karjai elől.
Ők egymás cukkolva nevettek, én felvont szemöldökkel néztem, ahogy hülyébbnél
hülyébb dolgokat vágtak egymás fejéhez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mint az óvodában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Rátérhetnénk a lényegre? – kérdeztem, egy egészen kicsit nyersebben a
kelleténél, mire mind a ketten felém fordultak. Daniel jól észrevehetően
távolabb húzódott Bonstól, amiből a lány mintha semmit sem vett volna észre.
Fesztelen mosollyal az arcán biccentett a szétszórt borítékokra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Épp azt teszem – replikázta, az ujjaival közelebb lökve felém egy tört fehér
levélpapírt. A kék golyóstoll, az, amelyik percekkel korábban Daniel kezében
volt, nesztelenül gurult végig az asztalon, miután Bons spiccelt lábfeje felém
pöckölte. - Most pedig fogod magad, és levelet írsz neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Kissé kétkedve fogtam a kezembe a tollat. Nem
mintha még sosem írtam volna levelet. Az iskolában külön órákat szántak arra,
hogy megtanítsák a helyes megszólításokat és a hivatalos levél nyelvtani
szabályait. De a szerelmes levél… szerelmes levelet még sosem írtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Levelet?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ebony összefonta a karjait. Az egyik sötét
szemöldöke egészen a homloka közepéig csúszott, az arca mégsem volt gúnyos,
sőt! A vonásai ellágyultak, amikor felfedezte, mennyire elvesztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Naná! Azt mondtad, fogalmad sincs, hogyan kezdhetnél neki. Hogy szerinted jól
képen nevetne, vagy elküldene a francba, mert hű, de nagyon előítéletes, te
pedig úgy nézel ki, mint egy börtöntöltelék – mondta vékony hangját a
felismerhetetlenségig torzítva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Egyáltalán nem ilyen a hangom – replikáztam, tettetett sértettséggel, jóllehet
a szám sarka megremegett, ahogy megpróbáltam visszanyelni egy őszinte kacagást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Alig két hete, Tony buliján hosszú hónapok
óta eleget ittam ahhoz, hogy kiöntsem a szívemet Ebonynak, amikor a lány a vécé
fölé görnyedve megkért, hogy fogjam meg az arcába hulló, mélybarna tincseket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kezd tiszta lappal – biztatott, apró kezét az enyémre simítva. Csokoládébarna
szemeiben melegség csillogott. - Szó szerint.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Hümmögve vettem a kezembe a fehér lapot, és
bár a toll hegye hozzáért a bal felső sarkához, már a megszólításnál akadályba
ütköztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És mégis mit írjak? – kérdeztem, miközben papírra vetettem az első szavakat,
amiket rendre átsatíroztam. A <i>Kedves Rose</i>
túl sablonosan, az <i>Édes Rosie</i> túl
erőltetetten, a <i>Tisztelt Rose Blackwell</i>
pedig egyenesen szörnyen festett a hófehér lapon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ugye nem gondoltad, hogy majd mindent én fogok megcsinálni helyetted! – mondta,
jóllehet azonnal felállt a kanapéról, hogy mellém ülve egy könnyed mozdulattal
kicserélhesse az összefirkált levelet. Megfogta a kezem, és a papír szélére
irányította. Az első szótag után már pontosan tudtam, hogyan folytassam a
megkezdett kedveskedést: <i>„Drága Rose…”</i>
- Legyél kedves, de persze ne nyálas. Ne ijeszd el! – tanácsolta teljesen
átszellemülve, egy kósza tincset ártatlanul a füle mögé tűrve. Ebony hangja
egészen elmélyült, mintha képzeletben valahol egészen máshol járt volna, mintha
egész idő alatt a legjobb barátnője helyébe képzelte volna magát, hogy a lehető
legjobb útmutatást adhassa. - Írd le, hogy mik a szándékaid, és…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> „<i>Nem
fogom elárulni, ki vagyok, hiszen annak még nincs itt az ideje, viszont
szeretném tisztázni veled, hogy csakis jó szándék vezérelt, amikor leírtam
neked ezeket a szavakat.”</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nehogy leírd, mik a szándékaid! - Daniel durván az asztalra csapott, így
majdnem megcsúszott a kezem. Pusztán a szerencsének köszönhettem, hogy még a
kirohanása előtt sikerült pontot tennem a mondat végére. - A végén még
cenzúrázni kell a borítékot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Megforgattam a szemeimet, de egy pillanatra
sem néztem fel a papírról. Nem mintha nem mertem volna a kanapén tehénkedő
barátom szemeibe nézni anélkül, hogy férfiakhoz méltatlan módon elpirultam
volna a gondolatra, hogy Rose keskeny csípője a lábaim közé ékelődve
nekipréselődik a nadrágomhoz. Egyszerűen csak nem értette volna meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem megdönteni akarom! – mondtam szárazon, meglepően nyugodt hangnemben. Azt
akartam, hogy hatásos legyen. - Te is tudod, hogy…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hát persze! Bárcsak ne tudnám, de szinte állandóan ő a téma! A vörös haja, az
apró kezei... – Daniel hátra dőlt a kanapén, és fellapozta az ajándékba kapott
színezőt. Hümmögve folytattam az írást: <i>„Tisztában
vagyok vele, hogy utálod, amikor eljön az év ezen időszaka, és nem mehetsz
többet suliba…”, „Tisztában vagyok vele…”, „Tudom, hogy mindig is egy
eseménydús szünetről álmodoztál…” </i>Újra és újra elolvastam a sorokat. Hol
kihúztam pár szót, hol átjavítottam egy rosszul használt kifejezést, de sehogy
sem volt az igazi. - Jézus, ember! Csak írd le, hogy oda vagy érte, attól
tutira odáig lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ebony horkantva fogadta Daniel ötletét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Vagy azt hiszi majd, hogy valaki csak szórakozik vele. Te is tudod, hogy
mennyire szégyenlős. Egy percig sem hinné el, hogy megtetszett valakinek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> „<i>Tudom,
hogy mindig is egy felejthetetlen téli szünetre vágytál, és úgy gondoltam,
megajándékozlak eggyel.”</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Igaz. – Deffo grimaszolva ejtette a fejére a színezőt. A lapok mögé rejtőzve
próbálta meg eltitkolni, mennyire untatta a téma, mert bár az első találkozásuk
óta megkedvelte Roset, állítása szerint egy hozzá hasonló lány túlontúl
ártatlan volt ahhoz, hogy megmozgassa a fantáziáját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Eltűnődve emeltem a számhoz a toll végét. Az
ujjaim fel-le mozgatták a vékony tárgyat, így a puha pihék hol hozzásimultak az
államhoz, hol nem, és ettől önkénytelen mosoly költözött a vonásaimba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És mi lenne, ha nem csak egy levelet írnék? – kérdeztem, jóllehet egyáltalán
nem érdekelt a barátaim véleménye, mert már elő is álltam egy ragyogó ötlettel,
amihez kevés lett volna egyetlen levél. „<i>Minden
reggel találni fogsz egy ehhez hasonló levelet a lábtörlőtökön, amiben
különböző dolgokról írok majd neked.” – </i>biggyesztettem a félkész monológ
végére, képzeletben a zárást próbálgatva. Talán egy kész programtervvel kellett
volna befejeznem, de ahhoz, hogy előkészítsem az első randit, egy kicsikével
több időre volt szükségem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mármint? – kíváncsiskodott Ebony, egészen közel hajolva a megkezdett üzenethez.
Hajának gyümölcsös illata bekúszott az orromba, amitől kissé megszédültem, de
az utolsó pillanatban sikerült visszanyernem az egyensúlyom, és megkapaszkodnom
az asztal szélében. Rose és ő ugyanazt a sampont használták.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nemsokára elutaztok, nem? Vagyis egész szünetben egyedül lesz – mondtam, mintha
ettől minden egyértelművé vált volna, pedig a lány arcát látva csak még inkább
összezavartam. - Talán lépésről-lépésre rávehetném, hogy meg akarjon ismerni.
Úgyis utálja az unalmas iskolai szüneteket. Ezt igazán emlékezetessé tenném a
számára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az első alkalommal, amikor betért a Kávézóba,
a pulthoz ült, és a hosszú, unalmas nyárról, panaszkodott, amit még a
nagyszülei sem tudtak feldobni, mert az utolsó pillanatban lemondták az
amerikai nyaralást, így végleg Kanadában maradt. A szemöldökei szinte teljesen
összeértek, annyira koncentrált, az ujjai pedig olyan szorosan tekeredtek a
telefonja köré, hogy minden vércsepp kifutott belőlük. Akkor láttam először a
szalagavatós baleset óta, és a szívem kihagyott egy ostoba ütemet, amikor rám
emelve a tekintetét, fogalma sem volt róla, hogy egyszer már találkoztunk.
Azóta kerülgettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ha randira hívod, találkoznotok is kell ám! – Ebony játékosan belekönyökölt az
oldalamba, mire az asztalra tettem a tollat, és viszonzásként átöleltem. A háta
hozzányomódott a mellkasomhoz, és hiába mocorgott, sehogy sem tudott
kiszabadulni, amitől elégedetten felkacagtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tudom – suttogtam a fülébe úgy, hogy Daniel is hallja. - Menni fog.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bons beleharapott a jobb csuklómba, így
elengedtem. A szemei a győzelem mámorában ragyogtak, de mentségére szóljon,
próbálta elrejteni a szája szélén megbújó mosolyt, ezzel megőrizve férfiúi
méltóságom utolsó morzsáit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Na, mutasd, mid van eddig! – Nem várta meg, hogy odaadjam neki a levelet, mohón
felmarkolta az asztalon pihenő, helyenként csúnyán összefirkált papírlapot,
majd a magasba emelve, a mellkasomnak dőlve, hümmögve kommentált minden egyes
szót. - Hmm, ez tényleg jó. Nekem tetszik. Daniel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Legjobb barátom készségesen elvette a neki
nyújtott üzenetet, majd a combjaira könyökölve, egészen előre görnyedt,
miközben olvasott. Az ő véleményétől egyáltalán nem tartottam, hisz Ebonyval
ellentétben alig ismerte Roset, mégis ropogtatni kezdtem az ujjaimat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem rossz – válaszolta hetykén, a helyzet komolyságához képest bántóan lazán,
jóllehet egy rossz szót sem szóltam, amikor felém csúsztatta a lapot. Ő már
csak ilyen volt! Amikor először randira hívta Cassidyt, egyszerűen elé állt, és
megmondta a tutit. A második alkalommal pedig csupán egy béna SMSben
értesítette a lányt, hogy másnap együtt fogják tölteni az estét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Király! Holnap odaadom neki – mondtam, egy újabb sort biggyesztve a lapra. „<i>Szeretném, ha nem kérdőjeleznél meg egyetlen
alkalommal sem, ahogyan azt is, hogy ne érdekeljen, ki vagyok” </i>Egy kicsit
tartottam tőle, hogy a korcsolyázás egy kicsit túl extrém így első
választásnak, de Bons sosem említette, hogy Rose rettegne a jeges sportoktól,
ráadásul egyetlen kanadait sem ismertem, aki félt volna a havas dolgoktól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Holnap te zársz. Azt akarod, hogy a szülei találjanak rá? – Daniel kérdése
váratlanul ért, de kivételesen hálás voltam a pesszimizmusáért, ugyanis igaza
volt. Eszem ágában sem volt hagyni, hogy a szülei találjanak rá a levelemre.
Nem mintha ismertem volna őket. Talán borzalmasan engedékenyek és lazák voltak.
Talán kényszerítették volna, hogy akarata ellenére részt vegyen a randin. Ez a
gondolat megmosolyogtatott. Erre még az én anyukámat sem lehetett volna
rávenni, pedig ő minden téren a függetlenség híve volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Majd én elintézem. A többi viszont a te feladatod – ajánlkozott Ebony, egy üres
lapot tolva az orrom alá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kösz, Bons!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Hagytam, hogy apró kezeivel magához öleljen,
és játékosan összeborzoltam a haját, ahogy azt a húgomnak is szoktam. Olíviához
hasonlóan, horkantva vált ki a karjaimból, hogy azt követően egy esetlen mozdulattal
a feje tetejére kösse megzabolázhatatlan tincseit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Érted bármit, szépfiú – felelte kacéran, két tekerés között. A szemei kacéran
csillogtak, miközben az alsó ajkába harapva, megjátszott lelkesedéssel rám
kacsintott. - Na, de nekem mennem kell! Ma Nate főz, és a világért le nem
maradnék a kötényben illegő látványáról. – Bons egy gyors puszit nyomott a
fejem tetejére, majd megkerülve az asztalt magához ölelte Danielt, aki egészen
az ajtóig kísérte. Már a küszöb másik oldalán járt, amikor a válla fölött
visszaordított: - Aztán ügyesen!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Elégedetten hajoltam az üres papírlap fölé.
Nagy gonddal rajzoltam újra minden betűt, mellőzve a sok áthúzást és firkát. A
nyelvem kilógott a számból, annyira koncentráltam, míg Daniel elindította a
legújabb versenyt. A snowboard siklásának élethű hangja kellemes zene volt a
fülemnek. Segített összeszedni a gondolataimat, így a levél lezárásán már nem
görcsöltem annyit, egyszerűen csak leírtam, ami eszembe jutott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> „<i>Biztosíthatlak
róla, hogy előbb-utóbb minden titkomra fény derül. Csak légy türelmes.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Addig is szép álmokat.<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy ismeretlen
idegen Xx”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Háromszor is újraolvastam a sorokat, mielőtt
összehajtottam volna a papírt. Kétszer is leellenőriztem, hogy a tinta nem
hagyott-e nyomokat a lap másik oldalán. Azt akartam, hogy minden tökéletes
legyen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Gyere már! Jó lett. Tényleg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Dan nekem dobta a második kontrollert, és
megpaskolta a kanapét közvetlenül önmaga mellett. Én pedig nevetve hagytam,
hogy elzavarja a fejem fölött összegyűlt esőfelhőket. Hisz mi baj történhetett
volna? <i>Ha Rose vissza is utasít, az élet
nem áll meg</i>. A barátaim akkor is mellettem lesznek, és felkaparnak a
földről, ahogy én is felhúztam őket a szakadék széléről, miután a padlóra
küldték őket. Még mindig jobb vesztesként talpra állni, mint harc nélkül
lemondani a győzelemről.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Derűlátóan nyomtam meg a zöld gombot.
Innentől már minden rajta állt.</span></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-13931099456367501752016-08-10T22:31:00.003+02:002018-01-11T13:12:00.952+01:00Extra jelenetek 1/3 - Aaron szemszög<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Drága Olvasóim!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Mint azt ígértem, itt az első plusz jelenet, ezúttal <b>Aaron szemszögéből</b>. Próbáltam átadni az akkor még egészen fiatal, elsőéves fiú gondolatait. Azt a fiúét, aki még nem ismerte Roset, és akinek még eszébe sem jutott a romantika... remélem sikerült, és élvezni fogjátok majd a gondolatait.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Próbáltam olyan pillanatot választani, ami <b>segít nektek megérteni, honnan jöttek a levelek</b>, miért pont Roset szemelte ki, és miért nem szólította le egyszerűen, amikor a kávézóban annyi lehetősége lett volna rá.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Nem is húznám a szót! <b>Írjatok, ha valami gondolatotok/kérdésetek támadt. Ha van olyan jelenet, amit szívesen olvasnátok a fiú szemszögén (vagy akármelyik másik szereplő szemszögén keresztül).</b> Vagy csak hagyjatok magatok mögött egy pipát, ha lehetőségetek adódik rá.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Kellemes nyarat!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Millio puszi Xx szerecsendio</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6rcWYjep-FberdZhIgCnPVGS82mbGyLT75uIBt1yV7P-C7lXdJZwi8qHTZhWucTlkNJN2NzKQtFSohQQKolf01MHJ3zsuP9QajsbQDCHPqtVsTLO7Zsd1HwSSPpOFRek93YHDz4fZWEsD/s1600/els%25C5%2591+extra.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6rcWYjep-FberdZhIgCnPVGS82mbGyLT75uIBt1yV7P-C7lXdJZwi8qHTZhWucTlkNJN2NzKQtFSohQQKolf01MHJ3zsuP9QajsbQDCHPqtVsTLO7Zsd1HwSSPpOFRek93YHDz4fZWEsD/s320/els%25C5%2591+extra.gif" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "edwardian script itc"; font-size: 36.0pt; line-height: 115%;">Zene, lányok,
gyümölcs dzsúz<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">2011. december 23.
(péntek)<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mintha minden egyes oxigénmolekulát kitéptek
volna a tüdőmből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mintha kihúzták volna alólam a talajt, és a
szakadék szélén kapaszkodva valaki rálépett volna az ujjaimra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy a zsűriasztal előtt álló férfi
ismertette Eithan Rodriguez összesített pontszámait, keserűen mosolyogtam a
felém intő fiú felé. Tisztában volt vele, hogy legyőzött, pedig a szemüvegem
még a földön hevert, közvetlen a cipőim mellett. Három versenyző volt köztünk.
Háromszor tíz perc választott el attól, hogy kiálljak a közönség elé, mégis, mintha
már felesleges lett volna minden erőlködés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Valaki leült mellém, és megveregette a jobb
lapockám közepét, mire elszakítottam a tekintetem a még mindig kihívóan bámuló,
spanyol fiúról, aki mintha csak azért költözött volna az utcánkba, hogy megkeserítse
az életem. Utáltam. A felsőbbrendű megjelenését, a laza stílusát, azt, hogy
olyan könnyen összehaverkodott bárkivel, és a tényt, hogy az okoskodó
megjegyzéseivel még az iskolában sem tudtam versenyezni. Mindenki imádta.
Mindenki akart tőle valamit. Egy kedves bókot. Egy randit. Egy aláírást. Úgy
bántak vele, mintha feltalálta volna a rák ellenszerét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Úgy istenítették, ahogy egykoron engem. És ez
iszonyatosan bosszantott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csá, haver! Mizu? – kérdeztem lustán Daniel felé fordulva. Az öklöm az övéhez
érintve, az előző héten tökélyre fejlesztett pacsinkkal üdvözöltem, miközben
fél szemmel még mindig az önmagát éltető srácot figyeltem. Meg kellett hagyni,
nagyon jól csinálta. A tettetett szerénysége épp elegendő egoizmussal párosult
ahhoz, hogy senkinek se szúrjon szemet a színjáték. - Azt hittem, egész nap a
lányokat fűzöd majd, és már nem lesz időd erre az ostoba versenyre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az <i>ostoba</i>
szó hallatán összerezzent. És a kettőnk közé ékelődő csönd elnyomta a gödör
túloldalán végigsöprő ovációt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Sajnálom – nyögte, és rá se kellett néznem, hogy tudjam, őszintén megbánta,
amiért alig egy napja lesajnálóan otthagyott az erdő szélén. - Tudod, hogy nem
úgy gondoltam, én csak…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Megráztam a fejem és színpadiasan
felhorkantottam, ezzel Danielbe fojtva a felesleges szavakat. Nem kellett
elnézést kérnie.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Legalább sikerült elhívnod? – kérdeztem kíváncsian, az egyik szemöldököm
kihívóan a magasba emelve, hátha ezzel szóra bírhatom, az arckifejezéséből
ítélve ugyanis legszívesebben ismételten kibújt volna a reflektorfény alól. - Mondd,
hogy nem hoztál szégyent a fejemre! – kértem fejcsóválva, miközben egy újabb
versenyző lépett a gödör szélére. Neonzöld deszkája és rózsaszín taréja furcsán
vicces látványt kölcsönzött a megjelenésének.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Az egyik srác beelőzött – panaszolta Daniel, ezzel visszarángatva a jelenbe,
ahol még nem kellett pályára lépnem. A lábam remegett, a kezeim pedig
egyfolytában egymást tördelték, ahogy a testemben szerteáramlott az adrenalin.
- Valami Nate…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Elhúzott szájjal figyeltem, ahogy egy mély lélegzetvételt
követően megpróbálta legyűrni a torkán ragadt szavakat. Sajnáltam, jóllehet még
sosem kerültem hasonló helyzetbe, így nem tudtam kellőképp átérezni a
csalódottságát ahhoz, hogy megvigasztaljam. Még. De ha ma nem tudom legyőzni
Rodriguezt, holnaptól talán már nekem sem lesz idegen a kikosarazás érzése.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hát, ezt igazán sajnálom – mondtam esetlenül egy béna vállveregetést követően.
Ott és abban a pillanatban egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy ezzel segítettem-e,
vagy csak tovább rontottam a helyzetet. - Akkor most kivel mész? – kérdeztem,
hátha Ebonyn kívül másra is szemet vetett, de ahogy a színek kikoptak az
arcából, már tudtam, hogy be kellett volna fognom a szám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem megyek – jelentette ki egyszerűen, mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb
dolga. Daniel összehúzta magán a kabátját, pedig az esti hóesés ellenére
egyáltalán nem volt hideg. Épp csak annyira fagyott, hogy mű hó helyett igazi
fedje az épített pálya egészét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
A francokat nem mész! – mordultam rá, egyenesen a szemeibe nézve. - Gólyaként
kötelező részt venned az év buliján, különben kinéznek. Íratlan szabály –
világosítottam fel, ahogy engem a felsőbb évesek, akik közel három hónapja még
bármit megadtak volna azért, hogy velük lógjak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Daniel erőltetett mosollyal az arcán fordult
a mellettünk készülődő versenyző felé. Az ujjait összefonva, esetlenül ejtette
a kezeit a lábai közé. Egészen kétségbeesettnek tűnt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És mégis kivel menjek? Már minden jó csajt elhívtak, csak a selejt maradt –
panaszolta, és mintha csak a megfelelő pózt kereste volna, hátravetette a
karjait és a tenyereire támaszkodva az égre emelte a tekintetét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Visszagondolva a sulinkban rendezett
szalagavatóra, egyáltalán nem tűnt olyan nagy durranásnak, mint ahogy
beállítottuk, ennek ellenére nem voltam hajlandó engedni. Nem adhatta fel a legelső
kisebb zökkenő után! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Aha, hát persze! – Összecsaptam a tenyereimet és egymásnak dörzsöltem a
kezeimet, miközben ráfújtam az ujjaimra, mintha csak az átfagyott csontjaimat
próbáltam volna felmelegíteni, holott valami igazán ütős monológon törtem a
fejem. Olyan jó barátja akartam lenni, mint amilyen ő volt nekem, csakhogy a
szavak ezúttal is ellenem szegültek. Ha le kellett írni őket, akkor
engedelmeskedtek, akár a kezes bárányok, de amint élő beszélgetésre került a
sor, mintha felbőszült bikaként rontottak volna nekem; cenzúrázatlanul. - Estélyiben
és sminkben még a legrosszabbak és megütik a mércét – mondtam nevetve, ezzel
csak még elkeseredettebbé téve a legjobb barátomat. Szemforgatva temettem a
tenyerembe az arcomat. - Biztos vagy benne, hogy mindenkit elhívtak, aki szóba
jöhetne?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Daniel lustán nézett végig a körülöttünk ülő
embereken. Egyáltalán nem sietett a válasszal, és pedig nem erőltettem, inkább
az éppen aktuális mutatványra fókuszáltam. A rózsaszínhajú srác pont abban a
pillanatban pördült át a levegőben. A deszka az utolsó utáni pillanatban
érintette meg a talajt. Majdnem túlpörgette, de sikerült visszahoznia, amit a
zsűri tagjai egy elégedett bólintással kommentáltak. A srác nem volt
különösebben nagy tehetség, a gyakorlatai sem voltak túl erősek, de amit
bevállalt, mind megcsinálta, és ezt háromszor hét pontra értékelték. Erős középmezőny.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Emlékszel a különc vörösre, akiről meséltem? – ösztönösen bólintottam, miközben
megpróbáltam felidézni, miket is mesélt eddig a labortársáról Daniel, de semmi
lényegesre sem sikerült visszaemlékeznem. Még csak a nevét sem tudtam volna
megmondani, pedig ha jól emlékszem Ebony kapcsán már többször is szóba került.
- Na, még őt is elhívták.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ó! – Csupán ennyit tudtam kinyögni, fejben ugyanis már egészen máshol jártam.
Két ember választott el attól, hogy a gödör szélére álljak, a cipőm azonban még
mindig a szemüvegem mellett hevertek. Már réges-rég fel kellett volna öltöznöm!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egy ideig csöndben ültünk egymás mellett. Fogalmam
sem volt, mit mondhattam volna, amivel akár csak egy kicsivel is jobb kedvre
deríthettem volna Danielt, ő pedig nem firtatta. Megértette, hogy érzelmek
terén analfabétának számítottam, és nem rótta fel, amiért belül igazán hálás
voltam neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
El kell jönnöd! – mondta végül, valahogy az utolsó nyolc percben, amikor már
tényleg csupán egy-egy bemutatásra váró forgás választott el a rivaldafénytől.
Eddig minden évben fent álltam a dobogó legfelső fokán. Valahogy természetesnek
vettem, hogy ez a visszavonulásom napjáig így is lesz, de a távolból engem
figyelő Rodriguez láttán összerándult a gyomrom. Közel álltam hozzá, hogy a
saját cipőmbe rókázzak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mint randipartner? – kérdeztem, kissé elviccelve a helyzetet, ezzel a bál felé
terelve a gondolataimat. Remegve igazítottam a helyére a térdvédőimet. A
cipőfűzőm túl szoros, a nevemmel ellátott póló túl bő, az overálom pedig túl
szűk és túl nagy volt egyszerre, mintha ez egyáltalán lehetséges lett volna.
Kibaszottul izgultam!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A homlokomon megjelenő izzadságcseppek
belefolytak a szemeimbe, majd az államról a ruhámra estek, ocsmány, de
messziről szinte teljesen láthatatlan foltot hagyva az anyagon. A szívem olyan
hevesen dübörgött a mellkasomban, hogy azt hittem, menten elájulok, ha nem
léphetek azonnal a pályára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Te vagy a legjobb barátom. Csak azért, mert kikosaraztak, nem váltok csapatot –
morogta az orra alatt, az öklével a vállamba bokszolva. Épp a megfelelő időben,
helyen és erősséggel ütött meg ahhoz, hogy kirángasson a szűnni nem akaró aggodalomból
és egy kis nyugalmat csempésszen a folytonos feszengés helyére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mosolyogva biccentettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Oké, de jössz nekem eggyel, ugyanis felejthetetlenné teszem az éjszakád –
feleltem, majd ezt követően felálltam és megveregettem a vállát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A metálkék deszkám alig öt méterre volt
tőlünk, mégis egy kisebb évezrednek tűnt, mire elértem a korlátnak döntött snowboardig.
A tenyerem végigsimítottam a fényezésen, és a szívem dorombolt az
elégedettségtől. Abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy menni fog. Hogy
túlszárnyalom Rodriguez három kilencesét és ismételten magamhoz ölelhetem a
kamu arany kupát, amiből még inni sem lehetett, annyira mű volt a
festékszóróval lefújt anyag.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csak legyél Hillcrest bejárata előtt nyolcra – kiáltotta utánam, miközben
elindultam a gödör széle felé. A vállam fölött rákacsintottam a legjobb
barátomra, aki a versenyzőknek felállított lelátó harmadik fokán ülve,
biztatóan a magasba emelte a hüvelykujját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Az ember azt hinné, virágcsokorral és limuzinnal jönnek érte… - krákogtam tettetett
csalódottsággal a hangomban. A színjáték kedvéért még az ajkaimat is
lebiggyesztettem, amire csak egy rosszalló fejcsóválást kaptam válaszul.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Davis! Te jössz! – Az edzőm hangjára felkaptam a fejem és sietve, szinte
kocogva tettem meg az utolsó métereket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy a fejemre húztam az enyhén sárgás
szemüveget, a magasba emeltem a kezem és integettem. Kiélveztem, hogy többen
sikoltozva kántálták a nevem, majd a megadott jelre felcsatoltam a deszkát és a
mélybe vetettem magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Három és fél órával az eredményhirdetés után
még mindig nehezemre esett elhinni, hogy holt versenyben, Rodriguez és én
egyszerre állhattunk fel a dobogóra, de anyám kocsijának anyósülésén ülve
lassan kezdtem beletörődni, hogy egy teljes évig esélyem sem lesz bebizonyítani,
hogy jobb vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Már elég sötét volt ahhoz, hogy az ablakhoz
nyomva a fejem ne lássam az épület színeit, sem a bejárat előtt várakozók
arcát, így egy kedves mosoly és egy szeretetteljes ölelés után elbúcsúztam
anyától és elindultam egy tetszőlegesen kiválasztott csapat felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hogy festek? – üvöltöttem, amikor megláttam a legjobb barátomat. Daniel a
színes fényektől ezerszínű falnak dőlve, karba tett kezekkel figyelte a tőle
pár méterre nevetgélőket. Csak később, amikor már elég közel sétáltam hozzá, vettem
észre, hogy az arcán megfeszülő izmok Ebonynak szóltak. A lány mosolyogva
hagyta, hogy a partnere átkarolja, miközben a srác a feje búbjára támasztva az
állát még közelebb húzta magához.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mint akit laposra vertek a pályán – nyögte gúnyosan a szemem alatti foltra
célozva, pedig mindketten tudtuk, hogy azt már a verseny utáni bunyóban
szereztem, messze a gödörtől. - De, ha ez megnyugtat, a lila valóban a te
színed.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Megforgattam a szemeimet, és lenyeltem egy
gúnyos megjegyzést azzal kapcsolatban, melyikünk is nézett ki úgy, mintha
alaposan tökön rúgták volna, majd Danielbe karolva a bejárat felé húztam a még
mindig görcsösen a tömegbe meredő fiút. Már így is hatalmas volt a sor. Semmi
kedvem sem volt órákat várni, hogy bejussak erre az idióta bulira.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csak menjünk! – könyörögtem két rántás között, mire megadta magát és
elernyesztette addig megfeszített izmait. A válla előreesett, akár egy utcára
dobott kiskutyának, és abban a pillanatban szívesen megvertem volna bárkit, ha
ezzel boldoggá tehettem volna akár egy halvány mosoly erejéig. Utáltam, amikor
ennyire maga alá került.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Tizenhat percnyi kínosan csöndes perc után
végre beértünk a tornaterembe, ami messze felülmúlta a várakozásaimat. A
plafonra erősített sablonos lufikat sziporkázó diszkó gömbök és sárga-piros-kék
reflektorok rángatták ki a szürkeségből, a falra aggatott transzparensek pedig
a szalagavató témájához hűen téli csodaországgá varázsolták a termet. Még a
kosárpalánkot és a foci kapukat is sikerült eltűntetniük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Jézus! – kiáltottam, amikor valaki nekicsapódott a mellkasomnak. Az idegen
poharából valami egészen hideg és nedves ömlött a ruhámra, amitől pillanatokon
belül elszállt az agyam, az egyik jégkocka ugyanis beesett a lazára hagyott
ingembe és megakadt a nadrágom övénél. - Nézz a lábad elé!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Morogva szakítottam el a tekintetem a
díszítésről, és a furcsán csillogó trutyitól, ami szinte az egész ingemet
beszínezte csak még dühösebb lettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Úristen, bocsánat, én nem… - szabadkozott a támadóm, miközben remegő kezeivel
megpróbálta helyrehozni a helyrehozhatatlant. Esetlenül a földre tette a félig
üres műanyag poharat, majd a táskájából előkeresett zsebkendővel csak még
jobban beledörzsölte a színes italt a fehér anyagba. Szemforgatva kaptam a
csuklójához, mielőtt a kelleténél talán egy kicsit durvábban eltoltam magamtól.
- Nem akartam, bocsánat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A lány szemérmesen a földre szegezte a tekintetét,
mintha a gondolattól, hogy szembe kell néznie a tettével, csak még
kényelmetlenebbül érezte volna magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Épp ezért kényszerítettem, hogy rám nézzen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Öhm… - A lány félelemtől csillogó szemeinél már csak résnyire nyílt, keskeny
ajkai voltak hívogatóbbak, és abban a pillanatban képtelen voltam másra
gondolni, csak rá és arra, mennyire meg akartam csókolni. - Nem gond. Nem
történt semmi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
De, én… - motyogta, hol a cipőimet, hol a foltos ingemet nézve. És bár az
olvadozó jégkocka miatt hideg víz csorgott végig a lábamon, a dühömet mintha
elmosták volna a hűvös cseppek. - Tönkretettem a ruhád.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A lány kényelmetlenül toporgott, az egyik
kezével tudtán kívül a karomban kapaszkodva, mintha csupán én tartottam volna
vissza attól, hogy darabokra esve a padlónak csapódjon. A bizonytalansága
őszinte mosolyt csalt az arcomra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ne izgasd magad, egyébként is csak kölcsönöztem – válaszoltam nevetve, továbbra
is a karjaimban tartva. Talán azért, mert észre sem vette, mennyire közel állt
hozzám, hogy az arca szinte már az ingem súrolta, és hajának epres illata az
orromba kúszott, miközben a lehelete cirógatta a gyümölcsös italtól nedves
mellkasom, de furcsán meghitt és bensőséges volt, ahogy összekapcsolódott a
tekintetünk. Nem kellettek szavak. Nem kellett semmi. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mi? – kérdezte ijedten. A szempillái megremegtek, ahogy távolabb húzódott
tőlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A jobb kezemmel utána kaptam, még mielőtt
megbotlott volna a saját poharában, amit egy hálás, mégis szemérmes mosollyal
köszönt meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Közelebb hajoltam hozzá, hogy a hangos zene
ellenére is hallja, amit mondani akartam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Viccelek – suttogtam, mire a teste érezhetően felengedett, engem pedig
lenyűgözött az őszinte aggodalma, ami fokozatosan feszült nyugalommá alakult az
esetlen ölelésemben. A tenyerem a hajára simult, míg a szabad kezem a vállán
pihent, tisztes távolságra fedetlen csípőjétől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Abszurd módon nem vágytam többre, sőt! Már
az, hogy ennyire közel volt hozzám, épp elegendő volt ahhoz, hogy ne tudjam
abbahagyni a mosolygást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Haver, gyere már! – üvöltötte Daniel valahonnan a lány háta mögül, mire
felkaptam a fejem, és a tömeget pásztázva megpróbáltam beazonosítani a hang
helyét. Végül tőlünk alig két méterre, két egymáshoz simuló pár között találtam
rá. Az arckifejezéséből ítélve csöppet sem volt elragadtatva a ráerőltetett
társaságtól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ha most megbocsátasz… - súgtam a lány fülébe a mutatóujjammal Daniel felé
bökve, mire a támadóm megértően bólintott, végül lehajolt a poharáért és a
szemeimbe nézve a kezembe nyomott egy száraz zsebkendőt. Az ajkába harapva,
bűnbánóan nézett végig a ruhámon. - Nélkülem kissé elveszett – magyaráztam, és
közben hagytam, hogy elnyelje a tömeg. Annyira elvesztem benne, hogy még a
nevét sem kérdeztem meg, de mire egyáltalán eszembe jutott, már hiába kerestem.
Sehol sem találtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Látom, megismerkedtél a labortársammal – kiabálta túl a zenét, a tenyerével
játékosan megpaskolva a vállamat. - Amilyen kétbalkezes, csoda, hogy még nem
robbantotta fel az iskolát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Felhúzott szemöldökkel, kissé értetlenül
fordultam felé, félig-meddig még a múltban ragadva. Csak akkor, amikor végleg
feladtam, és már nem kerestem tovább, jutott el a tudatomig, miért nézett rám
olyan sejtelmesen Daniel. A fényben alig észrevehetően vörösen ragyogó tincsek,
az esetlenség, és a tény, hogy észre sem vette, mekkora hatással volt rám a
közelsége… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ebony barátnője.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Aranyos – mondtam a semmibe meredve, ám ahogy teltek a másodpercek, lassan
feladtam a reményt, hogy rátalálhatok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ha te mondod! – Szinte magam előtt láttam, ahogy összecsapva a kezeit, az ég
felé meredve megrázta a fejét, ahogy mindig, valahányszor röhejesnek találta a
rajongásomat a snowboard, a hírnév, a családom vagy a lányok iránt. És igaza
volt. Mert biztos voltam benne, hogy amint belebotlok egy másik csajba, majd
körülötte forognak a gondolataim. Hirtelen már nem is értettem, miért érdekelt
annyira a csaj, aki tönkretette édesapám ingét. - Na, gyere, igyunk valamit!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Hagytam, hogy Daniel a lapockáimnak támasztva
a tenyereit a terem szélén elhelyezett asztalokhoz toljon. A falakról
visszaverődő zene lüktetett az ereimben, szinte a gondolataimat sem hallottam,
nemhogy őt, aki mintha épp </span><span style="font-family: "times new roman", serif; font-size: 16px;">egy számomra ismeretlen történet közepén tartott</span><span style="font-family: "times new roman", serif; font-size: 12pt;"> volna. Megfeszülő izmain éreztem, hogy beszélt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A puncsot felvizezték, mintha ezzel próbálták
volna megmenteni a túlzott alkoholtól, amit az egyik felsőbb éves csempészett a
rózsaszín italba. A gusztustalan utóíz mégsem tűnt el, a víztől pedig csak még
émelyítőbbé vált, így az első korty után levegővétel nélkül lehúztam az egész
pohárral, nehogy félúton elszálljon a bátorságom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Már vagy fél órája állhattunk a falnak dőlve.
Daniel Ebonyt nézte, én valaki egészen mást. Barna haja a vállát verdeste, a
hátát pedig egyáltalán nem takarta ruha, mintha nem is egy bálba, hanem egy
egyszerű partiba készült volna, az őt vizslató srácokat azonban ez egy csöppet
sem zavarta. Ahogy a barátnői társaságában a csípőit ringatta, még én is
abbahagytam a vöröske keresését.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Amikor az egyik szőke lány közelebb hajolt
hozzá, nevetve eltolta magától, majd szembetűnően hátat fordított neki, hogy
lecsekkolja, valóban olyan feltűnően bámulom-e, mint mondták, és ha igen,
megérem-e a fáradságot, hogy odajöjjön hozzám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Úgy tűnt, számára megértem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szia. A nevem Emma – mondta alkoholtól csillogó szemekkel. A jobb kezét felém
nyújtva megrázta a tenyeremet, miközben egy másodpercre sem vette le a
tekintetét az ajkaimról. A magabiztossága egyszerre borzasztott el és
csábított. - Nincs kedved táncolni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Nem válaszoltam azonnal, mert nem akartam,
hogy azt higgye, levett a lábamról, így hát egy hosszúra nyúlt másodpercig némán,
oldalra döntött fejjel figyeltem kedves arcának feszült rezdüléseit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
De, persze!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Vigyorogva belém karolt és ellenkezést nem
tűrve berántott a táncparkett közepére. Egy pillanatig sem hezitált. Nem
mérlegelt. Mintha nem érdekelte volna a visszautasítás, egyszerűen a nyakam
köré fonta a kezeit, ezzel a lehető legközelebb húzva magához. A teste az
enyémnek feszült. Izzadságtól csillogó bőre meggyulladt a tenyereim alatt, hogy
a kezeim alá bújva kellette magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Hazudtam volna, ha azt mondom, nem játszottam
el a gondolattal, hogyan nézhetett ki vadítóan vörös ruhája nélkül, egy szál
fehérneműben egy valamivel csöndesebb szobában az ölemben ülve. Hazudtam volna,
ha azt mondom, nem akartam hallani kéjtől rekedt hangját, miközben a kezeit a
párnának nyomva végigcsókoltam a testét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Új vagy? – kérdezte, holott egyáltalán nem érdekelte a válaszom. Legalábbis nem
tudtam elképzelni, hogy őszintén érdekelte volna, honnan jöttem. Egyszerűen
csak kihasználta az alkalmat, hogy közelebb hajolva hozzám, az ajkai az
ajkaimhoz érjenek. - Még sosem láttalak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Egy barátom miatt vagyok itt, egyébként nem ide járok – válaszoltam végül,
egyenesen a szájába lehelve a szavakat. A lány izmai megfeszültek, majd egy
látványos sóhajtás után csupán ennyit mondott:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tökéletes.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A csókja pont olyan volt, mint amilyennek
képzeltem. Szenvedélyes, mégis érzelmek nélküli. Kimondatlanul a tudtomra
hozta, hogy a ma estének sosem lesz folytatása, úgyhogy el kell vennem mindent,
amit csak szeretnék, holnap ugyanis már nem lesz rá lehetőségem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az ujjaimmal közelebb vontam magamhoz, a
körmeim piros csíkokat hagytak fedetlen hátán, mielőtt a combjába markolva
kipréseltem volna belőle egy elgyötört nyögést. A leheletének puncs íze volt a
számban, amibe egészen beleszédültem. De ez jóféle bódultság volt. Olyan, ami a
fellegekbe repítette az embert.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Csakhogy nem volt rajtam ejtőernyő. A
következő percben pedig kihunytak a fények, és Emma kicsúszott a karjaim
közül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A tömeg értetlenül üvöltözött, szinte
tapintható volt a rettegés és az izgalom különös egyvelege, ami megtöltötte a
levegőt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Amikor visszakapcsolták a fényeket,
feszülten fordultam körbe. Emmát kerestem, de ő már sehol sem volt. Eltűnt,
mintha csak a képzeletem találta volna ki, és ahogy a táncoló tömeg szélén
észrevettem egy mozdulatlan alakot, azt kívántam, bárcsak tényleg az elmém
játszadozott volna velem alig három perce. Azt kívántam, bár meg se történt
volna az a csók. Bárcsak senki se látta volna!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ebony esetlen barátnője elnyílt ajkakkal
figyelt. Lehetetlen volt nem kiszúrni falfehér bőrét és az arcán végigszánkázó
megrökönyödést, ami összerántotta a gyomromat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Friss levegőért szomjazva fordítottam hátat
neki, úgy siettem ki az udvarra, miközben magamban azért imádkoztam, hogy jöjjön
utánam, hogy elmagyarázhassam neki, mi is történt valójában.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">De nem
jött utánam.</span></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-48652238905976446572016-07-26T16:01:00.003+02:002016-11-05T19:10:33.788+01:0016. fejezet: Mert egyszer minden véget ér<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Drága Olvasóim!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Íme, <b>elérkeztünk a történet utolsó fejezetéhez</b> (ami eddig talán a legrövidebb mind közül), de amint már az előző rész alatt is írtam, meglepetéssel készültem nektek. Ahogy leírtam az utolsó szavakat, bár elégedettséggel töltött el Rose szála, a történetet mégsem éreztem elégnek, így pedig képtelen vagyok bezárni a blogot.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Épp ezért a következőre jutottam. <b>Hogy még teljesebbé tegyem a storyt, hozni fogok nektek még három bejegyzést - kiragadva a múltból -, ezúttal Aaron szemszögéből.</b></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Mit szóltok hozzá?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Kellemes szünetet mindenkinek!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Millio puszi Xx szerecsendio</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5P7Za82pR0xd_NU9klYux3-QUV66T74cKhkRuoL27TSol2zVdcBjrUjNPJ65hXX3TRLyg8LKiRRrZ_xK-gq7rhpf-NhDsCg2V9kN0cu1-iAt5NPZD-Wm5r4TfNnQ_STdr2k5wAkBgzreR/s1600/1531641_stickadtr%25C3%25B6jalook.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5P7Za82pR0xd_NU9klYux3-QUV66T74cKhkRuoL27TSol2zVdcBjrUjNPJ65hXX3TRLyg8LKiRRrZ_xK-gq7rhpf-NhDsCg2V9kN0cu1-iAt5NPZD-Wm5r4TfNnQ_STdr2k5wAkBgzreR/s320/1531641_stickadtr%25C3%25B6jalook.jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "edwardian script itc"; font-size: 36.0pt; line-height: 115%;">Mert egyszer minden véget ér<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">2014. január 6. (hétfő)<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer majd
szomorúsággal tölt el a téli szünet vége, de akkor és ott, az ágyam szélén ülve
keserűen nyomtam ki az ébresztőórát, ami ötvenkilencről nulla-nullára váltva,
hangos rikácsolással jelezte a reggel közeledtét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Még sohasem tűnt olyan hosszúnak az út a
fürdőszobáig, mint akkor, ahogy a víz sem volt még soha korábban annyira hideg
és kellemetlen, mint amikor elfordítva a csapot az arcomra fröcsköltem egy
keveset. A tükörbe nézve elhúzott szájjal vettem tudomásul, hogy az előző napi
piknik, és az azt követő holdfényes séta megtette a hatását, és a fáradtság sötétlila
foltokat rajzolt a szemeim alá, amiket ezúttal is korrektorral és a bőrömmel
harmonizáló alapozóval próbáltam meg eltűntetni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mintha ólomsúlyúvá váltak volna a végtagjaim,
az izmaim még fájtak a snowboard emlékétől, így a megszokott, bonyolult
fonásokat mellőzve, egy egyszerű, kócos kontyba fogtam élénkvörös hajam, mert
így még a fésűt sem kellett túlzottan magasra emelnem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Fogmosás után kihagytam a tusvonalat és
egyből a ruhásszekrényhez sétáltam, ahol egy pillanatra elidőzve kiválasztottam
a kedvenc, bordó pulóveremet és a szintén agyonhordott, koptatott farmerem, ami
bár eléggé kikopott az évek alatt, mégis remekül mutatott a sötét felsővel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Jó reggelt! – kiabáltam már a lépcső tetejéről, a vállamon a fekete
hátitáskámmal, ami mintha minden egyes lépésnél egyre lejjebb csúszott volna.
Az alsó szintre érve már valahányszor megmozdítottam a lábam, a fenekem
verdeste.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Tegnap este óta a nappalit mintha teljesen
kicserélték volna. A karácsonyfa ünnepi díszben tündökölt, a párnák pedig
tisztán és rendben követték egymást a kanapén. Az éjszaka olyannyira lekötött,
hogy ne verjem fel a többieket, hogy észre sem vettem, Ebonyék milyen
csodálatos munkát végeztek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Jó reggelt, kicsim. Igazán… - Anyu feltartott kézzel, a pultnak dőlve sütötte a
sajtos, sonkás, paradicsomos szendvicseket, de a kedvemért megfordult, hogy
végigmérhessen, ahogy mindig, valahányszor elindultam az iskolába. Mivel
egykoron ő is oda járt, egyfajta kötelességének érezte, hogy hozzá hasonlóan én
is egy legyek a legdivatosabb diákok közül, ha már a népszerűek közé nem tudtam
bekerülni. - Frissnek nézel ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Megforgattam a szemeimet, de egy szót sem
szóltam, ugyanis tisztában voltam vele, hogy ennél többet akarva sem lettem
volna kihozni magamból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Eközben, mintha a kicsik észre sem vették
volna édesanyám gúnyos megjegyzését, mosolyogva majszolták a saját
szendvicseiket. Az olvadt sajt illata betöltötte az orromat, a gyomrom pedig
összerándult és hangos korgásba kezdett, ahogy apu meglengette előttem a
sajátját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Milyen volt a tegnap délután? A ruháid tele vannak sárfoltokkal. – Anyu egy
üres tányérra szedte a szendvicseket, majd elém tolta, miközben én friss kávét
öntöttem a bögrémbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Próbáltam kizárni az édesanyám hangjában megbújó
rosszallást, és valami szépre koncentrálni, de apu kérdő tekintete nagyban
megnehezítette a dolgom, ezért inkább lesütöttem a szemeimet és lekapartam a
kenyér széléről a kissé megkormolódott részeket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hógolyóztunk – nyögtem, az arcom azonban elárulta, hogy ennél sokkal többről
volt szó. Csupán nem olyan értelemben, ahogy azt ők elképzelték. - Nem kell
egyből a legrosszabbra gondolni. – Anyu felvont szemöldökei láttán
megköszörültem a torkom, de amikor apu lemondóan megrázta a fejét, beláttam,
hogy a szüleim mindössze a legjobbat akarták nekem. Nem haragudhattam rájuk
folyton, valahányszor megfeledkeztek az intimszférámról. - Egyébként pedig
köszönöm, hogy elengedtetek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ebony segítségével egyébként is többre mentünk. Mire hazaértünk, már mind a
három energiabomba megfürdött és elaludt – áradozott anyu, a kelleténél egy
csipetnyit lelkesebben. Nem mintha nem örültem volna, hogy kikerültem a
rivaldafényből, ennek ellenére sértette az önérzetem, hogy szerintük Ebony
ezerszer jobb bébiszitter volt nálam. - Azt hiszem, többször kéne…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Értettük. Ebony szuper. Én pedig teletömtem őket csokival és eltörtünk egy
tálat – dünnyögtem az orrom alatt két falat között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Valahogy így.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Anyu gúnyosan csipkelődő válaszát követően
tüntetőleg egy szót sem szóltam, helyette a reggelimnek szenteltem minden figyelmem,
miközben fejben sorra vettem a kötelező olvasmányok listáját, amit számon
kérhettek rajtunk az elkövetkezendő egy hétben. Szerencsére még a nyáron
elolvastam valamennyit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az utcáról behallatszó dudaszó volt az
egyetlen, ami ki tudott rángatni a gondolataim közül. A langyosra hűlt kávé úgy
csúszott le a torkomon, mintha az életem múlt volna rajta, és mire kettőt
pislogtam már menetre készen, hátitáskával a vállamon borzoltam össze a
testvéreim haját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Köszi a reggelit! – nyomtam cuppanós puszit anyu arcára, aki mintha csupán
akkor értette volna meg, hogy a házunk előtt parkoló kék autó rám vár, az
utolsó pillanatban még visszahúzott és magához ölelt. Szavak nélkül is tudtam,
hogy mi zajlott le a fejében, és mélyen belül hálás voltam neki, amiért magában
tartotta az anyáskodó tanácsait.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A bakancsom alatt ropogott a hó, miközben
komótosan a királykék Skoda ajtajához sétáltam. A lehúzott ablakon keresztül
tökéletes rálátásom nyílt a kormány mögött elnyúló, kócos fiúra, akinek fülig
érő mosolya másodpercek alatt engem is vigyorgásra késztetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Bocsi, hogy késtem, de még el kellett vinnem Olíviát és anyut a kisboltba, és a
legjobb gumicukorkákat átpakolták a bolt másik oldalára… - magyarázta, és bár
rendszerint csüngtem minden szaván, ezúttal semmi másra sem tudtam
koncentrálni, csak a magasba lendülő karjaira és a természetesen hosszú
szempilláira, amiket igazán kár volt férfiakra pazarolni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Semmi baj, a legjobbkor jöttél – mondtam, és közben bekapcsoltam a biztonsági
övet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy Aaron beindította a kocsit, felhúzta az
ablakokat és megcsapott a légkondiból áramló meleg levegő poros illata, amitől
szabályosan tüsszögő-rohamot kaptam. Az orrom szúrt és viszketett, a szemeim
pedig könnybe lábadtak a nagy igyekezetben, jóllehet képtelen voltam
visszatartani akárcsak egyet is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Jól vagy? – kérdezte aggódva, habár a szemeimbe hulló, kócos tincseim és az
arcomon végigfolyó, enyhén fekete könnycseppek láttán kuncogva kapcsolta ki a
mesterséges meleget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hogyne!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Hogy leplezzem a zavaromat, duzzogva egymásba
fontam a karjaimat és elfordítottam a fejem, miközben egy zsepivel megpróbáltam
letörölni az arcomról a szempillaspirálom nyomait. Az utcán sétáló diákok
látványa nyugalommal töltött el, és bár sosem kedveltem igazán a környéken
járó, kényelmetlen és túlzsúfolt buszokat, ezúttal is vágyakozva figyeltem,
ahogy a megállóban várakozó fiatalok végül felszálltak a hatalmas járművekre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A reggeli forgalmat messze elkerülve, a jól
megszokott főút helyett rejtett kisutcákban közlekedtünk, de a kósza
gyalogátkelőhelyek miatt még így is borzalmasan lassan, szinte araszolva
kerülgettük ki a járda szélén parkoló autókat. Mégsem bántam. Egy részem
ugyanis örült minden egyes percnek, amit Aaron közelében tölthetett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Tíz percnyi néma csönd után lopva lestem át a
vállam felett, Aaron mégis rögtön észrevette, hogy őt bámultam, így aztán rám
villantotta jellegzetes, sunyi félmosolyát, amitől összeszorult a torkom.
Hosszú, vékony ujjai azonnal megtalálták a combom, és bár utáltam, amikor
vezetés közben az út helyett rám figyelt, nem húzódtam el, inkább hagytam, hogy
a testemet elöntő jóleső bizsergés felemésszen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Fogalmam sincs, hogy csinálod – sóhajtoztam -, de már nem is bánom, hogy ki
kellett szállnom az ágyból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Éreztem, ahogy az arcomból elszállt minden
szín. A kezeim remegtek, a szívem pedig kalapált. Hirtelen minden, amiben addig
hittem elvesztette a jelentőségét, és szépen lassan eggyé vált a szürkeséggel.
Az agyam minden szegletét a mellettem ülő fiú töltötte ki. Dezodorának fűszeres
illata. Íriszeinek olvadt csokoládéra emlékeztető barnasága. És a kezei. A
tenyere, ami egyre feljebb csúszott, én mégsem tudtam megálljt parancsolni
neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szerintem a génjeimben van – válaszolta somolyogva. Nem kellett rá néznem, hogy
tudjam, mennyire élvezte, hogy ennyire könnyedén zavarba tudott hozni. - Mást
nem tudok elképzelni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Megforgattam a szemeimet, és hagytam, hogy
magasabb fokozatra kapcsolva eltávolodjon tőlem és egy bal kanyarral
visszaforduljon a főútra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Fél percbe sem telt, hogy az éppen tovarobogó
autóbusz mögött meglássam az iskolám már ismerős, szürke épületét. A hatalmas,
robosztus falak összesen harminc osztálytermet foglaltak magukba, amiből ha
tízet használtam, de így is mintha kilométereket rohangáltam volna egyetlen
röpke nap alatt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Bárcsak ugyanabba az iskolába járnánk! – nyögtem, amikor Aaron beállt két autó
közé és leállította a motort. Tisztában voltam vele, hogy az iskolája
majdhogynem a város másik végében volt, és hogy hozzám hasonlóan ő sem
hagyhatta ki az első óráját, ennek ellenére mégsem akartam kiszállni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> És ő sem kényszerített.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Kedvesen felém fordult és tenyereibe fogta az
arcomat, majd megcsókolt. Az ajkai puhák voltak; egyszerre édesek, mint a
legfinomabb karamellás latték, és keserűek, mint a cigaretta. A gyomrom
bukfencezett, a testem pedig egyre többre és többre vágyott, így nem törődve a
sebességváltóval, követelőzve belekapaszkodtam Aaron pólójába és közelebb
húztam magamhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Azt kívántam, bárcsak elég lenne ennyi az
élethez, és ne kéne levegőt vennünk. Szinte fizikai fájdalmat okozott, hogy el
kellett válnunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hidd el, hamar elmegy a nap. Mire vége a biológia órádnak, már itt is vagyok –
ígérte két szájra puszi között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Csak, amikor eljutott a tudatomig, mit is
mondott, húzódtam távolabb, habár akkor is csupán annyira, hogy akadálytalanul
a szemeibe tudjak nézni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Honnan tudod, hogy… - kérdeztem felvont szemöldökkel, egy kicsit rájátszva az
értetlenre, ugyanis megvoltak a saját tippjeim. Egyrészről Daniel volt a
labortársam, és szinte minden természettudománnyal kapcsolatos órán egymás
mellett ültünk, így ő is biológiával zárta a napot. Másrészről…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ebony.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bár igazán nem róhattam fel neki, hogy
megpróbált mindenben kisegíteni, elég volt meghallanom a nevét, és ösztönösen
felszisszentem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hihetetlenül sokat jár a szája mostanában – dünnyögtem, és bár elhúzódva Aarontól,
ismételten az anyósülésbe fészkeltem magam, igazából egyáltalán nem voltam
dühös. Talán csak egy kicsit zaklatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A mellettem ülő fiú, jóllehet nem olvashatta
ki a gondolataim közül, meglepően könnyedén felismerte, mi zajlott le bennem,
még ha én nem is voltam vele teljesen tisztában. Irigykedtem, amiért anyuék
inkább rá bízták volna a kicsiket, mint rám. Irigykedtem, amiért Aaron tőle
kérdezte meg, mikor végzek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Én hálás vagyok az elejtett információkért – motyogta egy kicsit közelebb
hajolva hozzám. A tenyereit az arcom két oldalához érintve arra kényszerített,
hogy ránézzek. - Máskülönben sosem sikerült volna elérnem, hogy belém szeress.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Beléd szeressek? – kérdeztem kissé feszélyezetten, amiért ennyire egyértelműek
voltak számára a féltve dédelgetett érzéseim. Egészen idáig azt hittem,
sikerült eltitkolnom, mennyire ragaszkodtam hozzá, és gyerekes mód abban a
pillanatban bármit megadtam volna az ostoba falaimért. - Én… - habogtam. - Én
nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az egész testem remegett, és úgy éreztem
magam, mint anno negyedikben, amikor az egész suli előtt énekelnem kellett az
iskola ötvenedik évfordulóján. Persze, akkor nem voltam egyedül, és így
belegondolva a két szituációt össze sem lehetett hasonlítani, de a gyomromban
repkedő döglegyek, a torkomat kaparó varjak és az a félreismerhetetlen
meztelenség érzet kellemetlen ismerősként köszöntött, akárcsak akkor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Úgy éreztem, mentem megfulladok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aaron – mintha egyáltalán lehetséges lett
volna – még közelebb hajolt hozzám. A lehelete már a fülemet csiklandozta,
miközben én megpróbáltam leküzdeni az ösztöneimet és nem az ablakhoz simulni.
Nem mintha féltem volna. Tőle semmiképp. Inkább csak attól, amit kiváltott
belőlem, mert azt képtelen voltam uralni. Ott volt például a tegnap este. Ha az
eszemre hallgattam volna, nem maradtam volna mellette, miután bevallotta, hogy
megölt valakit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Én… - remegve fordultam felé, és az ajkunk szinte összeért, ahogy a tenyerei
visszaestek az oldala mellé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> És én minden racionális érv ellenére másra
sem tudtam gondolni, csak arra, hogy mennyire meg akartam csókolni.
Egyfolytában azt mondogattam magamnak, hogy egyszer már elítéltem anélkül, hogy
megismertem volna. Hogy bár alig ismertük egymást, ő megbízott bennem, és
minden másodpercben éreztette velem, hogy elég fontos vagyok ahhoz, hogy
szeressenek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Nem hagyhattam, hogy a félelem meggátoljon
abban, hogy szeressem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egyáltalán nem követelőzött, így amikor
közelebb hajoltam hozzá, először csak egy finom nyomást éreztem az ajkaimon,
semmi mást. Kivárt. Tolerálta a bizonytalanságom. És akkor rájöttem, hogy igaza
volt. Tényleg beleszerettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Rendben. Talán, lehet, hogy mégis – suttogtam, átadva magam a pillanatnak. Az
izmaim elolvadtak, akár a meleg vaj, a testem pedig bizsergett, miközben a
tarkómnál lévő babahajszálakkal játszadozott. Nem kellett megcsókolnia, elég
volt pár apró szájra puszi ahhoz, hogy a fellegekben érezzem magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Így hát szabályosan összerezzentem, amikor
valaki megkopogtatta a Skoda ablakát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Rose! – Ebony hangja még az üveg ellenére is rikácsolóan hangos volt, és mivel
őt nem tudtam olyan egyszerűen kikapcsolni, mint az ébresztőórámat, kénytelen
voltam elbúcsúzni Aarontól, akinek csokoládészínű szemei kissé kábán figyeltek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mennem kell! – suttogtam a mutatóujjammal Ebony felé bökve, aki mintha észre
sem vette volna, hogy mibe rondított bele, ráérősen, a motorháztetőnek dőlve
figyelte az udvaron gyülekező diákokat. Ez egyszerre nevettetett meg és
dühített fel, de tekintettel arra, mennyi mindent köszönhettem neki és mennyire
szerettem, végül mosolyogva szálltam ki az autóból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A királykék Skoda egyre távolodó
lökhárítóját bámulva, még mindig integettem, amikor a barátnőm egy hetyke
mozdulattal átkarolt és önmaga felé fordított, hogy aztán egy jelentőségteljes
pillantást követően a bejárat felé terelhessen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hmm, szóval akkor végre hivatalos? – kérdezte, és megigazította a táskáját,
hogy az semmiképp se állhasson kettőnk közé. Annyira belemerültem az elmúlt
napok emlékeibe, hogy fel sem fogtam, Ebony valójában épp az elmémben keringő
fiúról beszélt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hivatalos?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A folyosóra érve megpróbáltuk kikerülni a
kisebb klikkeket, de a vállam még így is belesajdult egy-egy erőteljesebb
ütközésbe, amit persze egyszer sem követett sajnálkozó bocsánatkérés. Tipikus
iskolai nap.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hát együtt vagytok, nem? – suttogta, miközben többször is a megfelelő irányba
tekerte a fémszekrényre erősített zárat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem tudom, valószínűleg – legyintettem, és ahogy kinyitottam a saját
szekrényem, meglepve vettem tudomásul, hogy a barátnőmmel ellentétben nekem
mindössze a matekkönyvem maradt az iskolában. - Mármint, talán, lehet, hogy
mégis.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az Aaronnal való kapcsolatomra gondolva még nem
voltam teljesen biztos benne, hogy frissíthetném-e a Facebook státuszom, és
mivel korábban még sosem volt kapcsolatom, azt sem tudtam, hogy egyáltalán helyénvaló-e
az ilyesmi. Vagy ezt már csak az ostoba gyerekek csinálták? És egyébként is, mi
van akkor, ha eszében sem volt nagydobra verni, hogy kedvelt? Mert a téli
szünetben elcsent csókok és a kézzel írt szerelmeslevelek egy dolog, de végzős
évben a suli mellett aligha marad majd energiánk ilyesfajta elköteleződésre,
ugye? Mi lesz, ha egy héten csupán egyszer találkozhatunk, és akkor is csak
egy-egy órára? Mi lesz, ha közelebbről is megismer, és már nem kellek neki? Mi
lesz, ha a fősulin megismerkedik egy hozzávaló lánnyal, aki sokkal belevalóbb?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Nem akartam erre gondolni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az érzelmeim pedig nagy valószínűséggel az
arcomra is kiülhettek, mert Ebony egy fanyar grimasszal belém karolt és az
irodalomterem felé húzott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Na, gyere, mielőtt elkésünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Persze esélyünk sem volt arra, hogy késsünk,
sőt! Mi érkeztünk meg először, így elfoglalhattuk a kedvenc padjainkat az első
sorban közvetlenül az ablak mellett, nem mintha bárki is szívesen ült volna
ennyire közel a tanárnőhöz rajtunk kívül. A diákok általában a legutolsó sorért
harcoltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Legalább tíz percbe telt, mire megtelt a
terem, Miss Langdon pedig szokás szerint késett, bár ezt senki sem rótta fel
neki. Mind élveztük, hogy megoszthattuk egymással az élményeinket, még ha Ebony
és én csupán fél füllel hallgattuk, ahogy Cinthia Ross beavatta a barátnőit a
floridai tél rejtelmeibe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Osztály! – A tanárnő hangjára egyszerre kaptuk fel a fejünket. Mind az ajtó
felé fordultunk, és illedelmesen behúztuk a székeinket. - Az idei első
irodalomórát a szokásos módon, élménybeszámolóval kezdjük, azonban ezúttal
kicsit megbolondítjuk a feladatot. A saját történetüket mitikus elemekkel, egy
kitalált karakter, részben valóságos történeteként kell megírniuk. A kötelező
terjedelem minimum három oldal. Lássanak is hozzá! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mindkét tenyerem izzadt, miközben a fehér
papírokra vártam, és egészen addig fel sem engedtem, amíg a többiek el nem
csendesedtek. Mindig is utáltam a szünetet követő legelső irodalomórát, ennek
ellenére, ahogy a lapra illesztettem a tollat, mintha minden idegességet
kiszippantottak volna a testemből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A téli szünetre gondolva, életemben először
nem a kötelező olvasmányok, a tanulás vagy a sorozatozás jutott az eszembe, és
ez boldogsággal töltött el. Végre volt miről mesélnem. Kiről. És bár az én
történetemben egyáltalán nem szerepeltek tündérek, szellemek vagy különleges
képességekkel rendelkező savantok, Joss Stirling könyveihez hasonlóan végre
első kézből írhattam szerelemről, rejtélyről, titkokról és egy buliról, ami
megváltoztatott mindent.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "cac lasko even weight"; font-size: 48.0pt; line-height: 115%;">Vége<o:p></o:p></span></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-21539479999183454162016-05-23T22:55:00.000+02:002018-01-10T23:23:56.998+01:0015. fejezet: Múltad titkai<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Drága Olvasóim!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Bevallom, ennek a résznek az elkészítését ezerszer jobban élveztem, mint bármelyiket a szilveszteri buli óta, így reménykedve teszem közzé. Hátha ti is kedvet kaptok a kommenteléshez így a vége felé!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Emellett szeretném megemlíteni, hogy bár a következő résszel hivatalosan is véget ér a téli szünet, és ezzel együtt a történet is, kitaláltam nektek egy kisebb meglepetést, amit a következő bejegyzés elején részletesebben is megosztok veletek.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Addig is, kitartást az iskolához! </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Kellemes olvasást!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Millio puszi Xx</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>ui.: ha bármiféle helyesírási vagy tartalmi hibát találtok, szóljatok nyugodtan, nem harapok</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5JpGY3cbhROJaPtAYxm5NVq4kNPL45DyZVwFb9UOnPO2wMxRcQWsRFz3Y7IXCXMZWoAsId-ERyOhGgFGjvQRviDFmhOFgZnB82zvh8two2vhxnomIaq3M8QORtSZq2tm0KBSV4KPvuy9K/s1600/291467407103621678_8vmDMFYd_c.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="215" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5JpGY3cbhROJaPtAYxm5NVq4kNPL45DyZVwFb9UOnPO2wMxRcQWsRFz3Y7IXCXMZWoAsId-ERyOhGgFGjvQRviDFmhOFgZnB82zvh8two2vhxnomIaq3M8QORtSZq2tm0KBSV4KPvuy9K/s320/291467407103621678_8vmDMFYd_c.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: "edwardian script itc"; font-size: 36.0pt; line-height: 115%;">Múltad titkai<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">2014. január 5.
(vasárnap)<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ben gyermeki, szinte már sikoltozásra hajazó
kacaja betöltötte az egész nappalit, jóllehet még ennek ellenére is tisztán
hallottam, amikor a konyhaasztalra pakolt tálak egyike csúnyán a földre esett
és darabjaira tört. Határozottan elvesztettem az irányítást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Rose! – Clara hangja közvetlenül a hátam mögül érkezett, de bármennyire is
szerettem volna, képtelen voltam felé fordulni, ugyanis Ben belekapott a
hajamba, és amikor megpróbáltam letenni a földre a játékai közé, kicsi
tenyereivel durván meghúzta a kiengedett tincseimet. - Kérlek! Most én jövök! –
követelőzött, miközben letekertem az öcsém csokoládétól ragacsos ujjairól a
kitépett szálakat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem tudok egyszerre mindenkit felemelni, sajnálom – motyogtam, és magamban némán
szitkozódtam, amiért még fele annyira sem voltam tekintélyparancsoló, mint a
szüleink, vagy amennyire lennem kellett volna. Görcsbe rándult a gyomrom,
amikor belegondoltam, hogy anyuék mindössze két órája hagytak magunkra, és csak
még inkább bepánikoltam, amikor rájöttem, hogy mennyire csalódottak lesznek, ha
felfedezik a darabjaira tört tárgyakat. A karácsonyfa szanaszét guruló díszeit,
vagy az üvegtál éles szilánkjait és a leöntött díszpárnákat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
De Bent már harmadjára röpteted! – akaratoskodott, egyre csak sikoltozva,
miközben az öcsém az arcomba nevetett, és nekem máson sem járt az eszem, csak
Allisonon, aki még mindig a konyhában állt, arra várva, hogy kiszedjem a gyümölcsös
cukorkából és a tál darabjaiból kevert csapdából, ami miatt moccanni sem bírt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A kezem remegett, amikor a kanapéra ültettem
az öcsém, és kedvesen megsimogattam Clara arcát. A hajam szállt a levegőben,
ahogy a mosókonyha felé futva kikerültem a lábam elé kerülő játékokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az ujjaim görcsösen szorongatták a kilincset,
ahogy feltéptem az ajtót. Pánikolva néztem körbe, és a szívem két ütemet is
kihagyott, mire megtaláltam a mosdókagyló mellé rejtett parfist, amit sebtében,
a nyelénél fogva rántottam ki a helyéről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A <i>Jingle
Bells</i> egyébként kellemes dallama egyszeriben idegesítővé vált. Az egész
alsó szint zengett, mintha minden akkord visszaverőzött volna a falakról egy
újabb idegtépő szólamot alkotva, de bárki is keresett, biztos voltam benne,
hogy még várhatott, így egy egyszerű „Azonnal nyitom!”-ot követően nekiláttam
egyetlen, bénácska kupacba seperni a húgomat körülölelő üvegszilánkokat.
Allison hol az egyik, hol a másik lábára helyezte a teljes testsúlyát miközben
dolgoztam, és amint talált egy keskeny, megtisztított ösvényt, futásnak eredt a
nappali felé. Időm sem volt utánakapni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Elsétálva a kukáig, nyögve hajoltam le a
szemeteslapátig. A tegnapi, estébe nyúló snowboardozás lila foltjai miatt
szinte minden porcikám sajgott, valahányszor lehajoltam, vagy megemeltem
valamit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy az utolsó üvegdarab is belesett a
szemetesbe, elégedetten csaptam össze a tenyereimet, és már az sem érdekelt,
hogy a seprű még mindig a konyha közepén éktelenkedett, ahelyett, hogy
visszavittem volna a helyére, inkább megigazítottam a felsőm és megindultam a
bejárati ajtó felé. Magamban újra és újra elmormoltam egy rövid imát annak
reményében, hogy ezzel megakadályozhatok egy kisebb katasztrófát, vagy egy
újabb szobafogságot. <i>Csak ne anyuék!</i> <i>Inkább a postás! Add, hogy a postás legyen!</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Bons! – Örömömben a kissé kócos lány nyakába ugrottam. Még az sem tartott
vissza, hogy velük ellentétben rajtam zokni sem volt, nemhogy pulcsi vagy
sapka. - Még soha, soha életemben nem örültem ennyire annak, hogy látlak
titeket – panaszoltam, miközben szabadon eresztettem, majd beinvitáltam őt és
enyhén borostás barátját a viharvert házunkba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Nate elkerekedett szemekkel nézett végig a
nappaliban ugráló csöppségeken, miközben a tenyerét az ajtónak támasztva
leszedte magáról sötétbarna bakancsait. Az olvadt hó apró tócsákat hagyott a
padlón.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mondtam, hogy előbb kellett volna jönnünk! – Bons nevetve dorgálta le a
sarokban ácsorgó fiút, aki erre védekezően a mellkasa elé emelte a kezeit. Ha
nem lettem volna annyira frusztrált és kimerült, talán még el is nevettem volna
magam a kifordult jelenet láttán, így azonban csupán egy halvány mosolyra
futotta. - Nézd meg, az egész ház romokban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Keserű grimaszra húztam a szám. Az arcom
belepirult a látványba, és ez csak tovább fokozódott, amikor megláttam a saját
tükörképem. A világossárga felsőmön két hatalmas, barna folt virított, a hajam
egyik oldala ragadt a csokoládétól, míg a másikat, mintha feltupírozta volna
egy pályatévesztett fodrász.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ettünk egy kevés csokoládét és chipset, és elszabadult a pokol – suttogtam, bár
magam sem értettem miért. Mintha azzal, hogy nem ordítottam világgá, az egészet
meg nem történtté tehettem volna. De ez közel sem volt ilyen egyszerű. A
kezeimet kétségbeesetten emeltem a konyha, majd a nappali felé. - Mire oldalra
néztem, már a kóla is elfogyott, és annyira felpörögtek, hogy szó szerint
röptetnem kellett őket, hogy megnyugodjanak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bons csak mosolygott. Egyáltalán nem volt
dühös, pedig minden oka meglett volna rá, tekintve, hogy tagadhatatlanul
megfeledkeztem arról, hogy közös programot szerveztünk. De anyuék olyan
boldognak tűntek reggel, amikor a közös délutánjukról meséltek, hogy képtelen
voltam nemet mondani, amikor megkértek, hogy vigyázzak a testvéreimre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nyugalom, megoldjuk. Már beszéltünk a szüleiddel, egyáltalán nem zavarta őket,
hogy átjövünk besegíteni. – Nate megveregette a vállam, miközben Bons maga felé
fordítva megpróbált egy kis pozitivitást verni a fejembe. Az értetlenség tehát
jól láthatóan megbújt a vonásaimban; összeráncolta a homlokom és gondterheltté
változtatta a szemöldökeim vonalát. Teljesen összezavart. <i>Akkor mégsem szerveztünk közös, délutáni programot? </i>- Te viszont
jobban teszed, ha sietsz, mert Aaron pont akkor parkolt le, amikor mi
befordultunk a sarkon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A fiú nevére önkénytelenül elmosolyodtam, de
bármennyire is feldobott, hogy csupán méterek választottak el tőle, egyszeriben
elfogott a hányinger. Túl borzalmasan néztem ki ahhoz, hogy meglásson.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Nagy valószínűséggel Ebony is hasonló
következtetéseket vonhatott le, ahogy még egyszer, alaposan végigmért, mert
anélkül, hogy akár csak egy szót is szólt volna, megfogta a kezem és leültetett
a kanapé karfájára. A tenyereit a vállaimra téve kért meg, hogy maradjak
nyugton.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Eközben Nate kényelmesen elnyúlt a földön,
hagyva, hogy a kicsik körbeugrálják. Úgy tűnt, egy csöppet sem zavarta a
hirtelen rá irányuló figyelem és az ahhoz társuló hangzavar. Sőt! Nevetve
figyelte, ahogy Clara lement spárgába. Én meg csak megforgattam a szemem a
felvágós mutatvány láttán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Amikor Bons visszatért, szinte ki sem
látszott a kezében tartott cuccok mögül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csukd be a szemed! – parancsolt rám, és bár úgy tettem, ahogy kért, szinte
magam előtt láttam, ahogy elégedett mosolyra húzta vörösre rúzsozott ajkait.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A testem összerezzent a vattakorong kellemesen
hűvös érintésétől, miközben az orrom megtelt a kedvenc testápolóm epres
illatával, és ettől annyira ellazultam, hogy majdnem lecsúsztam a kanapéról,
végül az utolsó pillanatban mégis sikerült megkapaszkodnom a szélében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Köszönöm – motyogtam, miközben Bons eltűntette a szemem alatti sötét karikákat
és meghúzta a tusvonalam. Egy nedves törlőkendő segítségével felitatta az
olvadt csokoládét, majd egy nagyobb hajkefével kicsomózta a gubancokat, az
egyébként hullámos tincseimből, végül egy elegáns fonással elviselhetővé tette a
frizurám. - Borzasztóan…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hálás vagy – fejezte be helyettem, majd az ég felé emelve a kezeimet, lehúzta
rólam a sárga felsőm, míg rögtön ezt követően az elnyűtt nadrágomat gondosan az
alkarjára hajtotta. Olyan gyorsan mozgott, hogy mire feleszméltem, már egy
fekete farmerben és egy elegáns, barack színű, hajszálcsíkos, hosszú ujjú
ingben toporogtam a legjobb barátnőm ölelésében. - Tudjuk. Na, nyomás!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aggodalmasan néztem végig a testvéreimen,
akik mintha észre sem vették volna, hogy az ajtó felé sétálva épp kész voltam a
barátaimmal hagyni őket. Teljesen lefoglalta őket a játék, amit Nate talált a
karácsonyfa alatt. Ez megnyugtatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A fogason talált, világosbarna, bélelt kabát
ellenére is hidegnek éreztem az időt, miközben visszafogottságot erőltetve a
testemre, elsétáltam a házunk előtt szobrozó, kék Skodáig. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szia! – köszöntem, miután kényelmesen elhelyezkedtem az anyósülésen és magamra
zártam az autó ajtaját. A kezeim remegtek, amitől meggyűlt a bajom a biztonsági
övvel, de úgy tűnt, Aaron már ismert annyira, hogy mindezt figyelmen kívül tudja
hagyni. Ha szóba hozta volna, vagy ne adj Isten, megpróbált volna segíteni,
akkor valószínűleg belefulladtam volna a szégyenérzetbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szia – mondta egy kedves mosollyal az arcán. Egy csöppet sem zavarta, hogy
megvárattam, és jobban belegondolva, nem is lett volna fair a részéről
megszólnia a lassúságomért, tekintve, hogy igencsak váratlanul ért a
megjelenése. - Hogy van az oldalad?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A mutatóujjam az államhoz emelve elhúztam a
szám és összeráncoltam a homlokom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Azt hiszem, pont úgy, ahogy a fenekem – válaszoltam elmélázva, miközben
csigalassúsággal Aaron felé fordultam, hogy jobban szemügyre vehessem.
Sötétbarna haja, akárcsak legutóbb, az ég felé meredezett, mogyoróbarna szemei
pedig az arcomat fürkészték. Hozzám hasonlóan rétegesen öltözött, de a bélelt
kabátot ezúttal egy fekete bőrdzsekire cserélte. S bár látszólag egyáltalán nem
zavarta a hideg - lehúzott ablak ide vagy oda -, hosszú ujjai egy számomra
ismeretlen dallamot kopogtattak a kormányon. - Tele van lilafoltokkal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hmm. – Aaron szemei mintha egy árnyalattal sötétebbé váltak volna, akár a
legfinomabb étcsokoládé, ahogy a kocsi kulcs után kapva beindította a motort. -
Az sajnálatos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy bekapcsolt a rádió, az egyesen beszélő
műsorvezetők hangos kacaja elnyomta Aaron szavainak kacér élét, az arcom mégis halványrózsaszín
pírba öltözött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És, ma hova megyünk? – kérdeztem inkább, majd még egyszer, rögtön azután, hogy
lehalkítottam a zajos masinát. A Kodaline tavalyi klasszikusa, a High hopes
kellemes háttérzenét kölcsönzött a beállt, nyugalommal teli némaságnak, ahogy a
könyökömet az ablak aljához nyomva, végignéztem a havas tájon. Ahogy elhagytuk
a buszmegállót, boldogan emlékeztem vissza azokra a reggelekre és délutánokra,
amikor Bons és én több járatot is hagytunk beleveszni a forgalomba, csakhogy
magunkra maradva a kényelmesnek aligha mondható padon tovább beszélgethessünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Semmi veszélyes – válaszolta egy jobb kanyart követően. – Mondjuk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Hümmögve kaptam fel a fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mondjuk? – kérdeztem vissza az egyik szemöldököm a magasba emelve. Bár meg sem
fordult a fejemben, hogy egy egyszerű kávézóba visz, tudván, hogy nekem már
ennyi is elég volt a boldogsághoz, őszintén meglepett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aaron kacagva lassított le a piros lámpánál.
A hozzám közelebb eső keze reménykedve kereste az enyémet, amikor végleg
megállt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szeretnék mutatni valamit – motyogta, és mintha egy pillanatra beleveszett
volna a gondolataiba, a tekintete egészen kifejezéstelenné vált. Kíváncsi
voltam, vajon mi járhatott a fejében, hogy mi töltötte ki az elméjét, ami képes
volt annyira magába szippantani, hogy csupán a mögöttünk türelmetlenkedő sofőr
durva dudálása hozta vissza a jelenbe, de inkább nem faggatóztam. Voltak témák,
amikről nekem is nehezemre esett beszélni. - Sajnos legutóbb nem volt rá
lehetőségem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mivel ellenkező esetben elvártam volna, hogy
békén hagyjanak, úgy döntöttem, egy valamivel kellemesebb irányba terelem a
témát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hmm, mit rejt a kosár? – érdeklődtem, amikor a hátrafordulva felfedeztem az
ülések mögé rejtett fonott kosarat. Próbáltam nem túl kétségbeesettnek tűnni a
mellé hajtott pokróc láttán, mert bár imádtam piknikezni, a hólepte utakra
gondolva komoly fenntartásaim támadtak az ötlettel kapcsolatban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy a hátamat visszanyomtak az ülésbe,
Aaron izmai megfeszültek. Az ujjai szinte teljesen elfehéredtek, ahogy a
kelleténél talán egy kicsit élesebben, balra rántotta a kormányt. Félt, hogy
nem fog tetszeni, amit mutatni akart, pedig biztos voltam benne, hogy imádni
fogom, bármit is tervezett. Egyszerűen csak ilyen voltam. Mindent
túlkomplikáltam, túlizgultam és túldramatizáltam. Még egy apró, ártalmatlan pók
miatt és képes voltam a szobám helyett a nappaliban aludni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Gyümölcsök, sütemények, melegszendvicsek és két termosz, karamellás kávé –
mondta végül, és közben kihúzta magát, én pedig irigykedtem rá, amiért ilyen
könnyedén visszanyerte a magabiztosságát, miközben én még mindig azon rágódtam,
hogy egy ártatlan grimasszal is képes voltam elrontani a kedvét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csak nem piknikezünk? – kérdeztem játékosan, egész idő alatt az arcát figyelve,
mintha ettől könnyebben megfejthettem volna, pedig minden egyes másodperc
elteltével egyre rejtélyesebbé vált. Mintha a célunkhoz közeledve újra és újra
magába kebelezte volna a múltja, és emiatt újra és újra rá kellett volna vennie
magát, hogy ne forduljon vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Pontosan azt fogjuk tenni. – válaszolta mosolyogva, és bár még mindig vezetett,
az egyik kezét a combomra tette, ezzel szabotálva a folytonos mozgásban.
Ameddig le nem nyugtatott, észre sem vettem, hogy mennyire feszültté váltam. - Gondoltam
megkíméllek a tegnapi nap után.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A hangjában megbújó, beazonosíthatatlan
érzelem hallatán elszakítottam a tekintetem a nadrágomon pihenő tenyerétől és
egyenesen a szemeibe néztem, jóllehet ő egész idő alatt az utat figyelte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Imádtam! – akaratoskodtam. Azt akartam, hogy tudja, minden szót komolyan
gondoltam, hogy egyetlen lilafontot vagy kínos esést sem cseréltem volna el a
világ összes kincséért sem. Hogy a kedvéért újra és újra megaláztam volna magam
azon a pályán, csak hogy mosolyogni lássam. A szavaim mégsem tűntek elég
meggyőzőnek, így taktikát váltottam, és lenyelve a tokromban keletkezett,
üszkös csomót, megfogtam a kezét. Belepirultam, ahogy összefontam az ujjainkat.
Nem csupán a pillanat intimsége miatt, hanem mert hagyta. - Tényleg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az út hátralévő részében leginkább
apróságnak tűnő semmiségekről beszélgettünk, a szívem mégis hevesen dübörgött,
mintha hirtelen túl kényelmetlen lett volna számára a mellkasom közepén. Ez a
megfoghatatlan, intenzív érzés pedig egy idő után már a gyomromba is
beleköltözött. Émelyegtem, így kénytelen voltam a tájra szegezni a tekintetem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Az elfeledett házikó – habogtam eltátott szájjal. A tenyereim a
hőmérsékletkülönbségtől párás ablakra tapadtak, miközben enyhén előre dőlve a
lehető legközelebb hajoltam az üveghez. A rozoga ház megfakult gerendái kitűntek
a hólepte erdő magasba nyúló fái közül, és ahogy Aaron leállította a Skoda
motorját, az egész valahogy még rémisztőbbnek hatott, mint legutóbb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egy másodpercre összeszorítottam a
szemhéjaimat, így próbáltam erőt meríteni a folytatáshoz, mert bár eszem ágában
sem volt megfutamodni, egy részem ösztönösen menekülni próbált. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A kezem remegett, miközben kinyitottam az
autó ajtaját, de mire Aaron mellé értem, már sikerült összeszednem magam
annyira, hogy a reszketésem a hideg számlájára írhassam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Apuval régen rengeteget jártunk ide – mesélte. A szabad kezével megkereste az
enyémet, majd összefonta az ujjainkat, úgy húzott be a házba, aminek keskeny
lépcsőfokai megreccsentek a testsúlyunk alatt. Bár a Nap még bevilágította az
erdőt, és a betört ablakok miatt a ház nagy részét is, az alsó ajkamba harapva
léptem át a küszöböt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Azt mondják, azért nem sikerült sohasem eladni, mert valakit megöltek benne –
suttogtam, hol jobbra, hol balra lesve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aaron egy halk sóhajt hallatott, miközben
átsétáltunk a nyomasztó, pókhálókkal átszőtt folyosón. Ahogy elértünk a
nappaliig, jobbra fordulva a tekintetem megakadt azon a rozoga asztalkán, amin
legutóbb egy kellemesen meleg forró csokoládé és egy kissé porlepte boríték
várt a megígért találkozó helyett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Átszelve a nyitott szobát, egy meglepően
tiszta konyha várt ránk, amiben bár nem volt sem asztal, sem szék, igazán
otthon éreztem magam. Addig görcsös izmaim felengedtek, amikor a földre
terített pokrócra ülve, végre valahára kinyújtóztathattam a lábaimat. A lilafoltos
fenekem miatt leginkább az oldalamon fetrengtem, akár egy kisgyerek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Valaki tényleg meghalt benne, de amennyire én tudom, nem gyilkosság volt –
válaszolta, miközben kipakolt a fonott kosárból és az orrom alá nyomta a
legínycsiklandozóbb szendvicset, amit valaha láttam. A kézfejnyi bagett enyhén
sós illata megtöltötte az orrom, míg a vaj, a szalámi, a reszelt sajt, a
paradicsom és a saláta keverékének csodás elegye táncot járt az
ízlelőbimbóimon. Elégedettségemben már az első falat után felnyögtem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hogyan történt? – kíváncsiskodtam két harapás között. Az ujjaim a péksütemény
tetején doboltak, miközben enyhén oldalra döntött fejjel, hümmögve figyeltem a
rajtam szórakozó fiút. Aaron mosolya azonban hamar az arcára fagyott, amikor
eljutott a tudatáig, hogy mit is kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Öntök egy kevés karamellás kávét! Még kísérleti fázisban van, de szerintem
egyáltalán nem vészes – terelt, és szinte már szórakoztató volt az esetlensége,
így hagytam neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Oké.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aaron lecsavarta az egyik termosz tetejét, és
teli töltötte a kupakját, végül a kezembe nyomta a rögtönzött poharat. A
karamell ismerős illata szinte magába szippantott, ahogy a számhoz emelve,
puszta megszokásból megfújtam a kávét. A világosbarna ital teteje fodrozódva
nyelte magába az ég felé párolgó gőzt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ügyes – suttogtam az első korty után. Ahogy a kávé kissé keserű íze összeolvadt
a karamell édes aromájával, valami igazán finom született. Boldog voltam,
amiért az elsők között lehettem, akik megízlelhették. - De nehogy azt hidd,
hogy megúsztad! – csacsogtam, egy erőtlen lökéssel a földre taszítva a bal
karján támaszkodó fiút. - Mi történt itt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A fejemet kissé oldalra döntve ide-oda
mozgolódtam. Bár én hoztam fel a témát, feszélyezett a beállt némaság és Aaron
mogyoróbarna íriszeinek fakó csillogása. Hirtelen már abban sem voltam biztos,
hogy tudni akartam az igazat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Igazából az emeleten – motyogta az orra alatt, olyan halkan, hogy én is csupán
azért értettem, mert visszafojtottam a lélegzetem, ezzel kizárva minden
felesleges háttérzajt. Aaron arca elkomorult, ahogy a jobb karjával a plafonra
bökött. - Két ostoba kisgyerek kergetőzni kezdett egy buta katona miatt. Amikor
a kisebbnek sikerült visszaszereznie a játékfigurát, az idősebb dühbe gurult,
és lelökte a másikat a lépcsőről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Uramisten! – Ijedtemben a szám elé kaptam a tenyereimet, és közben másra sem
tudtam gondolni, csak a mellettem elfekvő fiú hangjában megbújó szomorúságra.<i> Kérlek, mondd, hogy nem te voltál! Nem te
voltál! Kérlek, mondd, hogy nem te voltál!</i> De hiába ismételgetem, akár egy
mantrát, Aaron szemeibe nézve tudtam, hogy ha nem is ő, de egy hozzá igencsak
közel álló személy ölte meg azt a kisfiút.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A szívem dörömbölt a mellkasom mögött, és
hazudtam volna, ha azt mondom, nem rémített meg Aaron története, ennek ellenére
próbáltam kizárni az elfeledett ház tragédiáját, és csupán a jelen pillanatra
koncentrálni. A törött üvegen megcsillanó napsugarakra, melyek a szivárvány
színeibe öltöztették az egyszerű falakat. A karamell illatára, ami,
valahányszor becsuktam a szemeimet, elém idézte a plázai kávézó kellemes
hangulatát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Állítólag a kisfiú szelleme itt kísért, és a közelben táborozó gyerekek csak
tovább torzították a történetet. Ezért nem jár már erre senki – mesélte, és
mintha minden egyes szóval egyre közelebb került volna a nyugalomhoz. Már nyoma
sem volt a vonásaiban megülő keserűségnek. - Pedig csodálatos ház. Rengeteg
szép emlékkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Amikor nem válaszoltam, Aaron rám emelte a
tekintetét, amitől csak még inkább megkukultam. Fogalmam sem volt róla, mit
kellett volna mondanom. Hogy sajnáltam, amiért ilyesmi megtörténhetett vele?
Hogy bár megrémített a feltételezés, hogy bánthatott valakit, tisztában voltam
vele, hogy csupán egy ostoba baleset volt az egész? Hogy minden fenntartásom
ellenére egy részem még mindig bízott benne annyira, hogy maradjak?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Az embereknek meg kéne tanulniuk meglátni a jót a rossz dolgok mögött –
válaszoltam végül, amikor már túl kínosnak tűnt a csönd.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aaron a tenyerei közé fogta az egyik kezem. A
hüvelykujjai apró, szabálytalan köröket rajzoltak a bőrömre, amibe
belebizsergett az egész testem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csak meg akartam mutatni… - suttogta, miközben óvatosan felfelé fordította a
tenyeremet és egy gyengéd puszit nyomott a közepére. Szavak nélkül is tudtam,
hogy így fejezte ki a háláját, amiért nem hagytam magára. Amiért nem futottam
el, holott felfedte előttem a múltjának legsötétebb bugyrait. - Gyere!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Szótlanul követtem a hólepte hátsóudvarra. A
színesre festett kerítések tövében két hinta árválkodott. Gyerekek nélkül
magányosnak tűnt a kiépített játszórész.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A tenyeremmel lesöpörtem a fekete gumiülésről
a havat és nem törődve a nedvességgel, ráültem a hintára. Ám amint rátekertem a
tenyereimet a láncokra, valaki hátba dobott. A hó a hajamhoz érve szinte
azonnal elolvadt, így a lucskos lé végigfolyt a hátamon és libabőrbe borította
az egész testem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bosszúsan néztem farkasszemet a kacér
támadómmal, aki önbizalommal telve hol a magasba dobta, hol elkapta a soron
következő, keményre gyúrt hógolyót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Meg se próbáld! – fenyegetőztem, de mintha a falnak beszéltem volna, a fehér
hólabda kegyetlenül vállon talált, így kénytelen voltam ellentámadásba
lendülni. Az ujjaim belebizseregtek a hidegbe, amikor a tenyerembe szorítottam
egy adag puha havat, de ezzel mit sem törődve kitértem egy sunyi dobás elől,
majd elbújtam az első bokor mögött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A mellkasom hevesen mozgott, ahogy az
adrenalin végigcikázott az egész testemen. A tüdőmből kiszoruló levegő apró
bárányfelhővé vált az ajkaim előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem rossz! – nevetett a lövésem elől könnyedén kitérő fiú a ház falához
simulva. Hunyorogva guggoltam vissza a levelek nélkül teljesen csupasz gallyak
mögé, miközben sorra gyártottam a hógolyókat. Perceken múltán már kilenc
kisebb, eldeformálódott labda várta, hogy hozzávágjam a ház mögött rejtőző
ellenfelemhez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Összepréselt szemekkel néztem körül.
Túlságosan féltem ahhoz, hogy kiszaladjak a nyílt terepre, viszont a hirtelen
beálló némaság felerősítette a fölöttünk elrepülő hollók károgását, amitől
ugyancsak felállt a szőr a hátamon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A torkomból felszínre szökő sikoly elhalt,
ahogy az arcom nekinyomódott a földnek. A szám megtelt a hó alatt fellazult
sárral, miközben kegyelemért könyörögve ellazítottam az ujjaimat, ezzel feladva
a fegyvereimet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aaron finoman a hátamra fordított, a kezei
azonban egy pillanatra sem eresztettek el. A tenyerei ráfonódtak a csuklóimra,
míg a testsúlyának egy része a padlóhoz préselte a csípőm. Mosolyogva nézett
végig a bőrömhöz tapadó, kunkori tincseimen, jóllehet a fogai csak akkor
villantak ki igazán, amikor felfedezte a nyakamban lógó, fagyöngy alakú
medaliont. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Én annyira… - Elharapta a mondat végét, mintha maga sem tudta volna, hogyan
folytassa az esetlen mondatot, mégsem voltam elég erős vagy összeszedett ahhoz,
hogy kihasználjam a határozottságában beálló változást, és lelökjem magamról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Micsoda? – nyögtem két nehézkes légvétel között. – Hmm?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Gyönyörű vagy – suttogta, miközben egy leheletnyit közelebb hajolva, az orra
hozzásimult az arcomhoz. Aaron ajkainak melege szinte égetett, épp ezért az
orcáim hamar lángba borultak, amikor egy aranyos arcra puszi után megtalálta a
számat. A csókja csöppet sem követelőzött. Hosszú ujjai a szemeim alatti vékony
bőrt simogatták, majd az egyik tenyere becsúszott a kapucnim alá és
megcirógatta az olvadt hótól nedves nyakamat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Szinte fizikai fájdalmat okozott elengedni,
de semmit sem tehettem ellene, mert mire utána kaptam volna, Aaron már a kezét
nyújtva próbált lábra állítani. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Gyere, mielőtt teljesen átfagysz! – Reszketve dőltem a mellkasához, ezzel egy
újabb, csodás puszit nyerve, ezúttal a fejem búbjára. A gondosan elkészített
oldalfonásom már réges-rég szertefoszlott, az alapozót pedig elmosta a latyak,
Aaron figyelmességétől valahogy mégis szépnek éreztem magam. Különlegesnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Miután visszasétáltunk a házba, Aaron
begyújtotta a kandallót, de bárhogy is próbálkozott, képtelen volt rávenni,
hogy átcuccoljak a porlepte nappaliba, amiért kárpótlásul segítettem neki
kitakarítani az elfeledett házikót. Míg ő a pókhálókkal bajlódott, addig én
felsöpörtem és lemostam az ablakokat. Alig egy óra alatt egészen otthonossá
varázsoltuk a lelakott szobát, jóllehet a folyosó és az emelet ugyanolyan
koszos maradt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Örülök, hogy megmutattad – kiabáltam, a kezemben a fonott kosárral és a kockás
lepedővel egyensúlyozva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Aaron kérésére közvetlenül a kandalló elé
pakoltam a benti piknik hozzávalóit. Ahogy elnyúltam a földön, és átadtam magam
a kellemes melegnek, lehunyt szemmel gondoltam vissza az első alkalomra, amikor
átléptem a ház küszöbét. Mert bár aznap csalódott és dühös voltam, ezúttal
semmi mást sem éreztem, csupán hálát. Hiszen, ha Aaron már akkor felfedte volna
az elfeledett házikó titkát, talán sosem lettem volna képes kirekeszteni a
rosszat és a lelke mélyén rejtőző jóra koncentrálni. És akkor sohasem engedtem
volna, hogy belessen a gondosan felépített falaim mögé.</span></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-70231814218290619892016-05-12T12:42:00.000+02:002018-01-11T18:33:37.859+01:0014. fejezet: Édes szabadság<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Drága Olvasóim!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Köszönöm mindazoknak, akik még itt vannak és olvassák a történetet. Borzalmasan hálás vagyok a kitartásotokért, épp ezért próbáltam egy kicsit kedveskedni nektek ebben a részben. Mivel a levelek óta Aaron kissé a háttérbe szorult, úgy gondolom (a kép egyébként is magáért beszél), akik már alig várták, hogy felbukkanjon, azok most örömmel kezdenek majd bele a fejezetbe. Én legalábbis imádtam írni a hozzá kapcsolódó jeleneteket...</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Nem is tudom, mit mondhatnék még. Talán csak annyit, hogy jó olvasást!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Millio puszi Xx</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpHDMqI_SkgHbhALF3WoY9r3bmGpykWmWNvy837P0G_yW19dwMIlIPFiwVD_eLc84jinA_Ogn7Wu56eyzn_Gd3lT4mgg1axpdp7ZQAr9u-GQnfqeGVmzq5IizQ0DFv9Q_k2Pm20rBa7HU0/s1600/tumblr_mon4kuqwtX1qep5peo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="222" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpHDMqI_SkgHbhALF3WoY9r3bmGpykWmWNvy837P0G_yW19dwMIlIPFiwVD_eLc84jinA_Ogn7Wu56eyzn_Gd3lT4mgg1axpdp7ZQAr9u-GQnfqeGVmzq5IizQ0DFv9Q_k2Pm20rBa7HU0/s320/tumblr_mon4kuqwtX1qep5peo1_500.jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "edwardian script itc"; font-size: 36pt; line-height: 115%;">Édes szabadság</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">2014. január 4. (szombat)<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A hajam kócosan hullott a párnára, és ahogy a
szabad kezemmel megpróbáltam kiseperni a szememből a kéretlen szálakat, szinte
minden másodikat sikerült kitépnem Bons nagy örömére, aki valamilyen különös
oknál fogva mindig is irtózott a kihullott hajszálaktól. A reggeli napfény
miatt kissé hunyorogva, álmosan mosolyogtam az ajtóban ácsorgó lányra, miközben
bocsánatkérően a földre söpörtem az összes vörösen kunkorodó szálat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ébren vagy? – kérdezte két falat között. Az arca egészen felpuffadt, ahogy
megpróbált egyszerre beszélni, rágni és nyelni. A levegőbe szagolva, mosolyogva
idéztem fel az előző éjszakát. A hajnali négyig tartó beszélgetést, és az
egymást követő <i>most már tényleg aludnunk
kéne</i> kijelentéseket, amiket percenként egy újabb, légből kapott téma
követett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem – nyöszörögtem résnyire nyílt szemekkel, tüntetőleg a fejemre húzva a
takarót. Túl keveset pihentem és túl puha volt az ágy ahhoz, hogy ilyen
egyszerűen magára hagyjam. Vonzott, akár a legfinomabb latték, a legízletesebb
torták és a legromantikusabb filmek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bons kuncogva sétált az ablakhoz. A halk
nyikorgás és a lábujjaimat érő hűvös szellő pedig egyértelművé tette, hogy
eszében sem volt magamra hagyni, hiába is könyörögtem volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Az nagy kár! – felelte. A testem összerándult a hangjában rejtőző
szórakozottságtól. - Ugyanis, amikor az előbb lementem ezekért az
ínycsiklandozó süteményekért, az anyukád épp palacsintát sütött. Úgy láttam,
Aaronnak nagyon bejöttek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Megforgattam a szemeimet és egy hatalmas
ásítás kíséretében az ablak felé fordultam, jóllehet a párnát továbbra is a
fejemre szorítottam, ezzel kizárva a hirtelen fényességet és a hangokat, a
csontjaimig hatoló januári hidegről nem is beszélve, ami még a hasamig
felhúzott lábaim ellenére is mintha beszökött volna a takaró alá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Anya sosem süt palacsintát szombaton. Az kizárólag vasárnapi tradíció, és amúgy
is… - panaszoltam, hiszen Bons szinte már családtagnak számított. Tudnia
kellett volna, hogy az édesanyám sohasem szegte volna meg ezt a hagyományt,
amit az első anya-lánya hétvégénken találtunk ki évekkel ezelőtt. - Várj!
Aaron? – kérdeztem eltátott szájjal, egy-kettőre ledobva magamról a meleg
takarót, amikor eljutott a tudatomig a barátnőm mondandójának valódi lényege. -
Itt? A mi házunkban? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bons az ablakban ült, a kezében egy csokis muffinnal,
a lábánál két csésze gőzölgő teával vagy kávéval. Felhúzott szemöldökkel
fordult felém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ezt mondtam, nem? – kérdezte kihívóan, a szájához emelve az egyik
porcelánbögrét. A hideg miatt feltűnően fehér gőz kiemelte az ablakban töltött
percek miatt pirospozsgás orcáit. - Bár én is csupán egy fél órája keltem. Lehet,
hogy összetévesztettem valakivel – szabadkozott mosolyogva, miközben felállt,
hogy a kezembe nyomja a kék poharat. Ahogy a felcukrozott kávé végigégette a
nyelőcsövemet, ezer és egy baljós gondolat futott át az agyamon arról, hogyan
kerülhetett a házunkba az <i>ismeretlen
idegenem</i>.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Talán megpróbált belopódzni a kertbe, hogy
köveket dobjon az ablakomhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Talán rajtakapták, hogy megpróbált felmászni
a szobámba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Talán
egyszerűen csak megfeledkezett arról, hogy szobafogságban voltam és…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Beszéltetek? – kérdetem két korty között, enyhén oldalra döntött fejjel. Úgy
csüngöttem Bons minden egyes mozdulatán, minden lélegzetvételén és elfojtott
gondolatán, ami bevésődött a mimikáiba, hogy pislogni is elfelejtettem. Tudni
akartam a részleteket, hogy felkészülten érjen a találkozás arcul csapása. Hogy
ne fájjon annyira, ha mégis meggondolta magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ebony hátravetette a fejét és elnyúlt az
ágyon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Túlságosan lefoglalta, hogy meggyőzze az apádat… - kezdte, de még mielőtt
befejezhette volna, én a sípcsontjaimra nehezedve mellé ugrottam és az arcába
hajolva olyan közel kerültem hozzá, hogy éreztem, amint a levegő elhagyta az
ajkait. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Az apámat? – kérdeztem hitetlenkedve. A testem ide-oda dőlt, miközben a
kezeimre támaszkodva megtaláltam a tökéletes pózt. - Azonnal le kell mennem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Meg sem várva Bons válaszát, leugrottam az
ágyról és berohantam a fürdőszobába. A kezem remegve csavarta le a fogkrémes
tubus tetejét, és bár megengedtem a csapot, még a víz egyenletes csobogása sem
tudta elnyomni Ebony hangos kacaját. A szemeim alatti sötétlila karikák a
neonlámpa fényében igazán elmélyültek, és a hajamat is csupán egy egyszerű,
pántfonással tudtam rendbe hozni. Még sohasem éreztem magam annyira
reménytelennek, mint abban a pillanatban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nadrág! – kiáltotta Bons, amikor az ajtó felé szaladva megbotlottam a saját
lábamban. A pizsomaként használt mintás póló miatt, ami betöltötte a szekrényre
szerelt tükröt, teljesen elfeledkeztem a csupasz lábaimról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ijedten rohantam a szekrényemhez. Hirtelen
egyetlen ruhadarab sem tűnt elég jónak, pedig egyébként odavoltam
valamennyiért. De mintha az agyam csupán a hibákra figyelt volna, a kedvenc
kötött pulcsim kinyúlt, a legszebb kék farmeromból kiállt egy idegesítő
cérnadarab, a szülinapomra kapott fölsőm pedig hirtelen túl prűdnek és
kislányosnak hatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A sírás szélén egyensúlyozgatva, hol az
egyik, hol a másik lábamra nehezedtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Próbáld ezt! – Bons az arcomhoz vágta az egyik fekete nadrágomat, és amíg én
magamra rángattam a szűk gatyát, addig ő feltúrta a polcaimat és kiválasztott
egy egyszerű, fehér trikót, amit aztán hátulról a nyakamra húzott, nem törődve
a pizsomámmal és a ténnyel, hogy igazából még melltartó sem volt rajtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Nevetve cseréltem át a felsőimet, és a
tükörbe nézve még a fáradtságtól csillogó szemeim ellenére is elégedett voltam,
hisz azon csupán egy kiadós alvás segíthetett volna, arra pedig nem volt idő.
Ha Aaron valóban az édesapámmal beszélgetett, és anya tényleg palacsintát
sütött a váratlan vendég tiszteletére, akkor minden másodperc értékesebb volt
az azt megelőzőnél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Kapkodva léptem az ajtóhoz. A jobb kezem már
a kilincsen volt, amikor a vállam fölött hátra lesve tudatosult bennem, hogy
Bons visszafeküdt az ágyba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Te is jössz! – ripakodtam rá suttogva. A fejem belevörösödött az erőlködésbe,
ahogy megpróbáltam egyszerre kiegyensúlyozottnak, eltökéltnek és dühösnek tűnni
anélkül, hogy felhívtam volna magunkra a lentiek figyelmét. A kicsik ugyanis
nagyon jók voltak abban, hogy benyissanak a szobámba a világ legkellemetlenebb
és legkínosabb szituációi közepén. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Jaj, hagyjál már! – nyöszörögte szemfogatva, tüntetőleg összefonva a karjait. -
Elég rád néznem ahhoz, hogy tudjam, jobb, ha fent maradok. Nem kell a dráma.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Szótlanul figyeltem, ahogy egy lusta
mozdulattal felemelte az éjjeliszekrényemre tett bögrék egyikét, majd a hátát a
falnak vetve behunyta a szemeit. Nem akartam elhinni, hogy a tegnapi nap után
képes lett volna ennyire egyszerűen lemondani rólam, dráma ide vagy oda. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A kezem tehetetlenül hullott az oldalam
mellé, miközben hátat fordítottam az egyetlen olyan embernek a világon, akire
igazán szükségem volt abban a pillanatban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy beszívtam az alsó ajkam, vettem egy
mély lélegzetet és hagytam, hogy a testemen eluralkodó remegés lecsituljon, de
az csak felerősödött, ahogy meghallottam az ablak felől érkező matatást. A
fejem előrebukott, ahogy Bons sóhaját hallva megpróbáltam kizárni a
csalódottságot, ami összeszorította a torkomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ehh… - Bons tenyere ránehezedett a vállamra, mégis mintha tonnás súlyok
hullottak volna le rólam. - Ne vágj már ilyen fejet!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mosolyogva hagytam, hogy belém karolva
kinyissa az ajtót és végigvezessen a folyosón, hisz magamtól talán már félúton visszafordultam
volna. A nappaliból kiszűrődő hangok ugyanis kísértetiesen halkak voltak ahhoz
képest, hogy Allison már hazajött a barátnőjétől, és sem Clara, sem Ben nem
voltak a szobáikban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A kezeim görcsösen szorították a lépcső
korlátját. Megszédültem, ahogy megéreztem a palacsinta és a nutella édes
illatát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mintha ott se lettünk volna, mindenkit
beszippantott Aaron személyisége, aki a kanapén ülve, az egyik lábát a másikon
pihentetve, nevetve köszönte meg a lányoknak a finom reggelit, ami első
ránézésre úgy tűnt, többször is szétcsúszott, mielőtt elnyerte volna végső
formáját. A tészta széle sötétbarnán csillogott az olvadt mogyorókrémtől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Jó reggelt! – köszöntem, amikor már kínossá vált a csöndes bambulás.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bár azt hittem, a hangomra majd mindenki
felénk fordul, egyedül Aaron kapta fel a fejét, és ettől valamiért
különlegesnek éreztem magam, holott a családom számára mintha megszűntem volna
létezni. Nem tűntem többnek egy háttérzajnál, ami megzavarta a főattrakciót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szia! – köszönt, és a kanapé karfájára téve a henger alakú palacsintákat, a
nadrágjába törölte a kezét. A fejemet Bons vállára hajtva, mosolyogva
figyeltem, ahogy megpróbált udvariasan eltávolodni aputól és a kicsiktől, hogy
hozzám lépve, bensőségesebb üdvözlésben részesítsen, és miközben őt néztem,
éreztem, ahogy az arcom belepirult a látványba. A szilveszteri buli óta először
volt karnyújtásnyira tőlem, és az este emlékei - a kezének addig ismeretlen
érintése és az ajkainak alkoholtól bódító íze - zavarba hoztak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Rose, drágám! Nem is mondtad, hogy a barátod ennyire figyelmes! – édesanyám
hangja visszarángatott a valóságba. Ijedtemben kihúztam magam. Kellemetlenül
érintett, hogy rajtakapott, miközben Aaronról álmodoztam, még ha nem is
láthatott a fejembe. - Nézd ezeket a gyönyörű virágokat! Pedig kint mínuszok
vannak!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Anya egy csokor halványrózsaszín rózsát
nyomott az orrom alá. A töviseitől megfosztott virág furcsán gyönyörűnek és
törékenynek hatott a kristály vázában, ahogy a napfény megtört az átlátszó
anyagon, szivárványt festve a falra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tényleg szépek! – mondtam, miközben anya visszatette az ajándékát a
konyhaasztalra. Lopva lestem utána, mintha csupán a reggelire készített
palacsintákat néztem volna, pedig valójában egész idő alatt a rózsák kötötték
le a figyelmemet. Legalábbis addig, amíg Bons az oldalamba nem könyökölt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Hümmögve, kérdőn fordultam felé, míg ő Aaron
felé biccentve megpróbált a fiú irányába terelgetni, ezúttal sikeresen. Ki
kellett derítenem, miért jött, és miért vett az anyukámnak virágot, ha végül
mégis úgy döntött, hogy nem érem meg a fáradtságot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Beszélhetnénk egy pillanatra? – kérdeztem, és amikor bólintott, szótlanul
megindultam a kijárati ajtó felé, mert az alig öt méteres folyosótól vártam a
védelmet a fogasra akasztott kabátok és a parkettán pihenő bakancsok
társaságában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A vállam a hűvös falnak döntöttem, és
magamban elszámoltam ötig, majd tízig, miközben Aaronra vártam. A bejárati
ajtón függő koszorú sötétzöld levelei és a rájuk aggatott piros és ezüst
szalagok eszembe jutatták a Daniel haverjánál látott óriási karácsonyfát. Az
izgalmat, ami összerántotta a gyomromat, miközben a fagyöngy alakú medalionomra
gondolva azon tűnődtem, vajon ki küldhette azokat a leveleket, és hogy vajon tényleg
tudni akartam-e, hogy ki rejtőzött a rejtelmes sorok mögött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Morcosnak tűnsz. – Összerezzentem, amikor meghallottam a mögöttem ácsorgó fiú
jellegzetes, dörmögős hangját. Aaron szomorúan végigmért, mielőtt az állam alá
nyúlva szemkontaktusra kényszerített volna, majd egy kunkorodó tincset a fülem
mögé tűrve rám villantotta azt a kissé szégyenlős félmosolyát, amit minden
lány, aki valaha betette a lábát a kávézóba, vonzónak talált.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Inkább csak zavarodott – suttogtam, finoman hátrébb lépve, hogy a magassága
ellenére is a szemeibe tudjak nézni. - Mit keresel itt? – kérdeztem. A hangom
gőgösebb és számkérőbb volt, mint az szerettem volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aaron államat tartó karja az oldala mellé
esett, míg a tenyerei alig észrevehetően ökölbe szorultak, ahogy megfeszítette
a vállait. Megbántottam, pedig eszem ágában sem volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Megpróbálok nem fennakadni a hanghordozásodon, és betudni a korai időpontnak –
mondta, és amióta ismertem, most először nem nézett rám, miközben beszélt. - Egyébként
pedig, szerintem minimum egy köszönöm kijárna azért, amiért elintéztem, hogy felfüggesszék
a szobafogságodat – panaszolta, továbbra is a világosbarna csizmáimat
szuggerálva, mintha a rajta függő rojtok a világon mindennél érdekesebbek
lettek volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Csöndben néztem, ahogy a gondolataiba
temetkezett, és végül én is így tettem, mert bár szerettem volna, nem mertem
hozzáérni. Egyszerűen nem hittem benne, hogy a könyvekben olvasott nyugtató
érintés valóban segítene ahelyett, hogy csak tovább rontaná a helyzetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az alsó ajkam harapdáltam, és a körmeimre
festett lakkot kapargattam, miközben a sötét miatt néhol foltos falat bámultam,
amikor hirtelen arcul csaptak Aaron korábbi szavai, mintha azok lekésték volna
a vonatot, és csupán a későbbi járattal értek volna el a tudatomig. <i>Minimum egy köszönet kijárna azért, amiért
elintéztem, hogy felfüggesszék a szobafogságodat. Felfüggesszék… a
szobafogságodat.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hogy mit tettél? – kérdeztem rémültem. Elléptem a faltól és kilestem a
nappaliba, ahol a szüleim egymás mellett ülve ették a palacsintát. Látszólag
egyiküket sem foglalta le a reggeli matiné, és anya görcsös vállai láttán
biztos voltam benne, hogy mind a ketten hallgatóztak. - Hogyan?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Felhúzott szemöldökkel fordultam vissza a
fiúhoz, aki addigra ismételten nekem szentelte minden figyelmét. A szemei azzal
a különös lánggal izzottak, amitől úgy éreztem, menten felforr a vérem.
Képtelen voltam megmozdulni, ahogy hozzám lépve közelebb hajolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Egy csokor virág – suttogta -, pár kedves szó és egy üveg bor… – A lehelete
megcirógatta az arcom, és mintha ezernyi pillangó repdesett volna a gyomromban.
- Néha csodákra képes.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A térdeim megremegtek, és csupán Aaron erős
karjainak köszönhettem, hogy sikerült talpon maradnom. A szégyentől vörösen
izzó arccal hagytam, hogy a tenyere alatt lángba boruljon a testem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Lefizetted a szüleimet? – nyöszörögtem, miközben megpróbáltam lenyelni a
torkomban keletkezett csomót. Ahogy megtaláltam a hangom, már könnyen
visszanyertem az egyensúlyomat is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Felhúzott szemöldökkel, kétkedően néztem
farkasszemet a mosolygó fiúval, aki csupán egy ostoba vállrándítással
válaszolt, miközben az ujjával a mögöttem játszadozó testvéreimre mutatott,
akik egy csomag pilóta kekszet majszolva kártyáztak egy addig sosem látott uno
paklival.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nagyon kedvelhetsz – motyogtam a kicsiket nézve, összefűzött kezeimet az
oldalam mellé engedve. Szégyelltem magam, amiért ok nélkül neki rontottam,
holott ő már a kezdetektől fogva csak a legjobbat akarta nekem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Odavagyok érted! – suttogta, és finoman maga felé fordítva egy puha puszit
nyomott az enyhén elnyílt ajkaimra. Hosszú, vékony ujjai a tarkómat simogatták
és a babahajszálaimmal játszadoztak, míg én szégyenlősen a csípőjére tettem a
kezem. Pipiskedve hajoltam közelebb. A mellkasom hozzásimult az övéhez, és a
szívem dübörögve alkalmazkodott az övéhez, még mielőtt végleg elhúzódott volna
tőlem. Aaron mosolyogva hajolt a fülemhez. - Annyira, hogy már ki is találtam a
délutáni programot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Éspedig? – kérdeztem kíváncsian, és a szívem kihagyott egy feleslegesnek vélt
ütemet, ahogy eszembe jutott megannyi majdnem-randi, amit a szünetben
tervezett. Valahogy mindig sikerült eltalálnia, mit csinálnék szívesen,
jóllehet az elfeledett házikóval kicsit túllőtt az általam még elfogadottnak
talált, horrorisztikus kalandok határán. Féltem a pókoktól, a szobák mégis
elhagyatottak voltak és benőtte őket a por. Utáltam a kísérteties helyeket, a
sziget erdején mégis egyedül kellett átverekednem magam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Elviszlek egy igazi randira – válaszolta. A keze megtalálta a tenyerem. Az
ujjaink összefonódtak, ahogy visszasétáltunk a nappaliba és megálltunk a kanapéval
szemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Zavartan néztem hol a szüleimre, hol a
legjobb barátnőmre, de Bons szerencsére vette a lapot és megtörve a jeget, kedvesen ránk mosolygott egy adag juharszirupos palacsintával a szájában. A
fogait aranyszínűre színezte a sűrű massza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hova? – suttogtam a vállam fölött, a testsúlyom az egyik, majd a másik lábamra
helyezve. Akár egy gólya, a jobb talpam a bal térdemre csúsztattam, úgy
vakartam meg a bizsergő bőrömet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Meglepetés, de öltözz rétegesen. Téged ismerve életmentő lehet – válaszolta
hasonlóan halkan, hogy a tömeg ellenére is csupán én hallhassam a szavait.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Értetlenül ráncoltam össze a szemöldökeimet.
Nem tudtam eldönteni, hogy megsértődjek, vagy elolvadjak a figyelmeztetése
hallatán, de végül úgy döntöttem, inkább nem szólok semmit, és egyből a fél
szemmel minket vizslató édesanyám felé fordultam. Muszáj volt megbizonyosodnom
róla, hogy nem csupán az agyam játszadozott velem. Hogy valóban jól hallottam
Aaron korábbi szavait.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Anyu! – kezdtem, finoman ellépve a mellettem ácsorgó fiútól. Anya persze
azonnal abbahagyta az evést. Minden figyelmét nekem szentelte, akár az első
iskolai napom után, vagy amikor először kaptam intőt, és végigbőgtem a hazafelé
vezető utat. - Tényleg szabad vagyok a délután?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Fáj, hogy nem hiszel nekem, Virágszálam – replikázta Aaron fennhangon, amitől a
fejem búbjáig elpirultam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bons megrázta a fejét, és teátrálisan
végighúzta a kezét az arcán, mintha nálam nagyobb idiótát még sosem látott
volna akció közben, és ettől csak még vörösebbé váltam. A halántékom mentén
lecsorgó izzadság, és az ereimben kavargó folyékony napsugártól izzó bőröm úgy
égetett, mint a parázs. Máglyán égettek, akár a boszorkányokat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Igen. De este nyolcra haza kell érned, különben kénytelenek leszünk visszavonni
az engedményeket – felelte kimérten, de a fülembe tóduló vértől mindössze apu
helyeslő bólogatásából és az édesanyám szájának lassú mozgásából tudtam
kikövetkeztetni, miféle büntetést is szántak nekem arra az esetre, ha
ismételten elkésem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Értettem – válaszoltam heves fejrázással, majd ezt követően felrohantam az
emeletre, hogy lecseréljem a vékony trikót valami vastagabbra, ami megvédhet a
hidegtől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A tükör előtt bénázva azon gondolkodtam, hogy
Aaron vajon milyen szabadtéri programot szervezhetett, és hogy ahhoz vajon
melyik pulóverem lett volna a legpraktikusabb, amikor Ebony benyitott a szobába
és egy sejtelmes mosollyal az arcán a kezembe nyomott egy fekete-fehér csíkos,
kötött pulcsit. Már szinte a nyelvemen volt a kérdés: Hova is megyünk mi
pontosan?, de végül a szívem megakadályozott abban, hogy tönkretegyem a rám
várakozó fiú meglepetését.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Érezzétek jól magatokat! – Bons magához ölelt. A karjai kiszorították belőlem a
nem létező reggelit, és ahogy a válla fölött belenéztem a tükörbe, a kipirult
arcom mellett felfedeztem a falra aggatott fényképeinket. Minden izgalmam
ellenére elszontyolodtam, ahogy arra gondoltam: <i>habár az én ötletem volt a pizsiparti, én vagyok az, aki tönkreteszi a
hagyományokat.</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Sajnálom, hogy kihagyom a közös reggelit és a meséket – suttogtam a fülébe,
átkarolva a nyakát, ezzel még közelebb húzva magamhoz, mintha ez egyáltalán
lehetséges lett volna. Bons nyöszörögve ringatott, akár egy anya a gyermekét,
és abban a pillanatban döbbentem csak rá igazán, hogy egész idő alatt olyan
volt számomra, akár egy tündér keresztanya. Szeretett és elfogadott és
segített, valahányszor szükségem volt rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hülyéskedsz? Menj már! – Eltolt magától. A jobb öklével egy gyenge csapást mért
a vállamra, majd a vállamnál fogva az ajtó felé fordítva, ellenkezést nem
ismerve taszigált a lépcső irányába. Egy röpke pillanatra úgy tűnt, jobban
izgult, mint én, amiért csak még jobban megszerettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szeretlek – mondtam, egy béna mozdulattal szembefordulva vele, hogy újra
magamhoz ölelhessem, mielőtt lementem volna a nappaliba. Tudtam, hogy nem kell
sietnem. Aaron bebizonyította, hogy elbírt a családommal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Kissé idegesen kapcsoltam ki az anyósüléshez
szegező biztonsági övet, amikor Aaron a városközponttól nem messze megállt egy
hatalmasa, szürke épület előtt, aminek az oldalán egy arctalan figura siklott a
levegőben a lábát a csípőjéig felhúzva, hópelyhekkel a sisakja körül. A
királykék Skoda ajtajának kilincsét szorongatva, magamban a <i>minden rendben lesz</i> mantrát mondogatva
próbáltam nem a legrosszabbra gondolni, amikor Aaron megtette helyettem az első
lépést és bekopogott az ablakon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Lehunytam a szemeimet és vettem egy mély
lélegzetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Snowboard? – kérdeztem, miután kinyitottam az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Talán észrevette, hogy az egyébként is fakó
bőröm még sápadtabbá vált, vagy az arcomra ténylegesen kiült a rettegés,
mindenesetre közelebb lépett hozzám, és miután leellenőrizte, hogy valóban
bezárta az autót, egy laza mozdulattal átvetette a vállamon a jobb karját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Imádni fogod! – Egy másodpercre sem eresztett el, mintha minden meggyőződése
ellenére egy része igenis kételkedett volna abban, hogy elégedett leszek a
meglepetésével. Hogy nem fogok sikoltozva elrohanni, amint lehetőségem lesz rá.
- Még ha most nem is érzed úgy, hogy tetszene.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Hagytam, hogy átrángasson a bejáraton, majd
elzárja előlem az egyetlen menekülési útvonalat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tetszik – mondtam, pedig a hideg futkosott a hátamon a kezeslábasokban feszítő
fiatalok láttán, akik az érdekesen kialakított, egészfalas üveg mögül figyelték
a mesterségesen előállított pályán sikló embereket, miközben a felvonóra
vártak. - Csak félek, hogy ha össze kell varrni, már nem fogok tetszeni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aaron a fejem búbjára támasztotta az állát.
Éreztem, ahogy mosolygott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csak még jobban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Gyorsan elsikló órákkal és enyhe zúzódásokkal
később a porhóban fekve próbáltam összeszedni a méltóságomat és a snowboardot,
amit méterekkel arrébb sodort a zuhanás. Próbáltam nem foglalkozni vele, hogy
rajtam kívül talán még senki sem esett ki a felvonóból alig egy méterrel a cél
előtt, vagy, hogy feltehetőleg mindenki engem bámult, amiért percekkel korábban
a hasamon csúszva, hangos sikoltozások közepette végig száguldottam a lejtőn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az arcomat a tenyereimbe temetve, dudorászva
próbáltam útját állni a könnyeimnek, és már a legújabb Lana Del Rey szám
második strófájánál jártam, amikor megéreztem Aaron kesztyűs kezét a vállamon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Foglak! – suttogta, miközben óvatosan a hátamra fordított, majd felhúzott maga
mellé. Különös mód nem szédültem, mint ahogy azt vártam, és a deszka sem tört
darabokra, ráadásul az engem vizslató tekintetek is sorra ráuntak a műsorra,
így mire kiértünk a pálya szélére, mintha mi sem történt volna, már mindenki a
saját baráti társaságával volt elfoglalva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Köszönöm – motyogtam, miközben megigazítottam a szemüvegem és a sapkám, a
felszerelésem egyéb részeiről nem is beszélve. A nyakamba hulló hó ellenére nem
fáztam, mintha a testemben szerteáramló adrenalin forró kávéként terjedt volna
szét a szervezetemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aaron aggodalommal telve szedte le a sapkáját
és a hó fényétől oltalmazó szemüvegét, miközben tetőtől talpig végigtapogatta a
narancssárga kezeslábasomat, több bizsergő zúzódást is érintve, amelyeknél
akaratomon kívül megrándult a szám széle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mit szólnál, ha szünetet tartanánk? Azt hallottam, az itteni kávék majdnem olyan
jók, mint a plázában – kérdezte. Úgy tett, mintha lett volna választásom, pedig
a keze szorosan tartotta az enyémet, miközben megpróbált eltávolítani a hófedte
pályáról. Majdnem elnevettem magam, amikor észrevettem, hogy a felvonó helyett
a biztonsági okokból kiépített lépcsőház irányába menetelt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Most? – kérdeztem hitetlenkedve, kirántva a kezem a szorításából, holott már
fél órája a frissen sütött muffinoktól illatozó kantin melegébe vágytam. Nem
akartam, hogy azt higgye, mégsem jött be az extrém ötlete, mert valahogy az
első és a második óra között rádöbbentem, hogy engem minden hitetlenkedő
gondolatom ellenére örömmel töltött el ez az egész. - Hisz kezdek belejönni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aaron ajkai enyhén elnyíltak, amitől csak még
vonzóbbá vált, és hirtelen olyan mélyről jövő, ősi késztetést éreztem arra,
hogy megszüntetve a közöttünk tátongó űrt az ajkaira tapasszam a számat, hogy
az már engem is megrémített.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Add a kezed! – Gondolkodás nélkül szót fogadtam és a tenyerébe csúsztattam a
kezem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Miközben az épület belseje felé sétáltunk,
kissé irigykedve figyeltem a profin sikló kisgyerekeket, aki velem ellentétben,
mintha tényleg erre a sportra születtek volna, és próbáltam nem fintorogni az
egyik velem egykorú lány levegőben végrehajtott, forgásos mutatványain, amit
hangos tapsvihar fogadott a pálya végén.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">A mellettem sétáló fiú felkarjának döntve a
fejem, hagytam, hogy a keserűség valami egészen mássá alakuljon át. Aaron
mosolyára gondolva ugyanis biztos voltam benne, hogy ezerszer is pofára estem
volna a havon csupán azért, hogy nevetni lássam. Mert a boldogsága engem is
boldoggá tett. Boldogabbá, mint eddig bármi.</span></div>
</div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-24786162992637515682016-04-19T00:12:00.001+02:002018-01-09T19:59:46.960+01:0013. fejezet: Legjobb Barátok Örökre<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Drága Olvasóim!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Először is, nagyon sajnálom, hogy csak most került fel a folytatás, holott a másik blogomon kétszer is frissítettem, csak egyszerűen több volt az ihlet, ráadásul aktívabbak az olvasók, így nagyobb volt a késztetés arra, hogy frisset hozzak, mint itt.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>És ha már friss. Ez az utolsó fejezet, amit az írásbeli érettségi előtt hozok. Remélem épp úgy élvezitek majd az olvasását, mint amennyire én élveztem megírni. Jó volt ismételten Ebonyval "dolgozni".</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Azoknak, akik hozzám hasonlóan most érettségiznek: MENNI FOG! NE GÖRCSÖLJETEK RÁ, ÉS MARADJATOK EGÉSZSÉGESEK, NEHOGY TÜSSZÖGVE KELLJEN VÉGIGSZENVEDNI (én épp megfáztam, szóval bagoly mondja...)</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Még egyszer: Jó olvasást!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Millio puszi Xx</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj63_zGiW15CB688TrERG1rhIdjDi_5glFg8R1faxV9aAuX5V6NksZh3YVKHQ7LBCYxxis_aIfBx6DacaXLUNav9NV6UW-cRJV39_l2afGY0qS8OfqsxJ6RYqmfHKte0zDw8oB7RIM371Va/s1600/raina.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="192" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj63_zGiW15CB688TrERG1rhIdjDi_5glFg8R1faxV9aAuX5V6NksZh3YVKHQ7LBCYxxis_aIfBx6DacaXLUNav9NV6UW-cRJV39_l2afGY0qS8OfqsxJ6RYqmfHKte0zDw8oB7RIM371Va/s320/raina.jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "edwardian script itc"; font-size: 36.0pt; line-height: 115%;">Legjobb Barátok Örökre<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">2014. január 3. (péntek)<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A szemem sarkából édesapám macskakaparásra
hajazó, hurkolatlan betűit figyeltem, ahogy egymást követve újabb és újabb
szavakat alkottak, miközben egy csészényi langyos vizet szürcsölgettem, ami
mellé szintén műanyag, ráadásul már látszatra is igen kemény süteményt
majszoltam a kisebbik húgom, Clara örömére, aki az egész délutánt vendégek
toborzásával töltötte; mindhiába. Ben már az első rózsaszín tányér láttán
magára zárta a szobája ajtaját, Allison pedig a legjobb barátnője, Darcy
születésnapját ünnepelte két saroknyira tőlünk, Mr. és Mrs. Eversék
halványsárga családi házában, aminek a kertje kétszer akkora volt, mint a miénk,
és akiknek a medencéjét nyolc dollárért minden egyes héten kitakarítottam a
nyári szünet alatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Francia enciklopédista. Hét betű, T az utolsó. – Apu hangjára felkaptam a
fejem, és egy illedelmes mosolyt követően letettem a kisasztalra a rózsaszín
poharat, majd a reggeli újság felé kapva, elhúzott szájjal elolvastam a
kérdéses sor körülötti feladványokat. <i>A
Tigris és az Eufrátesz között húzódó, ókori terület. </i>Mezopotámia; firkáltam
le nagy sebesen, ezzel egy újabb betűt adva a keresett enciklopédista nevéhez.
E.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A ceruzám végét a számhoz emelve, többször is
eljátszottam a gondolattal, hogy szétrágcsálom, akár egy toll műanyag kupakját,
de valahányszor résnyire nyitottam az ajkaimat, édesapám szúrós tekintete
megállított a megkezdett mozdulat közepén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Próbáld meg Diderot-t – ajánlkozott édesanyám a konyhából, lisztes arcát a
nappali felé fordítva, kezei között két óriásira nőtt tojást szorongatva, mire
a rejtvény fölé hajolva, halk pusmogással lebetűztem a történelemóráról ismerős
férfi nevét, ami tökéletesen passzolt a már kitöltött rublikákhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mosolyogva, a hüvelykujjaimat a magasba
emelve jeleztem anyunak, aki elégedetten fordult vissza a pulthoz, akárcsak
múlt héten vagy azelőtt, akárhányszor csak apuval megakadunk egy számára pofon
egyszerű kérdésnél. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Clara kedvesen újratöltötte a kiürült
poharamat, miközben illedelmesen rászólt a plüss macijára, hogy ne egyen olyan
mohón, végül a kezeimbe nyomta a teáscsészét, amit egy halk köszönöm
kíséretében fogadtam el tőle. A szemeimet behunyva, némán szívtam magamba a képzeletbeli
tea fahéjas eszenciáját, jóllehet valójában a konyhában ügyködő édesanyám híres
süteményeinek frissen sült illatát sodorta felém a levegő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A szemeim úgy robbantak szét, akár egy
szilveszteri petárda, és az egész család egy emberként kapta fel a fejét,
amikor a Jingle Bells ismerős dallama kettéhasította a ház légterét, ezzel a
tudtunkra hozva – amellett, hogy apu az ígérete ellenére sem cserélte még le az
ünnepi dallamokat -, hogy vendégünk érkezett. Kissé megdöntött fejjel, a
vádlimra nehezedve ültem a sarkaimra, és közben azon törtem a fejem, hogy vajon
ki állhatott a lábtörlőnkön. Egy részem, egy naivan gyermeki részem már Aaron jelenlétének
gondolatára is kiugrott a bőréből, míg a lelkem egy érettebb fele ezer és egy
ellenérvet gyártott a fiú váratlan betorpanása ellen. Hisz tudta, hogy
szobafogságra ítéltek. Mégis miért próbálkozott volna?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Rose! Megtennéd, hogy kinyitod? Nekem ragad a kezem a tésztától.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Hümmögve indultam el a bejárat felé, mintha
bárki is meghallhatta volna, ám az ajtó elé érve összeszorult a gyomrom és
megtorpantam. <i>Mert mi van akkor, ha
tényleg Ő az? Be kellene mutatnom? Megharagudna, ha nem tenném? Ha elküldeném?
Na, és a szüleim? Mit szólnának hozzá, ha behívnám egy szelet süteményre?<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Újra megszólalt a csengő, ezúttal hosszabban,
mintha az ajtó másik oldalán várakozó idegen percről percre türelmetlenebbé
vált volna, bár az is megfordult a fejemben, hogy csupán fázott a hirtelen
hőmérsékletzuhanás és a tegnap éjszaka lehullott nagy mennyiségű hó miatt, ami
fehérre festette a város minden utcáját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Rose! – Édesanyám hangja visszarángatott a jelenbe, így egy mély lélegzetvételt
követően lenyomtam a kilincset és kinyitottam a bejárati ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy a hűvös, januári szél megcsapta az
arcom, az egész testem beleremegett a fagyba, és szinte éreztem, ahogy a
bőrömet megcsípte a hideg. Eltátott szájjal, majd összepréselt ajkakkal
figyeltem a velem szemben álldogáló alakot, de képtelen voltam megszólalni,
pedig már az első másodpercben felismertem az engem vizslató, csokoládé színű
szempár tulajdonosát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szia. – Barátnőm hol az egyik, hol a másik lábára fektette testsúlyának nagyobb
részét, míg a kezeit a zsebeibe száműzve, egy kedves mosollyal az arcán
köszöntött. Hosszú, sötétbarna tincseit a copfja ellenére is az arcába sodorta
a szél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Bons! – kiáltottam, amikor végre valahára felolvadtak, addig megkövült tagjaim,
és kitárt karokkal, fülig érő vigyorral a lábtörlő előtt álló, mozdulatlan lány
nyakába vetettem magam. - Hogyan? Mikor? Miért nem szóltál? – kérdeztem
egyetlen légvétellel, és az sem érdekelt, hogy szünet híján Ebony egyetlen
kérdésemre sem tudott kielégítő választ adni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tegnap este, és esküszöm, szólni akartam, de a telefonod állandóan hangpostára
kapcsolt, és Aaron azt mondta, szobafogságra ítéltek, én pedig nem akartam egy
későesti találkával még inkább elrontani a helyzetet – magyarázta, miközben
óvatosan elhátrálva tőle, egy laza intéssel beinvitáltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy a szél nekicsapta az ajtót a keretének,
édesapám és Clara egy emberként fordultak felénk, de Ebony szavai olyannyira
befészkelték magukat a gondolataimba, hogy képtelen voltam fennakadni apa aggodalommal
teli vonásain, vagy azon, ahogy a tekintete elsőként ránk, majd a konyhában
szorgoskodó édesanyámra vándorolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Miközben Ebony levette a kabátját és a
cipőit, én azon törtem a fejem, hogy mégis hová tehettem a telefonomat, vagy
hogyan fogom megtalálni, ha valóban lemerült. Halványan még előttem volt, ahogy
a szilveszteri buli napján kiválasztottam az éppen aktuális kedvenceimet és egy
külön lejátszási listát készítve kitöröltem a már rongyosra hallgatott
slágereket, de hogy utána, amikor már ébresztőórára sem volt szükségem, hová
tehettem…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ki az? – A kezeim, melyek időközben az oldalam mellé estek, megremegtek, ahogy
meghallottam anya kíváncsi hangját, és bár a kérdése egyszerű volt, a nyelvem
összeakadt, amikor megpróbáltam válaszolni rá. Az arcom kipirult, a bőröm
égett, mintha a vérem helyén izzó láva csordogált volna, és hirtelen azt se
tudtam, merre forduljak, és kitől kérjek segítséget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
E-ebony – makogtam, amikor már túl nagy lett a csend. Ostoba lettem volna
felbosszantani anyut csupán pár órával lefekvés előtt, amikor egy örökkévalóság
óta először ismételten kellemes hangulatban telt el a nap. Tizenegyig
aludhattam, majd megterítettem az asztalt és segítettem mosogatni, ahogy azt
előző nap megbeszéltük, végül megnéztünk egy filmet a kedvenceim közül és egy
mesét a kicsik kedvéért. Már csak a keresztrejtvény és a süti hiányzott. - Ugye…
- a hangom jól hallhatóan megremegett, de egy apró sóhajtást követően ismét
nekikezdtem. - Felmehetünk a szobámba?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bons meglökte a vállam, ezért kelletlenül
előrébb léptem, és így már mind a ketten beláttunk a konyhába, ami egy kis
túlzással olyan volt, akár egy halálzóna, csak itt a holttestek helyén
tésztadarabok díszelegtek, és vér helyett cukor és liszt borított mindent.
Enyhén felhúzott szemöldökkel néztem végig anyán, aki mosollyal az arcán,
enyhén kinyújtott nyelvvel dekorálta ki az elkészült fahéjas sütemények
tetejét. A krémnyomóval épp egy rénszarvas sapkáján dolgozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem is tudom – motyogta, amikor a szeme sarkából észrevett minket. Egy
pillanatra úgy tűnt, haza fogja küldeni Ebonyt, de akkor letette a kezében
szorongatott zacskót és minden figyelmét nekünk szentelve végignézett
mindkettőnkön. A szívem a torkomban dobogott, amikor anyu megcsóválva a fejét,
a vállam fölött apura nézett. - Rendben, legyen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tényleg? – kérdeztem hitetlenkedve, de amint sikerült felszednem az állam a
padlóról, fülig érő mosolyra húztam a szám. Úgy tűnt, bár még mindig rossz
szájízzel gondolt vissza a hazugságaimra, már nem neheztelt az engedetlenségem
miatt. - Mármint, köszönöm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egy lépéssel közelebb sétálva hozzá, sebtében
magamhoz öleltem, majd egy gyors puszit követően elkaptam Bons karját és a
lépcső irányába húzva felrohantam az emeletre. A talpam a vékony zokni ellenére
is belebizsergett a durva trappolásba, de ahogy ledobtam magam a lila lepedőre
és besüppedt alattunk az ágy, hátra döntött fejjel, elégedetten hunytam le a
szemeimet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hoztam neked egy pohárral, a sütit pedig Daniel küldi – motyogta a barátnőm,
ahogy a táskájából egy ismerős, barna zacskót pakolt az éjjeliszekrényemre,
közvetlenül az Aarontól kapott pohár mellé. - Na, mesélj! – kérlelt, és a
hangja megtelt élettel, ahogy felé fordítva a tekintetem, a vádlijaira
nehezedve összecsapta frissen manikűrözött tenyereit. - Milyen volt nélkülem?
Remélem, azt mondod, hogy béna. A végén még kiderül, hogy nélkülem is képes
vagy jól érezni magad…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ami azt illeti – kezdtem, az egyik kezemmel a lábainál heverő párnáért nyúlva,
hogy szükség esetén elrejthessem az enyhén kipirult arcom. - Azt hiszem, ez az
eddigi legeseménydúsabb szünetem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bons enyhén oldalra döntött fejjel, elkerekedett
szemekkel, mégis mindentudó grimasszal az arcán figyelt. Egy szót sem szólt,
ami egyszerre töltött el megkönnyebbüléssel és rémített halálra, így hát a
hasamra fordultam és hagytam, hogy a hajam az arcomba lógva elszigeteljen és
megvédjen a külvilágtól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És ez jó? – kérdezte, egy leheletnyit közelebb hajolva hozzám. Ebony vékony
ujjai a fülem mögé seperték a hosszabb hajszálakat, miközben a mosolya
biztosított róla, hogy neki bármit elmondatnék, sohasem nevetne ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Hagytam, hogy mellém feküdve kivegye a kezeim
közül a párnát, csak ezt követően válaszoltam:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Igen. Határozottan jó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egy elnyújtott másodpercig némaságba
temetkeztünk; ő nem kérdezett, és én nem válaszoltam, habár tisztában voltam
vele, mire volt kíváncsi. A pillanatra, amikor rájöttem, hogy egész idő alatt
Aaron ajándékozott meg a rajongásával. Az érzésre, ami az első csók alatt
átjárta a testem. A másnapra, amikor még minden olyan álomszerűnek tűnt… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Na, de visszakanyarodva a szobafogságra. – Bons megköszörülte a torkát,
miközben finoman oldalba könyökölt, ezzel visszarángatva a jelen pillanatába.
Összeráncolt szemöldökkel és résnyire préselt szemekkel fordultam felé. - Nem
hiszem el, hogy képes voltál kiszökni az ablakon. Nem is… azt nem hiszem el,
hogy képes voltál követni azokat a hülye feladványokat! Eszednél vagy? A
Victoria Sziget?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ebony hajszálai többször is utat találtak
maguknak a lány szájába, ahogy a mondandója végére már szinte ugrált mellettem
a túlzott lelkesedéstől és a testében szerteáramló adrenalintól, amit a rá
jellemző, intenzív aggodalom váltott ki belőle. És bár egy részem örült, amiért
ennyire szívén viselte a testi és lelki épségem, határozottan felháborítónak
találtam, amiért képes volt számon kérni. Elvégre az ő ötlete volt az egész
„kezdj el élni” hülyeség. Én legszívesebben figyelmen kívül hagytam volna azt
az idióta levelet, ami az első nap olyan váratlanul ért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Először is, próbálok nem fennakadni azon, hogy egész idő alatt tudtad, ki az
Ismeretlen idegen. – A hátamra fordulva óvatosan ülésbe tornáztam magam, hogy
Ebony fölé kerülve valamivel határozottabbnak tűnjek, jóllehet a barátnőm hamar
áthúzta az elképzelésemet azzal, hogy követve a mozdulataimat, ő is nekidőlt az
ágy keményfa támlájának. - Másodszor pedig… – Zavaromban megremegett a hangom,
de úgy tettem, mintha meg sem történt volna, és látszólag Ebony sem akadt fenn
ezen a mindennapos apróságon. Kihívóan állta a tekintetem. - Úgy emlékszem,
hogy te voltál az első, aki előállt az egyszer élünk monológgal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Most tényleg haragszol? – kérdezte, és bár megpróbálta viccesre venni a
figurát, a nevetésében nem volt elég élet ahhoz, hogy átverjen. Félt, hogy az
arcomon átsuhanó keserűség egy életre megbélyegezte a kapcsolatunkat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Azt hittem legjobb barátok vagyunk – makogtam, a karjaimat szorosan a
mellkasomhoz préselve. Nem akartam hazudni neki, nem is tudtam volna, még ha a
szavaimmal meg is bántottam. - Igen, haragszom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A szobára telepedő némaság fájdalmasabb volt,
mint korábban bármikor. Távolról sem hasonlított ahhoz a megnyugtató csöndhöz,
ami kitöltötte az űrt, vagy azokhoz a szótlan percekhez, amikor már pusztán a
másik jelenléte képes felvidítani a világ legszörnyűbb napján, rögtön azután,
hogy Emma Grayson leönt paradicsomlével életed szerelme előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bons összeszűkített szemekkel, csípőre tett
kézzel hajolt közelebb hozzám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hisz most mondtad, hogy ez az eddigi legcsodálatosabb szüneted. Akkor is
ennyire élvezted volna, ha tudod, hogy Aaron hagyta hátra a feladványokat? –
kiabálta egyenesen az arcomba. Az sem zavarta, hogy az amúgy tökéletesen
elkészített frizurája széthullott a heves kapálózások közepette, vagy, hogy az
arca annyira kipirult, hogy átütött az alapozón. És én? Csak ültem és figyeltem
őt. A legjobb barátnőmet, aki eltitkolta előlem, hogy egész idő alatt tudott a
levelekről. A legjobb barátnőmet, aki a szemem előtt esett darabokra a
lehetőségtől, hogy sosem leszek képes megbocsátani neki. - És amúgy is. Ne
mondd, hogy nem sejtettél semmit! – Bons rácsapott az éjjeliszekrényemre, ahogy
lecsúszott az ágyról és a talpai megérintették a padlót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Néma lépteivel az ablakhoz sétált, és a
didergető hideg ellenére is szélesre tárta, hogy kitisztíthassa az elméjét. Nem
akart meggondolatlanul nekem rontani, habár az arcára volt írva, hogy
ugyanolyan mérges, mint percekkel korábban én is voltam. De még mielőtt rájöhettem
volna, hogy a hálátlanságomat, vagy a meggondolatlanságát átkozta, hátat
fordított nekem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Voltak ötleteim – vallottam be egy mély lélegzetvételt követően. A szobát
átjáró első hűvös fuvallatnak köszönhetően az egész testem libabőrbe borult,
így magam köré tekertem a takarót, ezzel is elzárkózva a kibékülés elől. Nem
akartam felállni és magam felé fordítva a bocsánatáért esedezni. Ezúttal azt
szerettem volna, hogy ő kérjen elsőként elnézést. - Kis híján leégettem magam
Daniel előtt, amikor azt hittem, hogy ő a titkos hódolóm – magyaráztam, jól
érezhető éllel a hangomban. - Tudtad, hogy van barátnője?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bons vállai enyhén felemelkedtek, jóllehet a
feszültségét nem tudtam hova tenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Öhm, ami azt illeti, igen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> És akkor megértettem, hogy pillanatokkal
korábban miért volt annyira ideges. Dühösen temetkeztem bele az ölemben heverő
párnába. A sírás szakadékának keskeny peremén egyensúlyozva, képtelen voltam
eldönteni, mire is vágytam igazán, ugyanis egyszerre fogott el a vágy az
eszeveszett sikoltozás és az értelmetlen párnadobálás iránt. Végül mégis csupán
egy néma szemforgatásra futotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mindegy is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Tüntetőleg a fejemre húztam a takarót, és
beletemetkeztem a sötétségbe, jóllehet alig kaptam levegőt. A fejemben egymást
kergették az észérvek, és furcsa mód valamiért az összes a nagymamám hangján
ismételgette önmagát. <i>Ne legyél butus
Prücsök, hiszen csak jót akart neked. Hisz igaza van, ha tudtad volna, hogy
Aaron írta a leveleket, sohasem mentél volna el a jégpályára, a Viktória
szigetre pedig pláne! Vagy talán nem tartottad már az első találkozásnál egy
felszínes idiótának, aki semmi másra sem képes, csak megbámulni mások melleit?
Vagy talán nem nézted levegőnek már azon az iskolai bulin is, és utána minden
nap a Kávézóban? Hisz Bons megpróbálta felhívni a figyelmed rá. Utalt rá, hogy
kedvel.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ugyan már, Rose! – Ebony hangja meglepően közelről érkezett, de az ágy nem
süppedt be mellettem. Biztonságos távolságban maradt, ezzel a tudtomra hozva,
hogy még nem lépett túl a gyerekes hisztimen. - Tudod, hogy nem akartunk neked
rosszat. Ha Aaron nem lenne makulátlan, a közeledbe se engedtem volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A többes szám hallatán felkaptam a fejem, és
amikor az ujjaim elengedték a takaró szélét, az lehullott rólam és a hasamra
esett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Akartunk? Ki tudta még? – kérdeztem mohón, durván nekiesve, holott Aaron már
említette, hogy nem egyedül ő rejtőzött az Ismeretlen idegen álarca mögött.
Daniel nélkül sosem tudta volna véghezvinni a tervét, és tudva, hogy Bonsban
mennyire lelkes partnerre talált, kétségem sem volt felőle, hogy a drágalátos
pasija is benne volt a dologban. De vajon ennyi lett volna az egész, vagy a szüleimen
és rajtam kívül mindenki statiszta volt a <i>Hogyan
szerezzük meg Rosiet</i> című komédiában?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A jobb mutató- és hüvelykujjam közé fogva a
homlokom, előre döntött fejjel hunytam le a szemeimet. A sorra felderengő
összeesküvés-elméletek lassan az agyamra mentek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nate, természetesen, és akkor ott van még Daniel, hisz miatta ismerjük Aaront –
magyarázta, és anélkül is tudtam, hogy a kezeit a magasba emelte, hogy ránéztem
volna. - Ennyi, esküszöm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Hosszú ideig egy szót sem szóltam, helyette
az ágyammal szemben emelt parafatáblát, és az azon található, a lemenő nap
miatt narancsságán-rózsaszínen fénylő képeket néztem. Bons mosolygós,
helyenként idióta grimaszra húzódó ajkait, a kezeit, ahogy minden fotón
átölelnek, kivéve a kedvencemen, amin az arcomban nyom egy krémes süteményt. Az
volt életem legszebb születésnapja, még ha nekünk is kellett feltakarítani a
nappalit. Annak dacára, hogy csupán csak ő jött el a kiküldött huszonöt meghívó
ellenére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az arcom jól láthatóan pipacsvörösbe fordult,
és hirtelen nagyon elszégyelltem magam, ezért nem is tudtam, mit mondhattam
volna. <i>Hogy sajnálom? </i>Pedig nem.
Talán csak azt, ahogy beszéltem. A szavaimat semmiképp.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szóval, azt mondod lenyomoztad? – kérdeztem helyette, és magam is meglepődtem,
mennyire szórakoztatónak találtam a gondolatot. A fejemben ezer és egy kép
váltogatta egymást arról, ahogy Ebony egy székhez kötözve Aaront, megizzasztja
őt a keresztkérdéseivel, vagy követve a fiút, minden kanyarban meghúzódik egy
terebélyesebb bokor vagy egy ódon kőépület mögött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Haha! – Bons leült az ágyra, közvetlenül mellém, majd hátradöntve a fejét,
elnyúlt a takarón. - Még szép! Az én legjobb barátnőmnek nem udvarolhat akárki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Felhúzott szemöldökkel, enyhén elnyílt
ajkakkal hagytam, hogy a vállamhoz emelve az öklét, finoman megüssön, ezzel
biztosítva a feltétel nélküli támogatásáról, jóllehet még én magam sem tudtam,
mit is éreztem pontosan Aaron iránt. Vajon túl korai lett volna kijelenteni, hogy
szeretem? Vajon meg kellett volna várnom, hogy ő lépjen előbb, ezzel megóvni
magam a pofára eséstől? Vajon ha jobban megismer, kedvelni fog még? És lehet-e
bárki is ilyen rövid időn belül ennyire fontos egy ember számára?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ami azt illeti, tényleg édes srác – vallottam be, a fejemet Bons nyakhajlatába
préselve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És szexi! – kiáltotta, és a hangja egészen rekedtté vált, ahogy megpróbálta
visszafogni az izgatottságát. - Ne mondd, hogy nem vetted észre. Ha látnád
borostával az arcán, napszemüvegben! Még én is a nyálamat csorgatom, amikor…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A bőröm tüzelt, és ahogy az ereim pulzálva
megbizsergették a testem, tudtam, hogy a fülem hegyéig elpirultam, már magára
a gondolatra is, hogy egyszer olyan közel kerülhetnék Aaronhoz, hogy láthassam,
ne adj Isten, megérinthessem a felsőtestét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Milyen volt a meglepetés utazás? – kíváncsiskodtam, és bár Bons felhorkantott a
gyors témaváltás miatt, látszólag egyáltalán nem zavarta, hogy ezúttal ő került
a középpontba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Őszintén? Kimerítő - csacsogta, egy színpadias legyintés kíséretében, mire
felvontam az egyik, szépen szedett szemöldököm és enyhén oldalra döntött
fejjel, tágra nyílt szemekkel végigmértem Ebonyt. Próbáltam megfejteni, mégis
mire gondolhatott pontosan „kimerítő” alatt. Majd rögtön ezt követően azt, hogy
mégis miért panaszkodott minden lány, akinek pasija volt, és akinek nem. S talán
a megvetéssel kevert tanácstalanságom kiülhetett az arcomra is, ugyanis
pillanatokkal később Bons heves magyarázkodásba kezdett. - De ne érts félre, imádtam minden
pillanatát. Nate olyan figyelmes. Képzeld, elmentünk síelni, ittunk forró
csokit, miközben a hóesést néztük. Mintha csak a kedvenc filmembe csöppentünk
volna…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mosolyogva nyúltam az éjjeliszekrényemre
pakolt, barna papírzacskóért, miközben az ágy háttámlájának dőlve kényelmesen
kinyújtóztattam a lábaimat. A fahéj intenzív illata megcsapta az orrom, és
ahogy közelebb hajoltam a szétbontott csomagoláshoz, még szinte érzetem a
süteményből áradó meleget, pedig a Kávézó több megállónyira volt innen, és
kizártnak tartottam, hogy Bons szülei ekkora kerülőt tettek volna egy kis
édesség miatt a hóban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A zacskó csörgésére Ebony abbahagyta az
élménybeszámolóját és a vállamra döntve a fejét, az egyik ujjával maga felé
húzta a papírt, majd az alsó ajkába harapva, lehunyt szemmel magába
szippantotta az édes illatfelhőt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Azt hiszed, ennyivel lerendezted? – kérdeztem, finoman felhúzva azt a vállam,
amin pihent. Túlságosan kíváncsi voltam a részletekre, hogy beérjem egy
csapongó összegzéssel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bons orra alá nyomva a fahéjas csigát
hagytam, hogy az övé legyen az első harapás, és közben felráztam a névre szóló
lattét, aminek idő közben az aljára szállt a cukor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Igaz, viszont ismersz, ha belekezdek… - motyogta két falat között - az egész
éjszaka kevés lenne ahhoz, hogy a végére érjek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Hümmögve bólogattam, magamban felidézve
ezernyi pizsipartit és ebédszünetet, és be kellett látnom, hogy Bonsnak nagyon
is igaza volt. Nála ugyanis nem létezett középút, csupán a totális felszínesség
és a fatális részletesség. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Akkor nincs más lehetőség. Rá kell vennünk anyát, hogy itt maradhass egész este
– vetettem fel az ötletet, és magam is meglepődtem, mennyire belelkesültem a
gondolatra, hogy átvirrasztjuk az egész éjszakát, noha a jó kávék mögött az
alvás volt a második legkedveltebb dolog az életemben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És azt mégis hogyan akarod, amikor szobafogságban vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mit sem törődve Bons kérdésével
belekortyoltam az ízesített lattéba és felálltam az ágyról. Ahogy a talpam
megérintette a padlót, kissé megingott az egyensúlyom, de az utolsó pillanatban
sikerült megtámaszkodnom a szabad kezemmel, ezzel megmentve a ruhám és az
ágyneműt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Erről jut eszembe – fordultam hátra. - Tegnap, mielőtt a nagyiék elutaztak
volna, anya bezárt a mosókonyhába és kikérdezett a levelekről – mondtam, egy
elfojtott grimasz kíséretében. Bármennyire is imádtam Bonst, amiért megpróbált
meglepni, a hideg latténál már csak a cukormentes, feketekávétól undorodtam
jobban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
A te anyukád – nézett rám eltátott szájjal és tágra nyílt szemekkel. S valóban,
ha nem éltem volna át a beszélgetést, magam sem hittem volna el, hogy a mindig
kimért, mindig nyugodt anyám valaha ilyesmire vetemedett volna. - Kizárt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Esküszöm – mondtam, önmagam elé emelve a szabad kezem. - Észrevette, hogy
kiszöktem a szilveszteri bulira, de ahelyett, hogy megbüntetett volna, megkért,
hogy ezentúl sose titkolózzak és bátran meséljek el neki mindent, ami a
lelkemet nyomja – magyaráztam, miközben megfogva Bons kezét, kirángattam az
ágyból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Viccelsz? – kérdezte nevetve. A kezeivel megkapaszkodott a farmerjában és egy
apró szökkenéssel megigazította magán a nadrágját, végül az ajtóhoz sétálva egy
elegáns mozdulattal kinyitotta azt, és meghajolt, hogy egy középkori lovag
bőrébe bújva előre engedhessen. - Hisz szobafogságban vagy, ráadásul a fejemet
tenném rá, hogy rád sózzák a házimunka felét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egy néma másodpercig farkasszemet néztünk. A
levegő szinte szikrázott közöttünk, így bármennyire is keményen próbálkoztam, képtelen
voltam fenntartani a szemkontaktust, ezért végül én lettem az, aki megtört és
félrefordította a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Oké, akkor mégiscsak megbüntetett – szabadkoztam savanyúan. Hirtelen már nem is
voltam olyan biztos benne, hogy anyu bele fog egyezni a rögtönzött
programunkba, holott pillanatokkal korábban még a fejemet tettem volna rá, hogy
a „jobb kapcsolat” engedményekkel járt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A lábaim a földbe gyökereztek, a gyomrom
pedig összeugrott a nappaliból felhallatszó, őszinte nevetéstől. Mindenki olyan
boldognak tűnt. Talán várnunk kellett volna még egy kicsit.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Na, gyere! – Bons kecses ujjai ritmustalanul ütemet diktáltak az ajtón, mígnem
utánam nem kapott és a karomnál fogva a folyosó felé nem lökött. - Talán, ha
segítünk neki a vacsora elkészítésében, akkor maradhatok – csacsogta, és már az
sem érdekelte, hogy az ágy mellett hagytam a papírpoharat. Úgy tolt maga előtt,
mintha nem csak az arcom, de az egész ház lángokban állt volna.</span></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-40801708305612608442016-03-07T20:29:00.001+01:002018-01-09T19:41:31.228+01:0012. fejezet: Tiszta vizet a pohárba<div style="text-align: center;">
<i>Drága Olvasóim!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Először is, nagyon sajnálom, hogy elcsúsztam egy teljes hetet, de váratlanul lebetegedtem és kórházba kellett mennem... nem is részletezném, egyszerűen csak nem tudtam írni és kész. Nem tudom, milyen gyakran jönnek majd a részek, mindössze egyetlen dologban vagyok száz százalékban biztos: <b>felváltva érkezik rész ide és az Árnyvadászos blogomra. </b>Ez jelenthet két hetet, akár egy teljes hónapot is (tekintve, hogy kissé elszoktam Rose személyiségétől és világától, ráadásul végzős vagyok).</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>De nem is húznám tovább a szót... íme, két év után. Az UBC folytatása...</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Millio puszi Xx szerecsendio</i><br />
<i>ui.: ezt amolyan "frissítsük fel, hol is tartunk" résznek szántam... ha találtatok benne helyesírási vagy tartalmi hibákat, ne felejtsétek el megemlíteni</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjG6u-7-eXT3wa1DNOwJq_22zdQf8CuUawN01sOkuFxbpgc2yrDEUHxO-b0t3UabicCGgIb9wWsqK4e1YQPTADMRzULmp2EQBSI5tssSUdxagRaGMJ9WWwxPim0-A8rE50In51oocyng4bE/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjG6u-7-eXT3wa1DNOwJq_22zdQf8CuUawN01sOkuFxbpgc2yrDEUHxO-b0t3UabicCGgIb9wWsqK4e1YQPTADMRzULmp2EQBSI5tssSUdxagRaGMJ9WWwxPim0-A8rE50In51oocyng4bE/s320/2.jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "edwardian script itc"; font-size: 36.0pt; line-height: 115%;">Tiszta vizet a pohárba<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">2014. január 2. (csütörtök)<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Fáradtan és kissé nyűgösen fordultam át a
másik oldalamra, miközben egymásnak dörzsölve a lábujjaimat, megpróbáltam
felmelegíteni az éjszaka folyamán csonttá fagyott lábfejeimet, pont olyan
eredménytelenül, mint előző este, amikor nagyiék hangos nevetését hallgatva,
felhúzott lábakkal a tájat kémleltem. A házunk felé kocogó, bőrkabátos srác
emlékétől önkénytelen mosolyra húztam a szám, és egy újabb fordulat után,
csillogó szemekkel nyúltam az éjjeliszekrényem tetején díszelgő, névre szóló
papírpohárért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bár még mindig szobafogságban voltam és
erről Aaron is nagyon jól tudott, a szilveszteri bulit követő este sem
feledkezett meg rólam. Miután pisszegve megpróbáltam elkergetni, ő kuncogva
rávett, hogy eresszem le neki a lepedőből és törölközőkből font kötelemet.
Felhúzott szemöldökkel, a mellkasomban természetellenesen gyorsan dübörgő
szívvel vártam, mire készül, és egyszerre éreztem örömöt és szomorúságot, amikor
a textília végére kötötte a Kávézó logójával díszített, barna zacskót, amiben
egy ínycsiklandozó csokoládétorta szelet és egy pohár kellemesen meleg,
mézeskalácsos frappé pihent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Prücsök! – Összerezzentem az ismerős becenév hallatán, és a lebukástól tartva
gyorsan az éjjeliszekrényem fiókjának legaljára száműztem az immáron üres
ajándékot és nekidöntöttem a hátam a hideg ágytámlának. A testem pillanatokon
belül libabőrbe borult. - Kérlek, gyere le! Legalább az utolsó reggelinél
legyen együtt a család.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Finoman beszívtam az alsó ajkam. A levegő
sziszegve töltötte meg a tüdőmet, ahogy az ablak felé fordulva behunytam a
szemeimet. Bántott a hideg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nagyi… - nyafogtam, akár egy kisgyerek. Semmi kedvem sem volt lemenni a
szüleimhez, mert még mindig bántott, hogy olyan csúnyán összevesztünk a szünet
első napjaiban. Mindig is utáltam veszekedni, és nem csak velük. Mindenkivel.
Mióta csak az eszemet tudtam, feszélyezett mindenféle konfliktushelyzet, ezért
is voltam olyan csöndes, és ezért volt az átlagnál is kevesebb barátom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A tenyereimet a felkarjaimra simítva a saját
ölelésembe zártam a testem és megpróbáltam egy kis meleget csempészni a korai
órákba; mindhiába. Bármennyire is el akartam kerülni ezt a drasztikus lépést,
végül muszáj voltam ledobni magamról a takarót és felállni, hogy bezárjam az
ablakot. Mezítelen talpaim bizseregtek a jeges padló érintésétől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nincs kifogás. Tíz percet kapsz. – Hallottam, ahogy az édesapám anyukájának
léptei fokozatosan elhalkultak, majd végleg elhaltak, ahogy az üres folyosó
falai már nem verték vissza a hanghullámokat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egy másodpercig mozdulatlanul álltam a hideg
és a meleg köztes állapotában, teljes testsúlyommal a bal lábamra nehezedve,
majd egy mély lélegzetvétel után megráztam a fejem, így a laza, kócos kontyba
fogott vörös tincseim megadva magukat a gravitációnak az arcomba hullottak. Úton
a fürdőszoba felé azon gondolkoztam, hogy mégis mit kellene felvennem, de ahogy
elhaladtam a szekrényem mellett, életemben először nem vonzottak a benne
található ruhák, így egy gyors fog- és arcmosás után oldalra fontam a hajam, és
felborítva a jól bevált rutinom, letudtam ennyivel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A hátramaradt percekben boldogan nyúltam el
a frissen cserélt, lila ágyneműmön.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Amikor végül letelt a kiszabott határidő,
egy golflabda méretű csomóval a gyomromban hagytam magam mögött a szobámat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A konyhából bacon és tojás
félreismerhetetlen illata kúszott az orromba, amitől a hasam elégedett morgásba
kezdett, és egy részem igazán hálás volt a nagymamámnak, amiért nem hagyott más
választást, mint a közös reggelit. Az ajtóm előtt hagyott tálcák határozottan
nem nyújtották ugyanezt az élvezetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Félve lestem be a túlzsúfolt helyiségbe. Az
ujjaimat az ajtókeretbe vájva figyeltem, ahogy a kisöcsém Allison hajába dobta
az egyik félig megcsócsált szalonnacsíkot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Á, szóval Rose is méltóztat együtt reggelizni
velünk. – Édesapám hangja közvetlenül a hátam mögül érkezett, így ijedten
kaptam felé a fejem. – Ez bizonyára az újév legelső csodája – mondta fennhangon,
mogyoróbarna szemeiben szívet melengető kedvességgel. Hosszú ujjait a hajamba
túrva, nem foglalkozva a tökéletesre sikeredett négyszálas fonással,
kegyetlenül összeborzolta azt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mégsem bántam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy az édesapám elsétált mellettem és az
egyik kezével a még sistergő hús után kapva a szájába vett egy olajos
baconcsíkot, valamivel magabiztosabban léptem át a helyiség küszöbét. Hirtelen
nem is értettem, miért féltem annyira a lépcső tetején vagy a szobám falai közé
zárva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Sziasztok! – köszöntem, mintha ez lett volna a világ legnormálisabb dolga, és
valamilyen szempontból ez valóban így is volt. A testvéreim mosolyogva, az
édesanyám különös, átható tekintettel, míg a nagyszüleim egy szórakozott
intéssel üdvözöltek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Végignézve a családomon, mosolyogva ültem le
az egyik üres székre, majd az egyik kikészített tányérra pakolva egy kevés sült
tojást és szalonnát, apró katonákra vágtam mindent, hogy megsózva és a kocka
alakú kenyérszeletekre pakolva könnyedén bekaphassam a rögtönzött falatkákat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És, hogy érzed magad? – kérdezte a nagymamám, amikor a második pohár, gőzölgő
gyümölcstea végére érve megpróbáltam újratölteni a porcelán bögrémet, amit még
Allison ajándékozott nekem. - Olyan szótlan vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Megrántottam a vállam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A szemem sarkából az édesanyámat figyeltem,
aki egy újabb adag tojásos szalonna fölött állva, megfeszült izmokkal
hallgatózott, akárcsak kisebb koromban, valahányszor összevesztünk és egy
harmadik félnek kellett kibékítenie minket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Jól vagyok, csak már elszoktam a társaságtól – válaszoltam végül, még mielőtt
túl feltűnővé vált volna a szótlanságom. Ahogy az asztal közepére toltam a még
félig üres kancsót, visszaültem a helyemre, és bár a meleg tea illata
megmelengette a mellkasom és megtöltötte az orrom az eper utánozhatatlan
illatával, képtelen voltam beleinni édesanyám kedvenc italába, így a porcelánon
pihentetve a kezeimet, az ujjaimmal nonfiguratív jeleket rajzoltam annak
szélére. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nagyapáddal három óra múlva utazunk vissza Chicagóba. – Résnyire nyílt ajkakkal
és elkerekedett szemekkel fordultam a nagyszüleim felé, és közben gyerekes mód hálát
adtam az égnek, hogy pillanatokkal korábban mégsem emeltem a számhoz a gőzölgő
poharat, mert magamat ismerve, minden bizonnyal a földre ejtettem volna, ezzel
csak még kényelmetlenebbé téve a már amúgy is feszült reggelt. - Ha gondolod,
elkészíthetjük a kedvenc süteményed, ahogy minden évben. Persze, csak ha nem
nőttél már ki ebből is… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A nagymamám egy szalvétáért nyúlva megtörölte
az arcát, majd egy kedves mosoly kíséretében a mosogatóba tette a tányérját,
jóllehet a poharát még újratöltötte, közben egy pillanatra sem eresztve a
tekintetem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Remekül hangzik – feleltem lelkesen, ahogy a többiek is felálltak az asztaltól.
Bár a hátam közepére sem kívántam a sütögetést, eszem ágában sem volt kihagyni
a lehetőséget, hogy a kedvenc nagymamámmal töltsem az utolsó óráit, amelyeket
Kanadában tölt a nagypapával. - Gyorsan átöltözöm és kezdhetjük is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Sebtében a számba lapátoltam az utolsó
falatokat, majd a mosogatóba dobva a tányért és a poharat egy gyors puszit
nyomtam Clara kócos fejére és összeborzoltam az öcsém félhosszú tincseit,
miközben megfogadtam, hogy az iskola első napja előtt még elviszem a plázai
fodrászatba, és ha már ott járunk, az én loknijaimat is rövidebbre vágatom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Egy pillanatra, Rose! – Kis híján Allison hátának ütköztem, amikor édesanyám
számon kérő hangját hallva megbotlottam a második lépcsőfokban, ám az elmúlt
napokban felfedezett reflexeimnek köszönhetően sikerült talpon maradnom, így
mindössze az arcomon megjelenő ocsmány grimasz tette láthatóvá a döbbenetem.
Fintorogva léptem le a lépcsőről, és felhúzott szemöldökökkel, egy színpadias
sóhaj kíséretében fordultam a feldíszített fa irányába, ami mögött édesanyám
összefont karokkal, apró terpeszben várt rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Igen? – kérdeztem pökhendien, maró gúnnyal a hangomban, mégsem kértek számon a
tiszteletlenségemért. Anyám szótlansága félelmetesebb volt, mint bármely dühödt
fejmosás.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Így hát csöndben, szavak nélkül követtem,
amikor a mosókonyha felé sétálva megdöntötte a fejét, ezzel néma utasítást
adva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy felkapcsolta a villanyt, majd bezárta
az ajtót, a torkomon akadtak a kérdések, így csupán egy halk, mégis a kialakult
helyzethez képest fülsüketítően hangos nyelésre tellett. A fejemben ezer és egy
összeesküvés elmélettel viaskodva a magasba emeltem a jobb kezem, majd
letöröltem a homlokomon megjelenő izzadságcseppeket. Leírhatatlanul melegem
volt, holott a nyitva felejtett ablaknak köszönhetően hidegebb volt, mint a
szobámban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Egy másodpercig se áltasd magad azzal, hogy sikerült észrevétlenül kiszöknöd
tegnap éjszaka, rendben? – kérdezte a mutatóujját az orromnak nyomva. A hátam
nekinyomódott a mosógépnek, ami megrázkódott, ahogy a bal kezemmel véletlenül
beindítottam a centrifugát. Ijedten húzódtam el a zajos masinától, miközben a
lábammal az aljába rúgva ösztönösen megpróbáltam elhallgattatni; mindhiába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Végül anya volt az, aki elforgatva az
időzítős gombot lecsendesítette a kialakuló káoszt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy a csönd átvette az uralmat a
helyiségben az elhangzott szavak beférkőztek a gondolataimba és értelmes mondatokká
válva újra és újra elismételték önmagukat, míg a tudatom össze nem rakta a
kirakós kockáit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Elpirulva néztem az édesanyám szemeibe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Te benyitottál a szobámba? – kérdeztem dühösen. Kiabálni akartam, vergődni,
törni-zúzni, akár egy kelepcébe zárt tornádó, de csöndben kellett maradnom,
hogy távol tartsam a kicsiket, akik már akkor is képesek voltak rányitni az
emberre, amikor a kelleténél hangosabban énekelt a zuhany alatt, így hát
összeszorítottam az ajkaimat és elharaptam a kérdés végét. A kezeim remegtek az
ereimben szerteáramló méregtől, és szinte éreztem, ahogy az arcomból kiszökött
minden szín, hogy a megfelelő pillanatban visszatérjen minden vér, vörösre
színezve mindkét orcámat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hé! Még neked áll feljebb, amikor az engedélyünk nélkül hagytad el a házat? –
kérdezte az édesanyám furcsán artikulálva, amitől apró nyálcseppek fröccsentek
a bőrömre. - Nem mellesleg megtaláltam a levelet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Lehunytam a szemeimet és közben megpróbáltam
felidézni az elmúlt nap eseményeit, amelyek végül idáig vezettek. Az első
levelet, életem első adománygyűjtő rendezvényét, az első alkalmat, hogy
kikapcsoltam a telefonom, holott mindössze egy nyamvadt cetlit hagytam hátra
magam mögött. Talán túlzásba vittem. Talán, ha engedélyt kértem volna. Talán,
ha cselekvés előtt átgondoltam volna a tetteim következményeit…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Felforgattad a fiókomat? – kérdeztem, elhúzott szájjal a nyitott ablak felé
fordulva. Egyszerűen képtelen voltam az édesanyám szemeibe nézni, és nem csupán
azért, mert hibáztam, hanem mert úgy éreztem, elárult. Még ha el is szöktem,
akkor sem volt semmi joga feltúrnia a szobámat. Vajon mit talált még? Kiöntötte
az összes fiókot? Benézett a párnám alá? Elolvasta a naplómat? Végigböngészte a
laptopom előzményeit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az ajkamat harapdálva, csöndben vártam, hogy
válaszoljon, holott a legtöbb kérdést még csak fel sem tettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem, nem forgattam fel. A sarka kilógott a legfelső fiókból, én pedig, mivel
nem találtalak az ágyadban, kötelességemnek éreztem, hogy elolvassam –
magyarázta, a kezeit a mellkasa elé emelve, mintha őszintén megfordult volna a
fejében, hogy egy őrült pillanatban bántani fogom, pedig tudtuk jól, hogy
ilyesmire sohasem vetemedtem volna. Nem csupán azért, mert csukott szemmel is
képes lett volna a földre teríteni, vagy, mert azóta kerültem a fizikai
összecsapásokat, mióta csak az eszemet tudtam. - Megkértelek, hogy ne legyen
több levél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Jobb ötlet híján elhúztam a szám, majd a
földre szegezve a tekintetem, megrántottam a vállaimat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Megnyugodhatsz. Nem lesz több – feleltem halkan, hogy szinte még én sem
értettem igazán. A hangom egész szomorúnak tűnt, aminek nem értettem az okát,
hisz az, hogy nem kaptam több levelet nem jelentette azt, hogy az Ismeretlen
idegenem megfeledkezett rólam. Csupán átalakult. Megváltozott. Valaki sokkal
elérhetőbb, megközelíthetőbb, valóságosabb lett belőle. Olyasvalaki, akivel
akár még moziba is elmehettem volna, ha a szüleim kiengedtek volna a házból.
Egy részem mégis gyászolta az üzeneteket, mintha a titok lelepleződésével
elvesztettem volna valami igazán nagyszerűt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tudom. Olvastam, hogy végre találkoztatok és bár nem tetszik, megértem, hogy
miért nem tudtál nyugton a seggeden maradni. Én is voltam fiatal…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bár égtem a vágytól, hogy meghallgassam
édesanyám egy újabb gimnáziumi kalandját – határozottan ironikusan -, képtelen
voltam elvonatkoztatni a legfontosabb tényezőtől. Aputól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Apa tudja? – kíváncsiskodtam az egyik lábamról a másikra állva. Bár az egész
város és minden ismerősünk tisztában volt vele, hogy az édesapámnál elnézőbb és
megértőbb ember nem létezett az egész világon, számtalan filmet láttam már,
amiben egy-egy rosszul időzített bemutatkozás vagy be nem jelentett randi után
az intenzíven kötött ki a kéretlen udvarló. Na, nem mintha lett volna
fegyvertartási engedélyünk… egyszerűen csak jobb szerettem volna én elmondani,
miért is voltam olyan fura az elmúlt napokban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Még nem mondtam el édesapádnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A mosolyom akaratomon kívül kúszott az
arcomra, de édesanyám gondterhelt vonásait fürkészve hamar lekonyultak az
ajkaim.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És el fogod mondani neki? – kérdeztem, a kezeimet szorosan összefonva.
Életemben először azt akartam, hogy komolyan vegyenek, hogy ő komolyan vegyen,
hogy őszintén válaszoljon, így nem hátrálhattam meg, bármennyire is zavart a
hirtelen figyelem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Kintről önfeledt gyermeknevetést sodort
felénk a mézeskalács illatú levegő, és Clara hangja akár a puskagolyó,
egyszeriben áttörte a kettősünkre ereszkedett üvegburát, mely megszűrte a
szavakat. Az édesanyám küszködve – hosszú ujjait bozontos hajába túrva –
helyezte szabad tenyerét a jobb vállamra, finom nyomást sulykolva az elmúlt
napokban megerőltetett, kissé izomlázas lapockáimra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Az attól függ… - kezdte a megszokott, kimért hangnemben, ám a kioktatást
ezúttal lenyelte, helyette sunyi mosolyra húzta a száját, és lenyomott a kád
szélére. A szemeiben ismeretlen csillogással sodorta össze a tenyereit,
akárcsak édesapám, valahányszor sikerült elkerülnie a vasárnapi ebéd közös elkészítését
az idióta hoki-imádata miatt. - El fogod mondani nekem, mi is történt pontosan?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Felhúzott szemöldökkel néztem farkasszemet a
kíváncsi szülőmmel, aki hirtelenjében olyan izgatottá vált, hogy tudtam, akkor
sem lettem volna képes elkerülni az élménybeszámolót, ha duzzogva felrohantam volna
a szobámba és maximumra állítom a hifit. Mint a hiénák a kedvenc gyerekkori
mesémből, akik megérezték a döghús szagát… muszáj volt belemarnia a az elesett
állatba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem vagyok ostoba, nem feküdtem le vele az első pohár után – feleltem kissé
pökhendien, csípőre csapott kezekkel. Meggondolatlanságomban elvesztettem az
egyensúlyom, és a még ki nem mosott, koszos ruhákra estem, amiket a nagyiék
érkezése miatt édesanyám a kádba rejtett, ami előtt rendszerint egy műanyag
függöny lifegett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tudom. – Anya hangos nevetése megolvasztotta a feszültséget és nyúlós
mályvacukrot csinált belőle, így már én is kacagtam, amikor egy egyszerű
mozdulattal – ahelyett, hogy felhúzott volna – lecsúszott mellém, és felém
fordulva összefonta a karjait a mellei alatt. - Olyan, mint amilyennek
elképzelted?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mivel az elmúlt harminc órában vagy aludtam,
vagy a családom elől bujkáltam, még nem tettem fel magamnak a kérdést:
Csalódtam az Ismeretlen idegenben, vagy sem? Boldogabb voltam, amikor azt
hittem, Deffo szemelt ki magának? Boldogabb voltam, amikor még nem tudtam, ki
lapult a kedves sorok mögött? Nem voltam benne száz százalékig biztos, de egy
valamit még a lelkem mélyén is éreztem. A szilveszter estém kérve sem lehetett
volna csodálatosabb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Jobb – vallottam be szemérmesen, mindkét szemem lesütve, akár egy szerelmes
fruska, pedig nem voltam ténylegesen belezúgva Aaronba. A szerelem ugyanis
több, mint puszta fellángolás, vagy élvezet. Ott kezdődik, ahol a szenvedély
véget ér. Ott, ahol már ismered a másikat, a hibáit és erényeit, mégis vágysz a
társaságára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Anya, hogy visszarángasson a valóságba,
játékosan a vállamba bokszolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ismerem? – kérdezte, az alsó ajkát a fogai közé zárva, mintha csak zavarba jött
volna a hirtelen jókedvétől, jóllehet később rájöttem, hogy mindössze félt,
hogy túl messzire ment, ezzel visszakergetve a csontházamba, ahonnan
köztudottan nehezen bújtam elő. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem tudok róla, de a kicsik már ismerik. Kiderült, hogy egész idő alatt Aaron
küldte a leveleket. Nem mellesleg Deffo is tudott róla, és szerintem Bons és
Nate is, máskülönben nem tudta volna, hogy a halványrózsaszín rózsa a kedvenc
virágom – magyaráztam hevesen gesztikulálva. A kezem a levegőben repkedett, a
lábaim táncot jártak, pedig nem is szólt zene, mintha csak meghallotta volna
szívem ritmusát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szóval vett neked virágot… - következtette ki fülig érő mosollyal, amitől ha
lehet még fiatalabbnak tűnt, mint valójában. Helyeslően bólintottam, közben a
kezemmel ösztönösen a nyakamban díszelgő, fagyöngy alakú medalionra simítva az
izzadt ujjaimat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És a nyakláncom is tőle van – meséltem, közben a szilveszteri csókunkra és a
karácsonyi adományozásra gondoltam, amikor Aaron olyan feltűnően megbámulta a
dekoltázsom. Belepirultam, ahogy eszembe jutott, mennyire elítélően viselkedtem
vele, pedig így több nap távlatából már biztos voltam benne, hogy csupán a tőle
kapott nyakláncban gyönyörködött, vagy magában az elégedettség érzésében,
amiért hajlandó voltam felvenni. Elhatároztam, hogy amint lehetőségem adódik
rá, elnézést fogok kérni mindenért. Minden ostoba beszólásért és neheztelő
pillantásért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mutasd! – A kezemet az oldalam mellé ejtve az édesanyám felé fordultam, aki
abban a pillanatban a tenyerébe vette az ékszert, hogy én szabadon eresztettem.
- Tényleg nagyon szép – suttogta, és mintha az öcsém kiabálása visszarántotta
volna a jelenbe, amiben már nem volt többé tini, és amiben felelősségteljes
szülőnek kellett lennie, összeszorította az ajkait, keskeny száját egészen
fehérré varázsolva. - De ne hidd, hogy a szobafogságnak vége. Szeretném, ha a
jövőben megbeszélnéd velem ezeket a dolgokat, és nem fordítanál hátat a
családodnak. Érthető voltam?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bólintottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem szököm ki többet – ígértem, közben az ablakomból alálógó kötélre gondolva,
amin előző nap felhúztam Aaron ajándékát. Sürgősen vissza kell csempésznem a lepedőket a fürdőszobába, futott
át az agyamon, hiszen semmiképp sem szerettem volna eljátszani édesanyám
nehezen visszaszerzett bizalmát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És… - folytatta, csinos szemöldökeit a homloka közepére rántva, és ott is
tartva, amíg be nem fejeztem az elkezdett mondatot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A szívemre tettem a bal kezem, akárcsak
kisebb koromban, amikor úgy tettem, mintha egy színdarab főszereplőjeként
fogadkoztam volna. Mindig elrettentett a mesékben bekövetkezett balszerencse
gondolata, amikor kész lettem volna megszegni egy-egy ilyen ígéretet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És nem hanyagollak titeket egyetlen fiú miatt sem. Tekintettel leszek a
programjaitokra és vigyázni fogok a kicsikre, amíg kettesben vagytok apuval. –
A monológom végére érve széles, fogsoros vigyorra húztam a szám, amiért
bosszúból egy barackot kaptam a fejem tetejére, de már nem bántam, hogy egyik
szülőm sem volt tekintettel a frizurámra. Egyszerűen csak kiengedtem a hajam,
és hagytam, hogy szétterüljön a kádban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tetszik. Egészítsük ki egy kis házimunkával és apád sohasem tudja meg, hogy
elcsavarták a fejed – ajánlkozott, mintha lett volna beleszólásom, pedig
mindketten tudtuk jól, hogy már rég eldöntötte, egyszerűen csak megpróbált
kedves lenni. Ezt értékeltem, még ha a házimunkát nem is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem is csavarták! – tiltakoztam, megpróbálva lepisszegni anyut, amikor Allison
ránk nyitotta az ajtót és kíváncsian belesett az apró résen. Anya megrántotta a
vállait, majd megkapaszkodott a kád szélében és felhúzta magát, ezt követően
felkarolt és segített talpra állni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Menj! A nagyi már vár. – Finoman a kijárat irányába taszított, majd az ölébe
kapva a húgomat ő maga is elhagyta a mosókonyhát. A falnak támaszkodva,
összefont lábakkal figyeltem, ahogy mindketten eltűntek a karácsonyfa mögött,
ezt követően lehunytam a szemeimet és a falnak döntöttem a fejem. Hagytam, hogy
a mézeskalács illata visszahozza a karácsonyt, és egy másodpercre elvesztem az
emlékekben. Csak azt követően indultam el az emelet felé.</span></div>
</div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-58321814204828786032016-01-03T18:27:00.001+01:002016-01-03T18:27:45.394+01:00A folytatás...<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; font-size: large;">Sziasztok!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Tudom, borzalmasan régen volt már friss rész, amit iszonyatosan sajnálok. Sajnos Cher és én már nem igazán beszélünk, és a bloggerkedést is abbahagyta, legalábbis az itt közzétett bejegyzés óta nem volt aktív. Viszont!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgW-ttnrCcKT21q-3rVQmFSju3YG917NLIuUrpUzosPJYMPHLqtDPIe-cHsW9ZxOXFX7WluatWdrlApQrEJSGFgxCnbFASV_Dunz_ojoSmowKY33kugb7SYXMrA31jk3zSsKIMpvYnDnQBa/s1600/anigifi_74082447_115485598.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgW-ttnrCcKT21q-3rVQmFSju3YG917NLIuUrpUzosPJYMPHLqtDPIe-cHsW9ZxOXFX7WluatWdrlApQrEJSGFgxCnbFASV_Dunz_ojoSmowKY33kugb7SYXMrA31jk3zSsKIMpvYnDnQBa/s200/anigifi_74082447_115485598.gif" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><u><i>Szeretném befejezni a történetet</i>,</u> ugyanis már csak 5 rész van hátra Rose és Aaron téli szünetéből, vagyis a kettejük kalandjából. A végzős évem miatt borzalmasan lassan haladok az írással, ennek ellenére <i>az elhatározásom biztos alapokon áll.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel már csupán két részt kell megírnom az Útvesztős blogomból, amit FantasyGirl-lel karöltve vezetünk, <i>ha azt befejeztem, ez lesz a következő...</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy szó, mint száz:</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><i>a következő rész érkezése:</i></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><i>2016. február</i></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><i><br /></i></b></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit;">Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki még itt van!</span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit;">Boldog Új Évet Kíván:</span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit;"><i>szerecsendio</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-9039111744579132692014-09-28T22:26:00.001+02:002014-09-28T22:26:29.174+02:00Versenyeredmények<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b>Drága olvasók! :) </b></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b>Kissé régen volt már új fejezet, amit röstellek, de idő hiányában nem volt alkalmam írni. Hétköznap lesz mostanában több időm mindenre, így ha minden jól megy, akkor a jövőhét folyamán ide is érkezik az új rész! :) Most egy kis helyezéssel érkeztem, Mind a két kategória a fejlécet díjazta. Köszönjük! :) </b></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b>Hamarosan jelentkezem az új fejezettel! </b></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b>Cher Brooks</b></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKqQLq3biS8W-pPUH7rrE2t4ZPzfzu7TYZi-rAcJ7o2o_EPeSCBnchx6uv4zT-INJLpb_mFC7ddoHPtZC_CV0aWG_OZsNRDb4k5fVe1M0uYIPKLBJSs18IAvIVzj70xDo2J60xyNKZgD4/s1600/large+(1).jpg" height="320" width="320" /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhda1tgx94CalvMX2HSaAK07oM3J-qQZA99D8e8yEKz2WWofKcTlZBU84wyyG7YjnlLr5GV35RuxpI_-yIJyYi7s13WxdFK4zmfo9aAZzHLKZWTiT0PEmkzKHjkIVrMxkjbhJtbFThRcqg/s1600/fek.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhda1tgx94CalvMX2HSaAK07oM3J-qQZA99D8e8yEKz2WWofKcTlZBU84wyyG7YjnlLr5GV35RuxpI_-yIJyYi7s13WxdFK4zmfo9aAZzHLKZWTiT0PEmkzKHjkIVrMxkjbhJtbFThRcqg/s1600/fek.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<br /></div>
Cher Brookshttp://www.blogger.com/profile/08962295816278324245noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-87416236708646257802014-08-19T12:28:00.001+02:002016-02-03T21:56:38.985+01:0011. fejezet: Valami új<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Sziasztok :)</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Hmm, nem is kellett olyan sokat várni a folytatásra, nemde? Igazából én is alig hiszem el, hogy kész lettem vele, tekintettel arra, hogy aznap, amikor írtam, itt voltak a rokonok és egész nap pakoltam a nyaralásra. (Jelenlegen a Balatonon - remélhetőleg meleg az idő - süttetem a hasam, így Cher teszi közzé a fejezetet). Remélem nektek is annyira fog tetszeni, mint amilyen élvezettel írtam. Jó olvasást. Élvezzétek ki a nyarat, amíg csak lehet.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>ui.: szeretném mind a kettőnk nevében megköszönni, hogy még mindig itt vagytok, és a kedves szavakat, pipákat, no meg a díjat. Édesek vagytok, nagyon szeretlek titeket!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Millio puszi Xx szerecsendio</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxK1RBabGLH8xZ4JxHOqgoTY4dBo498-c0a2VgTnywo_rh72r0SBNZNhnkQwQXXJPERJfNJ627HkcjmrgPUZl3G22J7ceOi3XsfnrM5cyzcDXLZ7BSjFLmHn78EUJDy5qZDD8oYi_Dbw86/s1600/3097-1382662589-436e32918c645b8458b28735f8474104.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxK1RBabGLH8xZ4JxHOqgoTY4dBo498-c0a2VgTnywo_rh72r0SBNZNhnkQwQXXJPERJfNJ627HkcjmrgPUZl3G22J7ceOi3XsfnrM5cyzcDXLZ7BSjFLmHn78EUJDy5qZDD8oYi_Dbw86/s1600/3097-1382662589-436e32918c645b8458b28735f8474104.jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "edwardian script itc"; font-size: 36pt; line-height: 115%;">Valami új</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">2014. január 1.
(szerda)<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A lábaim feladták a szolgálatot, és teljesen
ledermedtem, ahogy rájöttem: nem volt többé ismeretlen idegen, nem volt több
drága Rose, csak Ő<i>. Aaron Davis</i>. A
kezeimben megremegtek a poharak, féltem, hogy egy óvatlan pillanatomban elejtem
őket, és akkor hatalmas idiótát csinálok magamból Daniel és Aaron haverjai
előtt. Bár sikerült felismernem pár kósza arcot, a társaság háromnegyed része továbbra
is idegen volt a számomra, így idegességem másodpercről másodpercre egyre
nagyobb méreteket öltött. Végül vettem egy mély lélegzetet és lassú, megfontolt
léptekkel megközelítettem a hatalmas fenyőt. Az orromban éreztem a kókusz és
az étcsokoládé illatának jellegzetes keverékét; szaloncukor díszek lógtak az
örökzöld ágakról. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Hirtelen elhallgatott minden kellemes s
egyben pörgős akkord, mely a falra szerelt hangszórók segítségével lengte körül
a ház minden egyes szobáját. Ismételten megtorpantam, de most egészen más
okból. A vendégek mind némaságba burkolóztak, mosolyogva fordultak egy
nagy-képernyős tévé felé, amin eleinte nem láttam semmit, végül kirajzolódott
előttem egy óriási, fekete alapon fehér számjegy. Elkezdődött a
visszaszámlálás. Amilyen gyorsan csak tudtam, átverekedtem magam a tömegen,
hogy az ismeretlen idegen és én együtt köszönthessük az új esztendőt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Lihegve fékeztem le a karácsonyfa mellett,
Aaron barna szemei szebben mosolyogtak, mint kacér vigyorra húzott ajkai.
Először nem értettem, mit tartott olyan mulatságosnak, aztán rájöttem: annyira
vehemensen törtem át a tömegen, hogy észre sem vettem: sikerült minden csepp
buborékos alkoholt kiszorítanom a műanyag poharakból. Zavaromban beleharaptam
az alsó ajkamba, a fogaim olyan erősen vájtak bele a puha bőrbe, hogy a számban
összekeveredett a só és a vas jellegzetes íze.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Késtél. – A homlokomra mély ráncokat rajzolt a hitetlenkedés, vörös szemöldökeim
szinte teljesen egyszerre szökkentek az ég felé. A szám résnyire nyílt a
döbbenettől, mely átszőtte kipirosodott orcám vonásait. Legszívesebben elkáromkodtam
volna magam, amiért ez volt hozzám az első szava. Én minimum egy sajnálomra
vagy egy elnézésre számítottam, hiszen ő volt az, aki a háttérben szövögette a
kényes szálakat, miközben eljátszotta a tudatlant. Hiszen annyi alkalma lett
volna rá, hogy felfedje a kilétét, kezdve a korcsolyázással, bezárva a tegnap
délutánnal, amikor a szeme előtt bontottam ki a fehér borítékba bújtatott
levelet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hazudtál – replikáztam felvágott nyelvvel. A kezemben szorongatott poharakat
letettem a legközelebbi sík felületre, majd megigazítva zöld ruhámat, kifújtam
a szememből egy kósza tincset. A baráti társaság időközben elért a hatosig, s
mintegy háttérzajként, folytatták a számolást. A fülembe tóduló vértől alig
hallottam, és ha nem kiabáltak volna, talán anélkül léptem volna át
kettőezer-tizennégybe, hogy felfogtam volna: véget ért az előző év.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aaron mindeközben szótlan méregetett, telt
ajkain végigvezette hüvelykujját, csak ezt követően nézett a szemeimbe.
Igazából fogalmam sem volt, hogyan tovább. Bizonytalanságom az arcomra is
kiült, az orrom kissé megemelve, fintorogni kezdtem, ahogy meghallottam a soron
következő számjegyet: <i>négy.</i> Hiszen annak ellenére, hogy tisztában voltam,
miért is jöttem el erre a partira, fogalmam sem volt, hogyan tovább. Csókoljam
meg, vagy rázzam meg a kezét, és maradjunk barátok? Olyan sok különböző érzelem
cikázott végig a testemen, hogy ha elektromos áram lett volna, valószínűleg
belehaltam volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Füllentettem. – Davis olyannyira közel hajolt hozzám, hogy a bőrömön éreztem
langyos leheletét, melyben egyszerre keveredett az alkohol és a cigaretta
különös aromája. Nem vonzott, de furcsamód, nem is taszított, pedig egyik
luxustermékért sem rajongtam igazán. Bármennyire is szerettem volna, az idő nem
állt meg, de még csak le sem lassult. Eszeveszett tempóban pörgette
másodperceit, míg végül elérkezett a várva várt pillanat. 0:00 – <i>valami új kezdete.</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Boldog új évet! – motyogtam az orrom alatt, hiszen kár lett volna üvöltözni,
oly közel volt az intim szférámhoz, hogy csupán azon csodálkoztam, hogy nem
hallott bele a gondolataimba. Aaron puha, telt ajkai lassan közelítették meg
keskeny szám, mely a finom nyomásra készségesen elnyílt. Davis nem volt vad, a
szenvedély egy egészen más fajtáját ismerhettem meg általa, ami oly
visszafogott és édes volt, mint egy szelet csokoládéspiskóta. Minden falat után
többre vágytam, de ahogy a sütemény is elfogyott egyszer, ha mohó kezekbe került
a tál, úgy a pillanat is elillant, mintha sohasem létezett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ennél jobbat el sem tudnék képzelni – morogta. A hangja eltorzult a kéjtől,
mélyebbé, rekedtesebbé változott. Egyébként hulla fehér, alabástromszín bőrömre
apró, pipacsvirágokat rajzoltak az újév első másodpercei. Zavaromban azt sem
tudtam, hova nézzek. Mondjuk teljesen mindegy volt, akár az utcát szántó autók
társaságában is ellettem volna, ha ezzel megúszhattam volna, hogy a szemébe
kelljen néznem. Nem volt min szépíteni: zavarban voltam. - Talán csak egy
hasonló csókot, pezsgővel körítve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nagyon vicces vagy – megforgattam a szemeimet, a kezeim önálló életre kelve,
összefonódtak a melleim alatt. Igazából nem voltam mérges, hiszen az elmúlt
napokban hozzászoktam érdekes, csipkelődő humorához. Ettől függetlenül bántotta
az önérzetem, hogy belerondított a tökéletes pillanatba, amit így nem
élvezhettem ki kellőképpen. - Miért nem mondtad el, hogy mindvégig te voltál? – A kérdés gunyoros éle nem volt szándékos, de ha a kedvemért visszájára
pörgették volna a perceket, akkor sem tettem volna fel másképp. Eljött a nyílt
lapok ideje, végre megkaphattam a válaszokat, melyek után az elmúlt napokban
ácsingóztam. Miért én? Miért így? Miért most? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Abban mi lett volna az izgalom? – Aaron felhúzta egyik sötét szemöldökét, az
arcán még mindig ott éktelenkedett az a sunyi vigyor, ami nemhogy lelohadt
volna, egyre csak terebélyesedett. - Oda a mulatság, és a felejthetetlen téli
szünet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Időközben megszólalt a kanadai himnusz,
hiszen minden nemzet ezzel indította az elkövetkezendő évet. A társaság nagyja
a kivetített képernyőt bámulta, voltak, aki kihúzták magukat, voltak, akik
összegörnyedve, a lépcsőnek dőlve várták a melódia végét. Hogy én melyik
kategóriába tartoztam? Valahol a kettő között, ugyanis egyenesen álltam, csak
éppen nem a tévére, hanem Davisre meresztettem kíváncsi, és talán egy csöppet
számon kérő tekintetem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ne hidd, hogy most kevésbé haragszom – figyelmeztettem erélyesen, amint
megszólalt egy pörgősebb szám, amitől ismételten beindult a buli. Kilakkozott
mutatóujjam a kidolgozott mellkasán koppant, de hiába volt minden határozott
megnyilvánulás, ha az ember titkon egyfolytában mosolygott. Az arcom hiába maradt
rezzenéstelen, a szemeim és márványszerű bőröm azonnal elárultak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem is haragszol. – Aaron félresepert egy vörös hajszálat, ujjainak kellemes
érintésére libabőrős lett az alkarom, és talán még a hátam is. Annyira új volt
ez az egész, hiszen anélkül szerettem, hogy tudatában lettem volna az
érzelmeimnek. Az agyam kikapcsolt, a szívem felülkerekedett a folytonos
harcban, és átvette az irányítást. Remegő ajkakkal néztem bele meleg szemeibe. -
Valld be, hogy élvezted. Hiszen még a házikós rejtvényeket is megfejtetted –
elhúzódott tőlem, karjai heves gesztikulálások közepette hol az ég, hol a padló
felé mutattak. Viccesen magyarázott, és még akkor sem zavartatta magát, amikor
meglökött egy számomra ismeretlen, szőke lányt, aki ijedtében elengedte a kezei
között szorongatott poharakat, melyek hangos csattanással értek földet. Az üveg
milliónyi, parányi szilánkra esett. Esdeklő pillantásokat küldtem az áldozat
felé, aki egy mérges morgás után beleveszett a tömegbe. - Akár egy pedofil is
lehetett volna, de te elmentél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Összeszűkített szemekkel meredtem az előttem
álló fiúra, aki még mindig csak beszélt és beszélt, és szinte semmit sem láttam
dús pilláimtól, melyek árnyékot vetettek az íriszeimre. Utolsó megjegyzése
azonban felkeltette a figyelmem, no meg az, ahogyan engem méregetett. Olyan más
lett, olyan más volt. Vajon egész idő alatt ilyen kacér és hiperaktív lett
volna, csak nem figyeltem rá eléggé? Lehet, hogy csupán azért láttam hirtelen
olyan másnak, mert megtudtam, ki is ő valójában? Hogy hogyan is érez?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hülyeség volt – vágtam rá egy kis hezitálás után, ugyanis Davis feltűnően
csendessé vált, mintha tesztelt volna, figyelek-e. S bár nem tudtam volna
visszamondani minden egyes szavát, azért nem kalandoztam el annyira, hogy ne
tudjam felvenni a beszélgetés fonalát. Meg akartam ismerni, hogy rájöjjek, ki
is ő valójában. Tudni akartam, melyik énje az igazi Aaron Davis.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Na, most ki a hazudós? – A szmokingba bújtatott fiú mosolya szelesebb volt,
mint a Csendes-óceán, ami láttatni engedte hófehér fogait. Fájdalmasan
tökéletesnek tűnt, és bár szégyellem bevallani, abban a percben elkezdtem
tüzetesebben felmérni minden vonását, minden mozdulatát, hátha megtalálom a
hibáit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Néma csöndbe burkolóztunk, hiszen nem
válaszoltam költőinek hitt kérdésére, és végül a ki nem mondott szavakra ő is
némasággal felelt. Mindez mégsem volt kínos, ahogy nyugtató sem. Csak volt.
Kitöltötte az időt, melyet beszélgetés híján töltöttünk egymás társaságában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Iszunk valamit? – kérdezte, amire esetlen hümmögéssel reagáltam. Aaron nem
fogta meg a kezemet, nem karolt belém. Látszólag nem így tervezte ezt az
egészet, és hirtelen bűntudatom támadt, amiért elrontottam a nagy találkozót.
Zavaromban megérintettem a nyakamban pihenő medált, ami finoman illeszkedett
dekoltázsom vonalához, mintha rám öntötték volna. Persze tisztában voltam vele,
hogy minden második ember nyakában így nézhetett ki egy hasonló csecsebecse, de
akkor is megmelengette a szívem a fagyönggyel díszített ékszer, amit tőle
kaptam, anélkül, hogy ismert volna. Hiszen a szünet előtt sohasem
beszélgettünk. Arra biztosan emlékeztem volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Amikor kicsit lemaradtam, Davis megállt, és
megvárta, hogy átverekedjem magam a tömegen. Bocsánatkérően mosolyogtam rá,
mire finoman a konyha felé tolt. Ahogy azt már az előbb észrevettem, minden
pezsgővel töltött pohár elfogyott, de Aaron nem volt olyan szemérmes, mint én.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
De most üvegpohárból – jelentette ki, és ehhez hűen a pultra tett két üres kristálypoharat. A nappaliban látottakkal ellentétben, ezekre mintákat gravíroztak.
Az ismeretlen motívumok csak sűrű pislantásokat követve változtak kivehető
alakzatokká. Rózsák. Képtelen voltam kuncogás nélkül hagyni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aaron gyorsan teletöltötte a poharakat, majd
a kezembe nyomva az egyiket, nem hagyta, hogy megízlelhessem az enyhén
buborékos alkoholt, melyet illat alapján almásnak tippeltem volna. Almás? Eddig
azt hittem, csak a gyerekpezsgőket szokták ízesíteni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Gyere! – Köpni-nyelni nem tudtam, mert egy erős kéz a karomra fonódott, édes
titánium láncot csatolva esetlen testem köré. Elkerekedett szemekkel, némán
követtem jóképű, ám kissé durva fegyőröm. Fogalmam sem volt róla, hova akart
vinni. Aaron ezúttal sem foglalkozott a morgó tömeggel, meg mertem volna
kockáztatni, hogy még egy betonfal sem lett volna képes az útját állni. Így hát
mindek is próbálkoztam volna? Már az első másodpercben letettem róla, hagytam,
hogy magával sodorjon az ár. Egyszerre csak azon kaptam magam, hogy a talpaim
monoton lépkedtek az emelet felé, a lépcsőfokok meredek lejtője sem nem
lassított, sem nem gyorsított, már így is észveszejtő tempónkon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy elértük a legfelső szintet, Davis – egy
kis keresgélés után -, kinyitott egy fehér ajtót. Ez volt az a pillanat, amikor
elgondolkoztam rajta: talán jobb lett volna otthon maradni? Pár hosszúra
nyújtott másodperc múltán végül kiűztem az elmémből minden vészjósló
gondolatot, és magamban szünetel egy ilyenkor megszokott szófordulatot motyogtam:
„Minden rendben lesz.” Nem mintha ettől jobb lett volna, de legalább a
pánikrohamot sikeresen leküzdöttem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aaron becsukta mögöttünk a szoba ajtaját,
majd öles lépteivel meg sem állt az ablak felé, amit egy határozott mozdulattal
nyitott ki. A frissítő, ámbár igencsak hideg levegő azonnal megborzongatta a
testemet, ahogy egy-egy lágy fuvallat megcirógatta a bőröm. A pincérsrác
levette magáról a zakóját, majd a vállaimra terítette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Köszönöm – suttogtam, és a tenyeremet valamivel bizakodóbban csúsztattam a
kezébe. Kimásztunk a V alakú cseréptetőre. Már sok filmben láttam, hogy a
főszereplők könnyedén elnyúltak a tetőn, és közben a csillagokat bámulták, de
sohasem gondoltam volna, hogy egyszer én is kipróbálhatom. Nem csak azért, mert
túl bénának tartottam magam egy ilyesfajta, veszélyes mutatványhoz, hanem mert
a mi házunk teteje túl meredek volt ehhez – arról nem is beszélve, hogy anyuék
megöltek volna, hiszen szerintük ezzel rossz példát mutattam volna a kicsiknek.
Mondjuk, volt benne valami. - Egyébként az elején azt hittem, Daniel a titkos
hódolóm – jegyeztem meg, miközben megkerestük a legjobb helyet, ahol aztán
megvetettük a hátunkat. Olyan érzés volt, mintha egyszerre ültem és feküdtem
volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
A korcsolya? – helyeslő bólintásom után mosolyogva folytatta. - Lehet, hogy
könnyebb fejtörőkkel kellett volna indítanom – gúnyos szavai hatására
fintorogva fordítottam el a fejem, tekintetem a csillagos égre szegeztem.
Kivételesen egyetlen felhő sem takarta el a Holdat, mely körül, mintha keringőt
jártak volna a csillogó pontok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Még mindig nem vagy vicces – horkantottam, tenyereimet ökölbe szorítva
bokszoltam bele a vállába. Aaron mosolyogva kapott a sérült terület felé, egy
színlelt jajgatással simogatta meg a nem létező lila foltját. - Valld be, hogy
jó voltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ugye tisztában vagy vele Virágszálam, hogy az utolsó pillanatig titokban
tartottam, ki vagyok? – kérdezte fölényeskedve, de ha arra várt, hogy meghajlók
nagysága előtt, sajnos csalódást kellett okoznom neki. Hiszen rá is gondoltam,
csak annyira lehetetlennek tűnt, hogy van egy romantikus oldala, hogy szüntelen
kifogásokat kerestem. Hogy nem is ismer igazán, anélkül meg képtelenség
szeretni. Hogy ő túl rosszfiús egy ilyen kedves gesztushoz. Hogy a városban
bárki írhat hurkolt betűkkel. Milyen vak, milyen ostoba voltam!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Már a házikós feladványnál lelepleztelek volna, ha nem tűnsz el az utolsó
pillanatban – vettem a szemére, emlékeztetve ezzel bocsánatkérő levelére,
melyet az elhagyatott házikó poros asztalán, egy pohár kihűlt forrócsoki mellett
találtam meg. Akkor nagyon csalódott voltam, de a múlt elmúlt. Kár lett volna
duzzogni, az amúgy sem én voltam. - A húgod jobban van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Olíviát már aznap hazaengedték, csak nagyon megijedt, és látni szeretett volna. – Aaron, csak úgy, mint én, a csillagokban keresett menedéket. Nem nézett rám,
nem nézett senkire, még az utcán sétáló, enyhén ittas emberekre sem. Eddig még
sohasem beszélt a családjáról, és ha jobban belegondolok, szinte semmit sem tudtam
róla azon kívül, hogy volt tíz dollárja, amikor szükségem volt rá. Halovány
mosollyal az arcomon hajtottam rá a fejem a vállára, jobb kezemmel gyengéden
szorítottam meg jéghideg tenyerét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ennek nagyon örülök – suttogtam, miközben egy lapos pislantást követően
lehunytam a szemeimet. Kivételesen nem voltam fáradt, csupán jólesett a
nyugalom, a hangos zene és az üvöltöző fiatalok után. Jó volt vele lenni;
kettesben - bár még voltak kétségeim. Mindazonáltal készen álltam lerombolni a
magam köré emelt falakat, csak nem tudtam, hogyan kellett volna elkezdeni. -
Egyébként honnan jött a levelek ötlete? Tudod, simán elém állhattál volna, hogy
„Hé, figyelj! Kedvellek.” – A végére már nevettem, főleg, hogy amikor tekintetem
Aaron arcára emeltem, ő hitetlenkedő grimaszba torzította jóképű vonásait.
Arcának íve megfeszült, a szemöldökei oly közel kerültek egymáshoz, mintha
ténylegesen eggyé váltak volna, és orrlyukai kétszeresükre tágultak, ahogy
beszippantott egy adagot a hideg, újévi levegőből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tekintettel arra, hogy a jótékonysági vásáron milyen ellenszenves voltál,
inkább szó nélkül hagyom az ötleted, rendben? – kérdezte, miközben az ujjai
közé fogott egy vörös tincset és ide-oda csavargatta azt. Elmélázva hallgattam a
nappaliból kiszűrődő dallamokat; valaki kinyitotta a bejárati ajtót, és
esetlenül elvánszorgott a buszmegálló felé. Némán figyeltem suta mozdulatait,
azt, ahogy bebotorkált egy bokor mögé, és nyöszörögve kiadta magából, amit már
képtelen volt feldolgozni a szervezete.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Sajnálom – mondtam végül. Ujjaim apró, nonfiguratív mintákat rajzoltak inggel
fedett mellkasára, mely még az anyag takarásában is keménynek, és
kidolgozottnak hatott. Kíváncsi lettem volna, mennyit dolgozhatott érte, én
ugyanis már többször elhatároztam, hogy elmegyek edzeni, de tíz felülés után
mindig feladtam. A sportolást nem nekem találták ki. - Nem kellett volna
ítélkeznem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Semmi probléma, el van felejtve – megrántotta a vállait, lazán, mintha tényleg
nem bánta volna, hogy kibeszéltem a háta mögött, és én elhittem, hogy ez így is
volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Összerezzentem, amikor a nappaliban bulizó
fiatalok kiözönlöttek az udvarra. Kis híján megcsúsztam, amikor felültem, és
kíváncsi tekintetemmel végigpásztáztam az összegyűlteken. Ahhoz képest, hogy
egytől egyig részegek voltak, feltűnően szabályos, kör alakú mintát alkottak. A
sustorgásukból ítélve vártak valamire, és csak reménykedni tudtam benne, hogy
nem egy bunyó volt kibontakozóban. Utáltam a verekedéseket, nem hiába kerültem
el a nappalit, amikor apu pankrációt nézett a tévében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mindenki tudta? – kérdeztem félőn, fél szemmel a különös társaságon legeltetve
érdeklődő szemeimet. Aaron időközben ülésbe tornázta magát, és az egyik karjával
óvón magához ölelt, védelmezve egy esetleges zuhanástól. - A leveleket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A testem beleremegett az első durranásba,
ösztönösen préseltem össze a szemeimet, amikor felvillant az első lángcsóva.
Tűzijáték. Eleinte csupán zöld és piros, később már kék és sárga fénynyalábok
szelték át a sötét éjszakát, melyeket vastag füstfelhő követett.
Lélegzetelállítóan gyönyörű volt, még annak ellenére is, hogy féltem, az egyik
parázsba belekap a szél, és lángra lobbant minket, akik a tetőről csodáltuk a
fény csodálatos játékát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Attól függ, kire gondolsz mindenki alatt – kezdte diplomatikusan, amitől rossz
érzések milliói cikáztak végig a testemen. Kit védelmezett? Bons is benne lett
volna? Hiszen, amikor a szünet első napján beültünk a kávézóba, semmi jelét sem
mutatták annak, hogy ismerték egymást. Ennyire jó színészek lettek volna, vagy
én lettem túlzottan paranoiás? - Cassidynek fogalma sem volt róla – eddig meg
sem fordult a fejemben, hogy a pincérlány is benne volt a buliban, és igazából
megkönnyebbültem, hogy igazam lett. Már csak az kellett volna, hogy kiderüljön:
ő választotta a nyakamban lógó ékszert. - Daniel természetesen tudta, hiszen a
legjobb barátom, és nélküle sosem ismertelek volna meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mert a Kávézóban dolgozol. Ott láttál először – mondtam ki a nyilvánvalót, és
elnyúlva a cseréptetőn, mosolyogva figyeltem a színes tűzcsóvákat. A lágy
szellő az arcunkba fújta a fehér füstöt, az arcomat Davis ingébe fúrtam.
Védelmet kerestem. Az orromat ellepte férfias parfümjének jellegzetes illata,
mely egyszerre emlékeztetett a mentolos rágóra és a fahéjra. Bár, utóbbi szerintem
a fenyőfa ehető díszei miatt ivódhatott bele a ruhájába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Igazából ez így nem teljesen igaz – suttogta, úgy, hogy csak én hallhassam
félénk szavait. Értetlenségem ezúttal kíváncsisággal párosult, fürkésző
tekintetem összekapcsolódott az övével. Némán vártam, hogy kifejtse, mire is
gondolt. - Már nagyon régóta ismerem, és volt egy sulis buli, amire elhívott,
mert nem volt párja, akivel elmehetett volna. Leöntöttél valami ragacsos és
furcsán csillogó trutyival.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Jézusom! Az te voltál? – sikkantva húzódtam el a mellkasától, ujjaim
megtámaszkodtak a cserepeken, melyek belevájtak a tenyerembe, hosszú, egyenes
vonalakat hagyva a felületén. - Másnap kerestelek a suliban, hogy elnézést
kérjek, de nem találtalak meg, aztán szépen lassan elfeledkeztem róla –
mondandóm végére lesütöttem a szemeimet. A tekintetem ezúttal, az időközben
elnéptelenedett udvart figyelte. A zöld pázsiton rengeteg piros műanyagpohár
pihent, néhol kiürült üvegek társultak hozzájuk. Teljes káosz. Abban a percben
megfogadtam, hogy sosem fogok házibulit szervezni, ugyanis nem érte meg azt a
sok macerát, és aggodalmat. Képtelenség lett volna élvezni a zene magával
ragadó ritmusát, miközben azért imádkoztál, hogy a részeg haverjaid semmit se
törjenek el. Aaron ujjai gyengéden csúsztak az állam alá, megemelték azt, ezzel
szemkontaktusra kényszerítve. Nem volt követelőző, ha ellenkeztem volna,
tudtam, hogy azonnal elengedett volna. - Már olyan régen volt. Három éve?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Pontosabban három éve, és két hete – elnevettem magam a pontosításán, hiszen én
is tudtam a helyes dátumot. Kilencedik közepén, a végzősök szalagavatóján
történt. Életem első bulijában. Annyira izgultam, hogy mindennek és mindenkinek
nekimentem, végül, csakhogy megkoronázzam az estét, megbotlottam egy kábelben,
melynek következtében komor sötétség borult a teremre. Senkinek sem mondtam el,
hogy én voltam, Bons mégis rájött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hihetetlen – motyogtam az orrom alatt, a szám előtt apró bárányfelhőket kreált
a langyos levegő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Egyébként köszönöm, hogy kiszöktél értem, és hogy itt maradtál egész végig.
Bevallom, azt hittem, azonnal lelépsz, amint meglátsz. – Aaron közelebb húzott
magához, pedig már így is csupán pár centiméter választott el minket. Ajkai
rásimultak az enyémekre, de nem csókolt meg. Várt, vajon meg teszem-e újra.
Megtettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Lehet, hogy jobban jártam volna – nyögtem, amikor elváltunk egymástól, és
ismételten friss levegő áramlott a tüdőmbe. Az utca lassan elcsendesült, a
közelben emelt templom harangja megütötte az egy órát. A halk melódia megsimogatta
a füleimet, a szívem mégsem ettől, hanem Davis elnyújtott puszijától hagyta ki
feleslegesnek vélt ütemét. A homlokom belebizsergett a pillanatba. Még a hideg
is kirázott – zakó ide, vagy oda.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bár még szívesen maradtam volna, ideje volt
mennem, hiszen anyát ismerve, rám fogja törni az ajtót, ha nem nyitom ki
harmadszori felszólításra. Tekintettel arra, hogy egy ismeretlen ház tetején
voltam, egy ismerős idegennel, erre esélyem sem volt. Örök életemre el fognak
tiltani a civilizációtól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hazakísérjelek? – kérdezte, tenyerét felém nyújtva segített felállni. Óvatosan
lépkedtünk, kéz a kézben, és még akkor sem engedett el, amikor a talpaim
érintkeztek a szoba parkettájával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Annak örülnék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A hazavezető úton megállás nélkül
beszélgettünk, hiszen még annyi témánk akadt, annyi apró, jelentéktelen, mégis
fontos információ volt, amit nem tudtunk a másikról. Kedvenc ételek,
álomnyaralás, életcélok. Elmeséltem neki, hogy a legszebb emlékeim egy Diggy
nevű kutyához kötöttek, hogy utáltam a pisztácia fagyit, de furcsamód szerettem
a pisztáciát. Megtudtam róla, hogy Livnek becézte a kistestvérét, hogy tízéves
koráig plüssel aludt, hogy két éve kezdett el dohányozni, méghozzá az édesapja
rossz szokásait követve. Mire elértünk a házunk hátsó udvarára, úgy éreztem: ez
az éjszaka megért minden büntetést. S csak reménykedni tudtam benne, hogy
megélem a reggelt, és ha felkelek, akkor mindez megmarad valóságnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szép álmokat, Virágszálam – Aaron karjai erősen, mégis finoman öleltek át, telt
ajkai szenvedélyesen tapadtak az enyémhez, és ezúttal képtelen voltam megállni,
hogy ne mosolyogjak bele a csókba. - Boldog új évet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Inkább csak kívánj sok sikert – suttogtam, hiszen a nappali égő villanyaiból
ítélve, a nagyiék jól bírták, számukra még nem ért véget az éjszaka. Tekintetem
a lepedőkből eszkábált kötélre vezettem, Aaron megszorította a kezem, amikor
testem apró remegése elárulta neki: hirtelen elszállt minden bátorságom.
Annyival egyszerűbb lett volna besétálni a bejárati ajtón, mint felállni a
nyakába, és felmászni a foszladozó textílián. - Csoda, hogy még egyben van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Majd elkaplak – berogyasztotta a térdeit, kezei biztosan tartottak, amikor
rászorítottam a kötélre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A kezeim gyors egymásutánban mozogtak, két
pislantást követően már a szobámban voltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szép álmokat – mosolyogva integettem, és addig be sem csuktam az üvegbe
bugyolált nyílászárót, amíg el nem tűnt a szemeim elől. Aaron távozása után kibogoztam
a kötél csomóit, gyorsan összehajtogattam a lepedőket és a szekrénybe
hajítottam őket. Leráncigáltam magamról a zöld estélyit, és belebújtam a
pizsomámba – még a hajam is összekócoltam, hogy úgy tűnjön: egész nap az
ágyamban fetrengtem, mint azt egy fogolynak illett. Lemostam a sminkem,
kidobtam az elszürkült vattakorongot.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Amikor magamra húztam a takarómat, vidáman
gondoltam vissza az este történtekre, a hosszas eszmecserékre és a megannyi,
édes csókra… el sem tudtam képzelni ennél szebb Szilveszter estét.</span></div>
</div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-4823446662198497112014-08-16T01:04:00.003+02:002014-11-10T19:38:32.165+01:00Díj #8<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b>Köszönjük szépen <a href="http://nightfallinparis.blogspot.hu/" target="_blank">Layla Roden</a>nek! :)</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOTaaOYNE99PLbf78DYKKhyphenhyphenlEQsZ4Wat0om-EKrmxjqDfc3DBNyqk_vUNUV8A1D7QzNfGK0ZEklBUaR5PHvMbuRYZoAJfAOEOwWBQqP81AkgSYq6T08S1R4n2Yj1ji9jivuqoj4IkNQgH_/s1600/25_142230_599437_4b3831c1926d61388fa2b6628be10791_bf9a74_301.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOTaaOYNE99PLbf78DYKKhyphenhyphenlEQsZ4Wat0om-EKrmxjqDfc3DBNyqk_vUNUV8A1D7QzNfGK0ZEklBUaR5PHvMbuRYZoAJfAOEOwWBQqP81AkgSYq6T08S1R4n2Yj1ji9jivuqoj4IkNQgH_/s1600/25_142230_599437_4b3831c1926d61388fa2b6628be10791_bf9a74_301.jpg" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><u><i>Szabályok:</i></u></span></span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">11 gondolat a díjazottról!</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">11 kérdésre válaszolni!</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">11 kérdést írni!</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><strike>11</strike> szerzőnek továbbküldeni! </span></span></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
<b><u><i> 11 gondolat rólunk:</i></u></b></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>
</b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b>szerecsendi</b></span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b>o:</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<ul>
<li><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">úgy érzem, ma nem fogok aludni, hiszen még annyi mindent el szeretnék intézni nyaralás előtt</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">jelenleg kilencen vagyunk a házban</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">ma egy órát sétáltam a tűző napon, hogy anya kérésére befizessek pár csekket</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">jelenleg feketék a körmeim</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">utazás előtt mindig úgy érzem, hogy valamit itthon fogok hagyni - legtöbbször igazam lesz</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">nem lesz internetkapcsolatom majdnem egy teljes hétig, már előre félek, pedig nem vagyok függő - vagy mégis?</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">a nyáron bővítettem a sorozatlistám, így a Vámpírnaplók és az Originalson kívül felkerült rá az Odaát, a The Tomorrow People és a Teen Wolf is</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">észrevettem, hogy a YouTube csatornám miatt többen két 'o'-val írják a nevem</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">mióta kritikákat írok, nem félek, hogy kifogyok az olvasnivalóból, hiszen lassan minden általam követett blog elér az Epilógushoz</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">imádom az esőt</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">hihetetlen, de tudok sütni</span></li>
</ul>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Cher Brooks:</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<ul>
<li><b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"> </span></b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Már nagyon vártam, hogy újból írhassam ezt a történetet.</span></li>
<li><b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"> </span></b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Angolt kellene tanulnom, de valahogy nem vesz rá semmi. </span></li>
<li><b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"> </span></b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Olyan sok mindent kellene csinálnom, és már alig van idő bármire is.</span></li>
<li><b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"> </span></b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Mostanában sok jó blogot találtam, amelyekre fel is iratkoztam.</span></li>
<li><b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"> </span></b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Nem szeretem, ha valaki kétértelműen fogalmaz. </span></li>
<li><b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"> </span></b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Fekete tornacipőt szeretnék venni legközelebb.</span></li>
<li><b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"> </span></b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Múlt héten megtanultam kezelni a mosógépet.</span></li>
<li><b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"> </span></b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Voltam a C+ Fesztiválon, Szolnokon.</span></li>
<li><b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"> </span></b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Van közös képem Nagy Feróval. </span></li>
<li><b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"> </span></b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Szeretem a rock fesztiválokat.</span></li>
<li><b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"> </span></b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Boldog lennék, ha tudnék játszani valamiféle hangszeren. </span><b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"></span><br /></b></li>
</ul>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"></span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
<b><u><i>Válaszaink Layla kérdéseire:</i></u></b></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>
</b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"></span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b>szerecsendio:</b></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
1. Mi alapján formálódik ki benned egy karakter személyisége?</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>- Elképzelem a történetet, amit írni szeretnék, ahhoz alakítom a karakter alap személyiségét, végül mégis a történet lesz az, ami kiteljesíti a tulajdonságait.</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
2. Jelenleg hány blogon dolgozol?</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>- Így hirtelen nem tudom, gyorsan végzek egy fejszámolást - itt, írásban. SSH (kritikablog), Halálmadár (Pokoli szerkezetek fanfiction), I know I am not alone (One Direction fanfiction), Whatever happens, we always survive (Harry Styles fanfiction), és ez. Ezenkívül van egy, ami szünetel, és független fantasy. Akárhogy is nézem, ez öt aktív blog.</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
3. Fan fictiont vagy inkább saját történetet publikálsz szívesebben?</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>- Teljesen mindegy, hiszen a fanfictionokat is én magam találom ki, így ugyanannyira sajátomnak érzem őket, mint egy független történetet.</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
4. Van olyan film, amely teljesen megváltoztatta a hozzáállásod valamihez?</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">-<i> Sajnos, vagy nem sajnos... nincs.</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
5. Utazó típus vagy, vagy inkább otthonmaradó? </span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>- Teljesen pillanatfüggő. Ha olyan kedvem van, legszívesebben nem csinálnék semmit, csak lustálkodnék itthon és írnék vagy filmeznék, ha pedig olyan kedvem van, nem tudok megülni a seggemen.</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
6. Szeretnél új történetet publikálni?</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>- Természetesen igen, de előbb be kéne fejezni egyet - legalább -, hiszen már így is annyi van, hogy suli mellett - főleg, hogy kisérettségizem -, nem lesz időm rendszeresen közzétenni a részeket.</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
7. Játszol valamilyen hangszeren?</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>- Nem, de régen furulyáztam, és mindig is ki akartam próbálni a gitárt vagy a zongorát.</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
8. Könyv vagy inkább film?</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>- Is-is. Filmek, mert ha benne vannak a kedvenc színészeim, akár egy ötórás idiótaságot is végigszenvednék, csak, hogy lássam őket. Könyvek, mert általuk bővül a szókincsem és a fantáziám is szárnyra kaphat.</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
9. Van háziállatod? Ha igen, milyen?</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>- Vannak halaim. Unalmasak.</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
10. Miért kezdtél el blogolni?</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>- Szerettem volna mosolyt csalni az "olvasóim" arcára, könnyeket, érzelmeket. Meg szerettem volna színesíteni az unalmas perceiket. Szórakoztatni szerettem volna - és bízom benne, hogy mindezt sikerült elérnem.</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
11. Tengerpart vagy Balaton?</span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>- Mindkettő. Nagyon szeretem a tengert, de a Balaton a MAGYAR TENGER.</i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b><span style="font-size: small;">Cher Brooks:</span></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span>
<br />
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
1. Mi alapján formálódik ki benned egy karakter személyisége?</span></span></div>
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>- Általában megálmodom ezeket a dolgokat, de persze több idő kell hozzá. Történettől függ, hogy miylen környezetbe helyezném bele az adott személyt.</i> </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span>
<br />
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
2. Jelenleg hány blogon dolgozol?</span></span></div>
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>- Jelenleg ezen, illetve még egy Harry Styles fanfictiont is írok: <a href="http://harryzayn1d.blogspot.co.at/" target="_blank">MWILNE</a></i> </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span>
<br />
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
3. Fan fictiont vagy inkább saját történetet publikálsz szívesebben?</span></span></div>
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>-Elvégre mind a kettő fikció. Mind a két kategória más-más dolgok miatt jobb. Fanfictionban megvan pár kötöttség, hogy azért a realitás talaján maradjon az egész, saját történet írásakor pedig határ a csillagos ég. Kinek mi :)</i> </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span>
<br />
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
4. Van olyan film, amely teljesen megváltoztatta a hozzáállásod valamihez?</span></span></div>
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>-Hmm... nem igazán jut eszembe ilyen, de talán a Csillagkapu nevezetű sorozat egészen más irányba sodorta pár véleményem irányát! </i> </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span>
<br />
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
5. Utazó típus vagy, vagy inkább otthonmaradó? </span></span></div>
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>-Teljes mértékben időjárástól függ az egész.</i> </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span>
<br />
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
6. Szeretnél új történetet publikálni?</span></span></div>
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>-Idővel igen, van is tervben, az pedig a jövő zenéje, hogy pár hónap múlva milyen lesz az állás. </i> </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span>
<br />
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
7. Játszol valamilyen hangszeren?</span></span></div>
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>-Sajnos nem, pedig igazán nagy örömmel töltene el :) Mondjuk egy szólógitár elsajátítása tökéletes lenne kezdetnek :))</i> </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span>
<br />
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
8. Könyv vagy inkább film?</span></span></div>
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>-Hmm... talán inkább a könyvet választanám.</i> </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span>
<br />
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
9. Van háziállatod? Ha igen, milyen?</span></span></div>
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>-Igen, van egy skót lógófülű, brit kék színű macskám! :)</i> </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span>
<br />
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
10. Miért kezdtél el blogolni?</span></span></div>
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>-Még anno, pár éve egy blog - amelyet akkor olvastam - hozta meg hozzá a kedvemet. </i> </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span>
<br />
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
11. Tengerpart vagy Balaton?</span></span></div>
<div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>- Tengerpart, én jobban szeretem. </i></span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">
</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><b><i><u>Kérdéseink:</u></i></b></span><br />
<br />
<ul>
<li><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Tervezel még valamit a nyár utolsó napjaira, heteire?</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mindent elértél, amit a nyáron meg szerettél volna csinálni?</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Te is utálod, ha valaki emlékeztet arra, hogy lassan vége a nyárnak?</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ha tehetnéd, publikálnád a blogod? Elég jónak érzed ahhoz, hogy profi kritikusok szeme elé kerüljön?</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mi a kedvenc ételed? El tudod készíteni, vagy inkább profibbakra bízod?</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Melyik a kedvenc városod, miért pont ezt választottad?</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Képes lennél elítélni valakit, csak azért, mert más stílust képvisel? Mit gondolsz azokról, akik megteszik ezt?</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mi volt az utolsó film, amit láttál? Megmozgatott benned valamit?</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Sírtál már könyvön, ha igen, melyiken, és melyik jeleneten?</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ha holnap bármit kértél, megkaphatnád, mi lenne az?</span></li>
<li><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Szereted a neved? Az igazit, nem a bloggert.</span></li>
</ul>
<br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><u><i><b><strike>11 szerző</strike>, akiknek továbbküldjük:</b></i></u></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<ul>
<li><a href="http://almodjacsucsig.blogspot.hu/" target="_blank">Lucy</a></li>
<li><a href="http://onedirection-abduction.blogspot.hu/" target="_blank">Doth Lee</a></li>
</ul>
</div>
</div>
Cher Brookshttp://www.blogger.com/profile/08962295816278324245noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-78007552674518704452014-08-11T23:25:00.000+02:002016-02-03T21:31:57.690+01:0010. fejezet: Az utolsó üzenet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
<w:UseFELayout/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>Sziasztok! :)</b></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>Hű, milyen régen volt már bejegyzés. Örömmel jelenthetem be, hogy ezúttal igyekszem/igyekszünk idejében hozni a részeket, s remélhetőleg az iskola kezdete sem fog belerondítani majd ebbe. Mint láthatjátok új fejléccel büszkélkedhet az oldal, amely reméljük nektek is elnyeri majd a tetszéseteket! Szeretném, úgy vélem mindkettőnk nevében megköszönni a hatalmas türelmeteket! Kárpótlásul egy hosszú és sokatmondó fejezettel érkeztem hozzátok, melyben végre kiderül, hogy ki is az a titokzatos feladó! :)</b></span></span> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>Jó olvasást kívánok! <33</b></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>Cher Brooks</b></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHFnp0czKWGoe8q6IBaHahiV8wxnAdF64CtPnwc9LAnRee-MzeY8u9lBLTt0u1bBKiLBJvahl-bzRDVodJYGyNjFXEzln1ZVzW6hFwClG8uGYh4JWZqgVclCaUO4c3M-I_7WLwQYwatGk/s1600/tuja.jpg" width="400" /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "edwardian script itc"; font-size: 48.0pt;">Az utolsó üzenet</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">2013. december 31. (kedd)</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">A mai napom, ha úgy nézzük, egy hatalmas kavarodás
volt, és bár a reggelem nem indult túl jól, az estém garantáltan életem
legjobbjai közé sorolható. Ha Bons megtudja majd, hogy mi is történt… Még én is
alig hiszem el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Kellemes álmom volt, amelyből hangos zörejek
sokasága ébresztett fel. Elégedetlenségemet egy kelletlen és halk, elnyújtott
nyögéssel fejeztem ki, és ezalatt megpróbáltam a párnámat a lehető legerősebben a fülemhez szorítani, hogy ezáltal egy kicsit tompítsam a hangokat. Eljárásom
sikertelenül végződött, így talán csak még hangosabbnak tűnt a zaj.
Pár pillanattal később meghallottam egy repülő motorjának őrjítő morajlását,
melynek zúgása óráknak tűnt, és én úgy hittem, sosem akar távozni felőlünk.
Pedig már régen odébb járt, bizonyára csak a hangja késett oly sokat.
Legalábbis ezt hittem. Mikor végre minden őrület elhallgatott, ellazítottam a végtagjaimat, és lecsuktam pilláimat. Ekkor viszont – mintha csak a
megfelelő pillanatra várt volna a sátán – meghallottam Clara fülsüketítő
kiáltozását, mely olyan volt, mintha csak itt állt volna mellettem. Úgy tűnt, ma
semmi és senki nem szerette volna, hogy kipihenjem magam. Végül dühösen és fáradtan lerúgtam magamról a takarómat, majd a falamra felszerelt órára pillantottam,
melynek mutatói éppen csak súrolták a kilencest. Tehát ilyen volt egy átlagos reggel a
Blackwell családnál, ahol három őrült kisgyerek és néha egy kissé szeleburdi
szülők tevékenykedtek – főleg ilyenkor – Szilveszter napján. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">A szüleim jól tudták, hogy majdnem mindig ilyenkor szoktam
felébredni, így nem igazán értettem, hogy miért nem hoztak fel nekem valamiféle
reggelit. Mert az igazság az, hogy nagyon is megkívántam egy kis müzlit tejjel.
Vagy bármit, amit ételnek lehetett nevezni. Hogy őszinte legyek, jó ideje nem is láttam
már őket. Biztosan nehezteltek még rám, de azért nem kellett volna éheztetniük.
Legalább, ha egyszer rajtakapnak, hogy kiszöktem – ami igazából többször is megtörtént az elmúlt napok során – majd lesz
okom, amit a fejükhöz vághatok. Nem mintha annyira veszekedős család lettünk volna. </span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Az ablakomhoz sétáltam, és kinyitottam azt, hogy kissé kiszellőzhessen
a gondolataimat és ezzel együtt a szobámat is. Friss, téli levegő áramlott be a kis
nyíláson, én pedig nem törődve a hűvössel, mely pár pillanaton belül
rózsaszínné varázsolta az orcáimat, boldogan dugtam ki a fejem, hogy átgondolhassam
a mai terveimet. Tudtam, hogy ma este lesz a Szilveszteri buli. Ahogyan azt is,
hogy még mindig szobafogságban voltam. Biztos voltam benne, hogy a szüleim –
főleg anyu – nem engedtek volna el. Mondjuk, nem most lett volna az első
alkalom, hogy az év utolsó napját, nem itthon töltöm – tavaly Bonsnál aludtam
és ketten vártuk az idei év első pillanatait – de így, hogy a pár napja történt
események mennyire feldühítették mindkettejüket, szinte biztos voltam benne,
hogy már csak azért is le kell mennem, és a nagyiékkal kell töltenem az este
nagy részét. Ugyanis azért folyt odalent a nagytakarítás, mert vendégeket vártunk. Lehunyt szemekkel próbáltam kitalálni valamit, de egyszerűen nem
ment. Ezt sehogy sem tudtam volna megúszni. </span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">A házunk előtt elhaladt egy piros autó,
mely maga után hányta a latyakot, én pedig egy hosszú sóhajjal dőltem neki az
ablakpárkánynak. A hajam kilógott egy kissé az ablakon, és a lepedőkből készült
kötelemre pillantottam. Csoda, hogy anyu még nem vette észre. Annál is inkább, hiszen
a szemem megakadt odalent valamin. A kötél mellé el volt rejtve egy boríték, és
ha jól láttam, valami fényes kis tasakba lehetett belebújtatva, nehogy a hó
eláztassa. Amint megláttam, feltápászkodtam, és magamban eldöntöttem, hogy ismét
meg fogok szökni. Akár tetszik, akár nem. Sikerülni fog! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Fél órával később már átöltözve, megfésülködve, és
teljesen készen álltam az ablakom előtt. Utolsó simítás címszó alatt a vállamra
akasztottam a táskámat, melyet külön ellenőriztem, hogy a pénztárcám is benne
legyen, hiszen Danielnek és Aaronnak is vissza kellett adnom a tartozásomat. No meg, szerettem volna inni egy karamellás frappuccinot is, ha már nem kaptam reggelit. Mikor mindent rendben találtam magamon, erősen megfogtam a kötélnek
nevezhető rongyok sokaságát, majd kimásztam az ablakomon. Hogy őszinte legyek, szívesen megnéztem volna kívülről a kis akciómat. Biztosan nevetséges látványt nyújthattam - egy lány, aki kiszökött a saját házukból. Úgy a kötelem felénél tarthattam,
mikor eszembe jutott, hogy még mindig hiányzott egy darab az aljából, így muszáj volt ismét ugranom. Magamban elmondtam egy imát, majd az utolsó lépések után, végül eresztettem a lepedőmet,
így pár másodpercen belül máris a lábaim alatt tudhattam a szilárd talajt.
Izzadtan fújtam ki a megfáradt levegőt, és szívtam be a friss oxigént, végül a térdeimre
támaszkodva megpihentem egy pillanatig. Lehajoltam a kis tasakba rejtett
levelemért, melyet a táskám mélyére pakoltam, hiszen már nem lett volna időm elolvasni, vagy megérteni. Ugyanis köztudott tény: az ismeretlen idegenem
szeretett játékosan és sejtelmesen fogalmazni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Már az utcán sétáltam, a lábaimat lassan és
fáradtan tettem egymás után, nem volt hova sietnem. Nem volt túl nagy a
városban a felfordulás, még a buszon sem voltak többen ötnél. Apropó buszok.
Még jó, hogy épp akkor értem a megállóba, mikor megérkezett a jármű, hiszen
ünnepnapokon óránként mindössze egy járat közlekedett. Úgy gondoltam, mielőtt a mára
már törzshellyé vált kávézó felé vettem volna az irányt, muszáj volt
ennem valamit. Igaz, hogy ott is rendelhettem volna magamnak valamiféle
csemegét, de jobban hívogatott a KFC betűinek villogása egy másik utcából, így
a zebrához siettem, és be is fordultam a kilométeres hosszúságú főutcára. Itt
már azért lényegesen többen kószáltak, a rohanás is nagyobb volt. Amint
beléptem a gyorsétterem ajtaján, az én legnagyobb szerencsémre éppen akkor vált
üressé egy sor, így rögtön odaléptem a pulthoz. Egy longert kértem, melyről úgy
véltem, talán ebédig kibírhatom vele. Aztán eszembe jutott, hogy nekem mindenképpen haza kellett volna még mennem, hiszen az estére minden bizonnyal
ott kellett elkészülődnöm. Miután a kezeim közé kaptam a forró szendvicsemet,
fizettem, majd távoztam az étteremből. A hűvös időben igazán jól esett beleharapni a meleg csirkemellbe, mely egészen ínycsiklandozó volt. Ha tehettem, mindig besétáltam ebbe az üzletbe,
hiszen ez volt a kedvencem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Pár méterre lehettem a kávézótól, mikor a hó
elkezdte hullatni hatalmas pelyheit, melyek a szürkés égbolttal igencsak csodálatos látványt alkottak. A reggelimből - vagy, mondhatni ebédemből - mindössze pár falat
maradt, amikor beléptem a törzshely ajtaján. A kis csengő a megszokott hangon
csilingelt, én pedig egyenesen a pulthoz sétáltam. A helységben nem volt
túltengés, de itt már a jelenlévő emberek száma is soknak számított.
Leginkább ünnepnapon. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Senkit sem találtam a helyén, gondoltam mindenki a maga dolgát végezte, vagy a raktárban, vagy máshol, így hát leültem az egyik
szimpatikusnak vélt bárszékre, és elfogyasztottam az utolsó falatokat. Egyszer
csak megjelent Daniel és a barna hajú lány, Cassidy alakja tőlem nem is olyan messze,
mire óvatosan felhúztam egyik szemöldököm, és már meg is bántam, hogy idejöttem.
Egyáltalán nem volt szimpatikus az a lány, nem tudtam mit evett rajta
Daniel. Mert bár tény, hogy gyönyörű volt, a személyiségével akadtak problémák.
Legalábbis véleményem szerint. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Szia, Rose! – Intett a fiú, majd felém közeledett. – Mikor jöttél? – érdeklődött kedvesen, ezt követően egy gyors öleléssel üdvözölt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Talán csak pár perce, de már megyek is, csak
vissza akartam ho… - kezdtem hadarni, ugyanis valamiért kínosnak éreztem a
szituációt. Ennyit a kellemes délelőttömről. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Hova, hova Rosie? Miért sietsz ennyire? – jelent
meg Aaron is, a pult mögötti személyzeti ajtó előtt. Bizonyára most léphetett ki
rajta. Arcán ott bujkált a pimaszságot rejtő mosolya, ami miatt a fiú legtöbbször
idegesítő, de időnként igencsak poénos volt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Csak a tartozásomat szeretném visszaadni – húztam
ölembe a táskámat, és a pénztárcám után kotorásztam, majd kivettem belőle fejenként tizenöt-tizenöt dollárt, hiszen megígértem nekik, hogy öt dollárral
többet kapnak vissza. Mind a ketten megköszönték, és közben észrevettem,
hogy Davis szűk szemekkel és karba tett kezekkel figyelt engem. Nem értettem
miért tette ezt, és azt sem, hogy én miért viselkedtem így, miközben ők semmit
sem vétettek. Talán a legjobb magyarázat az volt rá, hogy nem akartam
Cassidyvel egy légtérben lenni. Egyáltalán nem voltam féltékeny rá, vagy
hasonló, de… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">-<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Inkább én
köszönöm – eresztettem el egy apró mosolyt feléjük, majd felálltam a helyemről, de mindössze pár métert haladhattam előre, mikor éreztem, hogy valaki megfogta a
csuklómat, és egy laza mozdulattal visszarántott. Egyenesen a mellkasába
ütköztem az illetőnek, amely, hogy őszinte legyek, nem volt valami puha és
kellemes. Fogalmam sem volt róla miért, de a csapódás következtében
összeszorítottam a szemeimet, majd mikor úgy éreztem minden rendben volt, végül
kinyitottam őket. Koránt sem volt rendben!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Hé, mi bajod van? – kérdezte komolyan a felém
tornyosuló Aaron, aki valljuk be, másfél fejjel biztosan magasabb volt nálam.
Szerettem volna elmondani neki a valódi okot, de az igazság az volt, hogy én
sem tudtam mi rejtőzött a hirtelen hangulatváltozásom hátterében. Éreztem, ahogy kezei a könyökeimnél fogva tartottak, lazán, és hogy vészesen közel kerültünk egymáshoz. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Semmi. Tényleg. Nincsen semmi – ráztam a fejemet
nemlegesen. Kénytelen voltam hazudni neki. Viszont megbántani sem akartam, bár
nem tudom mivel is tehettem volna ezt meg.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Cassidy? – húzta fel sejtelmesen egyik dús
szemöldökét, mire nyeltem egyet, s kikerekedett szemekkel vizslattam őt. Hogy
volt képes ennyire fején találni a szöget? </span><span style="font-family: georgia, serif;">- Gondoltam – engedett el, majd a szemöldöke is
visszatért az eredeti helyére. – Ne is foglalkozz vele. Ha a tegnapi miatt
neheztelsz rá, akkor a nevében is elnézést kérek. De emiatt ne menj el, nem
iszol meg valamit? – ha az előbb tágra nyílt szemekkel figyeltem rá, akkor most
még az állam is leesett, csak úgy díszítésként. Miért kért ezért elnézést? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Nahát, a mindig macsó és pimasz srác, Aaron Davis
bocsánatot kért? Ráadásul olyan dologért, amit nem is ő követett el? – húztam
mosolyra a számat játékosan. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Na, gyere! – nevetett, és közben megdörzsölte a tarkóját. Jellemző terelés, tehát sikerült kínos helyzetbe hoznom. Egy-null ide! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Természetesen követtem őt, így visszaülhettem az
előbbi helyemre, ahol már sem Daniel, sem pedig a lány nem volt ott, így nem
kellett feszengve éreznem magam. De hát miért is tettem volna? Viszont volt valami, amit nem kaptam meg, ittlétem legfőbb oka.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Kaphatnék egy karamellás frappuccinot? – néztem
rá boci szemekkel, mire elvette a pulton hagyott pénzt, és abból fizette ki a
kávét, a többit pedig a zsebébe tuszkolta. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Hát persze – felelte cseppnyi játékossággal a
hangjában, majd nekiállt elkészíteni az italomat. Eközben eszembe jutott a
levél, amelyet talán másfél órája találtam az ablakom alatt. Még mindig ott
bujkált a sötétségben, és úgy gondoltam, épp itt volt az ideje annak, hogy végre elolvassam. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Drága Rose,</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Látom, a büntetésed még mindig
érvényben van, amelyet szívemből sajnálok. Sajnos a szobafogságod miatt nem
kényszeríthetlek újabb szökési kísérletekre, pedig bizonyára mókás látvány lehet, ahogyan a kötelet használod a lejutásra. Ha nem jön közbe ez a kis
zárka, akkor talán rá tudtalak volna venni, hogy találkozzunk
valami meleg helyen, még a Szilveszteri buli előtt. Sajnálatos, hogy nem tudunk együtt menni, de talán így még izgalmasabb is lesz az egész. Ha
este ott leszel, garantálom, hogy az újév első pillanatait testközelből élheted
át velem. Tudod, úgy tartja egy mondás, ahogy telik az első perc, úgy fog az
összes többi is! </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Egy ismeretlen idegen Xx</span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Mit olvasol? – zökkentett ki a levélben való
elmerülésemből Aaron hangja, aki időközben elkészítette a kávémat, és már felém
is tolta azt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Ja, semmi érdekes, csak egy újabb levél –
hajtogattam össze, és közben próbáltam leplezni izgatottságomat. – Tudod, mikor
segítettél a testvéreimre vigyázni, akkor meséltem róla – folytattam, és láttam, ahogy felhúzta a szemöldökeit, mialatt végig </span><span style="font-family: "georgia" , serif;">gondolta mit is mondtam. Beletellett néhány percbe, mire rájött, miről beszéltem, és a felismerése vicces arckifejezéssel párosult. Pillanatokkal később megjelent a pultban Daniel is, akinek szintén feltűnt a
kezemben szorongatott papír.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Mi az? – kérdeztem,
majd belekortyoltam a gőzölgő italomba. Ekkora Daniel ránézett haverjára, aki
csak legyintett egyet és elröhögte magát. Nem értettem különös viselkedésüket,
de vállat vontam, majd a telefonomért nyúltam, mely a zsebemben lapult, de nem
voltam túl elővigyázatos, így a következő percben a levél már a srác kezei közé
került. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Daniel! – kiáltottam rá. – Azonnal add vissza! – átnyúltam a pulton, hogy ezáltal visszaszerezhessem a levelem, bár közben kénytelen voltam arra is figyelni, hogy le ne lökjek valamit. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Rose Blackwell – olvasta le a leven lévő első
szembetűnő dolgot. Félszemmel láttam, hogy Aaron is szemmel követte az
eseményeket. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Drága Rose – folytatta az olvasást, ami kissé kellemetlenül érintett. Legalább az-az idióta Davis segíthetett volna!
Hiszen látta, hogy kapálóztam. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Deffo! Ha nem fejezed be most azonnal… -
fenyegettem meg őt dühösen, és egy hirtelen ötlettől vezérelve a kezem ügyébe kaptam
a kávémat, azzal célozgatva közeledtem felé. Egyébként kívülről szemlélve ez
valahogy úgy nézett ki, hogy míg én a bárszékre térdepelve, a pulton áthajolva
egy kissé érdekes pózban terültem el – forró kávét tartva a kezemben –
addig Daniel a falnak és az üvegeknek préselődött testtel olvasott. A háttérben
megbújó Aaron pedig csak nevetett az egész eseményen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Jól van, tessék, biztos csak valami nyálas fiúcska
lehetett – adta vissza a kezembe a levelet széles vigyorral a képén, melyet
kedvem lett volna letörölni onnan. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Kösz a segítséget – küldtem mérges pillantásokat
Davis felé, aki védekezően feltette két kezét, ezt követően szótlan folytatta megkezdett munkáját.
Danielt nevetve a raktárba vezette az útja, úgy gondoltam, ahhoz az idegesítő
Cassidyhez sietett. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">A könyökömmel támaszkodtam, és az üres poharamat
arrébb tolva, a levelemet kezdtem vizslatni. Elolvastam vagy hússzor, s csak
arra tudtam gondolni, hogy mekkora egy pancser voltam. Ha nem kerültem volna
ilyen helyzetbe, mostanra már ismertem volna az ismeretlen idegent. Az élet
furcsa fintora. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Nem unod még Drágám? Már két órája szüntelen csak
ezt a hülye levelet olvasod. Én már az ebédszünetemen is túl vagyok –
elengedtem a fülem mellett Aaron becézgetését, és mindössze csak egy
másodpercre pillantottam rá, majd vissza a sorok közé. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Hol is lesz este a Szilveszteri buli? – kérdeztem
újból felnézve rá, és ezúttal kíváncsian vártam a válaszát. Kivett egy fekete
tollat az ingének zsebéből, majd egy fehér, s apró lapot letépett a kis
jegyzetfüzetéből, amire végül leírta az utca nevét és a hozzá társuló házszámot, végezetül a parti időpontját. Hálásan
pillantottam rá, majd gondosan eltettem a táskámba a cetlit, végül feladtam, és
a levelet is leraktam. Más, fontosabb dolgaim is voltak, mint például az, hogy kitaláljam: hogyan fogok kiszökni az ablakomon magassarkúval a lábaimon, illetve lemászni a
kötelemen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Az igazság az volt, hogy még mindig fáradt voltam, konkrétan nyűglődtem. Lehet, ideje lett volna hazamennem, mielőtt a szüleim
rájöttek volna, hogy ismét kiszöktem. Na meg persze egy kis alvás sem ártott volna, annak ellenére, hogy nem volt nyomós okom arra, miért is éreztem magam ennyire fáradtnak. Lomhán
pislogva figyeltem, ahogy Aaron egymás után készítette a rendeléseket, és észrevettem, hogy nagyon irkált valamit. Legszívesebben elkértem volna
tőle a kezei között szorongatott füzetet, bár tisztában voltam vele, hogy csak valami munkával kapcsolatos lehetett, mégis nagy
érdeklődést mutattam a neon zöld notesz felé. Éppen kapóra jött, mikor pár
percre elhagyta a pultot, így alsó ajkamat beharapva, áthajoltam, és a kezeim közé
vettem a papírhalmazt. Unalmas írások voltak benne, pont, ahogy gondoltam.
Viszont a szemeim megakadtak az írásmódon, és egyszerűen nem hittem a
szemeimnek. Majdnem kiejtettem a kezeim közül, de megemberelve magam, legyűrtem a félelmet, amit a körülöttem lévő emberek által kreált tompa neszek keltettek életre, és kapkodva a levelem után nyúltam. Egymás alá tettem a két írást, és
az egész szinte száz százalékban megegyezett. Egyszerűen nem hittem el. Ugyan
úgy festett az összes betű, ahogyan az a levelemben is látható volt. Időm sem
volt összecsukni a füzetet, mikor Davis kíváncsi, és sejtelmes szempárjával
találtam szemben magamat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- M-most mennem kell. – Köpni-nyelni nem tudtam, így
gyorsan összeszedtem a borítékot és a táskámat, majd vissza sem nézve, kirohantam az épületből. Enyhén szólva gyerekes volt a viselkedésem, a nap
folyamán már másodszorra nem tudtam megmagyarázni, hogy mi is üthetett belém</span><span style="font-family: "georgia" , serif;">. Ahogyan azt sem, hogy miért rohantam, mint egy őrült, hiszen akár el is
csúszhattam volna a havas, sáros és latyakos útrengetegben. Szerencsémre megint
éppen időben értem el a buszt, mely rövid időn belül haza is fuvarozott engem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Fél órával később már a szobámban voltam, az
ágyamon feküdtem és a leveleimet szorongattam. Szinte biztos voltam benne, hogy
nem Ő írta a leveleket. Próbáltam azzal nyugtatni magamat, hogy a városban több
száz embernek lehetett hasonló az írásképe. Na meg az sem volt biztos, hogy a
füzetnek azon oldalát, melyet épp olvastam, Aaron írta. Elvégre az egy
személyzeti füzet volt, a kávézóban pedig nem csak ketten dolgoztak. Szóval
akkor Daniel kilőve, neki egyébként is ott volt az idegesítő lány, Cassidy. Aaron szintén kilőve,
hiszen ő is épp olyan meglepettséggel hallgatta a múltkor az erről szóló történeteket,
akár az előbbi fiú. Ismét teljes volt a képszakadás. Az agyam teljesen
felmondta a szolgálatot, pár perc elteltével ólomsúlyúvá váltak a pilláim, így
az álmok világa magával ragadott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Néhány órával később kipihenten ébredtem fel egy
hatalmas és kellemes nyújtózás kíséretében. A falam felé fordulva élveztem,
ahogyan a bukóra nyitott ablakomon át beszökött a friss levegő, és a kellemes
szellő. Fekve a táskámért nyúltam – szerencsére nem volt túl messzire dobva,
így könnyen elértem – majd kihúztam belőle azt a kis cetlit, amelyre leírták nekem a party pontos időpontját és helyszínt. Még volt néhány órám a buli
kezdetéig, mikor hirtelen megcsapta az orromat valamiféle étel illata, és jól tudtam
mi lehetett az. Felkaptam a fejem a mézes illatokra, és az asztalomra
pillantottam. Egy tálcán, egy adagnyi étel pihent egy gyönyörű fekete tányéron - leöntve ínycsiklandozó mártással, valamint mellette egy fél pohár vörösborral. Ezt bizonyára
akkor hozhatta be anyu, vagy épp apu, mikor aludtam, ezért nem vettem észre,
ahogy besurrant valaki. Kissé azért rosszul esett, hogy nem mehettem le
közéjük, de talán így volt a legjobb, hiszen annak biztosan veszekedés lett volna a vége. Nem tudom, meddig
lehet majd még húzni a fogságot, de azért iskola időben biztosan nem az
ablakomon keresztül kellene közlekednem. Apró fél mosollyal ültem le az
íróasztalomhoz, és álltam neki a szilveszteri vacsorámnak. Anyu szarvast sütött
krémes mártással, amely errefelé igencsak különlegességnek számított. Már jó
pár húscafatot leszedtem a csontról, mikor egy hatalmas koppanást hallottam, és
ha éppen ittam volna, valószínűleg visszaköptem volna az egészet, vagy éppen magamra
borítottam volna legalább a felét. A hang irányába pillantottam, pontosan az ablakom felé, és amint odanéztem, megértettem mi is volt az. Valaki megdobta az üveget egy kővel, és ennek következtében azonnal felálltam, és oda siettem –
elsősorban azért, hogy megnézzem, tett-e a rongáló valamiféle kárt az
ablakomban – majd megláttam – a széles párkányomnak köszönhetően – a követ,
amelyre egy apró fonál segítségével rákötöttek egy borítékot. Mindössze a
szerencsémen múlott, hogy nem esett le a hóba, hiszen csupán pár milliméter
volt a kő és a szabadsága között. Ennek ellenére szomorúan vettem észre, hogy
nem találtam a házunk előtt sem az elkövetőt, sem pedig a nyomát, hogy
itt járt valaki. Semmi kétség, az ismeretlen idegen túl profi volt. Feltéve, hogy ezúttal is ő állt a történések hátterében. Sebesen nyitottam ki az ablakomat,
hogy végre kezeim közé kaphassam az új levelet, melyre ismét gyönyörű betűkkel
volt rákanyarintva a nevem. Hát persze, hogy ő volt. Letekertem a fonalat, majd megpróbáltam a lehető leggyorsabban széthajtani a levelet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Drága Rose,</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Ezennel bejelenthetem, hogy
elérkeztünk az utolsó előtti levélhez. Kár, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a
néhány nap, és hogy ennyi idő alatt sem sikerült találkoznunk. De ne izgulj,
már csak pár óra és végre megtudod, hogy ki küldözgetett neked leveleket Ismeretlen
idegen néven, immáron tíz napja. Remélem sikerült
kieszelned, hogy miként jutsz el a buli helyszínére, hiszen ennyi idő után,
igazán zokon venném, ha nem találkozhatnánk. Majdnem kiment a fejemből: az
utolsó levelemet a helyszínen találod majd, a kertben, a kaputól számítva ötlépésnyire.
Remélem, nem találják meg előtted! </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">U.i.: A nyakláncot, amelyet
amolyan karácsonyi meglepetésként kaptál tőlem, semmiképp se felejtsd otthon!</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Egy Ismeretlen idegen Xx</span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">A szívem egy ütemmel hevesebben kezdett dobogni a
sorok olvasása alatt, és szinte a könnyem is kicsordult örömömben, hogy vége a
titkolózásnak. Nem mintha nem élveztem volna minden egyes percét ennek a tíz
napnak, azért jó, hogy végül a végére értünk. Ráadásul, ha megismerem az
idegent, reményeim szerint, az elkövetkezendő idők is ennyire izgalmasan telnek majd. Az utóirat szerint már most ellenőriztem, hogy a nyaklánc ott lógott-e
a nyakamban, hiszen amellett, hogy gyönyörű, számomra igazán fontossá vált ez a
kis tárgy. Mivel Bons és Nate még mindig távol voltak, Daniel és Aaron pedig
bizonyára valami lánnyal érkezik majd, úgy döntöttem, hogy nekem bőven elég lesz tizenegykor elindulnom, hogy időben megérkezhessek. Vagy szökjek el minél
előbb, hogy a szüleimnek a legkevesebb esélyt se adhassam meg, hogy rájöjjenek
a szökésemre? Talán így kellene tennem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">A fürdőszobát vettem célul, mert elterveztem, hogy
mindenáron le fogok zuhanyozni a nagy találkozás előtt. A hajamat is megmostam,
majd mikor kiszálltam a zuhanyból, a fejemre is tekertem egy törülközőt.
Próbáltam mindent minél halkabban véghezvinni, hogy a szüleim a legapróbb jelét
se sejthessék meg annak, hogy valahová készültem. Miután szárazra töröltem
magamat, belebújtam az általam behozott fehérneműimbe, majd amíg a hajamból a
törülköző beszívta a vizet, elkészítettem a sminkemet. Nem szerettem volna
meghazudtolni önmagamat, így most sem tettem fel olyan erős színeket. Fekete szemhéjtussal
húztam két, igazán jól sikerült vonalat – szerencsém volt – valamint
szempillaspirált is mindezek megkoronázása. Korrektorral eltüntettem az apróbb
bőrhibáimat, majd egy kis ajakápolóval bekentem az ajkaimat. Gondolkodtam egy
esetleges piros rúzs ötletén, de ha már most felkentem volna, akkor biztosan a
ruhámon kötött volna ki. Időközben a hajam is megszáradt - nagyjából -, így a
törülközőt a helyére akaszthattam, hogy megszáradjon, majd gyorsan átslisszoltam
a saját szobámba, ahol kifésültem a tükör előtt a gubancos, vörös tincseimet,
végül kivasaltam azokat. Pár laza hullámmal dobtam fel a hosszú hajzuhatagom
alját, és ezt követően előkotortam a szekrényemből az előző nap Chrisitinaval vásárolt, zöld koktélruhát. A zöld és a vörös szín nagyon jól
harmonizált egymással, én pedig csak csodálkoztam, hiszen nem minden nap
viselhetett az ember egy efféle ruhát. Előkerestem a ruhámhoz színben passzoló cipőket, amelyekről úgy vélekedtem, hogy jobban járok, ha a táskámba teszem őket, és nem kísérlem meg a lehetetlent: lemászni bennük több méter magasságból. Előkerestem egy elegáns táskámat,
majd beleraktam a pénztárcámat, valamint a telefonomat is. Mivel tél volt, nem
feledkeztem meg az esetleges éjjeli mínuszokról sem, így magamra kaptam az egyik fekete blézeremet is, hogy elkerüljem a fagyhalált. Miután végleg elkészültem, az
idő fél tizenegynél járt, úgy gondoltam ideje indulnom. Bíztam benne, hogy a nyaklánc
rendelkezett valamiféle szupererővel, és nem fogja felmondani a szolgálatot éppen
ebben az időpontban, rám hozva a balszerencsét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Fél óra elteltével, mikor már az utcákon sétáltam a
megfelelő címet keresve, sikeresnek tudhattam az újabb szökési kísérletemet.
Hallottam, hogy a nagyiék már megérkeztek hozzánk, mikor én eljöttem, és
legszívesebben elsírtam volna magam, amiért a szüleim ennyire szigorúan
vették a szobafogságot. Lassan tipegtem Chris Higginsonék háza felé – ugyanis ő
szervezte a bulit – majd mikor a címhez érkeztem, meghallottam a hangos zenét, amiből arra következtettem, hogy már elég
sokan itt lehettek. Nem tudtam, hogyan gondolta az idegen, hogy majd sikerül
megtalálnom ennyi ember között. Ráadásul a házuk is elég nagy volt, és nem
mellékesen még szép is. Mikor a kapu előtt álltam, ujjaim rátaláltak a csengőre,
amely egy hangos dallammal jelezte a tulajdonosnak, hogy újabb vendég érkezett.
Mikor a számomra eddig ismeretlen fiú, Chris, kinyitotta az ajtót, hirtelen
kiszűrődött mindenféle zaj, amely sokkal hangosabbnak hatott az utca
csöndességénél.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Hello Rose! – intett távolról kedvesen. – Örülök,
hogy eljöttél – nyitotta ki a bejáratot. Honnan tudta a nevem?
Bizonyára a két srác mesélt rólam. </span><span style="font-family: georgia, serif;">- Chris Higginson vagyok – mutatkozott be hangosan.
Talán a hangos zene már megártott a füleinek. – Egy italt? – nyújtott felém egy
poharat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Nem köszi, talán majd később – feleltem kedvesen. – Bocsi – eljátszottam, hogy megcsörrent a telefonom, majd a táskámban kezdtem
kutatni, mintha mindezen színjáték tényleg igaz lett volna. Pedig csak egy ürügy kellett, hogy megtalálhassam a
levelet a fák között. A fiú a hüvelykujját feltartva jelezte, hogy oké, majd
bement. </span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Egyetlen probléma maradt hátra: Elfelejtettem, hogy hányadik fán
kellett volna keresnem a borítékot. Így hát minden mindegy alapon besétáltam a
kertbe az új, tiszta cipőmmel – amely megjegyzem bátor döntés volt – és
elkezdtem átkutatni az első tuját. Természetesen a kis levél a legmagasabb növény
legtetejére volt feltűzve, én pedig a folytonos játékosságáért és
pimaszságáért szívesen fejbe vertem volna titkos hódolómat, ha itt lett volna mellettem. Tudta, hogy
mindenki kiöltözik az ünnepekkor, erre ő direkt elérhetetlen helyre tette a
levelet. Egy hatalmasat sóhajtottam, leheletemet látni lehetett a
levegőben. Egy pillanatig figyeltem, ahogy tovaszállt, majd megráztam a fejemet,
és egy erős mozdulattal belekapaszkodtam a fába, amelynek következtében a
tetején maradt hó egy az egyben rám zuhant. Dühösen ráztam le magamról, mielőtt
a ruhámat is eláztathatta volna, és ekkor történt az, amit végképp el szerettem
volna kerülni. De amekkora szerencsém volt… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Hé Rosie! Te meg mit csinálsz ott fent? – jelent
meg a semmiből Daniel alakja, és ahogy hallottam, biztosan mellette lehetett
Cassidy is, aki szintén valamit motyogott az orra alatt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Nem túl egyértelmű? – kérdeztem vissza dühösen,
mikor egy újabb adag hó omlott rám. Végül egy utolsó, elkeseredett mozdulattal a levél felé
nyúltam, és csodák csodájára, elértem azt. Éreztem az ujjaim között a nedves papír jellegzetes tapintását. Ennél csodálatosabb már csak az lehetett volna, ha
az egész tuja kettétörik valahol a közepén. Mikor Daniel meglátta a kezeim
között az újabb fehér levelet, homlokon csapta magát, majd így szólt:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Te komolyan még Szilveszterkor is ezt a hülye
levelet hajkurászod? – tartotta vissza nevetését, de nem sok kellett volna
hozzá, hogy kirobbanjon belőle. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Ha ha ha – imitáltam nevetést szem forgatva, majd
folytattam – ha tudni akarod, ez az utolsó levél, és ő is itt van a buliban!
Most már megtalálom! – közöltem vele önelégült mosollyal a képemen, akár
egy éhes jegesmedve a fókára – érdekes egy hasonlat. Daniel elröhögte
magát, majd megveregette a vállamat, és azzal együtt, hárman indultunk be a
házba. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Nézz a lábad elé – figyelmeztetett Cassidy,
akinek ez volt a legelső kedves szava hozzám. Azonnal kinyitottam a levelet, és
elkezdtem olvasni a sorait. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Drága Rose, </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Elérkeztünk az utolsó levélhez.
Sajnálom, hogy túl magasra tettem, de ha lejjebb raktam volna, akkor
már biztosan nem lenne ott, és nekem kellene téged megkeresnem a hatalmas
tömegben. Ha bent vagy a házban, akkor nézz előre. Ott áll egy hatalmas
karácsonyfa, amelynek az aljában foglak várni Téged éjfél előtt pontosan tíz
perccel. Kértem, hogy hozd el a nyakláncot: Ha jobban megfigyeled, egy fagyöngy
medalion van rajta, és a karácsonyfán is ezt kell megtalálnod a végső célodhoz:
Hozzám. </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Ja, és hozhatnál egy kis pezsgőt,
eléggé megszomjaztam idefele. </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Egy Ismeretlen idegen Xx</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Úgy tettem, ahogyan kérte. A gyönyörű fa ott
díszelgett a nappali mellett és felért egészen a plafonig - még a lélegzetem is elállt. A ház azon része egyébként galériás volt, így a fa lehetett úgy négy-öt méteres. A pozíciómból nem láttam
az alját, így három feladatom maradt. Pezsgőt szerezni, megtalálni a fagyöngyöt
és betartani az időt. Apropó idő, elég nagy csúszásban voltam, így se szó se
beszéd, kicsit félretoltam az utamból Danielt, aki egy „Most mi van?” kérdést
küldött felém. Nem maradt időm válaszolni. A konyhába siettem – mert bár nem
tudtam merre volt pontosan, a legtöbb ember ott tevékenykedett – ahonnan éppen elvitték
az utolsó pohár pezsgőket, nekem pedig nem volt kedvem más holmija között
turkálni, így két műanyag poharat vettem le a többiről, és azokat öntöttem félig
az édes pezsgővel. Annyira kapkodtam, hogy majdnem kicsúszott az üveg a kezeim
közül, de szerencsére még időben utánakaptam így ez nem történhetett meg. Két
kezembe vettem a fehér poharakat, majd a falon lévő órára néztem. Maradt öt
percem, hogy odaérjek a fához, és megkeressem a fagyöngyöt. Ez kimondva
elég sok időnek tűnhetett, de gyakorlatban már sokkalta kevesebbnek éreztem. Mikor
végre sikerült átverekednem magamat az embereken, nem győzve elnézések hadát
kérni, sikeresen megérkeznem a kívánt helyre. A gond csak az volt, hogy sehol sem találtam a
fagyöngyöt. Jobb ötlet híján kicsit hátrébb álltam, hátha messzebbről rátalálok majd. Nem sikerült. Már bőven letelt az öt perc, talán több is, és én már harmadjára jártam körbe az
egész fát. Aztán… aztán hirtelen megpillantottam. A szemeim elkerekedtek, az
állam pedig majdhogynem a földet súrolta. A kezeim izzadttá váltak, és a két
pohár majdnem kicsúszott a kezeim közül. A meglepődöttségem sosem volt még
ekkora, mint amekkora most. A fagyöngy alatt ott állt Ő. </span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Aaron Davis, teljes életnagyságban.</span></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]--></div>
Cher Brookshttp://www.blogger.com/profile/08962295816278324245noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-32229047320941925932014-04-29T00:03:00.000+02:002018-01-09T17:17:33.691+01:009. fejezet: Baráti kapocs<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Sziasztok :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Huh, el sem hiszitek, mennyire hiányzott már ez a blog. Örülök, hogy végre ismételten Rose bőrébe bújhattam, s bár már nincs tél, azért remélem, hogy ennek ellenére tetszeni fog a rész.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Mindkettőnk nevében szeretnék megköszönni minden díjat, kommentárt és pipát. Annyira aranyosak vagytok! Jobb olvasókat aligha kívánhatnánk ^^</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Jó olvasást! Millio puszi Xx</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
szerecsendio</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVZGL7SJXTivO24PB0D1rCQYRPbWWYc0xn2m8yzKIGtWiyukZ2bMFCCySTOPKugmXF2T1ssW-rxrOwFauM8v9mo4EoQifP_Emh000h686ObWFbXQvF3pXII4qy_DMaTAQVrFfIlBhNB-rD/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVZGL7SJXTivO24PB0D1rCQYRPbWWYc0xn2m8yzKIGtWiyukZ2bMFCCySTOPKugmXF2T1ssW-rxrOwFauM8v9mo4EoQifP_Emh000h686ObWFbXQvF3pXII4qy_DMaTAQVrFfIlBhNB-rD/s1600/large.jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "edwardian script itc"; font-size: 36.0pt; line-height: 115%;">Baráti kapocs<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">2013. december 30.
(hétfő)<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Reggel hulla fáradtan ébredtem, hiszen egész
éjszaka attól rettegtem, hogy a szüleim rám törik az ajtót és elhurcolnak egészen
az Északi-sarkig, amiért kiszöktem. Talán sokkal könnyebb lett volna elviselni
a büntetésüket és a kiabálásukat, mint a bűntudatot, ami egyfolytában a
fejemben gúnyolódott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Lassan fordultam az oldalamra. A tegnapi
nappal ellentétben, ma semmi kedvem sem volt lemenni reggelizni, főleg, hogy
anya feltehetőleg még mindig itthon tevékenykedett – ugyanis általános iskolás
tanítóhoz híven, ő sem dolgozott a szünet alatt. Ujjaimmal beletúrtam vörös –
és igencsak rakoncátlan – tincseimbe, majd ezt követően megdörzsöltem fáradt
szemeimet. Ahogy kiélesedett a világ, megpillantottam a tegnap este kapott
papírzacskót, amiről a nagy akrobatikus mutatványaim okozta sokk következtében
teljesen megfelejtkeztem. Vajon mi lapulhatott a belsejében? Feltehetőleg egy
pohár kávé, amit azzal a lendülettel, hogy kiszállok a paplan alól, önthetek
is ki a lefolyóba. Hidegen ugyanis még az aszalt szilvának is finomabb íze
volt, mint annak a löttynek, amit a kávézóban árultak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Végül a kíváncsiságom győzedelmeskedett a
lustaságom felett, és mivel a titokzatos leveleimre nemigen számíthattam, a
tasak tartalma legalább akkora izgalommal töltött el, mint az ismeretlen srác
sorai. <i>Sovány vigasz, de azért igaz.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Összerezzentem, ahogy a mezítelen talpam
megérintette a hideg padlót, de ezzel mit sem törődve, ujjaimmal a barna zacskó
után nyúltam. A belsejében azonban nem várt tárgyra bukkantam: egy apró
dobozkára, ami egy csokoládés muffint és egy megsárgult levelet tartalmazott.
Bár a korgó gyomrom örült az édességnek, az üzenet sokkalta inkább
megcsiklandozta a fantáziámat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kedves Rosie,<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mit szólnál hozzá, ha
ma megismételnénk a tegnapi mutatványodat? Várunk a házatoktól egy saroknyira.
Ha gyors vagy, együtt mehetünk dolgozni – ugyanis reggeli műszakkal kezdünk.
Délután pedig csinálhatnánk valamit, még mielőtt felakasztod magad unalmadban.
Persze, csak ha elég bevállalós vagy. Legkésőbb nyolckor elindulunk. Veled,
vagy nélküled.<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Siess, Daniel Xo<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Semmi ismeretlen idegen, semmi Drága Rose…
még csak a betűk sem hasonlítottak. Nem tudom, mi fájt jobban. Az, hogy én
naiv, elhittem, hogy többet is érezhet irántam, mint barátság, vagy az, hogy
ezzel kifogytam a lehetséges jelöltekből. Talán mindkettő egyformán.
Mindenesetre a cukros finomság elegendő boldogsághormont tartalmazott ahhoz,
hogy mosolyogva forduljak az éjjeliszekrényem felé. Azonban a vidámság hamar
tovaszállt, amikor megpillantottam az apró óra digitális kijelzőjét, ami
pontosan hét óra, ötven percet mutatott. Helyesbítek: ötvenegy percet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Kapkodva rohantam a szekrényem felé, kis
híján megbotlottam a tegnapelőtti ruhahalomban, ami még mindig a szoba közepén
éktelenkedett, ugyanis a szökési tervem tökéletesítése közben aligha volt időm
a rendrakásra. Plusz: túlontúl sértett voltam ahhoz, hogy a szüleim kedvében
járjak. Nem foglalkoztam vele, mi került a kezeim közé – gyorsan magamra kaptam
egy halványbarna, már-már bőrszínű felsőt és egy sötétebb nadrágot, amit egy
általam szeretett, szőrmés mellénnyel párosítottam. A hajamat laza kontyba
csavartam, majd egy alapos, mégis sietős fogmosást követően már fél lábbal az
ablakban termettem. Csak akkor vettem észre, hogy a gondosan összeeszkábált
kötelemből hiányzott egy darab. Ha nem féltem volna attól, hogy ezzel
felvonhattam volna magamra a figyelmet, minden bizonnyal – rám nem jellemző mód
– hangos káromkodásba kezdtem volna, így viszont az ajkamba harapva, gyors
gondolkodásba kezdtem. Abban a pillanatban bármit megadtam volna a reggeli
kávémért, ugyanis koffein nélkül olyan volt az agyam, mint egy olajozatlan
gépezett. Semmire sem mentem vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A fejemet lassan oldalra fordítottam, így
megbizonyosodhattam róla, hogy már csak öt percem volt arra, hogy eljussak a
találkozópontunkra. Bezzeg, ha tegnap este megnéztem volna azt a levelet! Jobb
ötlet híján átlendítettem a másik lábamat is, és lassú, de biztos mászásba
kezdtem, abban reménykedve, hogy az utolsó két méteren nem fogom összezúzni a
testemet. Ujjaimmal görcsösen szorongattam a durva anyagot, míg belül monoton
számolásba kezdtem. Három. A szívem hevesen dobogott a gondolatra, hogy
bármelyik pillanatban leeshetem, így nem túloztam volna, ha kijelentem:
halálfélelemmel küszködtem. Kettő. Az egyik ujjam elengedte a kötelet, míg a szemeim olyannyira összepréselődtek, hogy semmit sem láttam. Az irányok
elvesztek, és hirtelen azt sem tudtam: fiú voltam-e vagy lány. Egy. Egy halk
sikoly szökött a napvilágra a torkom mélyéről, ahogy magával ragadott a gravitáció és
zuhanásba kezdtem. Végül egy tompa puffanással értem földet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Nem volt túl sok időm arra, hogy rendbe
szedjem magam – így még arra sem vettem a fáradtságot, hogy leporoljam a
fenekemet. Azonnal talpra szökkentem és rohantam, ahogy csak tőlem tellett.
Hálát adtam az égnek, amiért annak idején Bons képes volt elrángatni pár kardió
edzésére. Anélkül bizonyára már a második ház után kidőltem volna. Éreztem,
ahogy a tüdőmből minden csepp oxigén az éterbe szökött, ahogy azt is, hogy az
izmaim teljesen megfeszültek; mégsem lassítottam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Már
csak méterek választottak el a céltól, amikor meghallottam egy autó motorjának
jellegzetes, doromboló hangját. Megtorpantam, és a térdeimre támaszkodva,
lihegve fordultam a zaj irányába: egy királykék Skoda fordult rá a főútra,
benne két igencsak ismerős alakkal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Álljatok meg! – kiáltottam, de mintha a falnak beszéltem volna. Egyszerűen
észre sem vettek, mi több, mintha puszta heccelésből nyomták volna tövig a
gázpedált. S talán már rég a Kávézó parkolójában röhögtek volna – na jó, enyhén
túloztam -, ha nem állt volna az útjukba egy pirosra mázolt jelzőlámpa. Mosolyogva és igencsak fáradtan futottam utánuk, abban reménykedve, hogy a szerencse
ezúttal a pártomra áll. – Várjatok meg!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ujjaimmal megkocogtattam az anyósülés felőli
üveget, mire azt ott pihenő Aaron volt olyan kedves és letekerte az ablakot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hát téged meg mi lelt, Virágszálam? – legszívesebben bevertem volna neki, de
jelen helyzetben túlságosan kimerült voltam, már magához a beszédhez is.
Szerencsére a fiúk vették a lapot és kinyitották nekem a hátsó ajtót. Úgy
nyúltam el a puha huzaton, mintha egy ötcsillagos szálóda legpuccosabb
lakosztályában pihentem volna le, de azon kívül, hogy nevettek rajtam egy jót,
egyetlen gúnyos megjegyzést sem kaptam. Talán tényleg kedveltek annyira, mint
egy barátot szokás – gondoltam magamban, majd becsuktam a szemeimet, és
hagytam, hogy magával ragadjon a sötétség… ami mindössze öt percig tartott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Én értem, hogy megerőltető volt a reggeli kocogás, és, hogy mindent megtettél,
hogy velünk jöhess, de szeretném bezárni a kocsit – kelletlenül a másik
oldalamra fordultam, mintha ezzel elérhettem volna, hogy békén hagyjanak. Akkor
még csak meg sem fordult a fejemben, hogy ezzel csak adom alájuk a lovat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egy izmos, mégis vékony kéz fonódott az
oldalam köré, és rángatott ki az álmaim ingatag fellegvárából. Szemeimet
olyannyira összepréseltem, hogy semmit sem láttam a Nap fényes sugarain kívül,
melyek szinte elvakítottak, ahogy a tegnap este esett friss hóról
visszatükröződtek. Karjaimat automatikusan a támadom nyaka köré fontam –
ugyanis semmi kedvem sem volt a padlóra esni; ismét -, a fejemet pedig a nyaka
és a válla közötti, természetes mélyedésbe fúrtam. Úgy viselkedtem, mint egy
jóllakott óvodás. S kicsit talán úgy is éreztem magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csak öt percet! – könyörögtem, mire az engem fogva tartó egyed minden egyes
lépésénél megrázkódott, hála önfeledt kacagásának. Igazából magam sem értettem,
hogy merülhettem ki ennyire – talán azért voltam ilyen álmos, mert a tegnap
estét szó szerint átvirrasztottam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kár, hogy ilyen hamar kidőltél, kicsi lány. Azért ne aludj sokáig – éreztem,
ahogy valaki rám terített egy nehéz pokrócot, de mire feldolgozhattam volna a
történteket, a testem már újra könnyű volt, akár egy bárányfelhő – elaludtam,
mintha csak most kezdődött volna az éjszaka.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egy hangos sikolyra ébredtem, amitől szó
szerint lefordultam a padról, mely eddig az ágyamként funkcionált. Hála
természetfeletti – engem is meglepett, hogy egyáltalán rendelkeztem hasonlókkal
– reflexeimnek, négykézlábra érkeztem, így a kezdeti sokk múltával,
farkasszemet nézhettem a zavaró egyeddel, aki sikeresen felébresztett. Kellett
egy kis idő, mire rájöttem, hogy a tegnap látott, barna hajú lány pislogott rám
értetlen, nagy szemeivel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Te meg mégis hogy kerülsz ide? – ajkaimat szólásra nyitottam, de még mielőtt
kibökhettem volna bármiféle épkézláb magyarázatot, vagy kifogást, a bejárati
ajtó kitárult és két, hasonlóan értetlen szempár köszönt vissza az
ajtófélfától.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ó, én pedig már azt hittem, valakit gyilkolnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Deffo! Te hoztad ide? Itt csak a személyzet tartózkodhat – tromfolta le a
vicces kedvében lévő fiút, mire az bűnbánó pillantásokkal próbálta engesztelni
a vérmes szépséget. Mert meg kellett hagyni, igenis szép volt. Azok a zöld
szemek, melyek képesek lettek volna megolvasztani egy egész jéghegyet… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ami azt illeti, én voltam – bár Aaron szemében semmiféle megbánás sem
tükröződött, a szájában megbújó mosoly pedig csak fokozta a már így is
feszélyezett helyzetet, én valamiért hősiesnek találtam, ahogy kiállt a
barátjáért. Tényleg kedves volt tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Meg sem lepődöm…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Én azt hiszem, megyek. – Gyorsan felnyaltam a földről a telefonomat, ami kiesett
a zsebemből, majd egy kis ruhaigazítást követően elindultam a fiúk felé –
ugyanis az volt az egyetlen járható út. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A testem teljesen nekinyomódott a keretnek,
ahogy átverekedtem magam Davis mellett, aki mintha csak direkt állt volna az
utamba. Azonban nem nyúlt a karom után és még csak a szavaival sem marasztalt.
Nem tudom miért, de rosszul esett, hogy ilyen könnyen megfeledkeztek rólam,
amikor úgy volt, hogy együtt töltjük a délutánt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Kelletlenül fordultam a falra szerelt óra
irányába, ami valamilyen csoda folytán, már délután egyet mutatott. Mivel semmi
kedvem sem volt letesztelni, vajon anyu észrevette-e, hogy ismételten
kiszöktem, jobb ötlet hiányában a sarokban elhelyezett, asztalba szerelt
laptopok felé somfordáltam. Alighogy leültem a fából készült, mégis kényelmes
székek egyikére, rájöttem, hogy az éppen aktuális jelszóért cserébe fizetnem
kellett volna a pincérek egyikének. Ahhoz viszont, érthető okokból, semmi
kedvem sem volt – így karba font kezekkel és üveges szemekkel bámultam a
monitort, hátha ezzel sikerül elérnem, hogy bekapcsoljon a gépezet. Nem
sikerült…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
pinkcica88 – értetlenkedve fordítottam oldalra a fejem, mire egy mosolygós, égszínkék
szempárral találtam szemben magam. – Bocsánat az előbbi közjátékért. Cassidy
már csak ilyen…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Karót nyelt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Inkább úgy fogalmaznék: Olyan lány, aki nem szereti a meglepetéseket. – Az,
ahogy a sikoltozó pincérlányról beszélt, csak még inkább bebizonyította a
reggeli észrevételemet: bizony, nem ő volt az a srác, aki napok óta
különösebbnél különösebb levelekkel bombázott. Az egyik szemem sírt, az engem
ért veszteség okán, a másik viszont mosolygott, hiszen ez alatt a pár nap alatt
igencsak szoros barátság alakult ki közöttünk. Ebből kifolyólag pedig
szerettem volna boldognak látni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szeretnék rendelni egy karamellás kávét. Majd holnap kifizetem, ígérem. Csak a
nagy sietségben elfelejtettem a pénztárcámat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Túl nagy a számlád, Rosie – megforgattam a szemeimet, mire nevetve, de felírta
a rendelésemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Alig öt percébe telt, és megkaptam a reggeli
– jelen esetben délutáni – frissítőmet, ami kellemesen átmelegítette a
végtagjaimat. Ujjaimmal gyorsan pötyögtem a billentyűzeten, mire lassacskán
összeállt az általam alkotott monológ, amit egy enter segítségével elküldtem
legjobb barátnőmnek. A kijelző szerint online volt, így valamivel boldogabban és
tele leplezett reménységgel bámultam a színes monitort. Muszáj volt beszélnem
vele! Méghozzá a lehető leghamarabb. Ahogy a tenyereim közt szorongattam a
papírpoharat, egyre türelmetlenebbé és türelmetlenebbé váltam. De ezúttal sem
kellett csalódnom a legjobb barátnőmben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A videó-ablak oly hirtelen ugrott a
képernyőre, hogy nem sok hiányzott ahhoz, hogy leforduljak az ülőalkalmatosságról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szia! Jaj, na végre, hogy látlak! – Bons mosolygós arca elfeledtette velem a
szobafogságot és a sikertelen próbálkozásaim által kreált csalódottságomat.
Kipirult orcáján látszott, hogy nem rég jöhetett vissza a szauna okozta
pihentető kényeztetésből, amiért egy részem irigykedett rá. De csak egy
aprócska részem, amit hamar el is nyomtam. Ennél ugyanis sokkalta fontosabb
dolgokat kellett megvitatnunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szobafogságban vagyok, de kiszöktem. El tudod ezt képzelni? Én… én, a mindig
tisztelettudó lány kiszöktem otthonról – úgy hadartam, mint még soha. Talán
csak tegnap, amikor mindezt előadtam a két idiótának. Ebony szemei elkerekedtek, és rá nem jellemző módon, egy pillanatra még a szavak is a torkán
akadtak. De csupán egy rövidre nyúlt másodperc erejéig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ez nem semmi, kisanyám. De én már azt sem értem, hogyan kerültél szobafogságba.
Kérlek, az elején kezd! – A képernyő hirtelen mozgásba lendült, de mindez
csupán addig tartott, amíg az éppen nyaraló barátnőm meg nem találta a számára
legkényelmesebb pozíciót: hason feküdt, könyökre támasztott állal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Okés, de csak röviden, mivel már pusztán azzal, hogy elmesélem, fennáll a
veszélye annak, hogy az őrületbe kergetem magam... – S ahogy azt előre mondtam,
tömören összefoglaltam neki mindent, ami a legutóbbi találkozásunk óta történt.
Kezdve a folytonos levelekkel, a sejtésemről, miszerint Daniel állt az egész
mögött, majd a csúfos leszerepelésemről, amikor rájöttem, hogy csak barátként
tekintett rám, ráadásul égettem magam a csaj előtt, aki valójában megmozgatta a
fantáziáját. Elregéltem az elfeledett házikó eseményeit. Azt, hogy milyen
büszke voltam magamra, amikor megfejtettem a keresztrejtvényeit. Más szóval,
mindent, amit lényegesnek találtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ehhez képest az én hétköznapjaim nagyon unalmasan teltek – legyintett, egy
színpadias sóhaj kíséretében. Annyira hiányzott már mindez. Az, hogy valakinek
kiönthessen a szívemet, feledve minden aggályomat. Az hiányzott, hogy mellettem
legyen. Ő maga hiányzott. – De tényleg nincs más jelölted, most, hogy Danielt
kihúztad a listáról?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
A postás is megfordult a fejemben…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nagyon vicces vagy! – Nem hagyta, hogy befejezzem, bár annak az okfejtésnek
amúgy sem lett volna túl sok értelme. Ugyanis, kizárt volt, hogy az öreg
McGregor bácsi írta nekem azokat a tűzről pattant üzeneteket. S ha őszinte
akartam lenni magamhoz, igazából csak azért hoztam fel a személyét, hogy
eltereljem a figyelmet az igazi jelöltemről. Egyszerűen nem akartam, még csak
esélyt sem adni a lehetőségnek, hogy Ő írta azokat a sorokat. Hogy Ő volt az,
akinek megtetszettem... <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szia, Rose! Zavarok? – Ha Bons szemeivel ölni lehetett volna, akkor a mellém
sétáló lány már réges-régen alulról szagolta volna az ibolyát az előbbi kérdése
miatt – ugyanis Ebony utálta, ha megzavartak minket csajos beszélgetéseink
közepette. S bár én sem rajongtam az ötletért, hogy holmi idegenekre pazaroljam
az értékes időmet – ugyanis anyu bármelyik pillanatban betörhetett volna az üzletbe,
hogy egy hatalmas jelenet lerendezése után hazaráncigáljon. Még belegondolni is
fájdalmas volt -, amikor megláttam a lány, ismerős vonásait, valamivel
kedvesebben viszonyultam a társaságához.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Öhm… ami azt illeti…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Igen! – hallottam barátnőm durva közbeszólását, mire bocsánatkérő pillantásokat
küldtem a jövevény felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Bons, beszélhetnénk egy kicsit később? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Te most lerázol? Rosalinda Black…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem is ez a nevem! – szúrós szemmel és a monitorra szegezett mutatóujjammal
próbáltam belé fojtani a szavait, mire egy mérges fejrázást követően
elnémította, feltörni kész szidalmait.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ezért még számolunk, drágám. Viszont ha tényleg nem érsz rá, akkor megyek és
megkeresem Natet. Szeretlek – azzal se szó, se beszéd, bontotta a vonalat. Még
hosszú percekkel később is a laptop elsötétült képernyőjét vizslattam, mire
ráeszméltem: Ebony vagy nagyon megharagudott, vagy jobb dolga is akadt, mint az
én rinyálásomat hallgatni. Esetleg mindkettő egyszerre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Sajnálom, én nem akartam… - A</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> mellettem ácsorgó lány kis híján összeroppantotta
a kezében szorongatott papírpoharat, így kötelességemnek éreztem, hogy
lenyugtassam. Ezzel legalább elterelhettem a gondolataimat arról, hogy ma már
másodszorra kosaraztak ki. Először a fiúk, most pedig Bons.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Semmi baj. Segíthetek valamiben? – udvariasan magam mellé húztam egy széket,
amin azon nyomban helyet is foglalt egy mélyről jövő, megkönnyebbüléssel
átitatott sóhaj kíséretében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
A nevem Christina, tudod, a jótékonysági vásáron találkoztunk. – Így, hogy
szinte a számba rágta az információkat, sikerült teljesen összeraknom a
kirakós, számomra eddig ismeretlen darabjait. Amikor nem folytatta, egy apró
biccentéssel jeleztem, hogy eddig minden tiszta volt. – Gondoltam, megkérdezem,
hogy jössz-e a szilveszteri buliba, ami Daniel haverjánál lesz. Mindenki erről
beszél, neked pedig a barátaid…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Igen, szerintem benézek – próbáltam félvállról venni a témát, mintha csupán az
én döntésemen múlott volna, hogy ott leszek vagy sem. Pedig igazából minden a
szerencsén állt vagy bukott. Abban ugyanis kételkedtem, hogy a szüleim a
kedvemért figyelmen kívül hagyják majd a szobafogságomat. Pedig milyen egyszerű
is lett volna a zárka nélkül!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ez remek! Neked van már ruhád? Nekem még nincs és gondoltam, ma délután
körbenézhetnénk a plázában. Van kedved? – Az igazat megvallva, nem sok kedvem
volt a vásárolgatáshoz, főleg úgy, hogy nem volt nálam egy cent sem és ideje
lett volna már hazamennem. De egyszerűen lehetetlenségnek tűnt nemet mondani
ennek a szeleburdi, szőke ciklonnak – így beleegyeztem a halálos ítéletembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Szégyellem bevallani, de kölcsön kértem a
fiúktól, azzal a feltétellel, hogy holnap öt-öt dollárral többet kapnak majd
vissza. Ezzel az ajánlattal pedig még a lelkiismeretemet is el tudtam
hallgattatni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ezt még behajtom rajtad, kis csillag! – kiabálta utánam Davis, amit persze
elengedtem a fülem mellett és Tina mellé lépve, belevetettem magam a fiatalok
által kreált tömegbe. Fura volt úgy költekezni, hogy más pénze csücsült a
zsebeimben, ahogy az is, hogy Bons nem volt velem – arról már nem is beszélve,
hogy a mellettem sétáló lány, akár egy diktátor, rángatott butikról butikra. Ha
nem lapos talpú csizmában lettem volna, feltehetőleg az első negyedóra után
kidőltem volna. Így viszont hatvan kerek percig válogathattunk a megfelelő
darab után kutatva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Gyönyörű vagy! Tényleg – és komolyan annak éreztem magam. Ahogy belenéztem a
tükörbe, a zöld ruha pontosan ott emelte ki a testem domborulatait, ahol
kellett. S pontosan ott takart, ahol szükséges volt. Fehér lábaim egy-egy színben
passzoló topogóban feszítettek, és hála a koktélruha szabásának, mely éppen hogy
térd fölé ért, magasabbnak éreztem magam, mint valaha. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Játékosan oldalba löktem, majd miután
kifizettük az általunk választott árucikkeket, elbúcsúztunk egymástól, egy <i>Holnap a buliban!</i> mondat kíséretében.
Egy ideig némán néztem, ahogy eltűnt az utca végén, kezeiben ott lóbálva a
reklámszatyrokat, majd a telefonom kijelzőjére pillantva, enyhén sokkos
állapotban vettem tudomásul, hogy délután négy órára váltott a számlap. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Úgy rohantam a busz után, mintha egy
vérszomjas kutya kergetett volna, és később is, amikor már az utcánkban voltam,
hasonló tempóban – azért egy kicsit halkabban – ugrottam a szobám ablaka alá. A
kötél még mindig hanyag mód lógott alá, azonban a tegnap estétől eltérően,
ezúttal nem értem fel a végét. Úrrá lett rajtam a pánik, és hirtelen fogalmam
sem volt róla, hogyan úszhattam volna meg a mai akciómat. Már épp azon voltam,
hogy bevallok mindent, amikor, mint derült égből villámcsapás, jött a
felismerés. A földszinti fürdőszoba!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Szerencsére anyu minden délután
kiszellőztette ezt a helyiséget, így kényelmesen átslisszoltam a keret alkotta
résen. Onnan pedig már csak annyi dolgom volt, hogy felbukdácsoltam az emeletre
és a titkos rejtekhelyemre bújtatott pótkulcs segítségével visszamásztam a
szobám nyújtotta menedékbe.</span></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-52510161299239455092014-04-27T15:26:00.001+02:002014-04-27T18:21:04.900+02:00Díj #5 #6 #7<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: center;">
<b>Köszönjük szépen a díjat <a href="http://ellierobertsstories.blogspot.hu/" target="_blank">Ellie Roberts</a>-nek <3</b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOTaaOYNE99PLbf78DYKKhyphenhyphenlEQsZ4Wat0om-EKrmxjqDfc3DBNyqk_vUNUV8A1D7QzNfGK0ZEklBUaR5PHvMbuRYZoAJfAOEOwWBQqP81AkgSYq6T08S1R4n2Yj1ji9jivuqoj4IkNQgH_/s1600/25_142230_599437_4b3831c1926d61388fa2b6628be10791_bf9a74_301.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOTaaOYNE99PLbf78DYKKhyphenhyphenlEQsZ4Wat0om-EKrmxjqDfc3DBNyqk_vUNUV8A1D7QzNfGK0ZEklBUaR5PHvMbuRYZoAJfAOEOwWBQqP81AkgSYq6T08S1R4n2Yj1ji9jivuqoj4IkNQgH_/s1600/25_142230_599437_4b3831c1926d61388fa2b6628be10791_bf9a74_301.jpg" height="200" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><u>Szabályok:</u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<ul>
<li style="text-align: left;">Írj magadról 11 dolgot!</li>
<li style="text-align: left;">Válaszolj 11 kérdésre!</li>
<li style="text-align: left;">Írj 11 kérdést!</li>
<li style="text-align: left;">Küldd tovább <strike>11 embernek</strike>!</li>
</ul>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><u>11 dolog rólunk:</u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>szerecsendio:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<ul>
<li style="text-align: left;">nemrég fejetem be egy trailert, a héten már a harmadikat, de úgy érzem, egyre bénább vagyok</li>
<li style="text-align: left;">sosem fogom megérteni, miért rendelnek tőlem ennyien</li>
<li style="text-align: left;">nagyon izgatott vagyok az új történetem miatt</li>
<li style="text-align: left;">május végén leteszem a középfokú nyelvvizsgát</li>
<li style="text-align: left;">tegnap itt aludt nálunk az unokatesóm</li>
<li style="text-align: left;">nemrég fejeztem be Becca F.: Silence című könyvét</li>
<li style="text-align: left;">pénteken Klea napot tartottunk</li>
<li style="text-align: left;">most ért haza az apukám</li>
<li style="text-align: left;">mostanában nagyon sok blogot olvasok, de minddel el vagyok maradva</li>
<li style="text-align: left;">mindig szoktam kommentet hagyni az általam olvasott fejezetek végén</li>
<li style="text-align: left;">imádom, amikor Kriszti másolgat nekem a történeteiből Facebookon</li>
</ul>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Cher Brooks:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<ul>
<li style="text-align: left;"><b> </b>Miután kitöltöm ezt a díjat, elkezdem írni a másik blogomra a következő fejezetet.</li>
<li style="text-align: left;"> Miután kiolvasom az Összekötve c. könyvet, szeretném elkezdeni a Gyönyörű Rohadékot. </li>
<li style="text-align: left;"> Mostanában nagyon olvasós kedvemben vagyok.</li>
<li style="text-align: left;"> A kedvenc napom a kedd és a péntek. </li>
<li style="text-align: left;"> Minden héten megeszek egy tábla csokit. <b><br /></b></li>
<li style="text-align: left;"><b> </b>Van egy kis pálmanövény a szobámban.</li>
<li style="text-align: left;"> Jelenleg nincsen kedvenc zeném, viszont sokat szoktam énekelni JB dalokat.</li>
<li style="text-align: left;"> Várom: Június 22.</li>
<li style="text-align: left;"> Hihetetlenül gyorsan elment a hétvége.</li>
<li style="text-align: left;"> Csíkos, vastag zokni van rajtam.</li>
<li style="text-align: left;">Sokszor használok hajvasalót, illetve hajlakkot. </li>
</ul>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><u>Válaszaink:</u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>szerecsendio:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<ul>
<li style="text-align: left;"><b>Hogyan jellemeznéd magad címszavakkal? </b><i>Makacs, vicces, közvetlen, álmodozó, idióta, barátságos.</i></li>
<li style="text-align: left;"><b>Van olyan dolog, amit mindenképpen meg szeretnél csinálni az elkövetkezendő tíz évben? </b><i>Szeretnék eljutni Angliába vagy Amerikába, esetleg Ausztráliába, ha nem is kiköltözni, de legalább egy hónap erejéig meglátogatni és felfedezni.</i></li>
<li style="text-align: left;"><b>Ha egyszer valaki szervezne egy író-olvasó (itt most a blogot vezető bloggerinákra gondolok) találkozót, szívesen részt vennél rajta? </b><i>Ami azt illeti, én már vettem részt hasonló találkozón, amit L.T.P.~ kedves szervezett. Igaz, hogy csak hárman voltunk az íróval együtt, de azóta többször is találkoztunk már, így határozottan megérte. Aranyos lány.</i></li>
<li style="text-align: left;"><b>Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel, a felnőttön kívül? </b><i>Újságíró vagy valami hasonló, írással kapcsolatos emberke. Annyira szeretem a könyveket, hogy egyenlőre csak ilyet tudok elképzelni (esetleg vágó, a filmszakmában), de az álmok és a valóság nem mindig keresztezik egymást.</i></li>
<li style="text-align: left;"><b>Van mottód, ha igen, akkor mi az? </b><i>Élj a mának! vagy valami hasonló.</i></li>
<li style="text-align: left;"><b>Gondolkoztál már azon, hogy milyen lenne csak úgy felülni a buszra, vagy éppen vonatra és elindulni az ismeretlenbe? </b><i>Nem, még sosem gondolkoztam el ilyenen, de nagyon jól hangzik.</i></li>
<li style="text-align: left;"><b>Szeretsz olvasni? Ha igen, milyen könyveket részesítesz leginkább előnyben? </b><i>Leginkább a fantasy könyveket szeretem, de majdnem minden témában szívesen olvasom.</i></li>
<li style="text-align: left;"><b>Mi motivál az írásban/ a blogvezetésben? </b><i>A kedves kommentárok, a pipák, az olvasók. Ha csak egy ember lenne, aki követné a munkásságom, már akkor is megérné és akkor is folytatnám.</i></li>
<li style="text-align: left;"><b>Van kedvenc ünneped? (karácsony, húsvét... stb.) </b><i>Szilveszter.</i></li>
<li style="text-align: left;"><b>Ki a példaképed? </b><i>Nincs példaképem. Próbálom a saját elvárásaim szerint élni. Hogy amikor majd meghalok ne kegyen az, hogy megbánok valamit amit tettem, vagy épp nem tettem.</i></li>
<li style="text-align: left;"><b>Mit nézel meg az embereken a legelső találkozásotokkor? </b><i>Nem tudom, úgy az egész embert.</i></li>
</ul>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Cher Brooks:</b></div>
<ul style="text-align: left;">
<li style="text-align: left;"><b>Hogyan jellemeznéd magad címszavakkal?</b> <i>Rumlis, tumblis, nyílt, stb. Nem tudok ilyen kérdésekre válaszolni. </i><b><br /></b></li>
<li style="text-align: left;"><b>Van olyan dolog, amit mindenképpen meg szeretnél csinálni az elkövetkezendő tíz évben? </b><i>Igen, persze, hogy van. Csak még egyenlőre fogalmam sincs, hogy mik azok. Nem nagyon tudok ennyi évre előre kigondolni dolgokat...</i><b><br /></b></li>
<li style="text-align: left;"><b>Ha egyszer valaki szervezne egy író-olvasó (itt most a blogot vezető bloggerinákra gondolok) találkozót, szívesen részt vennél rajta?</b><i> Igen, szívesen. </i><b><br /></b></li>
<li style="text-align: left;"><b>Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel, a felnőttön kívül? </b><i>Boldog, egészséges, sikeres.</i><b> </b><i>Bár minden bizonnyal valamiféle hivatásra vagy kíváncsi: még nem döntöttem el. </i><b><br /></b></li>
<li style="text-align: left;"><b>Van mottód, ha igen, akkor mi az? </b><i>Nem igazán tudom, ez elég elgondolkodtató kérdés.</i><b><br /></b></li>
<li style="text-align: left;"><b>Gondolkoztál már azon, hogy milyen lenne csak úgy felülni a buszra, vagy éppen vonatra és elindulni az ismeretlenbe? </b><i>Igen, egyszer szívesen megtenném. </i><b><br /></b></li>
<li style="text-align: left;"><b>Szeretsz olvasni? Ha igen, milyen könyveket részesítesz leginkább előnyben? </b><i>Szeretek olvasni, és rájöttem, nincs olyan, hogy miket részesítek előnyben. Azokat, amiknek a tartalmát ha elolvasom, akkor megtetszikk. Nincsen külön kategória. Mindent lovasok, ami megtetszik.</i><b><br /></b></li>
<li style="text-align: left;"><b>Mi motivál az írásban/ a blogvezetésben? </b><i>Elég sok minden. Például, hogy ha megírok egy fejezetet az is lebeg többek közt a szemem előtt, hogy ha kész ez is, meg az egész, akkor lesz egy befejezett művem. És ez örömmel tölt el. Még el sem kezdek egy történetet, én általában máris a végén gondolkozom. </i><b><br /></b></li>
<li style="text-align: left;"><b>Van kedvenc ünneped? (karácsony, húsvét... stb.) </b><i>Nincs, nem igazán vagyok ez az ünneplős fajta. A születésnapokat kedvelem. Elévgre az is egy ünnep. :)</i><b><br /></b></li>
<li style="text-align: left;"><b>Ki a példaképed? </b>Miley Cyrus.<b><br /></b></li>
<li style="text-align: left;"><b>Mit nézel meg az embereken a legelső találkozásotokkor? </b><i>A külsejét, ugyebár. Arc, haj, cipő...</i><b><br /></b></li>
</ul>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><u>Kérdéseink:</u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<ul>
<li style="text-align: left;">Hétvégén általában mikor szoktál felkelni és mikor alszol el?</li>
<li style="text-align: left;">Melyik az a film, amit legutoljára láttál?</li>
<li style="text-align: left;">Volt már, hogy nem tudtál elaludni este, mert egyfolytában egy képzeletbeli történet képkockái pörögtek le a szemeid előtt?</li>
<li style="text-align: left;">Van olyan idézet, ami jellemzi az életedet? Ha igen, akkor bemásolod?</li>
<li style="text-align: left;">Mit tartasz megbocsáthatatlan bűnnek egy barátságban?</li>
<li style="text-align: left;">Van olyan dal, amely leginkább jellemez téged?</li>
<li style="text-align: left;"> Van kedvenc magyar előadód, esetleg együttesed? </li>
<li style="text-align: left;"> Mit gondolsz az országról, amelyben/ahol élsz jelenleg?</li>
<li style="text-align: left;"> Mondj magadról egy érdekességet!</li>
<li style="text-align: left;"> Milyen színű ruhákat viselsz leggyakrabban? </li>
<li style="text-align: left;">2014. Eddig olyan, amilyennek elképzelted?</li>
</ul>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><u>Akiknek sok-sok szeretettel küldjük:</u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<ul>
<li style="text-align: left;"><a href="http://escape-n-r.blogspot.hu/" target="_blank">Natalia Bowman</a></li>
<li style="text-align: left;"> <a href="http://themeaningoflove-dorine.blogspot.hu/2014/04/nyitas.html" target="_blank">Dorine Osteen</a></li>
</ul>
<br />
<div style="text-align: left;">
<span style="font-weight: bold;"><br /></span></div>
<b>Köszönjük a díjat <a href="http://letmegoavrilchadfanfic.blogspot.hu/p/dij.html" target="_blank">Azy</a>nak! <3</b></div>
<div style="text-align: center;">
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEBqYxsznlZQ9ZGxuVRVJmrthvu1RO9Ezuk1L4RTCj08DHqLtvTDGsv6bwNkpPeUBkPmkDvsPXMrOCKtNp-ALVBeG0zGIGjUVLC1C8pz2VjR6ASq5KwJrfAfQ7EoNpu-HdTDkk9YoX/s1600/blog+d%C3%ADj-+best+blog%255B4%255D.png" /> </div>
<div style="text-align: center;">
<u>Szabályok:</u><br />
1. Helyezd el a díjat az oldalon!<br />
2. Linkeld azt aki jelölt téged!<br />
3. Jelölj te is blogokat a díjra!<br />
4. Értesítsd a jelölteket a díjról!<br />
5. Írj 7 dolgot magadról!</div>
<div style="text-align: center;">
-<br />
Említsd meg, hogy kitől kaptad!<br />
Küld tovább négy embernek</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<b><u>7 dolog rólunk:</u></b></div>
<div style="text-align: left;">
<b>szerecsendio:</b></div>
<ul style="text-align: left;">
<li>nagyon szeretek enni</li>
<li>ha tehetném, egész nap pizsiben flangálnék</li>
<li>rendet kéne tennem a szobámban, de semmi kedvem hozzá</li>
<li>reggel Winx klubbot néztünk az unokatesómmal, amit egész végig gúnyos megjegyzésekkel kommentáltunk</li>
<li>mindig francia bugyi van rajtam, a tangát meg az ilyeneket ki nem állhatom</li>
<li>mindig is akartam egy egyrészes fürdőruhát, végül a bikinik legyőzték ezt az elhatározásomat</li>
<li>eleinte nem szerettem volna Ask.fm-et, végül nem bántam meg, hogy csináltam</li>
</ul>
<div style="text-align: left;">
<b>Cher Brooks:</b></div>
<ul style="text-align: left;">
<li>Ma elkezdtem olvasni Oravecz Nóra egyik könyvét. </li>
<li>A madarak fészket építettek a rózsáink közé, és egész nap hallgattam, ahogy csiripelnek.</li>
<li>Ma milánói makarónit ebédeltem.</li>
<li>Végre sikerült találnom egy boltban hajfánkot, így ma azzal csináltam meg a hajamat. </li>
<li>Holnap megtanulok hétfőre, valamint keddre, és írni fogok fejezeteket.</li>
<li>Visszatértem ask.fm-re is, így ma tudtam válaszolni kérdésekre és lájkolni pár választ.</li>
<li> Már most tudom előre, hogy zsúfolt lesz a nyaram. </li>
</ul>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<u><b>Akiknek küldjük:</b></u></div>
<ul style="text-align: left;">
<li><a href="http://i-am-the-capive-of-my-book.blogspot.hu/" target="_blank">Leona G.</a></li>
<li><a href="http://cassy-painful.blogspot.hu/" target="_blank">Cassy Crockett</a></li>
<li><a href="http://kihult-csok-chanelburn.blogspot.hu/" target="_blank">Chanel Burn</a></li>
<li><a href="http://wedontescapefromourpast.blogspot.hu/" target="_blank">Esther G.</a></li>
</ul>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Szintén nagyon köszönjük <a href="http://letmegoavrilchadfanfic.blogspot.hu/p/dij.html" target="_blank">Azy</a>nak! :))</b></div>
<div style="text-align: center;">
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxtVY5NPgrjwXzH-SmgWYGmJ9lWmkUrXfZ45898WhmyMfcnkF218XvF8nVKGoQBQMW7GoHb4hgT4fgr-loz1a5CvtYF_j99HsoKtCLt1B3lCddKWGoGEZ9dC89J6Okfa6pwKrs4IEqUlBN/s200/Ismerj%C3%BCk+meg+egym%C3%A1st%21.jpg" height="193" width="200" /></div>
<div style="text-align: center;">
A játék feladatai:<br />
1) Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett!<br />
2) Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi!<br />
3) Pécézz ki négy embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba!<br />
4) Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<u><b> 7 dolog rólunk:</b></u></div>
<div style="text-align: left;">
<b>szerecsendio:</b></div>
<ul style="text-align: left;">
<li> Cher és én beszélgettünk már arról, hogy lesz a blognak második évada, mert így csupán 16 fejezet lenne, amit kevésnek találtunk</li>
<li>egyik barátnőm azt mondta, nagyon tetszik neki a Kinga név</li>
<li>a mai napig van, aki megkérdezi, miért pont szerecsendio a nevem és még mindig nem tudok rá megfelelő választ adni</li>
<li>tegnap kértek tőlem 10 érdekest tényt a blojaimról és nagyon nehéz volt összeszedni őket</li>
<li>örülök, amiért újra írhatom ezt a történetet, már hiányzott Rose, Daniel és Aaron is</li>
<li>a testvérem számítógép mániás, ami rám is rám ragadt</li>
<li> abbahagytam a kosárlabdát</li>
</ul>
<b>Cher Brooks: </b><br />
<ul style="text-align: left;">
<li>Sosem tudom előre, hogy mit veszek fel másnap.</li>
<li>Foglalkoztat az a kérdés, hogy vajon mi történik a halál után. </li>
<li>Ma találtam egy nagyon jónak ígérkező történetes blogot.</li>
<li>Szeretem a By The Way-t. </li>
<li>Múlthéten ültettünk epret, és már van is rajta 15 darab rózsaszín kis virág. </li>
<li>Nem állnak jól a sapkák.</li>
<li>Már 2 és fél hete minden nap esik az eső. Ez kissé dühítő. :)</li>
</ul>
<div style="text-align: left;">
<u><b>Akiknek küldjük: </b></u></div>
<ul style="text-align: left;">
<li><a href="http://elvezdhogyfelsz.blogspot.hu/" target="_blank">Madison G. Wyla</a></li>
<li><a href="http://darkparadise-fanfiction.blogspot.hu/" target="_blank">Bella Everdeen</a></li>
<li><a href="http://bythewayalmodjmeg.blogspot.hu/" target="_blank">Dana&Bius </a></li>
<li><a href="http://angelwrittenbynessa.blogspot.hu/" target="_blank">Nessa</a></li>
</ul>
</div>
Cher Brookshttp://www.blogger.com/profile/08962295816278324245noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-9116956047898312212014-04-22T00:19:00.001+02:002018-01-09T19:43:49.640+01:008. fejezet: Szeretném megtudni<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: center;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><b>Drága Olvasók! :)</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Nos, elérkezett végre több hét kihagyás után, hogy fejezettel szolgálok számotokra, nem csupán díjakkal, s különböző beszámolókkal. Bár meg kell, hogy mondjam, jelenleg kárpótollak benneteket, ugyanis kilenc, szám szerint 9 oldalnyi UCB-t olvashattok most.:) Mellesleg köszönjük nektek a támogatást, a sok kommentet, pipát és díjakat! Remélem ismét elnyeri majd tetszéseteket ez a rész is, és éppen olyan örömmel olvassátok majd, mint ahogy én írtam:) </b></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTID-Zfymqg6GZHqrYRT5T-rgBWw5r9X9KaeWEwSdVpYDtLwF07_40IWCKH_Jnvv86zIXja5ZnEcwJQXWJb73oHjIYGJj-WyCVEs-8NKNR-l-veUOlwHh5UdHw993sFPQ8XX4fEHm5tnE/s1600/rose4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="210" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTID-Zfymqg6GZHqrYRT5T-rgBWw5r9X9KaeWEwSdVpYDtLwF07_40IWCKH_Jnvv86zIXja5ZnEcwJQXWJb73oHjIYGJj-WyCVEs-8NKNR-l-veUOlwHh5UdHw993sFPQ8XX4fEHm5tnE/s1600/rose4.jpg" width="320" /></a></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;"> </span></b><span style="font-family: "edwardian script itc"; font-size: 36pt; line-height: 115%;">Szeretném megtudni</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">2013. december 29. (vasárnap)</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Oké. Ha eddig úgy véltem, a szünetem ettől már nem lehet bénább és szerencsétlenebb, akkor hatalmasat tévedtem. A vasárnapom ugyanis többnyire kedvező könnyezéssel telt – amely természetesen csak azért
következhetett be, mert a hideg téli szellő kellőképpen kifújta a szemem,
semmiképpen sem a szomorúságtól – no meg persze azzal, hogy félóránként
hallgathattam a szüleim kioktatását a felelőtlenségemről. De ne szaladjunk ennyire előre, máris elmesélem ezt
a csodálatos napot, és remélem, elég időm jut rá, mielőtt a dal lejár a
fülemben, ahogy azt is, hogy a szüleim nem jönnek rá, hogy kiszöktem. Igyekszem lényegre törően
megfogalmazni mindazt, ami jelenleg bennem zajlik. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Nos, tulajdonképpen nem is tudom, hol kellett volna kezdenem. Talán ott, hogy miután
fölébredtem, máris tudtam - sőt, éreztem -, hogy ez a nap merőben más lesz, mint az eddigi megszokott, nyugodt légkörű mindennapjaim közül bármelyik másik. Mintha nem lett volna elég a tegnapi, és az-az
előtti itthoni veszekedés a sorozatos késéseim miatt, sikerült még mélyebbre süllyednem a szüleim szemében. Anyámnál leginkább az verte ki a
biztosítékot, hogy miután kikapcsoltam a telefonomat, este nyolc órára érkeztem meg az otthonukba. Bár igyekeztem a lehető leghalkabban közlekedni, és a bejárati ajtót is hulla lassúsággal és csöndességgel
kezelni, nem jártam sikerrel. Legnagyobb szerencsétlenségemre a szüleim mind a ketten a konyhában ültek. Felkapcsolt villany mellett támasztották az asztalt, ezzel a világosan a tudtomra adva: <i>nem
tudok elbújni előlük.</i> Egy röpke másodpercre elgondolkoztam azon, hogy talán érdemes lett volna beszereznem egy létrát, és azon át közlekednem. De… nos, erről majd később. </span><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Az üdvözlést
követően, mindössze annyival rendezett le drága édesanyám, hogy holnap, egészen
pontosan ma, ne számítsak semmi jóra. Ó, igen! Szóval ők már rég kitalálták a
büntetésemet, és ha jól következtettem, azért nem akarta tegnap este lerendezni velem ezt a játszmát, nehogy fölkeljenek a kicsik vagy – és persze
ez a legfontosabb – túl hosszú sorokat szánt nekem, este pedig már nem volt nagy
affinitása minderre. Szóval igen, volt okom arra, hogy még visszaaludjak - bár nem
tettem -, vagy éppen arra, hogy remegve, akár egy hűvös kocsonya lépegessek le a
lépcsőnkön. Igen, határozottan kijelenthetjük: elbénáztam... mindent. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Igazából nem volt túl sok tervem mára, pedig nagyon is megerőltettem a gondolataimat, miközben hanyatt feküdtem az ágyon. S amikor végre valahára beláttam: reménytelen volt az egész szituáció, inkább hagytam, had történjenek az események, aztán
bárhogy is lesz, akkora büntetést úgysem kaphattam, ami miatt súlyos
depresszióba estem volna, vagy komolyabb tetteken kezdtem volna forgatni az agyam. Tehát hagytam mindenféle szokásos reggeli elvégzendő teendőmet - gondoltam itt például a
kedvező hűvös szélben való ablakban ülésre, és ugrottam
egy kicsit, ezzel az öltözködést emeltem az első helyre. Miután kibújtam a világos
színű pizsamámból, egy fekete fehérneműbe bújtattam testem bizonyos részeit,
majd egy fekete színű, vastag cicanadrágban tüntettem el hosszú, fehér
lábaimat, miközben igazán nagy fejtörést okozott a felsőm kiválasztása. Nem mintha a terveim között szerepelt volna elmenni valahová - bárhová -, csupán normálisan szerettem volna kinézni. Végül egy fehér alapon fekete, vékony csíkos, hosszú ujjú felsőt
választottam, valamint a lábaimra húztam egy egyszínű sötét zoknit és már készen is voltam. Az utolsó pillanatban még átsétáltam a fürdőszobába, hogy megmoshassam az arcomat,
majd feltehessek egy kis sminket, amely ezúttal mindössze szemhéjtusból és
szempillaspirálból állt. Sosem vittem túlzásba az arcom kifestését, hiszen
úgy véltem nekem egyszerűen nem volt rá szükségem. A lányok pedig amúgy sem ettől lettek gyönyörűek. A fogmosás sem maradhatott el, majd miután teljesen készen
álltam - az idő még bőven délelőtt járhatott, de én már éreztem a lentről
érkező finom illatok sokaságát -, úgy döntöttem, megkísérlem a lehetetlent.</span><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Miközben halkan lesétáltam a sima felületű
falépcsőn, elgondolkoztam, hogy vajon hogyan köszöntsem a szüleimet, vagy
legalábbis édesanyámat, aki minden bizonnyal a konyhában tevékenykedhetett. Reménykedtem,
hogy megfeledkezett a korábbi napok eseményeiről, de nem adtam ennek túl sok esélyt.
Mindössze tizenegy óra volt, mégis megakadt a szemem a csöppségeken, viszont
apámat nem véltem fölfedezni közöttük. Ó, igen, szóval már vártak! Pompás
reggel, éljen, éljen, éljen! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Jó reggelt! – sétáltam be a konyhába, és megpróbáltam magamra erőltetni egy boldog mosolyt. Tudtam, hogy a fekete
leves még csak most következik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Neked is, kedves Rose – végül is érthető volt a haragja. Apura néztem,
aki általában mindig kihúzott engem az ehhez hasonló kalamajkákból, de most az ő szája sem görbült
bátorító mosolyra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Nem vártatok meg a reggelivel? – néztem körbe csalódottan, majd kiemeltem egy
poharat a szekrényből, és egy kis forró, citromos teát öntöttem bele
a kancsóból. Bár nem voltam túlzottan éhes, azért jól esett volna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Miért? Te sem értél tegnap haza vacsorára… - kavarta meg anyu a
fazékban készülő ételt egy fakanál segítségével. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Inkább ülj le, kérlek. Beszélgessünk – ajánlotta fel, mire kihúztam az
egyik széket, és leültem rá. Pontosan a pult felé nézett. Kezemben a forró
teával elmélkedtem, és néha kipillantottam az ablakon a szürke égboltra és a
hatalmas pelyhekben eső hóra. Elég festői volt. <i>Kár, hogy nem vagyok művész.</i>
Velem szemben apu állt a pultnak támaszkodva pulcsiban, anyu pedig egy fedőt
tett az éppen készülő ételre, aminek gondolom még főnie kellett, ezért hagyta ott olyan könnyen. Leült a velem szembeni székre, az asztalra tette a kezeit, én pedig a
gőzölgő teába néztem. Kellemes érzést nyújtott, ahogy a forró pára keresztezte az arcomat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Tudod, én sosem hittem volna, hogy ilyen könnyen át tudod adni magadat
valami rossznak. Mi nem erre neveltünk Rose – csóválta a fejét – és tudod,
nekem nem is azzal van a bajom, hogy késel. Nem, ez még nem lenne olyan nagy
gond. De, hogy hazudsz is! Borzasztóan nagyot csalódtunk benned Rose. Ezt nem tudom jobban
kifejezni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Na, jó. Én eddig nem tudtam semmiféle hazugságomról, ugyanis sosem voltam ilyen, és nem is értettem, hogy miért vádolt ilyesmivel. Égtem
a kíváncsiságtól, jóllehet úgy gondoltam, hogy mindketten arra vártak, hogy reagáljak valamit.
Nos, beadtam a derekam. A kis ördög nyert a bal vállamon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Öhm… Megkérdezhetem, hogy miért vádolsz, ráadásul alaptalanul,
hazugsággal? – próbáltam visszafogott szavakba önteni a gondolataimat; sikertelenül. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Hogy micsoda? És én még kezdtem megenyhülni! – Anyu a homlokát ráncolta, míg ezzel egy időben apu a magasba húzta az egyik szemöldökét. Nem értettem mit
mondtam, amitől ennyire kiakadtak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Tudtommal nem hazudtam nektek – jelentettem ki komolyan. Azért
mégiscsak rólam volt szó.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Ó igazán? Akkor talán példát vehetnél a tesóidról! Pedig nem egy év
van köztetek! Nyolc évesen sokkal kötelességtudóbbak, mint te, aki szinte már
felnőtt nő! – állt fel dühösen a székről, majd karba tette a kezeit, és apu
mellé sétált. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Micsoda? Na, jó. Én nem értem. Kifejtenéd bővebben? – dőltem hátra,
mert igazából kezdett érdekelni. Lehet, hogy mégiscsak történt valami, de még
mindig nem vált világossá a számomra, hogy miért gyanúsítottak. Oké, késtem,
többször is, de azt még mindig nem tudtam, hogy miért kellett volna példát vennem a
kisebbekről.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Akkor bevezetném a kis történetet – sóhajtott. S tulajdonképpen rá sem
ismertem a szüleimre. Egyik veszekedésünk alkalmával sem váltottak át ilyen
stílusra, ennyire lekezelő és haragos hangulatra. Tényleg elég komoly dologról
lehetett szó. Hát halljuk! – Egy hűvös, téli este… Rose drága, mint azt mostanában megszokhattuk, ismét elkésett itthonról. Mi pedig egyszer szerettünk volna kettesben
tölteni egy estét, csupán egy kis időt. De nem! Ez úgy tűnt, nem tud
létrejönni… Rémlik már valami? – kérdezett rá, mire egy apró grimaszt vágtam, ugyanis kezdett leesni. Nem, tulajdonképpen teljesen rájöttem. Arról az estéről volt szó, amikor a szüleim úgy
emlékszem, éppen étterembe kívántak menni, és nekem kellett volna vigyáznom a
gyerekekre. Jól rémlik, ez az-az este, mikor Aaron is itt volt, és együtt
vigyáztunk a kicsikre. Mikor beszélgettünk, és elvoltunk. Sőt, még Allisonéknak is bejött a
srác. Csak azt nem értettem, hogy anyuék honnan tudták meg, hogy ő itt járt… Hát
persze! Honnan máshonnan? A kicsik beárultak, és ezért fényezte anyu őket
annyira. Szóval ezért kellett volna példát vennem róluk. Kitűnő… Összeszorítottam a
szemeimet és a hajamba túrtam, amelyet egyszer már átfésültem odafent, és
le is tudtam ennyivel az egész beállítását. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Rémlik… De ez nem hazugság, hiszen nem is említettem, hogy ide fog jönni valaki! Sőt, igazából én sem tudtam róla! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Igen, persze – bólogatott hevesen – csak úgy estére, spontán
meglátogat a barátod! Látod, még csak ezt sem mondtad el, legalább nekem, hogy
van valakid! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Hé! – szólalt meg apu. – Nekem is éppen annyi jogom van, hogy tudjam, a
lányom kivel kavar, mint neked! – tette csípőre a kezét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Ez most mellékes – legyintett anyu, és ők ketten úgy elbeszélgettek az
én nem létező szerelmi életemről, mintha ott sem lettem volna.
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Az igazság az, hogy nem a barátom. És még csak nem is a haverom! –
vágtam értetlen fejet, mire elkerekedett szemekkel néztek le rám. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Ó, igazad van! Ez így tényleg jobb. Akkor most már a kulcsot is el
kell tőled vennem, ugyanis idegen fiúkat engedsz be a lakásba. Ki tudja, akár el
is vihetett volna valamit! Sőt, még rosszabb, meg is ölhetett volna benneteket!
– kezdte sorolni anyu a végleteket, és persze ő azonnal a legrosszabbakat feltételezte.
Az igazság az, hogy ebből már semmiképp sem jöhettem ki jól. Idegesített, hogy nem hallgattak meg, mert egyáltalán
nem így történtek a dolgok. Az meg, hogy Aaron és én? Pff, ugyan már. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Te jó ég! Anyu! Állj le, ez nem igaz! Egyáltalán nem t… Annyi történt,
hogy mikor beszéltünk, még a kávézóban tartózkodtam és a szakadó esőben nem
tudtam volna hazaérni időben. Ezért Aaron felajánlotta, hogy hazahoz – közöltem
velük az eredeti sztorit.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Tegyük fel, hogy így történt. De akkor még mi is itthon voltunk! Miért
jött vissza? – kérdezte szemrehányóan, és úgy véltem, a szüleim túlságosan
komolyan vették ezt a fiúkérdést. Főleg, hogy nem is volt senkim; Davis pedig
főleg nem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- A kocsijában hagytam a kávémat, ezért visszahozta nekem. Aztán meg itt
maradt. Beszélgettünk, és ennyi. Talán tíz percet tartózkodott a lakásban, anyu
– bólintottam, mire örömmel konstatáltam, hogy elhitték a szavaimat. Talán. Ami
jelen esetben mondjuk tényleg hazugság volt. Legalábbis a tíz perc része, hiszen a szüleim érkezése előtt egy fél órával még a nappaliban található kanapén vihorásztunk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Jó. Igazából mindegy is, felesleges ezen vitázni. Mi már amúgy is döntöttünk, és a véleményed nem fog túl sokat változtatni a dolgokon. Tudod, vannak
ezek a levelek… - na, igen. Teljesen megfeledkeztem róluk. Ha anyu elolvasta
őket, akkor mindennek vége. Életem végéig büntetésben leszek. Ha megtudja, hogy
egy idegen irányította a napjaimat… hűha. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Szóval mióta ezeket kapod, azóta kissé máshogy viselkedsz. Kezdesz
zülleni, Rose. És persze, én megértem, hogy most van itt az ideje, hogy élj,
meg miegymás. Na, de nem ész nélkül! Nem nagyon szeretném taglalni, és egy szó,
mint száz: nincsenek többé levelek! Mától ezek hozzám kerülnek, és egyenesen
repülnek a kukába. Nem szeretném megtudni, hogy titokban kiszedegeted a
szemetesből. De, hogy ez még véletlenül se fordulhasson elő, kitaláltunk még valamit – hát
lehetett volna még ettől is jobb? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Szobafogság – mondta ki apu, de csupán csak azért ő, hogy ne minden kínt
anyunak kelljen felsorolnia. És mondhatni teljesen kiakadtam. Szobafogság? Te jó ég,
azért már nem az óvodában voltunk! Nekem szükségem volt arra - emellett az unalmas
hétköznapjaim mellett -, hogy legalább az utcánkban eljárhassak sétálni! Vagy a
törzshelyre! Mi lesz, ha nem jöhetek ki a házból? Te jó ég, ez övön aluli volt tőlük.
Ilyen nem is létezik. Olyan jellemző, hogy ez is csak velem történhet meg…
nem is állt szándékomban újból belemenni egy vitába, legszívesebben fölrohantam
volna a szobámba és magamra csaptam volna az ajtót, hogy bedőlhessek az
ágyamba, és szomorú zenéket hallgatva álomba sírhassam magamat. Akárcsak a
filmekben. De nem, én hülye, inkább rákérdeztem:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Meddig? – unott fejjel meredtem rájuk, mintha ez javíthatott volna a helyzeten.
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Nincs különösebb kikötés. Addig, amíg nem szólunk, hogy vége van – és
ez a mondat volt a legfájóbb. Persze, gondoltam, ha rajtuk múlott volna, egész
életemben egy szobában tartottak volna bezárva, hogy senkivel és semmivel ne
érintkezhessek. Pedig ők nem voltak, és én sem voltam ilyen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Gondolom magadtól is tudod, hogy ez azt jelenti, hogy a kávézóba sem
buszozhatsz be… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Persze – bólintottam dühösen, majd távozni készültem. Vagyis majdnem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- És még valami! Kérem a kulcsot – nyújtotta felém a kezét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Milyen kulcsot? – toltam be a székemet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- A lakásét – mutatott az ajtóra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Nem bíztok bennem? – meredtem csalódottan rájuk, majd a táskámhoz
indultam, és kivettem belőle az említett tárgyat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Csak a biztonság kedvéért – mosolyodott el, mikor a kezébe nyomtam a
kis tárgyat, majd a lépcső felé indultam. Láttam, ahogy a kicsik engem
figyeltek a nappaliból, mire mutattam az ujjammal, egy afféle nyakam előtt
elhúzom az ujjam mozdulatot, jelezvén nekik: még biztosan számolni fogunk. Nos,
igen, testvéri szeretet. </span><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Miközben felértem a szobámba, elgondolkoztam azon,
hogy mennyi értelme lett volna lázadó tinédzser lánnyá változni, aki
szomorú dalokat hallgatva, az ajtaját csapkodva sír, miközben képtelen beletörődni a
sorsába. Tulajdonképpen, amit én tettem nem különbözött sokban ettől a
gondolatmenettől. Csupán csak annyiban, hogy az ajtómat halkan csuktam
be és természetesen kulcsra zártam. Eldöntöttem, hogy ma nem fogok ebédelni. Igaz, hogy
a gyomromban mindössze egy kevés forró tea emésztődött, de már kezdett
kialakulni egy terv a fejemben, melyet mindenképp szerettem volna
megvalósítani. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Lehet, hogy most jött el
az ideje, hogy az átlagos Rosienak vége legyen, és a helyébe egy felelőtlen, vadóc
lány lépjen?</i> Nem, ezt én sem hittem el. Mindössze szerettem volna egy kis hangzavart.
Tehát megnyitottam a telefonomban a zenelejátszót, és az őrült zenék mappájában
kezdtem keresgélni. Nem volt kedvem semmiféle alternatív pophoz, jóval inkább
hallgattam volna pár Paramore, Lady Gaga és Avicii számot. Csatlakoztattam
a mobilomat a kis hangfalaimhoz, és ahogy meghallottam az első basszusokat és
mélyeket, úgy adagoltam a hangerőt. Persze azért arra is figyeltem, hogy ne
zavarjam a lentiek életét, de úgy csináltam, hogy azért idefent kellőképpen
hangzavart állítsak elő. </span><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Már dél volt. Igazából nem csináltam túl sok mindent,
csupán a hátamon feküdtem az ágyban, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki kopogott az ajtómon. Nem volt túl sok életerőm felállni, de
muszáj volt, mert még a végén azt feltételezték volna rólam a szüleim, hogy valami
olyat műveltem magammal, ami mostanában a fiatalok körében eléggé elterjedt
tevékenységgé vált. Direkt nem neveztem nevén. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Rose, kinyitnád, kérlek? – bár nem teljesen, azért az átszűrődő
hangokból kiderítettem, hogy apu szeretett volna bejutást nyerni. Kelletlenül
csoszogtam az ajtómhoz, és fordítottam el benne a kulcsot. Résnyire kinyitottam
azt, majd kidugtam a fejem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Ó! – hőkölt hátra. Bizonyára a kócos hajam okozta ezt a reakciót. –
Anyád üzeni, hogy gyere ebédelni – ajándékozott meg egy apró, féloldalas
mosollyal. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Nem vagyok éhes – ráztam a fejem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- De nem is ettél ma még semmit! Esetleg ne hozzak egy… - kezdte.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Nem – zártam be az ajtót. Lehet, hogy igazságtalanul viselkedtem, és
kissé nehezen lehetett velem bírni, de hé! Mintha nem lett volna igazam! Egyébként
meg úgyis tudtam, hogy ez lesz a vége. Annyira jellemző volt rám ez az egész. Sosem
sajnáltattam magam, de most mégis ezt tettem. Mondjuk szerintem érhető volt, hogy nem rohangáltam fel- s alá a házban, mint valami
őrült, vagy bolond pusztán azért, mert szobafogságra ítéltek. Persze, hogy nem voltam boldog. Úgy véltem senki sem
cselekedett volna másképp. Az pedig csupán hab a tortán, hogy a reggeli levelemet sem
olvashattam el, sőt, lehet, hogy abban is el kellett volna mennem valahova.
<i>Lehet, hogy mostanra már ismerném az ismeretlen idegenemet. </i>Mekkora pancser
vagyok! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Úgy jó pár óra elteltével kezdtem megunni azt, hogy egy helyben ültem a
szobámban, akárcsak egy remete, és semmit nem tehettem - továbbra is dühös és
zaklatott voltam. Izgalmat akartam, és úgy voltam vele, hogy ettől rosszabb már
úgysem történhetett velem. Viszont hatalmas pozitívum, hogy egy kész tervel álltam elő a délutánra. Legalábbis a kora esti időszakra. Biztos voltam benne, hogy
nem maradok itt. Az ajtóm úgy is zárva volt, majd azt mondom, hogy elmentem
aludni. A kijutással pedig nem lesz nagy gondom, többnyire. Tehát így szólna az
a csodás ötlet, melyet papírra is vetettem:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<u><span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Szökési
Kísérlet</span></u></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Georgia; mso-fareast-font-family: Georgia; mso-themecolor: text1;"><span style="mso-list: Ignore;">×<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Leosonni az előszobába, hiszen a táskám lent
van, és benne vannak a fontos kellékeim. Majd azzal együtt visszaosonni a
szobámba észrevétlenül. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Georgia; mso-fareast-font-family: Georgia; mso-themecolor: text1;"><span style="mso-list: Ignore;">×<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Kiírni egy papírra, hogy „Alszom, ne zavarj”
majd kirakni az ajtóm elé.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Georgia; mso-fareast-font-family: Georgia; mso-themecolor: text1;"><span style="mso-list: Ignore;">×<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Melegen felöltözve, az ablakon keresztül
kiszökni.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Georgia; mso-fareast-font-family: Georgia; mso-themecolor: text1;"><span style="mso-list: Ignore;">×<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Nem összetörni magamat.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Georgia; mso-fareast-font-family: Georgia; mso-themecolor: text1;"><span style="mso-list: Ignore;">×<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Túlélni a hatalmas zuhanást. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Georgia; mso-fareast-font-family: Georgia; mso-themecolor: text1;"><span style="mso-list: Ignore;">×<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Rohanni a kávézóba.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-bidi-font-family: Georgia; mso-fareast-font-family: Georgia; mso-themecolor: text1;"><span style="mso-list: Ignore;">×<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Utolsó: Visszaérni, és kimagyarázni, hogyan
kerültem a kertbe úgy, hogy állítólag aludtam, és nem mellesleg elég későre jár.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Hogy őszinte legyek magam sem tudtam, hogy miért és minek mentem a
belvárosi törzshelyünkre, de szükségem volt egy kávéra, no meg persze egy kis
beszélgetése. Titkon pedig abban reménykedtem, hogy találkozok a két
sráccal - vagy legalább az egyikőjükkel -, valamint, hogy kapok egy levelet az idegenemtől. És ez volt az, ami
motivált. A hibám az, hogy túlságosan érdekelni kezdett minden, ami kapcsolatban állt az
ismeretlen emberkémmel. Egyébként ez annyira szomorú. Jellemző,
hogy végre találok egy fiút, aki kedves, legalábbis így, a leveleken keresztül, és
ráadásként még tetszem is neki, erre rájövök, hogy konkrétan azt sem tudom ki
ez és mit akar valójában. Mielőtt ismételten túlreagáltam volna a dolgokat, kinyitottam a zárat, és kiosontam a folyosóra. </span><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Ahogy hallottam, elég nagy
csendesség volt odalent, ezért kissé biztosabban helyeztem le a lépcsőfokokra a
lábaimat. Mikor leértem, szerencsémre mindannyian a nappaliban voltak, és a
tévét kémlelték. Valami karácsonyi műsort adhattak éppen. Rettenetesen
izgultam, mert egyetlen apró hang elég lehetett volna ahhoz, hogy lebukjam. Fekete táskámat, és
színben hasonló csizmámat a kezeim közé fogtam, és ugyan olyan hangerővel,
ahogy jöttem, úgy távoztam. Ahogy felértem, a lábaimra húztam a cipőket, és
folytattam az utasítások végrehajtását. Elővettem egy fehér lapot, valamint egy
piros, vastag hegyű filctollat, és gyorsan ráfirkantottam a két szót, majd az
ajtó alatt kicsúsztattam azt. Ezek után pedig jöhetett a neheze. Mert bár az én
szobám éppen az utca felé nézett, a többiek pedig a nappaliban voltak, annak
ablakai pedig a belső kert felé irányulnak, a lebukás még így is mosolyogva fenyegetett. És akkor említettem egy létrát,
miszerint be kellett volna szereznem egyet. Nos, valójában nem folyamodtam volna én sem
ilyen tettekhez, de hát, <i>ha harc, hát legyen harc.</i> Nevetséges. Gondoltam egy olyan technikát fogok alkalmazni, mely minden filmben bevált eddig - mindössze arról feledkeztem meg, hogy a valóság sokkal kiszámíthatatlanabb. Lepedők segítségével szerettem volna lejutni.
Próba szerencse. Az ágyamhoz siettem, és lehúztam a huzatot a takarómról.
Megcsavartam azt, majd a huzathoz hozzá kötöttem a fehér lepedőmet. Körülbelül
négyméternyi hosszúság állt így a rendelkezésemre. Még kellett volna ugyanennyi. </span><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">A
szobámból halkan kiosontam, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Ott a
szekrényből kihúztam még három lepedőt, majd ahogy visszaértem, azonnal
egymáshoz kötöttem a meglévő anyagokat. A vér villám gyorsan csörgedezett az
ereimben, és a kezem folyamatosan remegett. Rettenetesen féltem, hogy mi lesz,
hogyha valami bajom esik, netán a szüleim éppen akkor törnének be az ajtómon. Az
már kevésbé érdekelt, hogy az esetleges járókelők mit is gondolnak majd rólam. Az
egyik végét a kötelemnek egy, az ablakból kiálló kis tárgyhoz kötöttem jó
szorosan, és többször is megrántottam, hogy biztos legyek benne: elbír
majd. A másik végét kidobtam az ablakon, és ahogy kinéztem, örömmel vettem tudomásul, hogy tökéletes hosszúságú. Már csak le kellett volna valahogyan
másznom rajta. A táskámat átraktam a vállamon, majd az asztalomra felmászva, s
azon keresztül erősen kapaszkodva, kimerészkedtem. Itt igazán jól jött, hogy kötélmászásból mindig is jeleskedtem
testnevelésórán - itt mellesleg be is zárult azon elemek listája, amit be tudtam mutatni. </span><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Egyre lejjebb és lejjebb
ereszkedtem, úgy rakosgattam a kezeimet – lábaimat -, végül már csak arra figyeltem
fel, hogy a talpam leért a talajra, és épségben földet értem. Ugyan
megfeledkeztem arról, hogy mit is kezdek a ház oldalán himbálódzó ruhával, de
ez számított a legkevésbé. Innentől már csak az volt a feladatom, hogy
fussak, és meg se álljak a belvárosig. Miután sikeresen kijutottam a házunk
területéről, kissé nyugodtabban kezdtem venni a levegőt, és nem hagytam, hogy a lelkiismeret-furdalásom gyötörni kezdjen. Megpróbáltam legyőzni mindezt. És bár
kimondhatatlanul féltem, hogy lebukok, és tulajdonképpen magam sem hittem el,
hogy az előző pár percben mit tettem, azért jól esett kicsit kivonni
magamat a szabályok alól. Szerencsémre még a buszt is elértem, még bőven
világos is volt – már amennyire egy téli, szomorkás délutános lehetett – ráadásul a
város felé tartottam. Egész kedvezőek voltak a körülmények. </span><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">A rövidke utazás
alatt a gondolataim össze-visszacikáztak, egy percre sem hagytak nyugodni.
Elgondolkoztam, hogy ha az a hülye levél nem lett volna, akkor most ez az egész nem
történt volna meg. Nem vesztem volna össze reggel a szüleimmel, nem kaptam
volna szobafogságot, és még mindig meglenne kulcsom a lakáshoz. Mellesleg bármikor,
bárkivel, bárhová elmehetnék, de így, hogy még a szüleim által ismeretlennek vélt srácot,
Aaront is beengedtem a házba... így csak még egy szöget vertem abba a falba, ahová
anyu a rovátkákat húzta, hogy mégis hány lövésem maradt hátra. Úgy véltem, ha ez
kiderül, ez lesz az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. De azt sem értem egyébként, hogy jelenleg miért is loholtam keresztül a városon. Hiszen… hiszen kihez jöttem? Álljunk meg! Mélyen
belegondolva minden Bons és Aaron hibája volt. Ebony-é azért, mert hallgattam rá, s
megfogadtam a tanácsát, miszerint menjek bele a játékba, és keverjem össze a dolgokat
még jobban, hogy legyen egy tökéletes és izgalmas szünetem. Aaroné pedig azért,
mert… mert egyáltalán engedtem neki, hogy azon a viharos napon a műszakja véget értével beültessen a kocsijába, és hazáig
fuvarozzon. </span><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Lehet, hogy most meghazudtoltam
a pár órával ezelőtti énem gondolatait, de valamiért szükségem volt arra, hogy
láthassam ezt a két srácot. Nem tudom, valamiért kezdett nagyon szimpatikussá válni ez a Davis is, pedig épp ő az, akiről egy percre sem gondoltam volna, hogy valaha –
megkockáztatom – beszélő viszonyban lehetünk. Valamint itt volt Daniel is,
aki szintén összezavart. Pár napja még majdnem megcsókolt a kapunkban, mostanában
pedig alig beszéltünk. </span><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Időközben megérkeztem a kávézó utcájába, ahol a sétáló embereket figyelgettem. Voltak ott idősek, fiatalok, családok, éppen
szórakozni induló tinédzserek. A hóesés már elállt, ezért egész szép idő lett így estére, jóllehet még egészen világos volt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Ahogy beléptem a törzshelyünké vált helyre, éreztem a melegséget, és
azonnal megütött a jó hangulat illata. A kis csengő jelezte is, hogy új
vendégként érkeztem, majd miután bezártam a kis ajtót, körülnéztem. Nem igazán
láttam a pultban ismerős arcokat, mindössze egy lány szorgoskodott valamivel.
Messziről úgy láttam írt, semmi egyebet. Körülnéztem, és mint általában, most sem
volt túlontúl tele az épület. Voltak, de nem sokan. Éppen annyian, hogy legyen bevétele a helynek. Az emberek ugyanis szerettek ide járni. A lány felé
sétáltam, úgy döntöttem nem ülök le egymagam egy külön asztalhoz. Amúgy is a pult előtt elhelyezett szék igencsak hívogatónak bizonyult. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Szia! Adhatok valamit? – nézett fel rám a barna hajú lány, aki fekete
színű pulcsit viselt, rajta a hely logójával. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Hello, ömm, még nem tudom mit szeretnék – feleltem, és észrevettem,
hogy rászoktam a beszédemben a túlzott hümmögésre. A lány csak bólintott, majd tovább folytatta a munkáját. Felkönyököltem a pultra, s közben elővettem a
telefonomat, és az alkalmazások között kutattam, de persze ez csupán a látszat
volt, ugyanis félszemmel mindig a teret kémleltem. Észrevettem, hogy az idő
igencsak eltelt, Davis és Daniel pedig sehol sem volt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Meg tudnád mondani, hogy… - kezdtem, mire ismét rám nézett, és közben a
tálcájára pakolta a kért italokat, melyeket gondolom a vendégek rendeltek.
Azon járt az eszem, hogy mégis melyik fiú nevét kellett volna megemlítenem. – Merre van Daniel? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Persze, nemrég ment el a többiekkel – közölte, majd mikor végzett,
kijött, én pedig a szemeimmel követtem lépteit. Folytonos mosolygással lerakta az
emberek elé kívánságaikat, majd mikor visszatért, tovább faggattam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Ó, és hová mentek? – forgattam kezeim közt a mobilomat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Azt nem tudom. Miért érdekel? – pakolászott tovább, és kissé dühösnek
tűnt. Biztos csak azért, mert a fiúk kedvesen leléphettek, ő pedig egyedül
vitte az üzletet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Csak kérdeztem, elvileg hozzá jöttem – vontam meg a vállamat, majd elraktam a kis készüléket a zsebembe. – Esetleg segítsek valamiben?</span><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Láttam,
hogy nehezen boldogult.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Nem, nem kell, megy így is, de köszönöm – beszélt gyorsan. Hát jó.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Rendben akkor, szerintem megyek is… - közöltem csalódottan. Tehát
semmit sem ért a szökésem. </span><span style="font-family: "georgia" , serif;">- Esetleg nem tudod, hogy visszajönnek-e még? – tettem fel egy utolsó
kérdést. A szemeimben a remény utolsó szikrái csillogtak, jóllehet az arcát mustrálva úgy tűnt, a jelenlétem őszintén dühítette a pincérlányt</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- De, épp most! – nézett fel, és én értetlenül meredtem rá. Az ajtóra
néztem, ahol megjelent a két srác, mögöttük még pár fiúval, akiket nem ismertem, és jelenleg nem is szerettem volna megismerni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Kedves Davis Úr! – tört ki a lány. – És persze Ti is! – mutogatott sorban. – Már épp ideje volt! Mindössze húsz percről volt szó! Van fogalmatok róla,
hogy akár le is bukhattatok volna? Tessék, most már Ti jöttök! – Az egyik srác kezébe dobott egy nedves rongyot, aki azonnal tovább adta azt egy munkatársának.
Daniel értetlenül meredt rám, mire én csak elmosolyodtam és megrántottam a
vállamat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Szóval ma mindenki ilyen lebukós hangulatban van – nevettem halkan,
mikor Dan közelebb lépett hozzám, és elszállingóztam mellőlünk az emberek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Miért? – mosolygott, majd egyre inkább felém közeledett, és mivel
rájöttem mit szeretne, karjaimat a nyaka köré fűztem, míg ő az oldalamhoz
simította őket, és megjutalmaztuk egymást egy baráti öleléssel. Mindössze pár röpke pillanatig
tartott, de úgy éreztem nem kellett volna ennyire feltűnősködnünk, tehát elengedtem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Szóval? Mit keresel itt egyedül? És te miért buktál le? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Deffo! Munkára haver! – zavarta meg a beszélgetésünket röhögve egy
srác, aki egy fekete, logós köpenyt dobott át köztünk. Partnerem csak a hüvelykujját
felmutatva jelezte, hogy máris. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Mindjárt jövök, csak átöltözöm – mosolygott, és mikor ő épp elment, a
helyét felváltotta Davis. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Szia, Rose – üdvözölt. – Kérsz valamit? – támaszkodott a pultra, mire
én is hasonlóképp tettem, és megráztam a fejemet. Épp időben tért vissza hozzánk
Daniel. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Most már hallgatom – röhögött, és mialatt ő a pultban tevékenykedett,
én elkezdtem mesélni neki, hogy mi történt ma, és, hogy miért is voltam itt tulajdonképpen.
Természetesen a levelekről nem tettem említést. Még csak az kellett volna! Nem
is vettem észre, hogy mennyire gyorsan beszéltem, vagy hogy folyamatosan hadartam,
csupán akkor, mikor befejeztem, és körbe néztem. Aaron egy kólával, a szájában a
szívószállal, kikerekedett szemekkel figyelt, Daniel pedig hátradőlve a falnak,
karba tett kézzel kémlelt engem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Vélemény? – villantottam meg a mosolyom, miközben elfogadtam, hogy magukban
idiótának tituláltak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Nem semmi kis csaj vagy te, Rose – vágott Davis egy afféle „nem rossz”
fejet, majd elrakta az italát, és elkezdte elkészíteni a rendeléseket, melyek időközben
eléggé felgyülemlettek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- És mégis mikorra kell hazaérned? Csak mert elég nyugodtan elüldögélsz
itt… - tette fel a legértelmesebb kérdést Dan, mire eltűnt a fejemről a mosoly.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Ami persze nem baj, mert szívesen nézünk egy ilyen tomboló Szépséget –
röhögött Aaron, mire egy poénos grimaszt vágtam, és valóban ideje lett volna
elindulnom. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Egyébként kaptál újabb leveleket? – kérdezte mellém lépve, halkan. Kis
időre lesokkolódtam, ugyanis nem esett le, hogy ő honnan is tudott a levelekről.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Várj csak! – fordultam felé hirtelen, és én észre sem vettem, hogy ő egész idő alatt ennyire közel volt hozzám, ezért a fejünk koppant is egy kicsit. Felszisszentem,
mire a két srác elröhögte magát. Túl kedvesek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Te honnan tudsz róluk? – ráztam a fejem értetlenül. </span><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--></div>
<span style="font-family: "georgia" , serif; text-align: justify;">- Mikor nálatok voltam, akkor megmutattad őket és meséltél is róluk – vonta meg
a vállát, és ekkorra már nekem is eszembe jutottak a történtek. A homlokomra csaptam, lazán,
jelezve, hogy leesett a tantusz, és talán tényleg itt volt az ideje, hogy elmondjam: a szüleim a
levelektől is eltiltottak.</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Ó, értem. Amúgy szép a nyakláncod – dicsérte meg a nyakamban lógó
csodát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Köszönöm. Lassan viszont indulnom kellene – húztam el a számat, hiszen
odakint kezdett sötétedni, én pedig még világosban szerettem volna feljutni a
szobámba. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Rendben. Elvigyelek esetleg? – ajánlotta fel Davis.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Nem, nem, nem szükséges. Éppen elég galibát okoztál az utóbbi
alkalommal – halkan nevettem, de titokban azért jól esett volna, ha még győzködött volna egy kicsit.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Felejtsd is el, munka van – szólt közbe Daniel a pultot kopogtatva,
majd elém tett egy barna papírzacskót, ami látszólag elbújtatott valamit. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Ez mi? – mosolyogtam rá mialatt a kezembe vettem. Nem bontottam ki.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Csak egy kis ajándék, ha a kertben kellene töltened az éjszakát –
kacsintott, majd gondolkodtam, hogy fizessek-e érte, ezért…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Hagyd csak… - legyintett, mire bólintottam, és elpakoltam a tasakot a
táskámba. Ahhoz képest, hogy konkrétan elszöktem otthonról, elég nyugodtan
üldögéltem itt. Ha nem szerettem volna - már pedig nem szerettem volna -, hogy a rendőrség is elkezdjen keresni, lehet,
hogy már úton kellett volna lennem. </span><!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Akkor majd találkozunk. Ezt pedig köszönöm - mosolyogtam rájuk, majd intettem nekik. S mikor már a kávézó ajtajában voltam, még egyszer visszanéztem távozás előtt. Még egyszer, utoljára beszippantottam a hely melegségét, és ránéztem a srácokra, végül kiléptem az üzletből és onnantól kezdve loholva tettem meg minden lépést a buszmegállóig.</span><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">A buszon ülve legalább lesz időm elgondolkozni azon, hogy milyen hazugsággal fogok a szüleim elé állni. Képtelenség, hogy bevették azt, hogy alszom. Arról nem is beszélve, hogy bele fogok őrülni, ha a további napjaimat - amely még a szünetből maradt - levelek és barátok nélkül kell eltöltenem. Hiszen Danielt és Aaront is megkedveltem.</span><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Mikor már csak pár percnyire voltam attól, hogy hazaérjek - mellesleg, már égtek az utcai lámpák, mégsem volt teljesen sötét - még Daniel felhívott, hogy megkérdezze, minden rendben volt-e, valamint, hogy elmondja, reméli, a szilveszteri bulin azért ott leszek, hiszen vétek lenne kihagynom Ottawa legnagyobb év végi buliját. Nos, igen. Én is reméltem, hogy a szüleim megenyhülnek addigra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--></div>
</div>
Cher Brookshttp://www.blogger.com/profile/08962295816278324245noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-11954715328707892902014-04-05T12:00:00.000+02:002014-04-05T12:00:20.464+02:00Versenyeredmények<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Sziasztok! A Shadows of the past c. <a href="http://amularnyai.blogspot.hu/" target="_blank">blog</a> által megrendezett blogversenyen legjobb író kategóriában különdíjasok lettünk. Köszönjük! </span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Legjobb író kategóriában:</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht2rP9HiWk6ZOy3uXPAxrqWSyIYuR82WYaF4f6LJKljNq1i8VGjStgwax08trtBNH8vtYa2H6Wup1HUGl1Qd0PfuOWD1d7Rj0_SsPwAPDPleTCElX5mfGjj23t2VWxJXwvul9dcsRDW-k/s1600/%C5%91%C5%91%C5%91%C5%91.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht2rP9HiWk6ZOy3uXPAxrqWSyIYuR82WYaF4f6LJKljNq1i8VGjStgwax08trtBNH8vtYa2H6Wup1HUGl1Qd0PfuOWD1d7Rj0_SsPwAPDPleTCElX5mfGjj23t2VWxJXwvul9dcsRDW-k/s1600/%C5%91%C5%91%C5%91%C5%91.jpg" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Valamint még egy helyezés:</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2eZYYWgwYo8K3jldYgh0BgsO7swYe8k46S5LC69ptvACb9YPKvAIboJgaFL7Q4FnYOCVAOOh8oTQic74nXAkvlt8ug7eVTqNrTp-xe8PTbo-8SLKnr_Cy8dhFXY87SQLFW4V2rMLm1cE/s1600/ggg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2eZYYWgwYo8K3jldYgh0BgsO7swYe8k46S5LC69ptvACb9YPKvAIboJgaFL7Q4FnYOCVAOOh8oTQic74nXAkvlt8ug7eVTqNrTp-xe8PTbo-8SLKnr_Cy8dhFXY87SQLFW4V2rMLm1cE/s1600/ggg.jpg" height="244" width="320" /></a></div>
</div>
<!-- Blogger automated replacement: "https://images-blogger-opensocial.googleusercontent.com/gadgets/proxy?url=http%3A%2F%2F4.bp.blogspot.com%2F-DNIa7ni2f_A%2FUz_P3Wd0HcI%2FAAAAAAAADt8%2FocWoGK1EU_M%2Fs1600%2F%25C5%2591%25C5%2591%25C5%2591%25C5%2591.jpg&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*" with "https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht2rP9HiWk6ZOy3uXPAxrqWSyIYuR82WYaF4f6LJKljNq1i8VGjStgwax08trtBNH8vtYa2H6Wup1HUGl1Qd0PfuOWD1d7Rj0_SsPwAPDPleTCElX5mfGjj23t2VWxJXwvul9dcsRDW-k/s1600/%C5%91%C5%91%C5%91%C5%91.jpg" --><!-- Blogger automated replacement: "https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht2rP9HiWk6ZOy3uXPAxrqWSyIYuR82WYaF4f6LJKljNq1i8VGjStgwax08trtBNH8vtYa2H6Wup1HUGl1Qd0PfuOWD1d7Rj0_SsPwAPDPleTCElX5mfGjj23t2VWxJXwvul9dcsRDW-k/s1600/%C5%91%C5%91%C5%91%C5%91.jpg" with "https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht2rP9HiWk6ZOy3uXPAxrqWSyIYuR82WYaF4f6LJKljNq1i8VGjStgwax08trtBNH8vtYa2H6Wup1HUGl1Qd0PfuOWD1d7Rj0_SsPwAPDPleTCElX5mfGjj23t2VWxJXwvul9dcsRDW-k/s1600/%C5%91%C5%91%C5%91%C5%91.jpg" -->Cher Brookshttp://www.blogger.com/profile/08962295816278324245noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-28168891968866381122014-04-05T11:40:00.003+02:002014-04-05T11:40:56.999+02:00Díj #2 #3 #4<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: center;">
Nagyon szépen köszönjük a díjat <a href="http://sosefeledd.blogspot.hu/" target="_blank">kriszty96</a>-nak <3</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGeXIVXgSdXMUURBenNcu1VUOrxWwGIRhKVKIRZHvYCIcY6Tb6DwDyCSB_gYviEff-NyKLkyIhaRrW2rFvxqDL7smN3jAl-FOCJkrJOtwS_9QEZEZ6oRJti_lDx8U15c8SEGSsL7V3rdXN/s1600/liebsterblogaward3.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGeXIVXgSdXMUURBenNcu1VUOrxWwGIRhKVKIRZHvYCIcY6Tb6DwDyCSB_gYviEff-NyKLkyIhaRrW2rFvxqDL7smN3jAl-FOCJkrJOtwS_9QEZEZ6oRJti_lDx8U15c8SEGSsL7V3rdXN/s1600/liebsterblogaward3.png" height="200" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="text-align: left;">A díj neve közösségdíj, ami egyben a legjobb írót is illeti. A célja, hogy jobban odafigyeljünk egymás blogjára, és tiszteletben tartsuk az írókat.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<u>Szabályok:</u></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<ul>
<li><strike>Iratkozz fel a küldő blogjára!</strike> </li>
<li><strike>Légy rendszeres olvasója a blognak és kommentelj!</strike></li>
<li>Ne küldd vissza neki a díjat!</li>
<li>Válaszolj öt kérdésre!</li>
<li>Írj magadról öt dolgot!</li>
<li>Küldd tovább <strike>minimum öt embernek</strike>!</li>
<li>Minden szabályt kötelességed betartani, mert ezzel jobbá teszed az író életét. Támogatod őt, hogy ne adja fel, amit csinál.</li>
<li>Mielőtt kiteszed a díjat mindenképp tüntesd fel a következő szöveget: <i>A díj neve közösségdíj, ami egyben a legjobb írót is illeti. A célja, hogy jobban odafigyeljünk egymás blogjára, és tiszteletben tartsuk az írókat.</i></li>
<li>Köszönjük, hogy hozzájárulsz a továbbadáshoz.</li>
<li>Kötelességed a teljes szabályzatot továbbküldeni, kivétel nélkül.</li>
</ul>
<ul><div style="text-align: center;">
<span style="color: red;">Nem azért, mert nem tiszteljük a díjat, mert igenis jól esik, hogy van, aki gondolt ránk, de szerintünk nem azzal támogatunk valakit, ha egy ilyen miatt feliratkozunk a blogjára. A blogolás - mind az írás és mind az olvasás -, egy szórakozás, ha pedig ráerőltetünk valakire valamit, akkor elveszti az értékét, mind a komment, mind a feliratkozó. Nem fogunk feliratkozni, és én sem kérjük, hogy a miénkre feliratkozzanak azok, akiknek küldjük. Reméljük nem haragszotok meg.</span></div>
</ul>
<div>
<u>5 dolog rólunk:</u><br />
szerecsendio:</div>
<div>
<ul>
<li><i>Nagyon szeretek enni.</i></li>
<li><i>Ma nagyon aktív voltam mind blogolás, mind házimunka terén.</i></li>
<li><i>Mindig eldöntöm, hogy na, akkor én mostantól felülésezni fogok, de sosincs hozzá energiám.</i></li>
<li><i>Ha valamit elkezdek, azt szeretem befejezni.</i></li>
<li><i>Tegnap fel szerettem volna kelni este kilenckor, hogy olvassak, de inkább visszaaludtam.</i></li>
</ul>
<div>
Cher Brooks:</div>
</div>
<div>
<br />
<ul style="text-align: left;">
<li> Szerintem a második félév gyorsabban eltelt. Már ami az iskolát illeti.</li>
<li> Cini minist reggeliztem.</li>
<li> Szeretnék egy Alaszkai Klee Kai kiskutyát.</li>
<li> Van egy cserepes növény a szobámban, amelyet rendesen gondozunk, mégsem nő nagyobbra. Ez már 5 éve így van.</li>
<li> Rengeteg dolgozat lesz a jövőhéten.</li>
</ul>
</div>
<div>
<u>szerecsendio válaszai:</u></div>
<div>
<ul>
<li>Mikor, milyen esetben látod naposabbnak a világot? <i>Általában mindig naposnak látom a világot, egyformán, mert a jó dolgokra koncentrálok, szóval ha nem történik valami eget-rengető katasztrófa egy-egy napomon, akkor mosolygok és minden kész.</i></li>
<li>Mi az a kérdés, ami mostanában a leginkább foglalkoztat? <i>Mikor lesz már nyár?</i></li>
<li>Mi az a tárgy, amit legutoljára elhagytál és még mindig nem került elő? <i>Nem emlékszem, nagyon régen hagytam már el olyan dolgot, ami nem lett meg. Mindig mindent megtalálok, vagy egyszerűen elfelejtkezem róluk, mert nem is voltak olyan fontosak.</i></li>
<li>Tervezel még történeteket a jövőre nézve akár másokkal is vagy inkább egyedül szeretsz írni? <i>Tervezem, nem is egyet és egyedül és közösen is nagyon szeretek írni. Egyedül azért, mert akkor a saját ütememben a saját elképzeléseim alapján haladok, másokkal meg azért, mert újdonságokat csempész a történetben, olyan eseményeket is, amiket talán ki sem találnék. Plusz, így csak fele annyi fejezetet kell megírnom.</i></li>
<li>Szerinted mi a különbség az akarni és a szeretni között? <i>Szerintem az akarni annyira agresszíven hangzik, míg a szeretni kedvesebb. Annyira nagy különbség azonban nincs a két szó között, csak a stílusuk más.</i></li>
</ul>
</div>
<div>
<u>Cher Brooks válaszai:</u><br />
<ul>
<li>Mikor, milyen esetben látod naposabbnak a világot? <i>Amikor nem kell halálra tanulni az agyamat, éppen anya is jó kedvében van, odakint jó az idő, van időm a dolgokat elintézni, és körülöttem is mindenki jól érzi magát. Az már egy másik kérdés, hogy ez egy évben hányszor történik így. </i></li>
<li>Mi az a kérdés, ami mostanában a leginkább foglalkoztat? <i>Hmm... hogy vajon miért is telik mostanában - legalábbis számomra mindenképp - ilyen gyorsan az idő. Még csak most kellett kabátot és csizmát vásárolni...</i></li>
<li>Mi az a tárgy, amit legutoljára elhagytál és még mindig nem került elő? <i>Nem is tudom. Ez elgondolkodtató. Jó kérdés!</i></li>
<li>Tervezel még történeteket a jövőre nézve akár másokkal is vagy inkább egyedül szeretsz írni? <i>Nos, éppen ezen gondolkoztam, azt hiszem pár nappal ezelőtt. Arra jutottam, hogy a jelenlegiket megírom, és befejezem őket. Aztán lesz, ami lesz. Csak annyit biztos, hogy ami most van, az nem fog veszni. </i></li>
<li>Szerinted mi a különbség az akarni és a szeretni között? <i>Erről a kérdésről eszembe jutott egy... nos, egy jó ismerősöm véleménye. Idézem: "Nem mindegy, hogy csak szeretnéd, vagy akarod is!" Elgondolkodtató...</i></li>
</ul>
<u>Kérdéseink:</u></div>
<div>
<ul>
<li><i>Van olyan blogger, akitől tartottál, vagy akire felnéztél és most már barátként beszélgettek egymással az internetnek köszönhetően?</i></li>
<li><i>Mi a véleményed a távkapcsolatokról, szerinted működhet egy ilyen?</i></li>
<li><i>Mi a kedvenc ünneped az évben?</i></li>
<li><i>Mikor van a születésnapod?</i></li>
<li><i>Vannak már terveid a nyárra? Mik?</i></li>
<li><i>A közeljövőben is tervezel Magyarországon élni, netán külföldre vágysz? </i></li>
</ul>
</div>
<div>
<u>Akiknek sok-sok szeretettel küldjük:</u><br />
<ul>
<li><a href="http://sixdaysiwillsurvive.blogspot.hu/" target="_blank">Vivian J. Walker</a></li>
<li><a href="http://elvezdhogyfelsz.blogspot.hu/" target="_blank">Madison G. Wyla </a></li>
</ul>
<div style="text-align: center;">
Köszönjük szépen a díjat <a href="http://nyar2014.blogspot.hu/" target="_blank">Cheryl S</a>-nek <3</div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg56o-GM_qAoo_J04_wy1lsnPQZco2IwDzJLkLraaJQMIlcFeBuchAzkbmVT30Xq6st2SbLKsaizHonxsz70sAlnXhWgkXWQhmIP3yrFB5eCr0sQVErF_Ki4ebkvYIrzTluW73VZKbsw7cJ/s1600/25_142230_599437_4b3831c1926d61388fa2b6628be10791_bf9a74_301.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg56o-GM_qAoo_J04_wy1lsnPQZco2IwDzJLkLraaJQMIlcFeBuchAzkbmVT30Xq6st2SbLKsaizHonxsz70sAlnXhWgkXWQhmIP3yrFB5eCr0sQVErF_Ki4ebkvYIrzTluW73VZKbsw7cJ/s1600/25_142230_599437_4b3831c1926d61388fa2b6628be10791_bf9a74_301.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Szabályok:</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<ul>
<li>Írj magadról 11 dolgot!</li>
<li>Válaszolj 11 kérdésre!</li>
<li>Írj 11 kérdést!</li>
<li>Küldd tovább <strike>11 embernek</strike>!</li>
</ul>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<u>11 dolog rólunk:</u></div>
<div style="text-align: justify;">
szerecsendio:</div>
<div style="text-align: justify;">
<ul>
<li><i>jelenleg Tiesto: Red Lights című számát hallgatom</i></li>
<li><i>ma voltam diákolimpián (április 2.)</i></li>
<li><i>fogalmam sincs, mikor fog kikerülni a díj, hiszen mostanában alig beszélünk Cherrel időhiány miatt</i></li>
<li><i>nagyon szomorú vagyok, amiért már több, mint egy hónapja nem került fel rész</i></li>
<li><i>remélem ez a probléma minél hamarabb megoldódik</i></li>
<li><i>rájöttem, hogy jól fogadom a negatív kritikát</i></li>
<li><i>mostanában kevésbé érzem jónak a részeimet</i></li>
<li><i>nagyon fáradt vagyok</i></li>
<li><i>feketék a körmeim</i></li>
<li><i>szeretek röplabdázni</i></li>
<li><i>az öcsém ugyanazon a napon született, mint én, három év különbséggel</i></li>
</ul>
<div>
Cher Brooks:</div>
<div>
<ul>
<li><i>Eléggé fel tud dühíteni, ha hívnak és éppen nem tudom felvenni, de mikor rá két percre én visszahívom, akkor már ő sem képes fogadni a hívást. Hova tűnnek az emberek két perc alatt?</i></li>
<li><i> Már 11 óra, és én még szinte semmit sem csináltam.</i></li>
<li><i> 10 órám maradt, hogy megtanuljak mindent, hiszen vasárnapra nem akarok hagyni már semmit.</i></li>
<li><i> Imádom Görögországot.</i></li>
<li><i> Szeretem az illatos gyertyákat.</i></li>
<li><i> Szeretem a minyont.</i></li>
<li><i> Kéne egy jó könyv.</i></li>
<li><i> Az ágyamban ülök.</i></li>
<li><i> Múlt héten vettem egy fekete cipőt.</i></li>
<li><i> Jelenleg csak a Blogspot és Tumblr van megnyitva. </i></li>
<li><i> Most nem hallgatok zenét. Csönd van.</i></li>
</ul>
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Válaszaink:</u></div>
<div style="text-align: justify;">
szerecsendio:</div>
<div style="text-align: justify;">
<ul>
<li>Mi a kedvenc ételed? <i>Nagyon szeretem a rántott húst, és a rakott krumplit is.</i></li>
<li>Mi a kedvenc színed? <i>Lila.</i></li>
<li>Hobbi? <i>Az írás, szerkesztés, kosarazás. Talán még a rajzolás is.</i></li>
<li>Melyik könyvet olvastad utoljára/olvasol? <i>Jelenleg J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéit olvasom, bár már csak száz oldal, így mire kikerül a díj,minden bizonnyal már mást fogok.</i></li>
<li>Mi a kedvenc könyved? <i>Nagyon sok könyvet szeretek, nem tudnék választani.</i></li>
<li>Szuper erő? <i>Csábít a láthatatlanná válás ereje, de szívesen olvasnék gondolatokban is.</i></li>
<li>Melyik a kedvenc blogod? <i>Ugyanaz, mint a könyveknél. Nagyon sokat olvasok, mindet másért szeretem.</i></li>
<li>Ki a kedvenc éneked/nő vagy együttesed? <i>Imagine Dragons, Avicii, Tiesto, Avril, Ellie Goulding... nagyon sok "kedvencem" van.</i></li>
<li>Fagyi vagy jégkrém? <i>Fagyi.</i></li>
<li>5 dolog, amit magaddal vinnél egy világ körüli útra? <i>Laptop, mobilinternet, fényképezőgép, jegyzetfüzet, ceruzák.</i></li>
<li>Melyik a kedvenc állatod? <i>Nincs kedvencem, ebben sem.</i></li>
</ul>
<div>
Cher Brooks:</div>
<div>
<ul>
<li>Mi a kedvenc ételed? <i>Elég sok van, bár most inkább a Pizzát mondanám.</i></li>
<li>Mi a kedvenc színed? <i>Fekete, fehér, arany, ezüst, farmer. </i></li>
<li>Hobbi? <i>Írás, képek gyűjtése, szerkesztés, futás, tánc.</i></li>
<li>Melyik könyvet olvastad utoljára/olvasol?<i> A Burkot. </i></li>
<li>Mi a kedvenc könyved? <i>Amit olvastam eddig, az mind kedvencé vált.</i></li>
<li>Szuper erő?<i> -</i></li>
<li>Melyik a kedvenc blogod? <i>Hű, elég sok van. Amire fel vagyok iratkozva, azok nagyjából.</i></li>
<li>Ki a kedvenc éneked/nő vagy együttesed? <i>Miley Cyrus, Arctic Monkeys, 1D, The xx, Spinnines előadók. </i></li>
<li>Fagyi vagy jégkrém? <i>Mindkettő.</i></li>
<li>5 dolog, amit magaddal vinnél egy világ körüli útra? <i>Nem gondolkoztam még ezen egyáltalán. </i></li>
<li>Melyik a kedvenc állatod? <i>Macska.</i> </li>
</ul>
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Kérdéseink:</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<ul>
<li>Milyen illatú a tusfürdőd?</li>
<li>Minden számot kívülről fújsz, ami a telefonodon van?</li>
<li>Milyennek tartod magad? Írd le egy mondatban!</li>
<li>Ki az az író, akire felnézel?</li>
<li>Miatta kezdtél el írni, vagy valami egészen más volt az oka? Ha más, akkor mi?</li>
<li>Miért nem várod a nyarat?</li>
<li>Említs meg egy-egy dolgot amitől boldog, illetve szomorú leszel!</li>
<li>Kedvenc ruhadarabod?</li>
<li>Milyen a jövőképed?</li>
<li>Mit gondolsz a tavaszról? </li>
<li>Boldoggá tesz a jó idő, vagy inkább az esős, komor időjárást szereted jobban?</li>
<li>Úsztál már tengerben?</li>
</ul>
<ul>
</ul>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Akiknek sok-sok szeretettel küldjük:</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<ul>
<li><a href="http://cassy-waiting.blogspot.hu/" target="_blank">Cassy Crockett</a></li>
<li><a href="http://onedirectionfanfictionazy2.blogspot.hu/" target="_blank">Azy </a></li>
</ul>
<div style="text-align: center;">
Kedves Olvasóink!</div>
<div style="text-align: center;">
Jelen állás szerint jelentjük nektek, hogy <a href="http://ellierobertsstories.blogspot.hu/" target="_blank">Ellie Roberts</a> kipécézett minket magának! Ez lényegében annyit jelent, hogy felkért arra, hogy mondunk el magunkról pár dolgot.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj24TCsqcm4cY8aaW64bFMrntNyH4az0moFeSMUHFP6vSD4AQlW4iKaNbOgfzN1Awi_xHb2AsQ-NpT4UQuDoTpnnxmytLa9LeXiyNTR1XEJyKxncJDN_EKH8fMBI1Dkd2jg0Y08_mRR6rXH/s1600/Ismerj%C3%BCk+meg+egym%C3%A1st!.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj24TCsqcm4cY8aaW64bFMrntNyH4az0moFeSMUHFP6vSD4AQlW4iKaNbOgfzN1Awi_xHb2AsQ-NpT4UQuDoTpnnxmytLa9LeXiyNTR1XEJyKxncJDN_EKH8fMBI1Dkd2jg0Y08_mRR6rXH/s1600/Ismerj%C3%BCk+meg+egym%C3%A1st!.jpg" height="310" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b>A játék feladatai:</b></div>
<div style="text-align: center;">
1) Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett!</div>
<div style="text-align: center;">
2) Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi!</div>
<div style="text-align: center;">
3) Pécézz ki hét embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba!</div>
<div style="text-align: center;">
4) Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>7 dolog rólam (szerecsendio):</b></div>
<div style="text-align: center;">
>> Nagyon szeretek kosarazni, mégis sokszor elgondolkodtam már azon, mi lenne, ha abbahagynám.</div>
<div style="text-align: center;">
>> Ma magyaron odaadtam a tanárnőmnek egy novellámat, mert elkérte - nem mellesleg nagyon meglepett vele.</div>
<div style="text-align: center;">
>> Eddig szerettem a matekot, de mióta a síkgeometriát vesszük, egyenesen rühellem.</div>
<div style="text-align: center;">
>> Ma kettőből két meccset vesztettünk diákolimpián, mégis büszke vagyok a csapatra.</div>
<div style="text-align: center;">
>> Nagyon szeretem a rántott húst, szerintem képes lennék heteken át csakis azt enni.</div>
<div style="text-align: center;">
>> Február óta Vecsésen lakunk a csalásommal.</div>
<div style="text-align: center;">
>> Sportiskolába járok, mégsem rajongók a tesiórákért, mert utálok szekrényt ugrani vagy erősíteni</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>7 dolog rólam (Cher Brooks):</b><br />
<b> </b>>> Folyton történik velem valami, ami épp lehangol vagy éppen boldoggá tesz.<br />
>> Gyűlölöm, hogy a hétvége csupán két napból áll. <br />
>> Jelenleg egész jó kedvem van, de ha belegondolok, hogy el kell kezdnem készülni a jövőhétre, azonnal lelombozódom.<br />
>> Tegnap elég sok húst ettem meg ebédre, ami miatt kissé rosszul éreztem magamat délután. <br />
>> RIP Floyd<br />
>> Szeretem a növényeket, és a zöld övezeteket. <br />
>> Szívesen elmennék túrázni egy trópusi esőerdőbe. <br />
</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Azok a bloggerinák, akiket kipécéztünk:</b></div>
<div style="text-align: center;">
>> <a href="http://sosefeledd.blogspot.hu/" target="_blank">kriszty96</a></div>
<div style="text-align: center;">
>> <a href="http://onedirectionfanfictionazy2.blogspot.hu/" target="_blank">Azy</a></div>
<div style="text-align: center;">
>> <a href="http://thirteenreasonswhyido.blogspot.hu/" target="_blank">Nadia Elson</a></div>
<div style="text-align: center;">
>> <a href="http://somebitcheternalfeeling.blogspot.hu/" target="_blank">SBEF team</a></div>
<div style="text-align: center;">
>> <a href="http://levelegyidegentol.blogspot.hu/" target="_blank">Ever</a></div>
<div style="text-align: center;">
>> <a href="http://angelwrittenbynessa.blogspot.hu/" target="_blank">Nessa</a></div>
<div style="text-align: center;">
>> <a href="http://bizonytalan-js.blogspot.hu/" target="_blank">J. Samuels</a></div>
</div>
</div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-89094379463974667892014-02-18T14:06:00.000+01:002014-02-18T21:30:39.569+01:00Díj<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: center;">
<b>Nagyon szépen köszönjük a díjat <a href="http://letmegoavrilchadfanfic.blogspot.hu/" target="_blank">Azy</a>nak <3 Fantasztikus vagy!</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjw9ZaZwHaijCQqCpK37FtNPyVHytFeWD1V4LZ4MSmqFLDR7azksDNE38cPIp7MpCzE222ttIQhjXB0GCAFjtSpAV8U9WN0StGOD5xa91j4LQDsZbQDENRhDPY3LJtbUvK2b5-QFo8rZh_1/s1600/blog+d%C3%ADj-+best+blog%255B4%255D.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjw9ZaZwHaijCQqCpK37FtNPyVHytFeWD1V4LZ4MSmqFLDR7azksDNE38cPIp7MpCzE222ttIQhjXB0GCAFjtSpAV8U9WN0StGOD5xa91j4LQDsZbQDENRhDPY3LJtbUvK2b5-QFo8rZh_1/s1600/blog+d%C3%ADj-+best+blog%255B4%255D.png" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
<b><u>Szabályok:</u></b></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<ul>
<li>Helyezd el a díjat az oldalon!</li>
<li>Linkeld azt, aki jelölt téged!</li>
<li>Jelölj te is blogokat a díjra!</li>
<li>Értesítsd a jelölteket a díjról!</li>
<li>Írj 7 dolgot magadról!</li>
</ul>
<div>
<b><u>7 dolog rólunk:</u></b></div>
<div>
<b>Cher:</b></div>
<div>
<ul>
<li>Jelenleg éppen ebédelek, s úgy írom közben a sorokat.</li>
<li>Nemrég értem haza, és ma lesz edzésem.</li>
<li>Szeretem a kókuszos Schogetten csokoládét.</li>
<li>Épp egy sötétzöld felső van rajtam, amelyet sok kis kereszt díszít, de mégis melegem van. </li>
<li>Gyűlölöm a szerdákat, rossz az órarendem.</li>
<li>Várom a hétvégét. </li>
<li>Szoktam imádkozni. Szerintem megéri. (Tapasztalat)<b><br /></b></li>
</ul>
</div>
<div>
<b>szerecsendio:</b></div>
<div>
<ul>
<li>Személy szerint nagyon örültem, amikor Cher felvetette a közös blog ötletét, hiszen imádom ezt a történetet.</li>
<li>Mostanában mindennel nagyon, de nagyon lemaradtam.</li>
<li>Holnap nincs tanítás a sulinkban, mert sportnap van, és helyette egy perc és nyersz feladatokat oldunk meg. (a holnap pénteket takar)</li>
<li>Nagyon örültem a díjnak, bár ez nem újdonság, és ki ne tenné?!</li>
<li>Épp a Just a dream című számot hallgatom.</li>
<li>Mindig zene és Facebook mellett írom a részeket.</li>
<li>A héten meg kellett tanulnom Edgar Allan Poe: A holló című versének utolsó négy versszakát.</li>
<li>Ma a barátnőmnél voltam edzés előtt, mert nem volt időm hazamenni.</li>
</ul>
<b><u>Akiknek sok-sok szeretettel küldjük:</u></b></div>
<div>
<ul>
<li><a href="http://darkparadise-fanfiction.blogspot.hu/" target="_blank">Bella Everdeen</a></li>
<li><a href="http://shadowfanfictionhu.blogspot.hu/" target="_blank">Chrisy Hood </a></li>
</ul>
</div>
</div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-22885702079153093402014-02-11T14:19:00.001+01:002016-02-03T18:12:21.426+01:007. fejezet: Elfeledett házikó<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Sziasztok :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Hűha, elég hamar jött a rész, nem? Ezzel próbállak kárpótolni titeket azért, amiért olyan sokáig nem volt az ezt megelőző hetekben. Az igazat megvallva, először, vagyis az első sor bepötyögése közben még egészen mást terveztem, végül egy neten talált kép ihlette meg a fejezetet. Kicsit eseménydús, izgalmas és váratlan eseményekkel teli. Kíváncsi vagyok, mit gondoltok minderről. Jó-e vagy sem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Köszönjük a támogatásotokat és minden egyebet, a díjat pedig szerintem még a hét folyamán közzé tesszük <3</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Millio puszi és Jó olvasást! szerecsendio Xx</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi00eed_NoLwXPx6sqB_eNW7i3XFOVcdWuhwEFTjvfXah-UDjDF0-8lDxtXyA54o2xRKT5VfOnN6wFv0tmqZEi0vX4L5B_NZvdE3WzVh8TF3zSZmGedEO1TuJMJlhYisK6GWTJwSpThzXd3/s1600/oldstonejug-main.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi00eed_NoLwXPx6sqB_eNW7i3XFOVcdWuhwEFTjvfXah-UDjDF0-8lDxtXyA54o2xRKT5VfOnN6wFv0tmqZEi0vX4L5B_NZvdE3WzVh8TF3zSZmGedEO1TuJMJlhYisK6GWTJwSpThzXd3/s1600/oldstonejug-main.jpg" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "edwardian script itc"; font-size: 36pt; line-height: 115%;">Elfeledett
házikó</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">2013. december 28.
(szombat)<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A hátam hozzásimult az ágy masszív
támlájának, miközben egy hatalmas ásítás közepette kinyújtottam a kezeimet. Meg
akartam érinteni a plafont, azonban csak úgy, mint minden eddigi reggelen, ez
most sem sikerült. A fejemet oldalra fordítottam, ahogy beletúrtam tűzvörös és
igencsak rakoncátlan tincseimbe, s ujjaimmal az éjjeliszekrényen pihenő
borítékért nyúltam. Az egyetlenért, amit még nem olvastam el. Belül
boldogsággal töltött el a tény, hogy túljártam a titokzatos feladóm eszén, vagy
ha ezt pont nem is, de azért legalább képes voltam a saját szabályaim szerint játszani.
Nem hajtottam fejet az akarata előtt, vagyis még mindig önmagam voltam. Talán
kicsit gyerekes eszmefuttatás volt mindez, engem mégis megnyugtatott a tudat,
hogy nem egy idegen irányított... én irányítottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mindezek ellenére összeszűkült a gyomrom,
ahogy minden óvatosságomat félretéve felszakítottam a névvel ellátott boríték
szélét. Az ujjaim felhasították az illesztést, melynek hatására egy apró,
tört-fehér lap hullott az ölembe. De nem ez volt a titokzatos csomag egyetlen
tartozéka. Egy fényképet is tartalmazott, amin egy számomra ismeretlen ház
látképe díszelgett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Drága Rose, <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Bizonyára már láttad a
fényképet, amit a borítékba rejtettem, és ebből talán helyesen következtethetek
arra, hogy kíváncsisággal bújsz a soraim közé. Ez a ház a Victoria Szigeten
található, és bár egy kissé elhagyatott, egy piknikhez tökéletes helyszín…
lenne, ha nyár lenne.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Apuval minden télen
kijártunk a Szigetre, de manapság már nincs ideje ilyesmire, így ez a ház is
lelakottá vált. Sok szép emlék kötött hozzá, és szeretném megosztani veled
mindezeket. Mit szólnál egy forró csokihoz? <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Én várlak, és ha
megfejted a találós kérdést, rábukkanhatsz a Sziget titkára. Megtalálhatsz
engem és ezt az elfeledett házat.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">„Kint és bent, fent és
lent… mindenhol ugyanolyan. Csak egyetlen apróság tűnik ki a szürkeségből, de
emellett mindenki elsiklik. A válasz a múltban keresendő, egy esemény, mely
elriasztott mindenkit. Egy hely, ami mások miatt lett elhagyatott. A tisztáshoz
érve meglátod a megoldást, de csak ha elég bátor vagy ahhoz, hogy belevesd
magad a sötétségbe.”<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy ismeretlen
idegen Xx<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Legalább háromszor újraolvastam a levelet,
annak minden sorával együtt, de egyszerűen képtelen voltam felfogni a
mondanivalóját. Szomorúan kellett elismernem, hogy ismételten kifogott rajtam a legújabb
rejtvénye. Az ajkamba harapva, visszaejtettem az ölembe a fehér lapot, majd
ismételten a fényképért nyúltam, amit ezúttal sokkal aprólékosabban vizsgáltam
meg. A létező összes irányba elforgattam, még a hátulját is átfésültem egy
esetleges utalás után kutatva, de semmi sem történt. Végül vettem egy mély
levegőt és ledobtam magamról a puha takarót, hogy ezt követően kibújhassak a
védelméből és a talpam érintkezhessen a jéghideg parkettával. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Lábaim egészen az ablakig vittek, amit egy
laza mozdulattal kinyitottam, hogy az állott légtérbe egy kis frissességet
csempészhessek. Kezeimet összefontam a mellkasom előtt, majd beszippantottam
egy adagnyit az éltető oxigénből, hogy kitisztuljon tőle a fejem.<i> Komolyan képes lennék elmenni? Tényleg ezt
akarom? Akkor mi lesz azzal, hogy nem ő irányít?</i> Magammal vitáztam, és képzeletben leordítottam a fejem, amiért képes voltam egy ilyen felelőtlenséget
egyetlen röpke másodpercig is fontolóra venni, de heves tiltakozásom süket
fülekre talált. Beleütközött egy áttörhetetlen falba, és már csak azt vettem
észre, hogy a szekrényem előtt álltam, azon morfondírozva melyik lehetett volna
a legmelegebb összeállítás egy téli kiránduláshoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ujjaimmal végigsimítottam az egyik kedvenc
kötött pulcsimon, ami sötétszürkén virított egy bézs színű kupac tetején. Nem
került nagy erőfeszítésembe kiszedni a helyéről, azonban a farmeremről már nem
mondhattam el ugyanezt. Mintha vissza akart volna tartani, egyszerűen beragadt
két színes nadrág közé, és olyannyira hozzájuk tapadt, hogy egy felelőtlen
rántás következtében magamra húztam a polc egész tartalmát. Nem káromkodtam,
még csak fel sem kiáltottam mérgemben, helyette némán bámultam ki a fejemből, mint
aki elfelejtett lélegezni. Pedig a mellkasom minden egyes másodpercben
megmozdult, ezzel megadva a tüdőmnek az élethez szükséges levegőt. A némaságom
oka ugyanis egészen máshol volt keresendő: nem akartam, hogy anyuék rájöjjenek
a tervemre. Igaz, hogy bárhova elengedtek, még azok után is, hogy tegnap több
mint egy órát késtem, de azért ilyenkor elindulni egy alig látogatott szigetre
határozottan átlépte az épelméjűség határát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egy gyors fogmosást követően oldalra fontam a
hajam, majd lábujjhegyen lesettenkedtem a lépcsőn. Boldogan konstatáltam, hogy
a kicsik még aludtak és hogy anyáék sem tartózkodtak a földszinten, így a tőlem
telhető legcsendesebben magamra húztam a fekete bakancsomat, majd a zsebembe
gyűrve a levelet, s összehúzva a kabátom cipzárját, kiléptem a havas utcára. Az
idő már sokkal szebb volt, mint tegnap. Még a Nap is elő-előbújt a felhők által
képzett rejtekéből, és egyenesen rásütött a bejárat elé helyezett szőnyegre.
Már meg sem lepődtem rajta, hogy ott találtam egy, a nevemmel ellátott
borítékot, azon viszont sokkalta inkább, hogy ez kellett hozzá, hogy
emlékeztessem magam, talán illő lett volna hagyni a szüleimnek egy cetlit a
hűtőszekrényen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Gyorsan visszasettenkedtem a konyhába, ahol
kihúzva a csap melletti szekrény legfelső fiókját, rögtön a kezeim közé
kaparintottam egy citromsárga, ragacs nélküli postitet. Jellegzetes betűimmel
leírtam nekik, hogy elmentem a boltba, ezt követően pedig kiszaladtam az utcára
és felkapva a legújabb levelet, meg sem álltam a buszmegállóig. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Kissé lihegve szedtem a levegőt, és magamban
megesküdtem, hogy soha többé nem futok senki kedvéért sem. Fejemet hol jobbra,
hol balra fordítva körbenéztem az utcán, de egyetlen árva lelket sem találtam,
ami egyet jelentett azzal, hogy életemben először korábban keltem, mint
mindenki más, arról már nem is beszélve, hogy szombat volt – köztudott tény
ugyanis, hogy hétvégente nekem a nap tizenkettő előtt el sem kezdődött.
Elővettem a zsebemből a mobiltelefonomat, amin megnéztem a pontos időt, majd
elégedetten foglaltam helyet a buszmegálló padján. Kissé hideg volt, még úgy
is, hogy egy harisnya és egy nadrág védte meg a bőröm a fából készült
szerkezettel való közvetlen érintkezéstől, de a kellemetlenségeket félretéve,
próbáltam a ma érkezett üzenetre koncentrálni. Amíg felbontottam a borítékot,
egész végig abban reménykedtem, hogy lesz benne valami segítség a feladványhoz,
ugyanis, ha minden rajtam múlott volna, akkor egész nap feleslegesen bóklásztam
volna azon a szigeten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Drága Rose, <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Minél több ideje
ismerlek, annál inkább megkedvellek, minden egyes apróságoddal együtt. Remélem,
hogy sikerült megfejtened a találós kérdésemet, de, mivel ismerlek már annyira,
hogy tudjam a makacsságod sokszor az utadban áll, jelen esetbe elvakít, és nem
találod meg a fától az erdőt, úgy döntöttem rásegítek egy kicsit:<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">„Egy angyal vezet majd
az úton, s ha jól figyelsz, meghallhatod segítőkész hangját. Ha megtalálod a
siránkozó anyát, már egyenes út vezet a házban lakozó fiúhoz is.”<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy ismeretlen
idegen Xx<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Miután túltettem magam a kezdeti sértettségen
- hiszen kerek perec hülyének nevezett -, még egyszer elolvastam mind a két
feladványt. <i>Egy angyal vezet majd az
úton… A tisztáshoz érve meglátod a megoldást, de csak ha elég bátor vagy ahhoz,
hogy belevesd magad a sötétségbe… </i>Egyszer már voltam azon a szigeten,
méghozzá egy tanulmányi kirándulás alkalmával, amikor a biológia tanárunkkal
rendszereztük a legritkább növényeket és a legszebb virágokat az ott található
rétek egyikén. Halványan rémlett, hogy Bons és én láttunk arrafelé egy
szökőkutat, de csupán a távolban, hiszen nem szakadhattunk el a többiektől. Az
angyalt ábrázoló szökőkút mögött egy kisebb erdő nőtte ki a magát az eltelt
évek alatt. Talán célszerű lett volna ott elkezdeni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Körülbelül negyvenhat percig buszoztam, míg
végre leszállhattam a behemót járműről, ami pöfögve robogott tovább, tovatűnve
a kezdetleges tömegben. A kezeimet gyorsan zsebre dugtam, hiszen a csípős idő
még szél nélkül is súrolta az elviselhetetlen határát. A nyakam köré tekert
sálon szerencsére nem szökött át a hideg, ennek ellenére minden egyes
levegővételnél beleremegtem a szervezetembe áramló fagyos levegőbe. A szemeim
könnybe lábadtak, ahogy sétálni kezdtem, de ezzel mit sem törődve, töretlenül
haladtam a célom felé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Már sem az ujjaimat, sem egyéb testrészeimet
nem éreztem, mire megérkeztem a megfelelő rétre. A virágokat időközben felváltották
a hópelyhek és a fák lombajit sem díszítették az akkor látott szépséges levelek;
az összhatás mégis csodálatos volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Lomha, átfagyott lépteimmel közelebb merészkedtem
az angyalhoz, és belül abban reménykedtem, hogy kitalálom majd a megfejtést,
ugyanis minden porcikám vágyakozott a beígért forró csokoládé után. Gyorsan
előkerestem a zsebemben lapuló leveleket, és átfutva a megfelelő sorokat,
gondolkozni kezdtem. <i>Egy angyal vezet
majd az úton, s ha jól figyelsz, meghallhatod segítőkész hangját. </i>Behunytam
a szemeimet és a természet rezdüléseire koncentráltam. Minden egyes susogást az
emlékezetembe véstem, és minden egyes elfojtott zörej beleitta magát a
pórusaimba, ezzel közelebb sodorva a megoldáshoz. Itt kellett lennie annak a
segítőkész hangnak...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Megsemmisültem zuhantam le földre, és a hátam
neki döntöttem a hideg márványnak. A térdeimet magam alá húztam és
rátámasztottam a könyököm, végül a tenyereimbe temettem az arcomat. Képtelen
voltam felfogni, hogy feleslegesen buszoztam ki ide a semmi közepére, és a
csalódottsággal együtt a harag is lángra kapott a szervezetemben. Már az sem
érdekelt, hogy esetleg felfázhatom, legszívesebben felképeltem volna az
Ismeretlen idegenemet, amiért ilyen kétértelmű zagyvaságokkal traktált.
Jellemző. Egyszer tetszettem meg valakinek és az is csak játszadozni tudott
ahelyett, hogy felvállalta volna az érzelmeit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egy időre megfeledkeztem a körülöttem lévő
világról, és szinte észre sem vettem, hogy szállingózni kezdett a hó. A hatalmas
pelyhek teljesen ellepték a kabátomat és beleragadtak a hajamba, ezzel
megnedvesítve a védtelen szálakat. A zsebemben rezegni kezdett a telefonom, és
már épp felkészültem a legújabb fejmosásra, amit anyu adott volna nekem, amikor
megütötte a fülemet egy tompa ricsaj. Elkerekedett szemekkel fordultam balra,
az erdő irányába, ahonnan egy harag félreismerhetetlen csengése repült az
irányomba. Azon nyomban talpra ugrottam, és lélegzetvisszafojtva bámultam a
számomra láthatatlan templom irányába. Hiszen csakis egy templomból érkezhetett
a zaj, más épületekre nemigen volt jellemző a harangszó. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A telefon még mindig ott rezgett a
tenyeremben, de mindez háttérbe szorult a bennem életre kelő boldogság mellett.
Megfejtettem! Sikerült megfejtenem az első lépést, és a következőt is, hiszen a
göcsörtös ágakat elnézve az lehetett a sötétség. <i>A tisztáshoz érve meglátod a megoldást, de csak ha elég bátor vagy
ahhoz, hogy belevesd magad a sötétségbe. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nem vagyok büszke arra,
amit akkor tettem, és talán már a következő másodpercben meg is bántam, de
akkor úgy éreztem helyesen cselekedtem; kinyomtam anyu hívását és a készüléket is örökre
elhallgattatva kiszedtem belőle az akkumulátort. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy elhallgatott a harang, úgy léptem át az
egykor sötéten zöldellő lombokkal díszített fák határát. Magamban elszámoltam
tízig, és amikor ez sem segített a hirtelen felszínre törő pánikomon,
megismételtem mindezt, ezúttal harmincig. Egész idő alatt a hófedte talajt
bámultam, hiszen nem akartam elesni egy bújócskát játszó fadarabban. Ahogy a
talpam alatt ropogott a hó, úgy röppentek fel a még alvó varjak a levegőbe, egy
valamivel csöndesebb ágat keresve maguknak, egy olyan helyen, ahol nem zavarta
őket senki ember fia, főként nem egy zakkant lány, aki Indiana Jones-nak
képzelte magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az utamba eső növények kérges felülete
felsértette a tenyeremet, az egyik annyira belevágott a kezembe, hogy kiserkent
belőle saját, tulajdon vérem, de már nem állt szándékomban visszafordulni –
plusz elfelejtettem, merre volt a szökőkút, vagyis eltévedtem egy ijesztő erdő
kellős közepén. Képzeletben vállon veregettem magam, kívül azonban szikla
szilárd maradtam. Rendíthetetlen, mint akinek senki és semmi nem tudott volna
ártani, pedig belül kezdtem szétesni. Egy pillanatra felnéztem az égre,
valamiféle útmutatás reményében, és ügyetlen énem ezt a másodpercet választotta arra, hogy elessen egy kiálló gyökérben. A mellkasom kegyetlenül ütközött
neki a jéggé fagyott hónak, ezzel minden levegőt kipréselve a tüdőmből. Az
ajkaiból a felszínre szökött egy elhalt nyögés, míg a kezeimmel sután nyúltam a
bokámhoz, melybe belenyilallt a fájdalom. Nem bicsaklott ki, a töréstől pedig
olyan messze állt, mint én attól a bizonyos forró csokoládétól, de ez nem
gátolta meg abban, hogy kellemetlen legyen megérinteni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Élvezed? – üvöltöttem, de ezzel csak annyit értem el, hogy újabb fekete
madárraj röppent a levegőbe. A titokzatos srác semmi jelét sem adta, hogy a
közelben lett volna, ami egyet jelentett azzal, hogy még messze voltam a
céltól. Talán mérföldekre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Kelletlenül sétáltam tovább abba az irányba,
ahonnan egy örökkévalóságnak hitt idővel ezelőtt megzendült a harang tompa
hangja. Azonban még egy óra sem telhetett el az óta, hiszen akkor már újra
megszólt volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Alig hittem a szemeimnek – többször is
megdörzsöltem őket, hiszen azt hittem csúnya tréfát űztek belőlem -, amikor
megpillantottam egy hatalmas, ódon épület tornyát, ami egy hamis-arany kereszt
díszelgett. Az utolsó métereket már rohanva tettem meg, fittyet hányva a szúró
érzésre, mely befészkelte magát az izmaimba. <i>Ha megtalálod a siránkozó anyát, már egyenes út vezet a házban lakozó
fiúhoz is. </i>A fiú a feladó volt, ezt már akkor tudtam, amikor a buszon ülve, elnyúlt testtel olvastam a levelet. Na de ki lehetett a siránkozó
anya?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Belefeszültek az izmaim abba, ahogy
feltéptem a rég nem látogatott templom tömör fából készült ajtaját, és belül
olyan látvány fogadott, amire soha életemben nem számítottam volna. Az oltárt
megannyi színes gyertya díszítette, egy hatalmas szívet formálva, ezzel önkénytelenül
is arra késztetve, hogy minden aggályom ellenére közelebb sétáljak a pódiumhoz.
Egy csokor halvány rózsaszín rózsa és egy újabb levél volt a rögtönzött
szimbólum közepén. Remegve nyúltam a borítékért, hogy aztán újabb olvasásba
kezdhessek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Drága Rose, <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Közel a cél, ne add
fel, már mindjárt itt vagy. Keresd meg a siránkozó anyát, ahonnan egyenes út
vezet hozzám. Ugye nem fogsz visszafordulni?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Amúgy a rózsákat a
városban vettem, remélem még nem hervadtak el. Amint megláttam őket, eszembe
jutottál, hiszen a neved is rózsát jelent. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Várlak Virágszálam.<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy ismeretlen
idegen Xx<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Letettem a levelet, majd a kezembe fogtam a
csokrot. Minden egyes szála gyönyörű volt, kecses és törékeny, ugyanakkor
rendíthetetlen. A tövisek megvédték az illetéktelen kezektől, ami erőt adott
nekem is, hiszen tulajdon vonásaimat fedeztem fel eme virágokban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A hasamban pillangók repdestek, ahogy
rádöbbentem, mennyire közel voltam hozzá… mégis távolabb, mint szerettem volna.
Tekintetem körbefuttattam a templom belterében valamiféle szobrot keresve, pont
úgy, ahogy az az angyalnál is volt, de csalódottan vettem tudomásul, hogy semmi
ilyesmi nem volt az épületben. Csupán képek, azok is leginkább Jézust ábrázolták.
Mivel a bokám még mindig tiltakozott az álldogálás ellen, leültem a padsorok
egyikre, méghozzá a legelső fából készült, egykoron párnával bélelt ülésre. A
berendezés megreccsent, ahogy teljes testsúlyommal rágörnyedtem, és még egyszer
heves tiltakozásba kezdett, amikor a fejemet a plafon felé emeltem.
Hunyorítanom kellett, hogy tisztán kivehetővé váljon a homályba burkolózott freskó,
ami az utolsó vacsorát ábrázolta. Annyira gyönyörű volt, hogy melegséggel
töltötte el a szívem csupán az, hogy életemben először megcsodálhattam egy
ehhez fogható alkotást. Ezt követően a rózsaablakokat vettem szemügyre, melyek
színes mozaikokból készültek és szintén vallásos momentumokat tártak a hívők
elé. Jézus születését, a csillagot, ami mutatta az utat a három királynak, azt,
ahogy Jézus meggyógyított egy férfit, akit halálos járvány sújtott, és végül az
útját egészen a Golgotáig. Eddig sosem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget az
ehhez hasonló pillanatoknak, viszont most, ahogy elnéztem a köré gyűlt emberek
arcát… Volt ott egy nő, aki vászonzsebkendőt szorongatott a kezében és a
könnyeit hullatta a mindössze harminchárom éves férfiért. Az anyja. A siránkozó
anya! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Kettesével szeltem át a galériához vezető
lépcsőfokokat, és meg sem álltam addig, amíg egy szintbe nem kerültem a
mintázott ablakkal. A Nap sugarai szivárványt képeztek a falakon, de
kivételesen elsiklottam a látvány mellett és lábujjhegyre ágaskodva kinéztem a
megfelelő ablakon. Először semmi rendkívülit sem láttam, de aztán valahol a
távolban, a fák kellős közepén felfedeztem egy füstgomolyagot. Valaki befűtött
egy házba és a kéményből felszálló parázs megváltoztatta a levegő színét.
Gyorsan előhalásztam a zsebemből a leveleket, azok közül is a fényképet, és hol
a kinti házat, hol a fotón találhatót bámultam. Határozottan hasonlítottak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <i>… már
egyenes út vezet a házban lakozó fiúhoz is. </i>A fiúhoz, akit egész nap
kergettem. Hirtelen megszólalt a harang, ezzel jelezve, hogy újabb hatvan perc
telt le a napból, ami egyet jelentett azzal, hogy egy teljes órája nem adtam
életjelet magamról, vagyis a szüleim bizonyára életfogytig tartó szobafogságra
fognak ítélni, de nem érdekelt. Úgy gondoltam, azzal majd a maga idejében fogok
foglalkozni. Annyira nem lehet nehéz beadni nekik valami hülyeséget, mint
például, hogy túl nagy volt a sor vagy, hogy az esti fagy miatt kimaradt pár
járat, mert az utak túlságosan csúszóssá váltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az előbbinél valamivel óvatosabban sétáltam
le a lépcsőkön, majd felkaptam az oltáron hagyott csokrot és ismételten
belevetettem magam az erdőbe. Ahogy egymás után hagytam magam mögött a kérges
óriásokat, úgy lett egyre kisebb a mögöttem lévő templom és úgy lett egyre
kivehetőbb az erdő közepére épített házikó. Egy ház, amit mindenki elfelejtett
egyetlen embert kivéve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ahogy teljes egészében megpillantottam az
ódon épületet, a csodálat helyét felváltotta a félelem. Az elkeseredettség, a
keserűség és a rettegés megmagyarázhatatlan kavalkádja lett úrra a testem
felett, és minden egyes porcikám tiltakozott a folytatás ellen. A lábaim
megálljt parancsoltak, az eszem azt üvöltötte, hogy meneküljek, mégsem tettem
meg. Túl sokat szenvedtem ezzel az egésszel, hogy itt dobjam be a
törölközőt. Egy nagy levegő után
megigazítottam a kabátomat, végül elindultam a bejárat felé. Az ajtó nyikorogva
tárult fel, és már attól féltem, hogy sikerült letörnöm, amikor megkönnyebbülten észrevettem, hogy a helyén maradt. A folyosó nyomasztóbb volt, mint azt kintről
bárki is feltételezte volna, pedig nekem egyáltalán nem voltak túl magasak az
elvárásaim – mindenhol pókhálók éktelenkedtek, mintha legalább ezer éve épültek
volna a falak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ösztönösen jobbra fordultam, arra, amerre a
nappalit és a kandallót sejtettem, de amikor megtaláltam a keresett szobát a
szívem kihagyott nem csak egy, de két feleslegesnek vélt ütemet is. Nem volt
ott. Senki sem tartózkodott ebben a kicseszett házban, csak én és egy bögre,
gőzölgő forró csoki. Dühösen vettem tudomásul, hogy átvertek, ennek ellenére
elsétáltam a rozoga asztalkáig és a kezeim közé fogtam a porcelán poharat. Még
mindig meleg volt, ami annyit jelentett, hogy az idegennek a közelben kellett
lennie, viszont abban holt biztos voltam, hogy már elhagyta a házikót. Elhúzott
szájjal nyúltam a kissé porlepte borítékért, majd bár kelletlenül, de
beleolvastam a felsorolt kifogásaiba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Drága Rose, <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">El sem tudod hinni
mennyire sajnálom, de nem várhattam tovább, hiszen sürgős dolgom akadt, olyan,
amire nem számítottam. Főként most nem – a húgom elesett hógolyózás közben és
be kell mennem hozzá a kórházba. Állítólag nem súlyos, de anya szerint látni
szeretne. Hisz tudod, milyenek a csöppségek. Mindenesetre a megígért italt az
asztalon hagytam, remélem nem hűlt ki, mire odaértél.<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy ismeretlen
idegen Xx</span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Még egy darabig némán bámultam a papírlapot, és közben észrevettem, hogy a szívemből távozott minden csepp keserűség és
méreg. Nem tudtam haragudni rá, és valamiért elhittem neki, hogy tényleg
sajnálta, amiért el kellett mennie a húgához. Ezzel pedig csak egy bökkenő
volt: Danielnek nincs húga és soha nem is volt.<o:p></o:p></span></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-42806911776546036422014-02-09T00:50:00.002+01:002018-01-09T19:44:12.715+01:006. fejezet: Ha jelt adok<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<div style="text-align: center;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]--><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif";"> Sziasztok! :)</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif";">Mindenek előtt elnézést szeretnék kérni a csúszásért, de adódtak problémák, ami miatt nem tudtam résszel szolgálni, de most megérkeztem vele, s remélem, ez a késés nem fordul elő többször! :) Azt hiszem, ebben a részben újabb kérdések merülhetnek majd fel bennetek, legalábbis reménykedem benne. Megemlíteném még, hogy köszönjük a kommenteket, és a rengeteg támogatást :) Jelentkeztünk néhány blogversenyre is, az eredményeket izgatottan várjuk, majd értesítünk róla titeket! :) Kellemes olvasást kívánnék, és további szép hetet! <3</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif";">Xx Cher Brooks</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQ_tSq9nksGMzDhszQMUuy_ofCDAR1CJBy0MT9B1j9leeJkI9h7XsL4iWoBc4Cmwwm-T6f_Qk-IqgB-uhHEpcbGyIJeMyGSu-N9uOK_-0CndFtDSDLfcjwYB-X-5MCN09BpSkk4GJN98Q/s1600/largek.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQ_tSq9nksGMzDhszQMUuy_ofCDAR1CJBy0MT9B1j9leeJkI9h7XsL4iWoBc4Cmwwm-T6f_Qk-IqgB-uhHEpcbGyIJeMyGSu-N9uOK_-0CndFtDSDLfcjwYB-X-5MCN09BpSkk4GJN98Q/s1600/largek.jpg" width="320" /></a></div>
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif";"></span></b><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif";"></span></b><br />
<div style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif";"> </span></b><span style="font-family: "edwardian script itc"; font-size: 36pt; line-height: 115%;">Ha jelt adok </span></div>
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "georgia" , "serif";">2013. december 27. (péntek)</span></b>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Az egész napom,
tulajdonképpen egy hatalmas felfordulás volt, s bár még csak négy nappal
jártunk szilveszter este előtt, én már éreztem a nyüzsgést, egyszóval: körülöttem mindenki zavart, ideges és feszült. Soha azelőtt nem vertem nagydobra ezt az
ünnepet, de a mostani, úgy érzem más lesz, és merőben megváltoztatja majd az
életem további napjait. Ugyanis ott volt az ismeretlen idegenem, akiről bár
nem tudtam kicsoda, mégis voltak sejtéseim. Egészen pontosan Danielre gondoltam, aki bár úgy tett, mintha nem tudna semmiről, mégis szüntelen felhozta ezt az idegesítő témát. De erről majd később. Nem tudom, mit
írhatnék még ide, hogy tulajdonképpen itt az előszavakban összefoglalhassam a
napomat, de úgy hiszem, talán a legfontosabb, ismét a végén jutott az eszembe:
Csalódás. Csalódtam ma. De az érdekes ebben az, hogy kellemesen. Vagy mégsem?
Ó, jaj! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">Minden úgy kezdődött, hogy
a reggeli unalmas, és monoton teendőim elvégzése után kedvet kaptam egy
sétához, ezzel magára hagyva a családomat. Na, nem mintha még gyerekek
lettek volna, vagy ilyesmi, de azért mégiscsak a karácsonyi időszakban voltunk, és ilyenkor általában a szeretteinkkel töltjük az időt. Mialatt
zsebre dugott kézzel, a sálamba burkolózva sétáltam a mély,
hófehér és jéghideg hóban – merthogy az előző este leesett, és nem csupán tíz
centiről volt szó – azon gondolkoztam, vajon mit csinálhatnak éppen Bonsék.
Biztosan élvezték egymás társaságát, lehet, hogy éppen egy kellemes masszázst
vettek egy illatos gőzkamrában, miközben kellemes zene szólt, és édes illatok
cirógatták az orrukat. Bele sem mertem gondolni, miféle kényeztetések között
lehettek, mialatt mi, Ottawa lakói, ilyen zord körülményeknek voltunk kitéve. Eközben
a zenelejátszómon egy pörgős pop dal következett a sorban, ezért inkább a
kezembe véve a készüléket, majd feloldva annak a képernyőzárát, egy lassabb
dalra váltottam. Semmi kedvem sem volt turbó üzemmódra kapcsolni, jobban
kedveltem sétálgatás közben a lassú, érzelmes és szerelmes vagy éppen szakításról, esetleg a szomorú barátságról szóló dalokat. Ez tipikusan egy olyan tevékenység volt, ami közben ellehetett mélyedni a gondolatokban, és eléggé magunkba eshettünk, ha épp ahhoz volt kedvünk. </span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"> Én személy szerint olyannyira átszellemültem, hogy észre sem vettem, mennyire elszaladt az idő, vagy, hogy egészen a városközpontig elgyalogoltam, ráadásul az eddig az is elkerülte a figyelmemet, hogy lassan az orromig sem láttam. A köd ellepte az utcákat, amihez hozzá járult még egy kis ködszitálás is, aminek az eredményeképp létrejött egy
melankolikus hangulat, és az emberek, akik elsiettek mellettem, mind magukba
zuhant képet vágtak, jóllehet én sem nézhettem ki különbül. Aztán egyszer
csak megszólalt egy újabb dal, amit képtelen voltam elsőre beazonosítani,
ezért ránéztem a mobilomra. A kijelzőn anya neve és telefonszáma
villogott. </span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"> Azonnal kihúztam belőle a fülesem, majd a fülemből is, aztán elhúztam a
fogadást jelző zöld csíkot, majd a fülemhez emeletem a készüléket. Kissé
tartottam attól, hogy kapok egy aprócska leszidást a távozásom, és a sokáig
nyúló távollétem miatt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Szia, anya! Már úton
vagyok hazafelé… - köszöntöttem, és bár nem mondtam teljesen igazat, azért
reméltem, hogy nem bukok le. Ugyanis még mindig teljesen mozdulatlanul álltam valamiféle csodára várva az egyik épület előtt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Rose Drágám! A világért
sem siettetnélek, de egy óra múlva legyél itthon, mert apáddal szeretnénk bevásárolni, és este elmennénk kettesben vacsorázni, ezért vigyáznod kellene a
testvéreidre – kérte, mire egy megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőlem. <i>Hmm,
négyen? Egy házban? Hűha, azt hiszem, elleszünk. </i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Rendben, akkor, még
beugrom egy kávéért, aztán igyekszem haza. Szükség lesz egy kis koffeinre, ha a
három rosszcsontról van szó – nevettem el magamat, majd elindultam a
törzshelyünk irányába. Ami nem mellesleg még percekre volt tőlem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Jól van, de, hé! Nem azt
mondtad, hogy már úton vagy hazafelé? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Ö… később találkozunk! Szia,
anya! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Szia, Rose – nevette el
magát a vonal végén, mire megráztam a fejemet, és óvatosan elmosolyodtam. Ennyit
a hazugságról. </span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"> Bár tényleg csupán pár percet kellett sétálni, hogy a kávézóhoz
érjek, én még visszadugtam a fülembe a fülhallgatót, és elindítottam egy pop
dalt, ami egészen feldobott. Mosollyal az arcomon sétáltam végig a ködös és
sötét utcán, és vagy három dalt végighallgattam, mire elértem a kávézóhoz. Szinte táncra perdültem
a járdán. Felszabadultan léptem be a hangulatos kis helységbe, ahol egy kis csengőcske hangja jelezte, hogy az ajtón új vendégként
érkezett. Nem szerettem volna túl sok időt eltölteni itt, és ismerős arcot sem
pillantottam meg a környéken, ezért egyenesen a pulthoz sétáltam. Nem tudtam
róla, hogy Daniel, esetleg Aaron dolgozik-e, minden esetre helyet foglaltam egy
bőrhuzattal ellátott magasított széken, és elgondolkoztam, hogy milyen ízesítésű
kávét szeretnék vásárolni. Mindenképpen elvitelre lesz, és egy közepes
mennyiség elég is volna. Mivel mostanában mindenkitől azt hallgattam, hogy a szokatlan cselekedetek jó dolgokhoz vezetnek, ezúttal a szokásos karamellás helyett, egy
mézeskalács ízesítésű cappuccinot választottam. </span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"> Mikor leolvastam a fizetési
összeget a tábláról, akkor figyeltem fel a dallamra, ami minden egyes kis részén
hallható volt a helynek. Ebben biztos voltam, hiszen már az összes helyen ültem, ahol csak ülni lehetett. Miközben a nevetgélő vagy csöndesebb vendégeket figyeltem, a tekintetem hirtelen összeütközött Danielével, mire
elmosolyodott, és intett egyet. Viszonoztam a gesztust, majd megvártam, míg
felírta a rendelést, és odasétált hozzám. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Szia, Rosie! Te itt?
Egyedül? – ölelt meg óvatosan, mire kicsit meglepődtem, de én is hasonlóképp
cselekedtem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Igen, egyedül vagyok,
tudod, Ebonyék lazulnak, én pedig épp sétáltam, de hatalmas köd van, és egy forró
italért mindenképp be akartam ugrani – meséltem neki, mire bólintott, és
besétált a pult mögé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Sétálni? Mi vett rá,
hogy ilyen időben sétálj? Egyébként milyen volt a reggeled? – vajon ezzel
célozni akart valamire? Igen, nyilván a levelekre. Nem is tudtam, hogy milyen
bizonyíték kellene még, hogy bebizonyosodjon, tényleg ő az a bizonyos Ismeretlen
Idegen. Ám volt egy olyan érzésem, hogy ezt még nem kellene a tudtára adnom. Mármint
azt, hogy tisztában voltam a játékával. Valami azt súgta, hogy történni fog még valami, ami miatt nem
kellene jártatnom a szám. Nem szerettem volna elsietni a dolgokat, elvégre neki kellett lépnie. <i>Kár, hogy nem tudok én is levelet írni az idegenemnek;</i> gondoltam magamban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Nem tudom, kedvet kaptam
hozzá. De lassan már kezd sötétedni is, meg sietnem is kellene, me… - a
válaszadásomat megzavarta egy újabb személy, Aaron formájában. Rá végképp nem
számítottam, bár itt dolgozott, szóval lehetetlen lett volna elkerülnöm őt. Nem mintha szándékomban állt volna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Rose? Szia! Hogy vagy? –
üdvözölt kedvesen, mire elkezdtem babrálni a fülesemet. Finoman végighúztam az ujjaimat a zsinóron, hogy ne
gubancolódjon össze, majd a telefonomat a kezemben szorongatva megpróbáltam higgadtan válaszolni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Hello, köszönöm, jól
vagyok – bólintottam, és magam sem tudom mi történt velem hirtelen. Talán
zavarba jöttem, vagy csupán azért aggódtam, hogy Dan elmesélte-e neki, mennyire furának tartottam a minap? Mindenesetre megpróbáltam elfojtani ezt az érzést, és nem foglalkozni vele.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"> Míg én a telefonomat piszkáltam, Aaron egy, afféle „Te ezt érted?” nézést küldött Danielnek, aki
csak felhúzta a szemöldökét, és megrázta a fejét. Mindezt szavak
nélkül, de én mégis tudtam róla. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Öö… kérsz valamit
esetleg? – vakarta a tarkóját Dan, mire fellélegeztem, és egy kurta bólintás kíséretében elmondtam,
hogy mindössze egy mézeskalács ízesítésű kávét szeretnék elvitelre. Mialatt ő elkészítette, én többször is a barátjára pillantottam, aki valamit nagyon
sietősen lejegyzett a kezében szorongatott noteszre, végül mégsem kezdett vele semmit, csupán egy egyszerű, laza
mozdulattal kidobta a szemetesbe a pult alá. Olyan furcsán viselkedett.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"> Egy pillanatra a nyakláncomhoz értem, és közben elfordítottam
a fejemet az ablakok irányába. Már egészen sötét volt, és láttam, ahogy az
emberek esernyővel haladnak el az épület mellett. Erősen küszködnek a
természet, jelen esetben a szél ellen. Remek, tehát az időjárás egyre rosszabb,
nekem pedig már régen haza kellett volna érnem. Az órára néztem, majd
elkerekedett szemekkel hangot is adtam az érzelmeimnek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Te jó ég! Már egy órája
otthon kellene lennem! – húztam össze magamon a kabátomat, majd a fülest is
visszadugtam a telefonomba. Pénzt tettem a pulton elhelyezett kis
tálba. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Esetleg elvigyelek?
Nekem már úgyis mindjárt lejár a műszakom – ajánlotta fel Aaron, amin őszintén meglepődtem, végül egy hálás mosolyt lövelltem Dan felé, aki időközben
letette elém a kívánságomat, és már a visszajárót is kiszámolta. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Nem muszáj, gyorsan
hazaérek – ráztam a fejem, és a kezembe vettem a papírborítású poharat. Számomra fel sem tűnt,
hogy ilyen gyorsasággal teltek a percek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Ugyan, nem fáradtság.
Gyorsabban hazaérsz, ráadásul az idő is egyre rosszabb kint – intett fejével az ablakok felé, és már fel is vette sötét pulcsiját. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Hidd el, megleszek, de
köszönöm – bólintottam – köszi a kávét, majd találkozunk! Sziasztok! –
köszöntem el sietősen. </span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"> Éreztem, hogy a két srác karba tett kézzel, egymás mellett állt, miközben mindketten engem néztek. Nem zavart túlzottan, én
igyekeztem kifelé a helységből, de szerencsémre, vagy éppen nem, abban a
pillanatban, mikor kinyitottam az ajtót, egy kocsi száguldott el az épület
előtt, és tökéletes pontossággal az egész alsó öltözékemet, és a kabátom felét
lefröcskölte vízzel. Úgy konkrétan eláztam, szó szerint. Sajnos a kávézó külső része elég
közel volt az úttesthez, amit ezúttal a ruháim szenvedtek meg. Abban a percben szívesen
elbeszélgettem volna a tervezőkkel. </span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"> Hátráltam pár lépést, így újból a
meleg törzshelyünkön belül tudhattam magamat. Szemeimet pár elnyújtott pillanatig lehunyva tartottam, és
úgy fordultam a pult felé. Daniel egész jól szórakozott, Aaron pedig a kocsi
kulcsát pörgette nagy hévvel az ujján. Úgy láttam, éppen egy öblös nevetést tartott vissza. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Meg sem szólalok –
nevette el magát, ahogy odaért hozzám, és intett egyet a barátjának, aki még
mindig vigyorgott. A velem tartó fiú megfogta a kezemet, majd elszámolt
háromig, bár fogalmam sem volt, hogy miért tette mindezt. Amíg ezen gondolkoztam, arra lettem figyelmes, hogy egymás kezét szorongatva rohantunk a szakadó esőben, keresztbe a kétsávos úton, és
mire odaérünk a királykék járgányhoz, és mindketten beszállunk, addigra csurom
vizesek lettünk. Mikor végre biztonságban tudhattuk magunkat az eső elől,
elmosolyodtam, és ránéztem. </span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"> Aaron hajából lassan csöpögött a víz, ráadásul ruhája sem volt
különb állapotban, de úgy tűnt, nem nagyon foglalkoztatta, hogy az ülés is átázott alattunk. Beindította a motort, majd várt egy percet, ujjaival
hátrafésülte a szemébe lógó sötét tincseit, végül rálépett a gázra. Ha itt lett volna Ebony, ő már biztosan a fülembe súgott volna valami olyasmit, amibe a lábujjaimig belepirultam volna. Nos, igen,
megtörtént eset. A barátnőm már biztosan elmondta volna, hogy „Szerinted nem
szexi? Akár egy filmsztár!”. Az út során nagyokat nevetve hagytuk el az
utcákat, és a rohanó embereket, nekem pedig már csak egy mondatom maradt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- És itt jobbra, aztán az
ötödik ház a jobb soron. Igen, ez az – bólintottam mosolyogva, és reménykedtem benne,
hogy a szüleim még itthon voltak, és nem én fogom elszúrni a ma esti programjukat.
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Azért nem is volt olyan
szörnyű, nem? Most valahol a második sugárútnál sétálgatnál ilyen szélben – mosolyodott
el féloldalasan, majd ránézett a házunkra, ahol a nappaliban felkapcsolták a villanyt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Hát, meggondolandó – nevettem
– végül is már úgyis mindegy. Elkéstem – sütöttem le a szemeimet. A kezeim az
ajtó kilincse után kutakodtak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Miért? Hogy lehet
elkésni itthonról? – kérdezte halkan. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- A szüleim elmennek,
vagyis, elmentek volna vásárolni, amivel gondolom már végeztek valahogyan,
tekintve, hogy már rég egy étteremben kellene lenniük. Egyszóval a testvéreimre
kell vigyáznom – néztem rá, mire ő bólintott, és leállította a motort. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Akkor menjünk, már
biztos indulnának – szállt ki a kocsiból, én pedig értetlenül néztem magam elé.
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Mi? – kérdeztem tőle, bár inkább magamtól. Most ő is be fog jönni a házba? Ez nem tolakodó
kicsit? Mármint, meg sem kérdezte. Á, biztos csak én vagyok túl
bonyolult lány, mint általában. De ez akkor is illetlenség! A kilincset megrántva
nyitottam ki az ajtómat én is, és azonnal a szakadó esőben találtam magamat.
Kicsit úgy éreztem, mintha valami filmben lettem volna, bár nem tudom miért. Aaron szó nélkül jött velem a bejáratig, s addig én sem akartam, már illedelmességből
sem visszautasítani őt, de amikor már a kulcsot is belehelyeztem a zárba, nem bírtam
megállni, hogy ne szóljam el magamat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Na jó, köszönöm, hogy
elhoztál. De… mit keresel még itt? – ráztam meg tudatlanul a fejem, kissé
talán bunkón, pusztán az őt védelmezve. Ugyanis, ha a szüleim még mindig itthon voltak, az biztos, hogy Aaron nem jutna be a házba anélkül, hogy az apám
vérszemet ne kapjon. Kissé nehezen viselte, amikor betöltöttem a tizennyolcat. Ráadásul anyu tudott a levelekről, így biztosan félreértette volna. Azt pedig kellemetlen lenne mindkettőnk számára.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Azt mondtad vigyáznod
kell a testvéreidre, tehát többes szám. Ebből következtettem, hogy nem egy
van, és, hogy kicsik. Azaz szívesen segítek. Persze, csak ha nem zavarok –
húzta fel az egyik szemöldökét, és rögtön ezt követően elmosolyodott. Mintha mondani akart volna még
valamit, én azonban megráztam a fejemet. Valamit ki kellett találnom, de gyorsan. </span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"> Tulajdonképpen
igaza volt, jól jött volna a társaság, jóllehet egy pillanatra összezavarodtam.
Nemrégen még ugyanitt, Daniel majdnem megcsókolt, miután megigazította meg a hajamat,
most pedig Aaronnal ácsorgok a bejárat előtt? Végül is semmi rosszat nem követtem el, Dan nem volt a barátom, mármint olyan értelemben, tehát nem csaltam meg vagy ilyesmi. És a
kávézóbban sem láttam rajta semmit, vagyis… nem láttam rajta, hogy zavarta volna, hogy Aaron felajánlotta, hogy hazahoz.. Na jó, megint túlbonyolítottam a helyzetet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Jó – fújtam ki a levegőt
– de várd meg, míg a szüleim távoznak – közöltem komolyan, és úgy tűnt, jól
magában jót szórakozott ezen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Most miért nevetsz? -
kérdeztem zavartan, mire ő a fejével az ablak irányába bökött, ahol épp
anyu tevékenykedett. A virágokat locsolta. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Tűnj el! Nem láthat meg!
– fordítottam el, mire ő a kocsija felé igyekezett. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Majd ha jelt adok, gyere
– suttogtam hangosan, mire ő csak a hüvelyk ujját feltartva jelezte, hogy érti,
majd beszállt a kocsijába, és hátrébb tolatott. Nos, roppant jó megoldás.
Értékeltem a humorát, tehát látványosan homlokon csaptam magamat, mire láttam,
hogy ismételten elnevette magát. A lehető leggyorsabban nyitottam be a házba, ahol kellemes melegség
uralkodott, és miközben levettem a kabátomat, addig az időközben már kihűlt
kávét a szekrényre pakoltam a táskámmal egyetemben. Megpróbáltam a lehető
leghalkabban elvégezni a teendőimet, de ahogy a nappali felé kanyarodtam,
szembetaláltam magamat anyu mérges tekintetével. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Rose… - kezdte halkan.
Avagy ebből veszekedés lesz. Sosem voltunk az az idegtépő család, sosem voltak
itthon olyan veszekedések, amelyek miatt örökre el akartam volna tűnni itthonról, de mint mindenhol, a gyerek,
nálunk is megkapta a fejmosást, ha rosszul cselekedett. Jelenleg én
következtem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Tudod, hogy mindig elengedtünk
mindenhová, sosem tiltottunk el semmitől, ami olyan, és ma sem volt ez másképp.
Viszont úgy emlékszem, már óvodás korodban megtanítottuk neked az órát! –
rázta a fejét hitetlenül, én pedig az említett tárgyra pillantottam, így rájöttem,
hogy nagyon sokat késtem. A poharat a kezeim közt szorongatva vettem észre
aput, aki a nyakkendőjével babrált a tükör előtt. Intett egyet, amelyet
viszonoztam, de aztán el is tüntettem a mosolyt az arcomról, hiszen mégiscsak
anyuval álltam szemben. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Sajnálom, tényleg.
Többet nem fordul elő – közöltem, majd beletúrtam a hajamba, és óvatosan
hátrapillantottam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- A bevásárlást még
valahogy megoldottuk, de már így is el kellene indulnunk – mondta szárazon,
mire a zoknimat kezdtem kémlelni. A fekete színe érdekessé vált.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Rose. Féltünk. Semmiféle jelet sem
adtál magadról. Tisztában vagyok vele, hogy nem egy öt perc, mire hazaérsz a városból, de nem
is másfél óra, még ilyen időben sem. Ráadásul szinte már egy felnőtt nő vagy,
méghozzá elég szép. Mászkálnak rossz alakok is az utcán ilyenkor… - ölelt át, amit azonnal viszonoztam. Tudtam, hogy csak jót akart, és ez a lényeg. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Most pedig indulunk, a
többiek nézik a tévét, két órán belül biztosan megérkezünk. Időben fektesd le
őket! – távolodott el, mire bólintottam, és elmosolyodtam, ahogy az elfoglalt
csöppségek felé néztem. Apuék már a kabátot vették fel magukra, így a fennmaradó percekben abban reménykedtem,
hogy Aaron nem bukik le, mert akkor nekem is végem. Vagy, hogy anyuék mindent elvisznek, és nem jönnek vissza semmiért. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Rendben, nem lesz semmi
gond – mosolyogtam, majd miután elköszöntünk egymástól, ők kiléptek az ajtón, végül meghallottam, ahogy a motor beindult és kihajtottak a ház elől. Időközben
leültem a többiekhez a nappaliba, de miután eltelt úgy tíz perc, úgy gondoltam,
tiszta a terep, innentől szabad az út. Felálltam, és halkan kinyitottam a
bejárati ajtót, majd szétnéztem, akárcsak valami betörő, majd arra a helyre
pillantottam, ahová Aaron a kocsijával leparkolt. Nos… ezzel semmi gond sem
volt, csupán azzal, hogy nem láttam őt benne. Talán elaludt? Hová tűnhetett?
Aztán hirtelen megfordultam, és megpillantottam őt a virágágyás mellett. Alapból
is sötét volt, és csupán a lámpák fénye világította meg az utcát, ő pedig úgy festett,
akár valami gyilkos. Na jó… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Teljesen megőrültél? –
tettem a szívemre a kezemet. – Inkább menjünk be, hideg van – mondtam neki, mire
elindult felém, s bár az eső már elállt, és csupán a jóleső illatát lehetett
érezni, én megfagytam. Elvégre egy szál semmiben jöttem ki, mondhatni. Csupán
pár pillanatig álltunk egymással szemben mikor lenéztem, és megpillantottam
valamit, amit idáig nem vettem észre. Sőt, ma még egyáltalán nem is láttam . Azt
hittem, vége a játéknak. Lehajoltam a fehér, aprócska borítékért, melyen ismét
gyönyörű betűkkel díszelgett a Rose Blackwell név. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Ez mi? – kérdezte a fiú
érdekes tekintettel. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Egy újabb levél… majd…
odabent elmesélem – tereltem befelé magunkat, majd miután beértünk, levette a
kabátját és a cipőit, majd megálltunk a konyha előtt. Egészen pontosan bementünk, és leültünk az ott elhelyezett székekre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Szóval… már jó ideje
küldözget valami idegen nekem leveleket. Minden nap ott van az ajtónk előtt a
szőnyegen, és általában tartalmaz valami üzenet. Egyébként próbálok vele nem
foglalkozni, bár Bons azt mondta érdemes, bár bárki lehet, először apura
gondoltam, bár itthon lakom és… és igazából fogalmam sincs, hogy miért mondom
ezt el neked – húztam fel a szemöldököm, miután rájöttem, hogy mit is mondtam
neki. A számra tapasztottam a kezemet, de csak úgy, hogy ne legyen túl feltűnő
a mozdulat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Nem olvasod el? –
mutatott a levélre, mire megráztam a fejemet. Azért azt csak nem mondhattam el
neki, hogy minden egyes alkalommal a szobámban, az ágyon fetrengve, esetleg a
kellemesen meleg radiátornak dőlve olvasom el őket. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Nem. Most nem – tettem arrébb. – Kérsz valamit? Kávé, tea, víz, üdítő? – kérdeztem felsorolva a lehetőségeket
miközben felálltam. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Nem kérek semmit. Neked
ízlett a kávé? – mosolyodott el, majd fölállt, és körülnézett. – Egyébként szép
belülről is. Már amennyit láttam eddig belőle – villantotta meg fogait, én
pedig megráztam a fejemet. Aztán eszembe jutott a kávé. Sebesen a szekrényhez
indultam, majd szomorúan vettem észre, hogy ebből már nem lesz örömteli iszogatás.
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Kihűlt – sóhajtottam,
majd levettem egy bögrét, és átöntöttem. – Kérsz? – kérdeztem, mikor már félig
volt, de csak nemlegesen bólintott, én pedig vállat vontam, és betettem a mikroba
a poharat, hogy felmelegítsem a benne lévő folyadékot. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Miért vagy velem ilyen
ellenséges? – tört elő belőle a kérdés, amire egyáltalán nem számítottam. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Nem vagyok ellenséges. – Igazából nem is tudtam volna erre mit válaszolni. Hiszen senki sem számít ilyen
kérdésekre, miután hazaér. Mikor kivettem a bögrét a mikróból, észrevettem,
hogy a nyakláncom félrecsúszott, így megigazítottam, majd miután fölnéztem, felfigyeltem rá, hogy a
srác ismét úgy nézett, és ugyan oda, ahová tegnap. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Például ezért – sétáltam
el mellette, majd a nappali felé igyekeztem. – Srácok! Bemutatok nektek valakit!
– közöltem, mire felém fordították a tekintetüket, és elmosolyodtak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";">- Ő itt Aaron. Aaron, ők
itt Allison, Ben és Clara – mutogattam közöttük. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "serif";"> Így a nap végén,
átértékelve minden fontos és akár jelentéktelen kis történést, azt hiszem,
félreismertem Davis-t. Az elején, és talán kissé még most is, egy furcsa, és
bunkó alaknak gondoltam, a nap végére pedig ez a vélemény egészen megváltozott.
Nagyon kedvesen viszonyult a gyerekekhez, rengeteget nevettünk, millió viccet
és apró kis emlékeket, történeteket mesélt, amitől úgy éreztem, egyre inkább megismertem őt. Egyre inkább megkedveltem, persze pusztán, mint barátot. Barátság… erre a szóra nem is gondoltam vele kapcsolatban ez idáig.
Már értem, miért is lehetnek barátok Daniellel. Szinte ugyan olyanok. Aaron nagyon kedves és jó fej srác, viszont
egy kérdés ott motoszkált a fejemben azután is, miután kikísértem az ajtón. </span><span style="font-family: "georgia" , serif;">Egyébként, időben távozott, anyuék csal negyedórával később értek haza. </span><br />
<span style="font-family: "georgia" , serif;"> Szóval,
hogy minden elméletem összeomlott. Reggel, mikor még elindultam itthonról a
jóleső és igencsak hosszadalmas sétámra, akkor még nem láttam az ajtónk előtt a
levelemet. Mikor visszaértem, akkor pedig anyunál sem volt. És a feltevésem, miszerint
Daniel lehet a feladó, megbukott. Hiszen a nap nagy részét velük töltöttem a
kávézóban, csak nem bérelt fel valakit erre a feladatra! Ez lehetetlen.
Ráadásul csak ma este jutottam hozzá a levélhez, amely egyébként még mindig ott hevert az
asztalomon, érintetlenül, ugyanis az este és a vacsora túlságosan kimerített ahhoz, hogy
elolvassam, aztán pedig órákig agyaljak rajta. Úgy döntöttem, majd holnap reggel elolvasom, addig pedig jut elég
időm arra, hogy kitaláljam, hogy ki lehet az igazi feladó. Most már tényleg bárki
lehetséges. Daniel? A szüleim? Aaron? Esetleg valaki más? Csak annyi biztos,
hogy egy <i>ismeretlen idegen.</i></span></div>
</div>
Cher Brookshttp://www.blogger.com/profile/08962295816278324245noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-77693774559573910692014-01-21T16:39:00.002+01:002018-01-09T13:29:58.286+01:005. fejezet: Adni s kapni<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>Sziasztok :)</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>Először is, nagyon szépen köszönünk nektek mindent, ahogy azt mindig hangsúlyozzuk, hiszen nagyon kedvesek vagytok, és már az is sokat jelent, ha egy pipával jelzitek - igenis elolvastátok a fejezetet.</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>Ebben a részben megismerkedhettek egy "új" szereplővel. Azért tettem idézőjelbe, mert már feltűnt egyszer, azonban csak most tudjátok meg az igazi nevét. Nem lesz túlságosan nagy szerepe, de azért én imádtam minden egyes sort, amit vele írhattam.</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>Kitartást az iskolához, jó olvasást és millio puszi Xx szerecsendio</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>ui.: Drága Dorsee, csak, hogy el ne felejtsem, a krimis mondatban te ihlettél meg *-*</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWBgP4X-4gl-qT6tc34hj0c9mAV7mpBfTI03Az9BbSHhlQXEYcw_OrSQOdPztUaZrRu8Kqvx9VlRQP38oc6_IVwt0bkCcOkPXYdyurDsDHYY5dSYdh__woNOpfPa_dmurZw112Knbeqd8i/s1600/large+(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWBgP4X-4gl-qT6tc34hj0c9mAV7mpBfTI03Az9BbSHhlQXEYcw_OrSQOdPztUaZrRu8Kqvx9VlRQP38oc6_IVwt0bkCcOkPXYdyurDsDHYY5dSYdh__woNOpfPa_dmurZw112Knbeqd8i/s1600/large+(1).jpg" width="320" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "edwardian script itc"; font-size: 36pt; line-height: 115%;">Adni s kapni</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">2013. december 26.
(csütörtök)<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy hatalmas pohár,
forró kakaót szorongattam az ujjaim között, miközben az öcsémmel és a húgaimmal
egy karácsonyi mesén nevetgéltünk. A Karácsonyi éneket, mely eredetileg egy
Charles Dickens műalkotás volt, az évek alatt már rengetegszer feldolgozták, de
ez még azok között is újdonságnak számított. Egy gonosz, öntelt és házsártos
öregasszonyról szólt, aki egy szabóműhelyet vezetett és nem engedte meg az
alkalmazottainak, hogy szabadnapot vegyenek ki az ünnepekre. A főszereplő lány
természetesen szembe szegült vele, amiért a nő kirúgta, ügyet sem vetve a
Karácsonyra, és annak szeretettel teli jelentésére. Ezt követően a múlt, jelen s
jövő szellemei meglátogatták a fösvény asszonyt, aki – szokás szerint – a mese
végére megbánta bűneit és megajándékozta alkalmazottait és azoknak családját.
Személy szerint én mindig is imádtam ezt a történetet, de még a film sem volt
képes felülmúlni a könyv nyújtotta csodát, bármennyire is igyekeztek a
rendezők.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kislányom, gyere csak egy kicsit. Beszélni szeretnék veled – édesanyám hangja
átszelte a nappali levegőjét, ezzel megzavarva a meghitt hangulatot. Felhúzott
szemöldökkel meredtem a konyha irányába, de mire odakaptam a fejem, ő már
teljesen köddé vált, mintha soha nem is tartózkodott volna az ajtó által
nyújtott biztonságban. Egy hatalmas sóhaj kíséretében felemeltem a fenekem és
leszedtem magamról Clara ölelő karjait, aki hozzám simulva, csak fél szemmel
nézte a mesét - hiszen mindig is megijesztették a szellemek, még annak ellenére
is, hogy okos kislány volt, és tudta, hogy minden szörnyeteg ostoba kitaláció. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mit szeretnél? – még akkor is a kezemben szorongattam a kellemesen meleg
innivalót, amikor átléptem a küszöböt, és ezt követően helyet foglaltam az asztal
mellé helyezett székek egyikén. Azon, ami a legközelebb volt a kijárathoz,
hiszen lélekben már felkészültem egy kínos beszélgetésre, így fejben máris a
megrendíthetetlen és tökéletesen kivitelezhető menekülőakció részleteit
tervezgettem. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Találtam valamit a küszöbön, de úgy döntöttem, addig nem adom oda, amíg nem
beszéltünk pár nagyon fontos dologról. Már elég nagy vagy, sok mindent
megengedünk neked az apáddal, mert bízunk benned, de szeretném, ha leszögeznénk
pár szabályt – értetlenkedve néztem rá. Biztosra vettem, hogy nem csak az
ajkaim nyíltak el döbbenetemben, de a pupilláim is kellőképp kitágultak. Ha
anya arra célozgatott, amire gondoltam – és biztosra vettem, hogy igazam volt
-, akkor nem sok választott el attól, hogy leszédüljek a székemről. Mindössze
percek kérdése volt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hallgatlak – motyogtam az orrom alatt, mégis oly hangosan, hogy az ő fülei is
tisztán kivegyék a szavaimban rejtőző hitetlenkedést. Ujjaimat szorosan
rákulcsoltam a porcelán bögrémre, amit még Allison készített nekem az iskola
első osztályában, technika órán. Egy bénácska szív, ami pirosból lilává
színeződött a sok mosás következtében és egy vékony, recés szélű R betű
díszelgett hófehér felületén. A benne lévő, sötétbarna innivaló teteje halvány
színt öltött magára, hiszen a kakaópor már régen leszállt a pohár aljára. Megfújva a tetejét, a folyadék hullámzani
kezdett, akár egy pocsolya, melybe belekapott egy lágy szellő és le sem
nyugodott, amíg a lelkem békére nem lelt. A tenyereim szabályosan izzadni
kezdtek, és már attól féltem, hogy egy óvatlan pillanatban kiejtem a kezemből a
csúszóssá vált tárgyat, amikor anya szavai megállásra késztettek, így az ajkaim
nem érték el a bögre szélét, és a nyelvem nem ízlelhette meg a finom itókát.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csak szeretnénk, ha várnál. Nem kell elsietni a dolgokat. Egy pillanatnyi fellángolás
nem jelent szerelmet. A láng bármelyik pillanatban kialudhat, amint nehézségek
érkeznek az életetekbe. Nem akarom, hogy egy nap megbánd, amiért nem hallgattál
ránk. – Beleittam a meleg kakaómba, és amíg a testemet elöntötte a kellemes
forróság, addig anyu szavain elmélkedtem. Tudtam, hogy mindezt csak jó
szándékból mondta el nekem, mégis sértette az önérzetemet, hogy nem bíztak
bennem száz százalékosan. Mindig is úgy gondoltam, hogy felelősségteljes
emberré váltam, aki semmi pénzért sem feküdt volna le valakivel puszta
felindulásból, azonban azzal is tisztában voltam, hogy amíg nem kerültem hasonló
szituációba, addig nem vonhattam le hamis következtetéseket. A szenvedély nagy
úr, a legbiztosabb elmét is képes megrendíteni. De vajon rám is hatással lett
volna a mámorító, mindent felégető érzelem, ha arra került volna a sor? S amúgy
is, minek gondolkoztam ilyen ostobaságokon, amikor még mindig nem voltam száz
százalékig biztos abban, ki is a feladó? A múltkori levele és az ajándéka
annyira kedves volt, mégis, hiányzott belőle a boldogság – az igazi és nem a
megjátszott, hamiskás illúzió. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy nem
is élvezte velem a korcsolyázást, a következő elméletem pedig már arról szólt,
hogy nem is vele korcsolyáztam. Izgalmas és kétségbeejtő, idegőrlő és könnyed
érzelmek kerítettek hatalmukba egy és ugyanazon időben. <i>Kérdések, mindenhol csak kérdések.<o:p></o:p></i></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-</span></i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Emiatt nem kell aggódnod, de megkaphatnám a levelet, amit a hátad mögött
dugdosgatsz előlem? – Válaszokat akartam, méghozzá minél hamarabb, és ha ehhez
az kellett, hogy órákon keresztül bámuljam az eddigi leveleimet és közben krimi
maratonokat tartsak, hogy az agyam gyorsabb fokozatra kapcsoljon, akkor képes lettem
volna megtenni. Utáltam, hogy ennyire lassan fogtam fel a dolgokat, mint
például a legutóbbit. Mi köze lehetett a fagyöngynek ahhoz, hogy rájöjjek, kit
rejteget az Egy ismeretlen idegen aláírás?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kisujjeskü! – Elrejtettem egy mosolyt, mely halványan még így is meglátszott az
arcomon, hiszen ilyenkor nem lehetett nem nevetni. Imádtam az anyukámat, mert a
lelke mélyén még ő is egy nagyra nőtt gyerek volt. Azzal is tisztában voltam,
hogy csak egy jobb életet szeretett volna nekem. Olyat, amiben nem követtem el
azokat a hibákat, melyeknek áldozatul esett az én koromban. Mégis, egy részen
tiltakozott a folytonos korlátok ellen. Ki akartam törni és a saját hibáim
kárán élni az életet. Egy életet, ami csakis az enyém volt; mégsem tettem soha.
Túlságosan szerettem őt ahhoz, hogy egy ehhez hasonló – bizonyítási kényszerből
elkövetett – ostobasággal megbántsam. Felelősségteljesen is lehet valaki
lázadó, nyugtatgattam magam gondolatban.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kisujjeskü – motyogtam, majd anya felé nyújtva az előbb említett ujjamat,
összekulcsoltam az övével és háromszor fel- s lerázogattuk. Nem kellett sok
ahhoz, hogy anya is elnevesse magát, majd egy szoros ölelés és egy puszi után a
kezembe nyomta a levelet. Most nem rejtett semmiféle ajándékot, amit onnan
tudtam, hogy a súlya egy pihekönnyű madártollal is versenyre kelt volna. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Izgatott léptekkel közeledtem a szobám felé,
hiszen rituálészerűen, minden egyes alkalommal ott nyitottam ki a névvel
ellátott borítékokat. Az én nevemmel díszített borítékokat. Az ujjaim remegtek
az izgalomtól, egy pillanatig azt hittem, heves mozdulataim következtében ketté
téptem a vékony papírt. Még a szívem is kihagyott egy feleslegesnek vélt
ütemet. Azonban, amikor szétnyitottam az épségben lévő levelet, újabb, egy
sokkalta gyorsabb tempóra váltott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Drága Rose,<o:p></o:p></span></i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Amikor tegnap
megleptelek egy ajándékkal – ami remélem, hogy tényleg tetszett és nem csak egy
porfogó lesz a szobádban, esetleg az éjjeliszekrényeden -, önkénytelenül is
mosolyra húzódott a szám. Ezt csupán azért osztottam meg veled, hogy megértsd a
mai programod okát.<o:p></o:p></span></i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Minden évben
megrendeznek egy G&G vásárt a plázában, aminek a célja a jótékonykodás, és
szeretném, ha idén te is részt vennél rajta. Mindig szívesen fogadják az
önkéntes kezeket. Két éve vettem részt rajta először, felejthetetlen élmény.
Akkor tanultam meg, hogy minden apróságnak megvan a maga értéke és, hogy adni
legalább annyira jó, mint kapni.<o:p></o:p></span></i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Remélem, hamarosan
láthatlak.<o:p></o:p></span></i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">ui.: a beugró egy
önként felajánlott apróság, amit a tombola során ki fognak sorsolni.<o:p></o:p></span></i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy ismeretlen
idegen Xx<o:p></o:p></span></i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Míg a jobb kezemben a levelet szorongattam és
hanyatt dőltem a puha ágyamon, a bal kezem önkénytelenül a medalionhoz nyúlt,
mely ott lógott a nyakamon. Nagyon tetszett, bár még mindig nem tudtam, miért
pont egy fagyöngyöt ábrázolt. Talán meg szeretett volna csókolni? De hiszen azt
már akkor is megtehette volna, amikor hazakísért a korcsolyázás estéjén.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Behunytam a szemeimet és a karjaimat a fejem
fölé emelve, nyújtóztam egy hatalmasat. Oldalra fordítva a tekintetem
megbizonyosodtam róla, hogy még igen fiatal volt a délután, mindössze kettőre
járt az idő. Már tavaly is hallottam a <i>Give
and Get </i>néven futó jótékonysági rendezvényről, de akkor sokkal jobb
elfoglaltságom volt az önkéntes munkánál, méghozzá az alvás. Tudom, elég
önzőnek hangozhatott az előbbi kijelentésem, de azzal mentegettem magam, hogy a
velem egykorú emberek aligha törődtek másokkal saját magukon kívül. Belénk volt
kódolva, egyenesen a DNS-ünkbe, hogy önkényesek, hisztisek és lázadóak legyünk.
Ezt jelentette tinédzsernek lenni – a határok feszegetését.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Most, hogy ismételten magamra maradtam,
hiszen Bons és Nate elutaztak, nem találtam jobb elfoglaltságot önmagam
kigúnyolásánál, vagy sajnáltatásánál, ami bármennyire is érdekfeszítőnek
bizonyult, hamar ráuntam. Ujjaimmal a hajamba túrtam és azon elmélkedtem, mit
kellene vinnem a tombolára, mert hiába próbáltam kibúvókat találni, egy részem
igenis vágyott a társaságára. Az Ő társaságára. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A jobb oldalamra gurulva, az
éjjeliszekrényemre helyeztem a borítékot, közvetlen a többi tetejére és egy
lapos ásítást követően a szekrényemhez battyogtam. Magamra húztam az első
ruhát, ami a kezeim ügyébe keveredett – egy piros farmernadrágot, egy fehér
toppal és egy bézs szín, szőrmés mellényt -, majd feltúrva a legfelső polcokat,
megtaláltam a tökéletes ajándékot. Egy apró testű, óriás fejjel megáldott
plüsskutyust, amiért annak idején heteket rimánkodtam, s amit a szüleim
megvettek nekem a nyolcadik születésnapomra. Régebben nem tudtam elaludni
nélküle, mára viszont már kinőttem, és feleslegessé vált. Ami másnak szemét,
valakinek még kincset is érhet, tartotta egy mondás, bár abban biztos voltam,
hogy az idézetem nem volt minden helyen pontos.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Anyu, nem lenne gond, ha benéznék a plázába? – kérdeztem a lépcső tetejéről,
így a hangom oly hangosra sikeredett, hogy bejárta az egész házat, annak minden
zugával együtt. Kezemmel a bakancsom után nyúltam, és már a bekötésével
bajlódtam, amikor valaki megköszörülte mögöttem a torkát. Nem kellett tudósnak
lennem ahhoz, hogy rájöjjek ki lehetett az illető, hiszen én voltam az, aki
megszólította, ezzel kivívva figyelmét, és felszínre hozva szülői aggodalmát.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Levél? – Nem volt szükség válaszra, így egy apró biccentéssel lerendeztem az
egészet és a sapkám felé kaptam, amit egy laza mozdulattal ráhúztam a fejemre, és az ujjaimmal épp a vörös tincseimet rendezgettem, amikor újabb kérdés érkezett
felém – Mikor jössz?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem tudom. Még sosem voltam jótékonysági vásáron. Attól függ, mennyi segítő
kézre van szükségük. – A sapkához színben passzoló, fekete sálam megkötését
követően már csak a kabát volt hátra, ami nem tellett bele fél percbe, és már
rajtam is volt. Mosolyogva néztem farkasszemet anyuval, aki tetőtől talpig
végigmérte a megjelenésemet. Bár nem foglalkoztam sokat az öltözködéssel,
határozottan sikerült kitennem magamért, és ez neki is feltűnt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hát persze, segítő kézre mindenkinek szüksége van. Ha jól gondolom az a fiú is
ott lesz, de mint már reggel mondtam… – látszott rajta, hogy egyéb
megjegyzésekkel is megajándékozott volna, de nagy szerencsémre az egyetlen
ember, aki képes volt belé fojtani a szavait, belépett az ajtón. Apu haja tele
volt fehér hópihékkel, amitől, amúgy fiatalos vonásai egy bolti télapó
gúnyájába öltöztek.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Elkerülve az esetleges kettő az egy elleni
felállást, gyors puszit nyomtam anyu arcára, megöleltem aput és egy hangos
köszönést követően kiléptem a fagyos utcára. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A fülemben még akkor is ott lógott a fülesem,
amikor leszálltam a buszról. A hatalmas jármű pöfögve állt tovább, míg én a
bejárat felé sétáltam. Nagyon sokan voltak a parkolóban, és még annál is többen
próbáltak egy-egy üres helyre bukkanni, szinte lehetetlenül. A tenyereimet a
zsebeim mélyére száműzve, átléptem a bejáratot, melynek mozgásérzékelőkkel
ellátott ajtaja anélkül nyílt ki előttem, hogy komoly izomerőt alkalmaztam
volna.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A törzshelyünkké vált Kávézó csupán pár
lépésnyire volt a több méter magas, giccses fenyőfától, és szintén ennyire egy
óriási, fából készült bódétól. Az emberek által kreált tömeg még a
leárazásokkor is sokkal kisebb szokott lenni, így kellőképp meglepődtem a
hangzavartól, amitől alig lehetett hallani a karácsonyi dallamokat. Levettem a
kabátomat és leadtam a rögtönzött ruhatárba, majd a nyakamat nyújtóztatva,
ismerősök után kutakodtam, mind hiába. Még a mellettem lévő embereket is alig
tudtam végigmérni, nem hogy a tíz polgárral arrébb elhelyezkedőket.
Reményvesztetten és kissé csalódottan álltam be egy kacskaringós sorba, mely az
ÖNKÉNTESEK felirattal ellátott pulthoz vezetett. Unalmamban a körömlakkomat
piszkálgattam, majd amikor már ezt is meguntam, a hajam végét vettem célba.
Vörös tincseim már a melleim alá értek, aminek nagyon örültem, de a sok vasalás
következtében igen megszenvedték a növesztést, így elhatároztam, hogy amint
lesz időm, beugrom a fodrászhoz, aki a plázában dolgozott, és akit Ebonyval jó barátokhoz méltán, minden második hónapban meglátogattunk. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hogy hívják, kedveském? – Egy idősebb, körülbelül a nagyival egykorú, ráncos nő
mosolygott rám, amikor egy évtizednek tűnő idő múltán végre valahára sorra
kerültem. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Rose Blackwell – motyogtam, mire az orrom alá dugott egy hosszú, csíkozott
papírlapot, amit alá kellett írnom. Miután kiértem a sorból, ismételten a
jelenlévőkön legeltettem a szemeimet, amikor csodák csodájára megtaláltam egy
ismerős szempárt, melyek pontosan engem bámultak. Gyorsan a fülem mögé tűrtem
egy kósza tincset, és amikor megbizonyosodtam róla, hogy a ruhám minden egyes
négyzetcentimétere a helyén volt – nem csúszott félre, fel vagy hasonlók -,
vagyis nem mutatott túl sokat, akkor felszegett fejjel és egy magabiztos
mosollyal közelebb sétáltam Danielhez.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szia. Épp téged kerestelek – vallottam be. Szemeimmel, bár nehezemre esett nem
a föld felé szegezni őket, egész idő alatt az éjfekete pupilláiba meredtem,
melyeket egy hajszálvékony, éjfél-kék vonal választott el világoskék
íriszeitől. Mindig is irigyeltem a szemeit, már azóta, hogy egymás mellé
osztottak minket a laborban.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tényleg? – őszinte meglepettség visszhangzott a hangjában, amitől kicsit
megijedtem, de ennek ellenére keményebb maradtam, mint egy tengerparti szikla. Nem
akartam kimutatni a felszínre kívánkozó értetlenségemet, hiszen úgy gondoltam,
hogy azzal csak kínos szituációba kevertem volna magam; ennél is cikisebbe. <i>Miért csinálod ezt? Ilyen sokat jelent számodra
ez a hülye játék? Egyáltalán ráléptél már a pályára, vagy egyedül futom a végeláthatatlan
köröket? Ki lehet a játékmester, ha mégsem te vagy az?<o:p></o:p></i></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-</span></i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Sziasztok – egy kellemesen csengő, mély tónusú hang szólalt meg, közvetlen
mögöttem, mire reflexszerűen oda kaptam a fejem. Kis híján fellöktem őt,
annyira hevesen tettem meg ezt a mozdulatot, és az, ami megakadályozott abban,
hogy a seggemre essek Daniel előtt egy vékony, mégis izmos kar volt. Elnyílt
ajkaim között kierőszakoltam egy köszönömöt, végül alaposan végigmértem a megmentőmet. Sötétbarna haja ugyanilyen mély színekben tündöklő íriszekkel
párosult. A srác napbarnított bőre természetesnek hatott, egyáltalán nem
hasonlított azokra a szolis pávákra, akik az osztályomba jártak. Ajkai teltek
voltak, hívogatóak, és a mosolya egészen a füléig ért. Bele tellett pár hosszúra
nyújtott pillanatba, mire rájöttem, hogy ezeket a vonásokat már láttam valahol, és még pár másodpercbe, mire felismertem bennük a pincérsrác személyét. Azét a
fiúét, aki nap-nap után kihozta nekünk a rendeléseinket, amikor a barátaimmal a
Kávézóban bandáztunk.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csá, haver! – Daniel gyorsan lepacsizott az újonnan érkezővel, majd megérintve a
hátamat, gyengéden a barátja közelébe lökdösött, nem mintha nem álltam volna
már így is elég közel hozzá. – Rose – fordult felém -, ő itt Aaron. Az egyik
legjobb barátaim egyike. A kávézóban dolgozik, ami az apámé.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aaron biccentett egyet, amitől a haja
megmozdult a feje tetején. Tekintete elidőzött az arcomon, a kelleténél kicsit
hosszabb ideig, majd megakadt a nyakamon. Megforgattam égszínű íriszeimet, és
elkönyveltem magamban egy tuskónak, hiszen ő is csak olyan volt, mint a pasik
nyolcvan százaléka. Ha meglátott egy számára megfelelő méretű dekoltázst, már
képtelen volt a lányok szemeibe nézni. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A tekintetemmel ölni lehetett volna, azonban
ő ezt nem vette észre, hiszen még mindig pár centivel lejjebb időzött a
szemeivel. Erőltetetten és kissé idegesen köszörültem meg a kiszáradt torkomat,
mire mind a két fiú értetlenkedve konstatálta cselekedetemet. <i>Tipikus… el sem kellett volna jönnöm. </i>Magamban
fortyogtam, akár egy kitörni kész vulkán, és bár olykor a láva lomhán és
csöndesen folydogált a felszínen, az én esetemben ezt az opciót már az első
másodpercben elvetette.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nos, ha kellőképp kiszórakoztad magad – emeltem fel íves szemöldökeimet, mire
ajkába harapva, még megengedett magának egy utolsó pillantást – akkor
elmondanátok, hogy működik ez az egész jótékonyság? A beugró ajándékot már
leadtam az idős nőnek, aki elkérte az aláírásomat, de a tömeg miatt nem
hallottam a további utasításait.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Egyszerű. Amikor már elegen leszünk, idejön az egyik szervező és csoportokra
oszt minket. – Alig, hogy Daniel ajkait elhagyták a szavak, már is megérkezett
egy alacsony termetű, anyuval egyidős nő, aki a velünk szemben felállított
emelvényről nézett le ránk, nagy, hamuszürke szemeivel. A szájához emelve egy
apró tárgyat, teljes erejével belefújt a sípjába, ezzel csendre utasítva a
jelenlévőket. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hölgyeim és uraim. Pillanatokon belül kezdetét veszi a jótékonysági akciónk.
Megkérek mindenkit, hogy kövesse a számára kiadott instrukcióimat – eddig észre
sem vettem, hogy a kezeiben ott szorongatott egy hófehér papírlapot, de amint a
szemei elé emelte, már én is megpillanthattam a regisztrációs táblázatot.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ujjaimmal beletúrtam vörös tincseimbe,
miközben hol az egyik, hol a másik lábamra helyeztem testemnek minden csepp
kilogrammját. Nem volt mit szégyellnem, igenis szorongtam, hiszen semmiképp sem
akartam az egész napot holmi idegenek között tölteni. Minden porcikám tiltakozott
az ismeretlenekkel való kommunikáció ellen és azon kaptam magam, hogy már annak is
örültem volna, ha Aaron és én egy csapatba kerültünk volna. Hiszen neki
legalább már a nevével tisztában voltam; bár kétség kívül Daniel személye volt
az, ami száz százalékig lenyugtatta volna felborzolt idegeimet.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
… Liliana Anderson, Peter McKenzie, Eleanor Thompkins és Aaron Davis. Maguk a
jobb oldali bódéhoz sétálnak majd, ahol kiválogatják a selejt adományokat.
Törött játékok és miegymás – képtelen voltam megállni, hogy ne nézzek rá a
mellettem álldogáló fiúra, ahogy azt is, hogy ne nevessem el magam hitetlenkedő
arckifejezése láttán. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ezt megszívtad haver!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ne szóld el magad, lehet, hogy te rosszabbul jársz. – Dan és Aaron egy megjátszott
bunyóval rendezték le nézeteltéréseiket, amiben végül a pincérsrác győzedelmeskedett
egy tökéletesen végrehajtott leszerelő technika segítségével – más szóval, hátrahajtotta
Daniel karját, és úgy fogta akár egy satu. Az ellenfelének még csak esélye sem
volt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
… Christina Forbes, Rose Blackwell, Timothy Judge és Daniel Deffo. Maguk a
csomagoló részlegen lesznek, ahol, ahogy a nevéből már kiderülhetett, be fogják
csomagolni a szétválogatott ajándékokat. Csak ügyesen! – Egy megkönnyebbült sóhaj
szökött ki, eddig görcsösen összepréselt ajkaimon. Az izmaim jól láthatóan
ellazultak, bár magam sem tudtam, hogy egyáltalán mikor feszítettem be
őket. Úgy látszik ez is csupán egy ösztönös mozdulat volt, mint a körömrágás
vagy a szájharapdálás, amit minden alkalommal bevetettem, valahányszor kínos
szituációba keveredtem. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Nem egészen tíz perccel később minden ember
elfoglalta a neki kijelölt bódét, csak úgy, mint Daniel és én. Sosem gondoltam
volna, hogy egy G&G rendezvény ennyire vicces és magával ragadó tud lenni,
bár az is megeshet, hogy a társaság javította fel az amúgy dögunalmas óráimat. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ez az Aaron elég fura, nem? – kérdeztem, amikor egy plüssmaci került a kezeim
ügyébe. Nem szerettem mások háta mögött furkálódni, vagy hasonlók, de
egyszerűen képtelen voltam megállni, hogy ne kérdezzek rá. Azok a sötét szemek,
melyek képesek voltak a mélybe rántani, melyekre nézve úgy érezted, bármelyik
pillanatban széteshet a gondosan felépített világod. Eddig sosem vettem észre
őket. Talán azért, mert rá akartam kontrázni Bons röhejes ötletére, miszerint a
Kávézóban dolgozó, összes, húsz év körüli pincérnek tetszettem. - Honnan
ismered? Még sosem láttam a suliban.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Már kiskorom óta a legjobb barátom. Még az óvodában ismertem meg és lehet, hogy
néha fura, de ki nem az? Amúgy meg a Brookfield High School-ban végzős, mi
pedig a Hillcrest-ben, ezért nem láthattad – az ajkamba harapva próbáltam
oldani a bennem felgyülemlett idegességet, mely egy maréknyi szégyenérzettel
keveredett. Nem kellett volna elítélnem őt öt másodpercnyi ismeretség után.
Olyanná váltam, mint azok az emberek, akiket mindig is megvetettem. Régen
rengeteget csúfoltak a feltűnően vörös hajam miatt; nem értettek, mégis
elítéltek. A tenyerem izzadni kezdett és többször is megremegett a kezem,
miközben a ragasztószalaggal bajlódtam.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Öhm, és tudod már, hol töltöd a Szilvesztert? – próbáltam terelni a témát,
több-kevesebb sikerrel. Éreztem, ahogy az arcomból kiszökött minden egyes
vércsepp. Sápadt lettem, akár egy hófödte hegycsúcs. Majd, mintha felolvadt
volna bennem egy egész jégtömb, visszaszállt az orcámra az összes hiányzó szín;
pipacsvörössé változtatva a fejem. A fülem mögé tűrve egy elkószáló tincset,
felszabadítottam szemeimet eddigi vakságukból és újra munkához láttam.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Lesz egy buli Aaron házában, száz, hogy ott leszek, na és te? – Dan hangjában
nem találtam semmiféle haragot – azonban a lelkiismeretem helyette is elítélte
saját személyem. Mély, rekedtes tónusa őszinteségtől csillogott, mintha tényleg
érdekelte volna a sorsom, amiért nagy mennyiségű hálát generáltam az irányába. Abban
a pillanatban meg akartam köszönni neki a nyakláncot és a rózsát, mégsem
tettem, hiszen eddig semmiféle jelét sem adta annak, hogy ő lett volna a
titokzatos feladó – azon kívül persze, hogy mindenhol jelen volt, ahova a
levelek irányítottak.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Otthon… - zavaromban egy újabb szalag felé kaptam, amit egy gyors nyisszantás
után kisebbre vágtam, hogy tökéletesen illeszkedjen a szívecskés csomagoláshoz .- ... azt hiszem. Nate és Bons elmentek és nélkülük már nincs kedvem elmenni
sehova, hisz kevés embert ismerek olyan jól, mint őket.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Igen, Nate mondta, hogy szeretné meglepni Ebonyt. Én ajánlottam a helyet –
vicces volt, ahogy Dan kihúzta magát és felemelte az állát, ezzel kimutatva,
mennyire büszke volt magára. Egy röpke másodpercig azt hittem, hogy megveregeti
a saját vállát, de addig már nem ment el. Ajkaim nem bírták megállni, hogy ne
mosolyodjanak el, így egy önkénytelen mozdulatsorozat következtében egy felfelé
ívelő vonallá változtak. - Amúgy meg, engem ismersz és most már Aaront is. Mi
lenne, ha velünk jönnél?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem is tudom – egy részem vágyott a társaságára, viszont a másik
reményvesztetten kapaszkodott a saját maga által kialakított biztonságérzetébe,
mely az otthonához kötötte. Az én otthonomhoz, ami anyuék mellett volt. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ne kéresd magad, jössz és kész.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Kijelentését követően felszabadultabb lett a
hangulat, és nem sokkal később már a csapatunk többi tagja is beszállt a
beszélgetésünkbe. Kiderült, hogy egytől-egyig nagyon jó fejek, kivéve talán
Timothy-t, aki félrevonulva saját kis világába, monoton már-már robotokhoz hasonló
mozdulatokkal csomagolta az ajándékokat. A pláza légterét betöltötte a
szünetekben felszolgált mézeskalács és a fahéjas tea édes illatfellege. A
hangszórókból hangosan üvöltöttek a klasszikus és az újszerű karácsonyi dalok,
melyeket az általunk generált nevetés sem volt képes felülmúlni, pedig
határozottan megpróbálkoztunk vele. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Csupán egyszer találkoztam Aaronnal,
amikor hozott Danielnek és nekem egy tányérnyi almás pitét, és akkor, kapva az
alkalmon, elnézést kértem tőle a bunkóságom miatt, amit nagy megkönnyebbülésemre
el is fogadott. Talán az a pillanat tehetett arról, hogy a nap végére
mindennemű tüske nélkül tértem nyugovóra, Bennel az ölemben, aki kikönyörögte,
hogy nézzük meg a Grincset, ahogy azt minden évben tettük. Ez nálunk ugyanis családi hagyománnyá vált. <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-25216592143047003912014-01-14T21:45:00.000+01:002018-01-09T19:44:40.364+01:004. fejezet: Újra egyedül<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>Sziasztok! :) </b></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>Szép estét Mindenkinek! Ismét kedd, ezért most én érkeztem a folytatással, melyben szó lesz a Blackwell család karácsonyáról, és az Ismeretlen idegenről, valamint további eseményekről is. :) </b><b>Nem mellesleg köszönjük a feliratkozókat, a követőket, az összes kommentet és mindent! :) Jó olvasást Nektek, és további kellemes hetet! <3</b></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b>Xx Cher Brooks </b></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" height="235" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFa2gW_udIfFWoLRT65U5KXtrouJ8LaNVWXMAe1i-sdQGm1lHvi7z1K13SL7PaFLzhJLEcApkv7cCTCkymROC96QR42SJ6O6ksDFPqJsIcK8miS3ykNwdpEH9B-10VmKcU32caCsuudT4/s1600/large73.jpg" width="320" /></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: black; font-family: "edwardian script itc"; font-size: 48.0pt; line-height: 115%;">Újra egyedül</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">2013. december 25. (szerda)</span></b><br />
Az álmaim édes kis világából egy hatalmas sikoly zökkentett ki, melynek
köszönhetően a földre zuhantam, ismét, immár másodjára. A tegnap reggeli
ébredésem sem volt éppen tökéletes és mesébe illő, de a mai alkalommal legalább
nem szereztem piros foltokat. Az is elég nehezen múlt el, és ha belegondoltam milyen volt hozzáérni, még most is fájt. Miközben a karommal feltoltam magamat a
padlóról, azon gondolkoztam, hogy szereltetnem kellene az ágyam mellé valamit,
ami felfogja az esetleges további eséseimet, de már egy vastag szőnyeg is jól
jönne. Miután felálltam, és hátratúrtam az ujjaimmal a zavaró vörös hajtincseket,
jóval inkább az kezdett érdekelni, hogy kitől származott és mégis miért az-az
ominózus, hangos gyereksikítás. Éppen ezért, nem nagyon foglalkoztam a szokásos
teendőimmel, miszerint elhúzom a függönyöket, szellőztetek és az ablakon kissé
kihajolva csodálkozva nézem a saras és havas tájat, miközben élvezem, hogy a derekamat
melegíti elölről a radiátor. Nem, sajnos ez most nem történt meg. Helyette
gyorsan – már amennyire egy álmos ember szótárában szerepel a „gyorsan” szó –
kinyitottam a szobám ajtaját, és a lépcsőn szinte futva siettem le. Hiszen lehet,
hogy baj történt, és olyankor azért észnél kell lenni. Legalábbis nekem minden
erőfeszítésemet be kellett vetnem. Mikor végül mind a huszonöt lépcsőfokot
átszeltem, kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogyan a három kisgyermek
össze-vissza rohangált a nappaliban, a kezükben valamiféle dobozkákat tartva,
melyeket csillogó tekintettel rázogattak.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Anyu! Apu! Itt vannak az ajándékok! – kiáltott felfelé Clara, amire a szüleim már fel voltak készülve, ugyanis a szó végére
előugrottak az emeletről egy fényképezőgéppel, és azonnal ellőttek egy
képkockát. A vaku fénye váratlanul ért, s ugyanis velük ellentétben én voltam felkészülve sem egy
átmeneti vakságra, sem pedig arra, hogy éppen fotózni fognak. Mi is lehet
rosszabb egy reggeli képnél, melyen az ember pizsamában, kócosan és ápolatlanul
néz ki? Nos, úgy véltem semmi. Ők teljesen fitten lesétáltak a lépcsőfokokon,
kezükben az említett géppel, s arcukon egy hatalmas vigyorral. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Jó reggelt Rose! Mosolyogj! – ért mellém apu, s ahogy felé fordultam,
tényleg elmosolyodtam. Aha, már ha a vicsort lehet mosolynak mondani. Nem,
egyébként tényleg boldog voltam, hogy végre Karácsony volt, együtt a család meg
minden, ajándékok és hasonlók, csupán még túl korán volt. Én pedig gyűlölöm a
reggeleket. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Neked is, apu – bólintottam, majd visszatértem az eredeti úti
célomhoz. Boldogan és mosolyogva néztem végig a földön üldögélő csöppségeken,
akik egytől-egyig az ajándékaik kibontásán fáradoztak, s közben édes nevetgélő
hangokat adtak ki. A csomagolópapír darabjai szanaszét hevertek a helység
különböző pontjain, de ez, ahogy láttam, most anyut sem zavarta. Ilyenkor
megengedett dolog ez.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Rosie, te nem bontod ki? Neked is van egy doboz ott a fa alatt –
fordult felém Allison, s közben az apró mutatóujjával az ominózus dobozka felé
mutatott. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- De, persze – feleltem hirtelen, majd odasiettem, s elvettem a kis
tárgyat a fa alól. Ölembe vettem azt, majd leültem a kanapéra, s elkezdtem
kicsomagolni az ajándékot. Miközben én
izgatottan tépkedtem a piros, fényes papírt a cipős doboz méretű csomagról, anyu épp Bennek segített
összeszerelni az újonnan kapott játékot, apu pedig a két lányt fotózta, s
félszemmel engem figyelt. Mikor kész voltam, megpillantottam a dobozban
található meglepetéseket, melyek többnyire ruhák voltak, különböző sötét és pasztellszínű
felsők, parfüm, amelyre már régóta vágytam, és különböző szépségápolási
termékek. Hatalmas mosollyal az arcomon nézegettem a dobozban lévő tárgyakat,
majd fölálltam, s odasétáltam anyuékhoz. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Köszönöm – öleltem át őket, és mindkettejük arcára nyomtam két-két
puszit, miközben észrevettem, hogy anyu szeme egészen üvegessé vált, végül előtörtek a könnyek a szemeiből. Természetesen mindegyik örömkönny, és igazából minden
évben meghatódik a hasonló családi jeleneteken. De igazából szép is ez, én is
nagyon szeretem, és tulajdonképpen nem is az a lényeg, hogy mi az a bizonyos
dolog, amit kapsz, mint apró kis meglepetés, vagy, hogy milyen összeget kellett
érte fizetni. Nem. Ez az ünnep a boldogságról és a szeretetről kell, hogy
szóljon. Nálunk ez mindig így történik, s kihagyhatatlan a fergeteges képek
elkészítése után, a családi ebéd, melyet általában a szüleim közösen
készítenek, de ez az étel minden évben más, mi nem követünk ebben
hagyományokat, csupán csak az asztalra kerül valami, ami finom, és nem
mindennapi. Mialatt épp Ben ajándékának leírását tanulmányoztam, egyszer csak
megszólalt a csengő, amire fölkaptam a fejemet. Fogalmam sem volt róla, hogy
ki lehetett az ilyen korán, az pedig biztos, hogy
vendéget nem vártunk. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Majd én nyitom – ugrott fel Apu Allison mellől, mire a kislány elhúzta
a száját, s elfeküdt a szőnyegen az ajándékai társaságában. Volt időm
végignézni rajtuk, s igazán nagy boldogsággal töltött el a tudat, hogy az én ajándékaim is tetszettek nekik. Clara teljesen belemerült a társasjátékba,
Allison pedig a könyvet lapozgatta, s a képeket nézegette közben, mialatt Ben ráhelyezte a
tőlem kapott versenyautót egy, a szüleinktől kapott
versenypályára. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Apu halkan mérgelődve tért vissza hozzánk, s halkan megjegyezte, hogy
„huligánok”. Egyébként ezt a kifejezést is régen hallottam már. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Valaki biztosan jól szórakozik – húzta fel egyik, dús szemöldökét,
majd visszaült a fotelbe. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Akkor én most fölmegyek, és átöltözöm, aztán az ebédnél találkozunk –
álltam föl, s úgy éreztem, ideje készülődni. Meg kell adni a módját,
Karácsonykor nem fogok pizsamában a tévé előtt heverészi. Bár, ha rajtam múlna,
lehet, hogy így történne, de már túlságosan is bennem van a precizitás, így ez
nem történhet meg. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Rendben van, addig édesapád is felöltözteti a testvéreidet – bólogatott
anyu, erősen jelezve, hogy most apun a sor, hogy túléljen egy hosszú, s
fáradalmas órát, vagy akár többet is, ezzel öregedve vagy két évet. Ugyanis köztudott, hogy egyik kisgyerek sem szeret öltözködni. A Blackwell család
gyermekei pedig végképp nem. Talán a terítést és a mosogatás kellett volna választania? Meglehet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- I-igen, pontosan. Ros... Rose? – állt fel apu, de addigra én már
eltűntem a helységből, de a lépcsőn haladva még elnevettem magamat apu tehetetlen hangját hallva. </span><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">A szobámba felérve leraktam az asztalomra a dobozt, az ajtómat
bezártam, végül elvégeztem a reggeli, fontos teendőimet. Az
ablakhoz sétáltam, majd kinyitottam azt, s hagytam, hogy áramoljon befelé a
kellemes hűvös levegő. Az ég szürke volt, de a sötétebbik fajta, s igazán rossz
időnek nézhettünk elébe. Mialatt az ablakomat tárva nyitva hagytam, kinyitottam
a szekrényem egyik ajtaját, s leakasztottam egy fogast, amin helyet kapott az új, fehér ingem, míg egy másik fogason a méregzöld színű blúzom helyezkedett
el. A többi felsőt összehajtottam, s ők is megtalálták a helyüket a
szekrényemben. A parfümöt újból kibontottam, s immár sokadjára, de újból
megszagoltam. Édes és vonzó illata volt, kellemes. Ezt fölraktam az egyik
polcomra, majd a további termékekkel is hasonlóképpen tettem. Végül mikor már
mindent elpakoltam, s úgy éreztem a szobám is eléggé átszellőzött, bezártam
azt, és a fürdőszobába rohantam. Megmostam az arcomat, fogat mostam, majd
megfésülködtem, és bedugtam a konnektorba a hajsütővasat, mert pár egyenesre fésült tincsemet mindenképp hullámossá szerettem volna varázsolni. Úgy döntöttem, amíg az melegszik, én addig
átöltözöm, éppen ezért visszamentem a szobámba, ahol miután levettem a
pizsamámat, magamra vettem egy tiszta fehérneműt, egy fekete leggingset,
valamint a méregzöld hosszú ujjú blúzomat. Belenézve a szekrényemen
elhelyezkedő tükrömbe, tetszett az összkép, s úgy gondoltam, ez tökéletes lesz
mára. Végezetül a fürdőszobába visszatérve, húztam egy-egy tusvonalat a
szememre, valamint használtam egy kis spirált és elkészítettem a tökéletes, göndör tincseket. </span><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">A vasat a helyére téve eszembe jutott, hogy az igazi
összhatás nem száz százalékig teljes. Hiányzott az illat. Ezért újból
átiszkoltam, s levettem a polcról a kis dobozt, valamint belőle a kis üvegcsét,
majd annak kupakját is, majd a nyakamhoz emeltem, és lenyomtam a kis
szerkezetet, így már éreztem is az illatát. Igazából állandóan ezt csináltam.
Mármint ezt a rohangálást. Iskolaidőben a reggeli készülődéseim általában abból
állnak, hogy ingázom a szobám, s a fürdőhelyiség között. Ilyenkor általában apu
kikészül, anyu pedig már csak legyint rá. Ő már megszokta. Még egyszer
végignéztem magamon, végül bezártam magam mögött az ajtót. Az emeletről hallottam, hogy apuék és a gyerekek még nem készültek el, amin el is mosolyodtam, mert a húgom hangját hallva még mindig azon hisztiznek, hogy Clara nem szeretné fölvenni azt a
bizonyos lila felsőt, amit apu mutatott neki. </span><br />
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Mikor leértem a földszintre, a konyha mintha teljesen
átváltozott volna. Halk zene szólt, és csodás fények vették át az uralmat a
helységben. Az asztalon a piros, arany és a zöld színek domináltak, de ahogy
láttam, a szalvétákat sajnos még senki sem hajtogatta össze, így ez a feladat
ismét rám várt. Nagyon hangulatos volt az egész szoba, és bár úgy láttam, anyu
mindennel elkészült - a szalvétákon kívül persze – én azért úgy éreztem, muszáj
megkérdeznem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Segítsek valamiben? – álltam oda mellé, mire kivételesen bólintott, s
a kezembe adott egy alátétet, hiszen tudtam, majd arra szeretné rátenni a forró lábast.
Az asztal közepére helyeztem, majd leültem az egyik székre, és végigsimítottam a piros terítőn. Valamiért eszembe jutott a tegnap este, és vele
együtt Daniel is. Nem igazán tudom, hogy mit gondoljak róla, hiszen ő… Ő, nem
is tudom. Valamiért úgy érzem, hogy ő írta a leveket, közben mégis
kételkedem. De hiszen… várjunk csak! Eddig általában reggel kaptam
meg a borítékokat, de ma még egy sem érkezett. Pedig apu volt kint, amikor
csöngettek, jóllehet nem hozott be semmit. Ezek szerint tényleg Dan küldte őket! És
mivel rájöttem, és ezt ő is tudja, nyilvánvalóan már nem fog többet küldeni.
Pontosan, ilyen egyszerű ez az egész. Bár, azért kissé bánom, hiszen a téli szünetnek
még koránt sem volt vége, én pedig ezek szerint a további napokat unalmasan
fogom tölteni, mint általában. A szalvétahajtogatás közepette igencsak
elkalandoztam, ezért észre sem vettem, hogy anyu eljátszott, „dühös” tekintete lyukat égetett a homlokom közepére.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Bocsi, máris csinálom, csak elgondolkoztam – ráztam meg a fejemet,
majd elmosolyodtam, és láttam, hogy ettől az ő vonásai is megenyhültek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- És min? Ha szabad megtudnom – ült le velem szemben, és furcsán
összefonta a kezeit az asztalon. Nem mellesleg furcsa szavakat használt, ami
egyáltalán nem volt jellemző a beszédstílusára. </span>- Csak nem a titkos hódolódon? Hmm? Tényleg, nem is kérdeztem még!
Milyen volt vele a korcsolyázás? – lökte felém a kérdéseket, én pedig enyhén
elkerekedett szemekkel hallgattam őt.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Az úgy volt, hogy… - túrtam bele a hajamba, s bár kerestem a megfelelő
szavakat, szerencsémre apu és a… a. Te jó ég, hogy néztek ki? A csöppségek
egymás hegyén-hátán rohantak le a lépcsőn, közben hatalmas hangzavart csapva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Majd máskor megbeszéljük – húztam ki magamat. Anyu humorosan megrázta
a fejét, afféle „kamasz szerelem” stílusban, majd a családom többi tagjához
fordult. Nyugodtabban kezdtem venni a levegőt, holott magam sem tudtam, hogy miért
titkolóztam ezzel kapcsolatban annyit. Még, hogy szerelem… Szerelem. Tulajdonképpen nem is voltam szerelmes. Csak kedveltem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , serif;">Miután befejeztük a szüleim által elkészített ínycsiklandó ételek elfogyasztását, és nem mellesleg legyűrtem három szelet mákos-, illetve diós bejglit,
valamint hólabdákat, kókuszgolyókat, és különböző krémes süteménycsodák pompás
darabjait, mindannyian leültünk a nappaliba, és apu bekapcsolta a tévét, mint
háttérzajt, nem mintha nem lett volna amúgy is nagy az alapzaj. Anyu kicsit
mintha elfáradt volna, hátradőlt a kanapén, és lehunyta a szemeit egy pár
pillanatra. De ez az idő tényleg csupán a másodperc apró kis töredéke volt, ugyanis amint mindenki helyet foglalt, ismét megszólalt a csengő. Ez valamiért mindig így volt. Ha éppen egy nehéz órán, napon, héten,
vagy akár pillanaton voltunk is túl, akkor utána biztos, hogy megszólalt a telefon,
a csengő, a szülő, vagy bármi más, ami abban a pillanatban zavaró lehetett. De
mivel úgy éreztem, ennyivel akár tartozhatok is, egy öblös sóhaj kíséretében
felálltam, miközben erősen reméltem, hogy nem megint valamiféle huligán
szórakozik velünk, mert akkor esküszöm, leszerelem azt az idegesítő kis
szerkezetet odakintről, vagy akár el is barikádozhatnám a házunkat. Hmm, nem is
rossz ötlet. Ráérősen sétáltam a bejárati ajtóig, majd mikor már hallottam,
hogy harmadjára is rátámaszkodik az illető a fülsüketítő gombra, nekilendültem, és kinyitottam az ajtót. A tekintetem összeütközött Bonséval, és nem tudom mennyire
vághattam meglepődött fejet, de elnevette magát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Szia, Rose! Ne haragudj, hogy ilyenkor zavarok, de mindenképpen
szerettem volna veled beszélni – pörgött fel teljesen, míg a kezében egy számomra kivehetetlen dolgot szorongatott valamit. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Szia, nem gond, csak nyugodtan. Mi történt? Nem jössz be? – tártam
kijjebb az ajtót, ezzel beinvitálva őt, de megrázta a fejét. Kezdtem
aggódni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Nem, nem, igazából sietek, csak el akartam köszönni – húzta össze
magán a kabátot, majd mögé néztem, és megláttam egy fekete kocsit a házunk előtt
parkolva. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Mi? Elutazol? – A szemöldökeim a magasba kúsztak, és kissé
megdörzsöltem a karomat, ugyanis egy szál felsőben, a mínusz fokban, télen,
azért jóval hűvösebb volt, mint mondjuk a ház bármely másik fűtött pontján. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Te jó ég, igen! – örvendezett. – Tegnap este Nate meglepett egy hosszú wellness hétvégével. Ma indulunk, és teljesen odáig vagyok! – hadarta, tőle szokatlanul, pipacs vörössé válva. Bármilyen erősen is törtem a fejem, képtelen voltam rájönni, mikor viselkedhetett így, ilyen gyermekien és megszeppenve legutoljára. Úgy tűnt, ez tényleg
fontos volt neki. S bármennyire is örültem a boldogságának, egy dolog azért továbbra sem hagyott nyugton.. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- És meddig tart majd ez a kis kiruccanásotok? – kérdeztem mosolyogva, de közben muszáj volt hátranyúlnom a kabátomért, ugyanis úgy éreztem, hogy rögtön
megfagyok, ha nem húzok magamra valamit.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Úgy tudom vasárnapig, ha ma már el lehet foglalni a szállásunkat. De Nate említette, hogy utána a szülei várnak minket, ezért lehet, hogy a
Szilvesztert sem töltjük itthon – húzta el a száját, nekem pedig azonnal járni
kezdett az agyam, és akaratlanul is a levélre gondoltam. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Ó, értem. Hát, akkor jó szórakozást nektek. Majd mindenképp írj –
ajándékoztam meg egy szoros, és jólesően meleg öleléssel. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Mindenképp írok! Ja, igen. Majdnem elfelejtettem! Ez itt volt a
szőnyegen – nyújtott át egy borítékot, és egy szál vörös rózsát. Sejtettem mi
ez.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Ez nem igaz! Rose Blackwell. Ismét! – sóhajtottam, mire a lány szeme
felcsillant, és úgy tűnt, majd meghalt azért, hogy még mondhasson valamit. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Szerintem hallgass a levélre. Ártani nem árt – kacsintott, majd
megfordult, s intett még kettőt, elköszönt, és beszállt az anyósülésre, végül
egy dudálással távoztak. Talán elbambulhattam, ugyanis anyu hangja zökkentett
ki a gondolataimból. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Rose! Bejönnél Drágám? Kezd lehűlni a lakás, mellesleg te is megfázol!
– tessékelt befelé, mire megráztam a fejemet, hogy visszatérjek a világunkba,
majd levetettem a kabátomat, és felakasztottam a fogasra, majd a kezembe
fogtam a rózsát és a borítékot, akaratlanul is egy mosoly kúszott az arcomra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">- Rosie, Rosie, Rosie… - ismételgette anyu a nevemet fej rázva, a
falnak dőlve, keresztbe tett karokkal, mire lehervadt a mosoly az
arcomról, és mikor rájöttem mi történt, elvörösödve siettem felfelé a szobámba.
Ahogy beértem, magamra zártam az ajtót, a rózsát leraktam gyorsan az
asztalomra, majd leültem az ágyamra, mint általában, és mivel a kíváncsiságom
túlmagaslott rajtam, feltéptem a borítékot, és kihúztam belőle a mára már
ismerőssé vált, ismeretlen tartalmú üzenetet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Drága Rose,</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Az egyik szemem sír, míg a másik nevet. Pedig
annyira egyszerű volna… Tudod, pontosan előtted van a megoldás, ahogyan én is.
Remélem, élvezted a tegnapot! Bár én egy kissé átfáztam, gondolom, te nem küszködsz
ilyen gondokkal. Szeretném még egy kicsit húzni az agyad. Tudod, Karácsony alkalmából,
arra gondoltam, megleplek valamivel. Sokat gondolkodtam, hogy mi is lenne a
megfelelő ajándék Számodra, de aztán teljesen egyértelművé vált a dolog. Remélem
tetszik, és arra kérlek, nézd meg jól. Később még sokat fog jelenteni ez az apró
kis növény! </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Egy ismeretlen idegen Xx</span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "georgia" , "serif"; mso-themecolor: text1;">Most nem olvastam át többször a sorokat, azonnal a boríték után
nyúltam, amelyben tényleg helyet kapott még valami. A kezeim közé öntöttem a
tartalmát, mely nem volt más, mint egy nyaklánc, rajta egy fagyöngyöt ábrázoló
medalionnal. Gyönyörű volt. Az egész ezüstszínű volt, és én rögtön a tükrömhöz
léptem, majd a nyakamhoz emeltem a láncot, és be is kapcsoltam. Tökéletes volt a
hossza, és igazán szép volt. A kezembe véve a levelet, ismét megfigyeltem, hogy
ezt is ugyanaz a személy írhatta. Ugyanazok a betűk, és ugyanaz az aláírás.
Ugyan az a címzett. Hirtelen eszembe jutott, hogy most vajon mit is fogok
csinálni. Bons és Nate elutazott, minden bizonnyal csak újév után jönnek vissza,
és addig még van egy hét. Mit fogok abban az időben csinálni? Nate említett
valamiféle szilveszteri bulit… De hát egyedül csak nem megyek oda… nos, újra
egyedül. </span></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
</div>
Cher Brookshttp://www.blogger.com/profile/08962295816278324245noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1194952942535064809.post-34310676894884583922014-01-07T15:03:00.001+01:002016-01-04T21:43:00.834+01:003. fejezet: Jégtánc és hópihe<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>Sziasztok :)</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>Megérkezett a harmadik rész, amiben egy új szereplővel ismerkedhettek meg, és amiben újabb leveleket olvashattok majd, melyek megfejtésre várakoznak. Volt, aki hasonlóan gondolkozott, mint Rose? Remélem tetszeni fog, jó olvasást!</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>Köszönjük a sok-sok támogatást, amit tőletek kapunk, nagyon jól esik, de komolyan. Remélem a suli nem fárasztott le titeket túlságosan <3</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>Millio puszi Xx szerecsendio</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpcaK-qKa_2LmGoodh2ML68hCM4PQ8lujj4hGrS32ZhhXzF8GPgA9goQ-ybKnmkdXTMtook40Oz1bT_zZIlDo3ULsTTFvWsuD0A1e6qWZxbD9fkdiDKvynFVyRIJviF2FT__lrYLMCIVlB/s1600/thumb.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpcaK-qKa_2LmGoodh2ML68hCM4PQ8lujj4hGrS32ZhhXzF8GPgA9goQ-ybKnmkdXTMtook40Oz1bT_zZIlDo3ULsTTFvWsuD0A1e6qWZxbD9fkdiDKvynFVyRIJviF2FT__lrYLMCIVlB/s1600/thumb.jpg" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 36pt; line-height: 115%;">Jégtánc és
hópihe</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">2013. december 24.
(kedd)</span><o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Hangos robajra ébredtem, aminek
következtében lezuhantam a padlóra, méghozzá arccal előre. Hála kómás
állapotomnak, még csak energiám sem volt arra, hogy tompítsam a durva ütközést,
így hát egy jókora vörös folttal ajándékozott meg a reggel. Ujjaimmal
megsimogattam a fájó felületet, miközben behunytam a fáradtságtól elnehezült
szemeimet. Alig aludtam, hiszen egész este a leveleken és a barátnőm szavain
gondolkoztam. Kíváncsi voltam rá, vajon a titokzatos feladó megtudta-e, hogy
nem találtam ki a feladványát, s vajon felfogja-e hozni ezt a következő
üzenetében. Esetleg megsértődött volna, és már el is felejtett? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Feltápászkodva a földről, ingatag léptekkel
közeledtem az irritálóan hangos zajforrás irányába, s nem kicsit lepett meg,
amikor a szemeim elé tárult, félig feldíszített otthonunk látványa. A kicsik
egy plafonig érő, örökzöld fenyő körül futkároztak, míg apa Clarat az ölébe
kapva, felemelte őt a fa tetejéhez, hogy a húgom felakaszthasson egy angyal
alakú díszt, közvetlenül a legfelső ágra. Fejemet kissé oldalra hajtva, nagy
ásítások közepette csodáltam a jelenlévőket, míg beleszippantva a levegőbe,
megéreztem a fahéj és a mézeskalács jellegzetes illatának keverékét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Végre, hogy felébredtél. Már azt hittük megint lemaradsz a készülődésről –
hallottam meg édesanyám hangját, mire felé fordítva tekintetem, képtelen voltam
megállni, hogy ne nevessek fel hangosan. Ugyanis, amúgy mogyorószín hajában
csaknem ezer apró fehér szál éktelenkedett, ezzel jó húsz évet öregítve, amúgy
fiatalos megjelenésén. Ajkamba harapva, visszanyeltem egy sértő megjegyzést,
helyette megengedtem neki, hogy a kezembe nyomjon egy hatalmas tálca süteményt.
Értetlenül pillantottam hol a fémből készült tárgyra, hol rá, mire a fa felé
lökdösött. – A kanapén megtalálod a tűt és a cérnát. Készíts díszeket a
mézeskalácsból, amit a többiek fel tudnak akasztani. Ha egyszer-kétszer időben
kelnél, tudnád, hogy ez így megy már évek óta. – Anyu hangjában nem volt sem
ellenszenv, sem felsőbbség érzet, én mégis úgy véltem, míg ő kétszeresére nőtt,
én még egy borsó méretével sem lettem volna képes versenybe szállni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Rendben, azonnal csinálom – leülve a földre, legalább öt percig bajlódtam a
cérna befűzésével, ugyanis határozott elképzelésem volt felőle, hogy direkt
nagyobb fonalat adtak nekem. Végül apu volt az, aki megmentette a helyzetet és
egy kedves mosoly kíséretében kivette a kezeim közül a szétcsócsált cérnát.
Amíg arra vártam, hogy sikeresen végrehajtsa a lehetetlen küldetést, addig a számba vettem egy ajándékdobozt formázó kalácsot és lassan
rágcsálni kezdtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Rose, kérlek kimennél az újságokért, ameddig ezt megcsinálom? A mai számban
lesz benne a cikkem, amit beküldtem. Tudod, minden Karácsonykor meghirdetik a nyereményjátékot,
és a legjobbakat meg is jelenítik. – Apu nagy lelkesedéssel mesélte el, hogy
e-mailben már értesítették arról, hogy megnyert egy tízezer fontos
ajándékutalványt, a dobogó második fokára feljutott alkotásával. Nyomtam egy
hatalmas puszit a feje búbjára, majd se szó, se beszéd, felálltam és az ajtó
felé lépkedtem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Magamra húzva egy bélelt kabátot, a még
mindig rajtam lévő macis pizsomámban rohantam el egészen a kerítésünk mellé
állított levelesládáig, melynek az oldalán egy piros zászló jelezte; a postás
hamarabb kelt, mint én. A szívem a torkomban
dobogott, ahogy a kezeim között szorongattam egy jellegzetes levelet, melyen
csak két szó díszelgett; Rose Blackwell. Bár legszívesebben már abban a pillanatban
feltéptem volna a borítékot, túlságosan fáztam ahhoz, hogy egy másodperccel is
tovább a szabadban tartózkodjak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Belépve a kellemesen meleg házunkba, odaadtam
apunak az újságot, a többi karácsonyi üdvözlőlapot pedig a szekrény tetejére
helyeztem, hogy anyu könnyedén megtalálhassa őket. Az ujjaim között
forgatgattam a fehér levélpapírt rejtő csomagomat, miközben leültem a kanapé
elé és a tőlem telhető leggyorsabb tempóban elkezdtem a mézeskalácsok
faricskálását. Annyira izgultam, hogy legalább hússzor, ha nem többször
megszúrtam magam, melynek következtében párszor fel is szisszentem, anyu nagy
örömére. Hisz így oda tudott jönni hozzám, és feltehette nekem a lelkét
égető kérdéseket. Szerintem már azóta meg szerette volna tenni, hogy tegnap
rátalált a második levélre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csak nem egy hódoló? – bökött a levelem felé, s bármennyire is próbáltam
titkolni, vagy rejtegetni előle, ő csak nem hagyta abba. Arcán elterült egy mindentudó
mosoly, mire kedvem támadt volna a föld alá süllyedni szégyenemben. Az arcomat
ugyanis nem érdekelte az, hogy még csak nem is ismertem a titokzatos srácot –
aki akár lány is lehetett volna -, felöltött magára egy vérvörös gúnyát, amitől
úgy néztem ki, akár egy hatalmas paradicsom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem. Még csak nem is ismerem. Ne beszéljünk róla – forgattam meg íriszeimet,
mire maga elé emelte kezeit, mintha azzal képes lett volna felfogni a felé
közeledő golyókat, mintha komolyan tartott volna a hirtelen kirohanásom okozta
károktól. – Segítenél légyszíves? Egyszerűen béna vagyok ehhez – küldtem felé
egy engesztelő mosolyt, mire elvette tőlem a tűbe fűzött cérnát és ezzel
változtattunk a felálláson. Ő készítette a díszeket, én pedig feltettem őket a
fára. Nem értem el a legtetejét, de a közepétől az aljáig olyan szép sormintát
kreáltam, hogy azt még a plázában lévő műfenyő is megirigyelte volna. Félre
döntött fejjel tanulmányoztam a testvéreimmel közös alkotásunkat, amikor valaki
a nadrágomba kapaszkodva, kis híján lehúzta rólam azt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Rose, kérlek emelj fel – Ben rám emelte boci szemeit, mire egy cuppanós puszi kíséretében
az ölembe vettem. Szorosan öleltem, mert nem szerettem volna leejteni, és még
mielőtt észbe kaptam volna, anyu egy fényképezőgéppel a kezében megörökítette a
pillanatot. Mindig is utáltam, amikor sunyiban kattogtatni kezdte a pokoli
szerkezetet, de most az egyszer nem tettem szóvá, helyette letettem az öcsémet
és a levelem társaságában felrohantam az emeletre, egyenesen a szobámba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Szabályosan ráugrottam az ágyamra, és ettől a
heves mozdulattól meg is ugrottam egy kicsit, hiszen a felszín alatt elrejtett
rugók legtöbbször az este közepén is képesek voltak meg-megmozdítani az ágyat,
annyira érzékenyek voltak. Összeszorított fogakkal bámultam a hóra emlékeztető
papírdarabot és a fekete tintát, ami a laphoz érve, megalkotta a nevemet. Egy
pillanatra elgondolkoztam azon, hogy kidobom a kukába és még csak nem is
foglalkozom vele többé, de mindez csupán egy másodpercnyi elmezavarnak
bizonyult, ugyanis a következőben már fel is téptem a borítékot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Drága Rose, <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szomorúan vettem
tudomásul, hogy nem sikerült megfejtened a találós kérdésemet, s így nem jöttél
rá, ki is vagyok valójában. Úgy döntöttem, ma egy egészen más oldalról
közelítem meg a helyzetet. Megmutatom neked az egyik kedvenc sportomat, amit
télen egy igazán kellemes időtöltésnek bizonyul. Korcsolya. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kérlek, hunyd be a
szemeidet – persze csak a levél elolvasása után, hisz akkor nem tudnád
folytatni – és képzeld magad elé a közeli parkban található fedetlen pályát,
megannyi gyerekkel a tetején. Hidd el, jó móka lesz! Merj kockáztatni, hiszen
nem szeretném, hogy öreg korodban, amikor majd visszagondolsz ezekre a napokra,
megbánd, amiért nem éltél a lehetőségeiddel. Gondolom, te sem szeretnéd.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Boldog Karácsonyt!<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy ismeretlen
idegen Xx<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Eltartott egy ideig, mire felfogtam a
szavait, de a kérésével ellentétben nem csuktam be a szemeimet. Egyfolytában csak
az járt a fejemben, hogy ez egy vicc, egy részem mégis vágyott a társaságára.
Hisz csak nem szeretné, hogy egyedül legyek ott, ebből pedig arra
következtettem, hogy találkozni fogunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Úgy pattantam fel az ágyról, mintha valaki
megrúgott volna hátulról, s addig meg sem álltam, amíg a szekrényemből
kiszedett ruhákkal el nem tűntem a fürdőszoba ajtaja mögött. Magamra rángattam
egy sötétkék farmernadrágot és egy fehér pólót, melyre egy világoskék kardigánt
húztam, hogy meglegyen az összhatás és ne is fagyjak halálra. Belenézve a
tükörbe jó ideig meredtem saját, elnyúzott arcom vonásaira, és azon
gondolkoztam, hogyan is tüntethetném el a szemeim alatt éktelenkedő karikákat.
Utáltam lealapozni az arcom, mert olyankor úgy éreztem, mintha egy maszk mögé
rejtettem volna magam. Nem arra az álarcra gondoltam, amit a maszkabálokon
szoktak viselni a különböző, feltűnő jelmezbe bújt emberek, sem arra, amit azok
viseltek, akik megjátszották magukat. Ez egy pár milliméternyi vakolat volt,
amit az önbizalom hiányos lányok kentek az arcukra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Végül úgy döntöttem, maradok a természetes
külsőmnél, egy kis szempillaspirállal megspékelve, hiszen ez a levelezős alak
bizonyára ismert, vagyis tudta, hogyan néztem ki. Hajamat szorosan a fülem mögé
fontam, halszálka technikát alkalmazva, majd ismételten a szekrényemhez masíroztam,
melynek legalsó fiókjából előcibáltam az alig használt korcsolyámat. <i>Vajon tudta, hogy volt itthon egy, vagy
szimplán csak szerencséje volt és beletrafált a közepébe?<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Átdobva a hátamon a cipőket, a lépcső felé
sétáltam, majd egyenesen a konyhába, hiszen még nem is reggeliztem, amire a hasam
hívta fel a figyelmemet, egy halknak semmiképp sem nevezhető korgással. Anya
még mindig a tűzhelynél foglalatoskodott, és hirtelen eltöprengtem azon,
láttam-e már a szünetben pihenni. Ilyenkor rendszerint minden anyuka
túlhajszolta magát, na de ez már igazán túlzás volt. Nyomtam egy puszit az
arcára, majd magamban megfogadtam, hogy többet fogok segíteni neki az
elkövetkezendő időben. Hiszen a szünet neki is szünet volt, nem csak nekem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Maradt még valami a reggeliből? – kérdeztem, miközben kinyitottam a
hűtőszekrényt, amiben csupán egy üveg narancslevet, egy dobozon tejet és egy
kis vajat találtam. Aggodalmasan nyúltam a hasamhoz, mely mérgében csak még
hangosabban elégedetlenkedett, s már azon morfondíroztam, hogy beugrok a
plázába enni egyet, hiszen csak holnaptól lesz zárva, amikor anya megmentette a
helyzetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nézz bele a mikróba. Elrejtettem előlük egy kis bacont és tojást. Nem volt
könnyű – tette még hozzá, s mintha kihúzta volna magát elégedettségében.
Megmosolyogtatott az előttem lezajló jelenet, de ahelyett, hogy felhoztam volna,
gyorsan kivettem a mikróban megbújó tányért és falatozni kezdtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Elmondod, hogy hova készülsz? Csak nincs köze ahhoz a levélhez, amit… - egy
hatalmas köhögéssel belefojtottam a feltörni készülő szavakat, ugyanis félre
nyeltem egy jókora adag tojást és bacont. Éreztem, ahogy a torkomon
akadt az étel és azt is, ahogyan végigszánkázott az arcomon egy oda nem illő
könnycsepp. Nem voltam szomorú, inkább a halál közeli élmény hozta felszínre a cseppeket,
melyek elérve a számhoz, sóssá varázsolták az ajkaimat. – Minden rendben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Persze, semmi bajom. Öhm, igazából korcsolyázni szeretnék a parkban. Mehetek? – Nem hazudtam, hiszen tényleg egyedül mentem, így nyugodt lelkiismerettel álltam
számon kérő tekintetét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mikor érnél haza? – felszúrtam a villámra egy kis tojást, és amíg a válaszon
gondolkoztam, a számhoz emeltem azt. Tekintetemet a falon lógó órára szegeztem,
melynek kis mutatója már jócskán elhagyta az egyet, így úton volt a kettes
felé. Magamban számolgatva rágcsáltam a reggelire készített rántottát, ami még
egy kicsit langyos volt, amit a mikrónak és anya kedvességének tudtam be. A busszal
másfél óra alatt simán oda lehetett érni a parkba, körülbelül két óra pedig
kellően elegendő ahhoz, hogy még ne fagyjak halálra, de ne is hagyjam faképre
túl hamar az ismeretlen idegent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Körülbelül ötre – bevetve kiskutya szemeimet, magamban elmormoltam az összes
imát, ami hirtelen az eszembe jutott. Tudtam, hogy anyának mindig is nagyon
fontos volt a Karácsony, és hogy eme ünnep teljes mértékben a családról szólt –
legalábbis nálunk – de ahogy a másodpercmutató lerótta köreit, úgy lettem egyre
izgatottabb. Látni akartam, méghozzá minél hamarabb!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Azért próbálj meg sietni, hiszen hamar sötétedik, rendben? Kell pénz, vagy a
lovagod mindent fizet? – Anya lassan a kabátja felé somfordált, még mielőtt eljutottak
volna az agyamig előbbi szavai, és már csak azt hallotta, ahogy kínomban a nevét
kiabáltam. Pontosan úgy viselkedett, ahogy Bons tette volna, hiszen barátnőm
egy éven belül legalább hat velem egy idős sráccal boronált össze, melyek
közül egyben sem volt realitás. Hisz az, hogy kedves gesztusként visszaadod egy
lány tollát, vagy, hogy kicsivel több sült krumplit szolgálsz fel neki a
gyorsétteremben, még nem jelentett egyből szerelmet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Anyu!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kell, vagy nem? – kérdezte, amikor kezeit felém nyújtva, elém rakott egy
tízdollárost. Egy fogsoros mosoly kíséretében elvettem a kezéből, majd felállva
az asztaltól, a mosogatóba helyeztem az üressé vált tányéromat. Tudtam, hogy
illő lett volna elmosogatni, de attól féltem, hogy izgalmamban – vagy egy újabb
beszólás következményeképpen – eltörném a porcelán étkészletünk ezen darabját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Köszönöm és sietek!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Magamra kapkodva fekete bakancsaimat,
kellemes tempóban tettem meg a buszmegállóhoz vezető utat, de ezúttal nem a
plázába tartó járműre szálltam fel, hanem arra, ami pontosan az ellenkező
irányba tartott. Fejemet jobbra, majd balra fordítva, körülnéztem az úton,
mielőtt átkeltem volna az átellenben elhelyezkedő padkára. Összehúztam magamon
a kabátomat, hiszen semmi kedvem sem volt elkapni egy esetleges influenzát, de
ez sem segített sokat, s magamban átkoztam a szeleburdi személyiségem, hiszen
ha nem lettem volna ilyen szétszórt, akkor nem csak most jutott volna eszembe a
fogason maradt sálam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ünnepekkor mindig ritkábban jártak a buszok,
de arra még álmomban sem gondoltam volna, hogy negyed órát fogok ácsorogni a
hidegben. Még a hó is belekezdett egy monoton szállingózásba, melytől amúgy
vörös hajam egy pöttyös szoknyára hasonlított. Azonban, amikor a fűtéssel
felszerelt jármű egyik kényelmetlen ülésén helyet foglalva kémleltem az
időjárást, akkor már nagyon tetszettek a hópihék. Leheletemmel bepárásítottam
az ablak üvegét és nonfiguratív ábrákkal díszítettem azt, melyből egy csoda
folytán a saját monogramom és egy kérdőjel rajzolódott ki. Amikor erre rájöttem,
gyorsan le is töröltem, hiszen nem szerettem volna, hogy bárki is meglássa, aki
esetleg ismerhetett az iskolából vagy a törzshelyünkként funkcionáló kávézóból.
Olyan gáz lett volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Jobb ötlet híján elővettem a zsebembe
csúsztatott telefonomat és a hozzá színben is passzoló fülest, s bekapcsoltam a
lejátszási listámat, melyben az összes kedvenc számom megtalálható volt. Egymást
váltották a legújabb és a klasszikusnak számító számok, mint például a
Summertime sadness vagy az Icona Pop újdonsága, az All night. Míg az egyik
pillanatban egy szomorú szám szólt, melyet teljes átéléssel dúdolgattam
magamban – a mellettem helyet foglaló idős néni örömére -, addig a következőben
már az üvegen kopogtattam egy pörgősebb szám ritmusát a tőlem telhető legnagyobb
átéléssel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
A következő megálló az Andrew Haydon Park - felkaptam a fejem a sofőr hangjára
és előre furakodtam az emberek kreálta tömegben. Pár szitokszó kíséretében
végül sikerült leszállnom, még mielőtt túl késő lett volna és bezáródtak volna
előttem a plexiüveggel kitöltött, műanyag keretes ajtók.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A havazás, bár egy kicsit alább hagyott, még
így is gyönyörű volt jéghideg pelyheivel. Hirtelen ötlettől vezérelve
kinyújtottam a nyelvemet és kissé hátra döntve a fejem, vártam, hogy ráessen
egy pihe, azok azonban mintha megérezték volna a vesztüket, kikerülték a
számat. Szomorúan hajtottam vissza az arcom, még éppen idejében ahhoz, hogy
észrevegyem az elém tornyosuló fák egyikét, aminek nagy valószínűséggel neki
mentem volna figyelmetlenségemben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Visszafojtott lélegzettel néztem a parkban
lévő hatalmas tavat és azt, ahogy a megfagyott felületén profi és kevésbé
versenyképes gyerekek szántották a jeget. Elhúzva a számat, azon gondolkoztam,
hogy ennyi ember között hogyan tudnám megtalálni a titokzatos feladót, amikor
még csak a nemét sem tudtam, nem hogy az, hogyan nézett ki. Azért, egy részem
reménykedett benne, hogy egy fiúról volt szó, de persze egy új barátnőnek is
örültem volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Már legalább félórája ültem egy pálya menti
padon, s kezdtem azon morfondírozni, hogy azonnal haza megyek, amikor egy
körülbelül egyméteres kisgyerek lépett oda hozzám. Először észre sem vettem, de
amikor megköszörülte a torkát, akkor már nem tudtam figyelmen kívül hagyni. A
haját két kis copfba fogta, s a benne lévő rózsaszín hajgumik hatalmas
kontrasztban álltak a kabátjával. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Elnézést. Egy bácsi megkért, hogy adjam oda neked – azzal felém nyújtott egy
ismerős borítékot, melyen ott virított a nevem, ugyanazokkal a cirkoványos
betűkkel, mellyel az előző hármon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Drága Rose, <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Itt vagyok, csupán egy
karnyújtásnyira, és ha megtalálsz, felfedem kilétem. A szemeimmel téged nézlek,
de nem érhetlek el, hiszen egyszerre vagy közel s távol. Ismersz, mégsem tudod
kit rejt a lap végére írt név. Ismerlek, mégsem tudom, mi jár a feledben, s mi
járna, ha megtudnád, ki vagyok. Szeretlek, anélkül, hogy szeretnél s kedvelsz,
anélkül, hogy tudnál róla. Nézz jobbra!<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy ismeretlen
idegen Xx<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Abban a másodpercben, ahogy elolvastam az
utolsó sort a megadott irányba kaptam a fejem, de egyetlen ismerős arcot sem
fedeztem fel a tömegben. Az agyamban lévő fogaskerekek hangos robajjal indultak
mozgásba, de egyszerűen képtelen voltam megfejteni a feladványt. Vajon ki
lehet? Annyi már biztos, hogy fiú, és hogy ismert engem, bár az utóbbit már az
első pillanatban feltételeztem. Hiszen egy igazi idegen miért törte volna magát
ezekkel a hülye feladványokkal, hogy az első levelet idézzem: <i>Megajándékozzon egy felejthetetlen
szünettel?<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Felállva a padról,
elindultam a fák felé, vagyis jobbra, majd amikor már kezdett elveszni minden
remény, szemeimmel az előbb látott kislányt kerestem, szintén hasztalan. Itt
volt, egyszerre velem és nélkülem. Közel és távol. Mi ez a zagyvaság? Miért nem
volt képes odasétálni hozzám és egy kéznyújtás kíséretében bemutatkozni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Szomorúan hajtottam le a fejem, majd
nekidőlve a tó köré emelt korlátok egyikének, az ott korcsolyázó embereket
csodáltam, amikor megpillantottam egy ismerős alakot. Daniel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Kikerekedett szemekkel figyeltem a
labortársamat, és akkor minden összeállt. Ismert és szeretett, hiszen eddig
mindig nagyon sokat viccelődtünk az órák alatt. Annyira imádta kávézót, mintha
az otthona lett volna, hiszen az apjáé volt az egész, én pedig minden nap oda
jártam a haverjaimmal, így szinte náluk laktam. S már akkor megmondta, hogy
kedvelni fogom, mielőtt beismertem volna magamnak. Ő írta a leveleket, nem
lehetett más!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bátortalanul húztam a lábamra a fehér színű
korcsolyámat, s ez az érzés még akkor sem volt hajlandó egy szemernyit sem
lankadni, amikor ráléptem a jégre. Tekintetemmel egy barna hajkorona és egy kék
szempár tulajdonosát kerestem, melyet sikerült is megtalálnom. Úgy mozgattam a
lábaimat, mint még soha, közben gondosan ügyelve arra, hogy még véletlenül se
essek pofára éppen előtte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szia – nyögtem ki az első értelmes szót, ami az eszembe jutott. Ujjaimmal a
hajamba túrtam és a fülem mögé tűrtem egy rakoncátlan tincset, mely időközben
kihullott a fonásból. Mindig is imádtam a hajam, ez volt az egyik kedvencem az
egész lényemben, most mégis zavart. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szia. Nem is tudtam, hogy szeretsz korizni – mosolygott rám, mire felhúztam a
szemöldökeimet. Még mindig játszott, vagy nem is ő volt a feladó? De neki
kellett lennie, hiszen minden stimmelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem hangoztatom, főleg, hogy elég béna vagyok benne – nevettem fel, mire a
kezeim után nyúlva berángatott a tömeg közepére. Reszkettem, és a hasamban
gyülekező pillangók kivételesen nem a szeretet, hanem az ijedtség jeleként
jelentek meg. Féltem, hogy elrontok valamit, vagy ami még rosszabb, mindenki
előtt leégetem magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ne olyan görcsösen, gyere, megmutatom, hogyan kell. Engedd el magad! Ígérem,
megfoglak, ha elesnél – óvatosan a hátam mögé lépett, majd egy kicsit ellökött,
ezzel egy métert csúsztatva a jégen. Ujjaimmal majdnem hogy összeroppantottam a
csontjait, melyet pár jóízű kacajjal nyugtázott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nee! – kiabáltam, amikor egy nálam fiatalabb kislány a szemeim előtt esett
hasra, s a meglepődöttségtől én magam is a fenekemen landoltam. Jajgatva
nyúltam a fájó pont felé, csak úgy, mint reggel, amikor lezuhantam az ágyamról.
Mosolygásra késztetett az emlékemben életre kelő jelenet, de akkor ért igazán a
fülemig a szám, amikor Daniel magához ölelve, felemelt a földről. Annyira
aranyos volt, hogy azt képtelen voltam szavakba önteni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mit szólnál, ha meghívnálak egy forralt borra? – nem várta meg, hogy
válaszoljak, a kordonnal elkerített tó széle felé húzott, majd amikor már két
lábbal a hóban állt, a csípőmre helyezve kezeit, leemelt a csúszós pályáról. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Még soha életemben nem éreztem magam ilyen
jól, és örültem, amiért végül hallgattam a barátnőmre és eljöttem erre a
találkozóra. Daniel egészen hazáig kísért és bár nem mondta ki, hogy ő volt a
titkos feladó, én bármit feltettem volna rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hát, itt volnánk – motyogtam az orrom alatt, majd felé fordulva, elkaptam
tekintetét. A házból kihallatszott a kicsik kiabálása és apu dörmögő hangja, de
nem foglalkoztam vele. Helyette Dan kezeit fogtam, aki idő közben maga felé
fordított és másik, szabad kezével a fülem mögé simított egy vörös tincset. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szép álmokat, Rosie – suttogta a fülembe, majd egy lágy puszit nyomott a
homlokomra és elsétált, mintha ott sem lett volna. Ujjaimmal megérintettem azt
a bőrfelületet, ami hozzáért a szájához, majd megvárva, amíg végleg eltűnt a
sötétségben, beléptem a házunkba.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Megjöttem!</span></div>
</div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com4